35 hetes

    Már csak 5 hét van hátra a kiírt dátumig. Megkezdtem a 36. hetet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor fog kibújni Öcsi, előbb vagy később esetleg. Nekem az a megérzésem, hogy nem húzzuk ki teljesen végig. Mondjuk nem is bánnám, mert egyre nehezebb az egész, de közben meg tudom, hogy utána nagyon fog hiányozni a terhesség, ahogy itt mocorog a hasamban, még ha sokszor fájdalmas is. A tízes szám a kedvencem, úgyhogy kinéztem magamnak 01.10-ét. Meglátjuk Ő mire gondolt. Amúgy 2016.01.16. se lenne rossz, de addig már annyira nem szeretném húzni, de persze simán benne van a pakliba. Meglátjuk.

    Egy hete voltam dokinál utoljára a magánrendelőjében, most már csak a kórházban fogunk találkozni. Megnyugtatott, hogy teljesen zárt a méhszájam még a sok keményedés, és hüvelybe nyilalgatások ellenére is. Nagyon megkönnyebbültem ettől, mert kicsit paráztam, hogy nem kezdtem-e nyilni már. 34+1 naposan 2500g-nak mérte Kistesót, BPD-je meg 91 volt. Ettől egy kicsit megijedtem. Pont egy kilót hízott 4 hét alatt. Mondta, hogy nyugodjak meg, nem ugyanolyan ütemben nőnek mindig. Halkan megjegyzem, Emma 39+1 naposan 2800g-mal született. Az már tuti, hogy az öccse nagyobb lesz, bár ezt eddig is sejtettük. Utána olvastam amúgy, és a 2500g 35. héten igazából teljesen korrekt, mondhatni tankkönyvszerű, csak a feje 36-37 hetesnek felel meg, de lehet mérés hiba is, na meg ugye a sok ész. :))) Legalább a nagyobb feje, majd gyorsabban kitágít szüléskor. :)

    Doki rákérdezett, hogy milyen gyorsan született Emma. Elmondtam, hogy 5 óra volt. Erre az a válasz érkezett, hogy akkor ha beindul a szülés hívjam azonnal és induljunk egyből, mert a második gyerek sokkal gyorsabb szokott lenni. Hmmm...nem bánnám ha így lenne. Kíváncsi leszek. Beszélgettünk még a szülésről, EDA-ról, hogy ott lehet-e velem, amíg engem 2 órán át megfigyelnek. ..stb. Annyira jó, hogy bármit meg lehet beszélni a dokival. Alig találkoztunk még, de mintha ezer éves ismerném. Annyira örülök így utólag a dokiváltásnak. Tök nyugodt vagyok mellette, biztonságba érzem magam.

     Nemsokára kezdődnek a CTG vizsgálatok, méghozzá december 30-án 9:15-re megyek először. A vizsgálat után doki megnézi az eredményt, a méhszájamat is, és nem bánnám, ha ultranhanggal is rá vetnénk egy pillantást, hogy vajon súly ügyileg hol tart.

A hasam növekszik, Öcsi nem nyugszik, állandóan mocorog, de tényleg. Tegnap előtt kíváncsiságból el kezdtem írni, hogy vajon mennyit mozog, hát nincs olyan óra, amikor ne jelentkezne be, és van, hogy sűrűbben. Elképesztő!

    A fejét valószínűleg beékelte már a szülőcsatornába, piszkosul fáj a szeméremcsontom, ez nem lesz jó móka még 5 hétig érezni... Éjszakák hol jók, hol rosszabbak, sajnos az utóbbi a jellemző, de ez van, már nincs sok hátra. Izgatottan várjuk a Kisherceget! 

34+1

Gondolatok

   Sok minden jár a fejemben, csak úgy cikáznak a gondolatok, de ez természetes már szerintem a szüléshez közeledve. Legfőképp azok után, hogy nemrég részt vettem egy szülésfelkészítőn, amit egy dúla csoporttársam tartott, ugyanis benne vagyok egy babás fórumba, ahol mindannyian januárra várjuk a babánkat. Olyan szuper kis csapat alakult ki, hogy már nagyon sokszor találkoztunk, hol beültünk egy kávézóba és egész estét végig dumáltuk, röhögtük. Hol az egyik lánynál volt egy délutáni tali, ahol még kreatívkodtunk is a nagy zabálás, beszélgetés, röhögés mellett. Amúgy őszi díszt készítettünk, vagyis nem mindenki, pl én nem. :) Legutóbb meg egy egész napos szülésfelkészítőt tartott nekünk a dúla, ami szuper jó volt. Azóta egyre többet gondolok a szülésre. Sokszor végig pörög, hogy milyen volt a szülésem, és hogy szeretném, ha most sok minden másképp alakulna. Aki még nem ismeri a történetet, itt el tudja olvasni a szüléstörténetemet. 

   Nagyon izgulok, hogy most ne legyek toxémiás, mint Emmával, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz most semmi baj. Emmánál már 24 hét környékén fokozatosan elkezdett emelkedni a vérnyomásom, most meg itt vagyok a 34. hétben és még mindig 110/70 körüli, úgy, hogy muszáj egy kávét is innom, különben szétrobban a fejem. Úgyhogy nagyon bizakodom, és az orvos is úgy gondolja, hogy nagy valószínűséggel már nem lesz ezzel gond. Ettől függetlenül rendszeresen mérem a vérnyomásomat, hogy ellenőrizzem. 

   Szeretném, ha magától indulna be a szülés, és ne kelljen indítani. Ha maga ütemében folyna az egész. Hogy legyen időm ráhangolódni, és ne azonnal 1,5-2 perces fájásaim legyenek, így még időm sem volt felkészülni az egészre. Anno úgy gondoltam/olvastam, hogy szépen sűrűsödnek majd a fájások eleinte ritkábban lesznek, rendszertelenek, aztán egyre rendszerezettebbek és sűrűbbek. Na nálam durr bele volt az egész, úgy hogy előtte még csak jósló fájásaim sem voltak, se keményedések, az se tudtam mi az. Mondjuk most már a keményedésekről bőven van tapasztalatom. 

   Emmánál kértem EDA-t, ami olyan jól sikerült, hogy semmit nem éreztem a fájásokból, még a kitolásánál sem, holott elvileg addigra hagyják, hogy kimenjen a fájdalomcsillapítás, csak ugye nálunk arra már nem volt idő. Félek, hogyha kérek, akkor most nem fog végig kitartani, és hogy mennyire fog fájni... (fájdalom küszöböm elég alacsony). Közben meg szeretném is érezni, ahogy kicsusszan Öcsi, mindenki mondja milyen katarzis élmény. Sőt azt se bánnám, ha nem is kellene EDA, mert simán kibírnám, úgyhogy fokozatosan erősödnek a fájások és rátudok hangolódni a dologra, és nem merülök ki. 

   Olyan jó lenne, hogy amikor megszületik, egyből rám tennék, és nem kéne elrohanni vele, és Laci elvághatná a köldökzsinórt. és a két órás megfigyelés alatt ott lehetne velünk, együtt ismerkedhetnénk hármasban. Emmát egy percre láthattam, aztán vitték el megfigyelni. Nem lehetett velem a két óra alatt, sőt mivel éjszaka szültem, így csak reggel hétkor láthattam újra, úgyhogy éjfélkor született. Borzasztó hosszú idő volt. :( Remélem lesz egyágyas vagy két ágyas szoba, ahol velem lehet éjjel, és akkor tuti azt választom most, hogy velem lehessen mindig, és oda még Laci is bejöhetne, már ha nem lesz influenza járvány és látogatási tilalom, mint Emmánál, úgyhogy nagyon bízom ebben, hogy ezt is megússzuk. És nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és három nap után mehetünk haza Emmához, és nem kell egy hetet bent lennünk, mint anno.

    Ezek a gondolatok kavarognak bennem szüléssel kapcsolatban. De itt van még a kezdeti idő, az összeszokás is. Izgulok, hogy milyen lesz. Emma egy álombaba volt. Evett-aludt, semmi gond nem volt vele, de tényleg nagyon kis nyugis volt. Vajon milyen lesz Öcsi? Síros lesz, vagy nyugodt? Hagyni fogja aludni Emmát éjjel? Remélem igen, és nem fog bulizni éjszakánként. Természetesen nem az az álmom, hogy ne kelljen fel. Persze, hogy fel fog kelni és szopizni fog, csak ne üvöltsön éjszaka. :))) Azon valahogy nem izgulok, hogy lesz-e elég tejem. Emmával is sok volt, biztos vagyok benne, hogy most is az lesz, és remélem Öcsi is ügyesen fog szopizni, mint Emma. 

   Január 1-jénél előbb nem bújhat ki. December 31-én töltöm a 37 hete, utána már szabad utat engedtem neki, jöhet bármikor. Kíváncsi leszek nagyon hányadikán fog kibújni? Hogy el fog-e folyni a magzatvizem vagy fájásokkal kezdődik a szülés? Milyen napszakban lesz? Tudni fogom-e mikor kell indulni...stb. Izgalmas hetek előtt állok. Nagyon várom, hogy január legyen már, de addig még rengeteg elintézni való van, munkaügyileg is és még beszerezni való dolgok is vannak bőven, pl a kórházi csomagom sehogy sem áll, és Öcsinek is kellenek még dolgok.