Dokiügy

   Újra itt vagyok. Már rég írhattam volna, de egyszerűen munka után nincs kedvem gép elé ülni. Inkább olvasok, vagy más dolgom van. Pedig lenne miről írni, úgyhogy most megírom a dokikérdés megoldását, és majd külön posztba egybe mindent. :D

   Szóval három héttel ezelőtt egy kérdőjellel a fejemben voltam, hogy most hogy is lesz a szülés, kinél fogok, ki lesz a dokim, lesz-e egyáltalán. Folyamatosan ezen kattogott az agyam, még éjjel is, és nem tudtam, hogy mi a legjobb megoldás. Már egyre jobban hajlottam afelé, hogy Gizust a szülésznőt kérem fel, mert őt nagyon megszerettem, végül is a szülésznő van legtöbbet a szülés alatt a kismamával, barátnőm is erre biztatott. És ha ezt az opciót választottam volna, akkor nyilván a terhesség végig jártam volna a dokihoz. Laci is támogatott ebben, de bármennyire is emellett döntöttem, nem voltam nyugodt. Egyszerűen ezernyi kérdés merült fel bennem, amiről már az előző posztban is írtam. Mi van, ha megint gondok lesznek, mint Emmánál. A szülésznő el tudja intézni, hogy beindítsák a szülést. Az ügyeletes doki mennyire fog rám figyelni, akár szülésközben... Szóval voltak bennem parák rendesen. 

   Elkezdtem kutakodni interneten a két orvos után, a dokim helyettese, meg anyósféle doki után. Egy csomó Dél-Pesti kórházas fórumban, pont ezt a két dokit dicsérték nagyon, hogy ők a legjobbak. Végül rátaláltam egy zárt csoportra a facebook-on, akik ebben a kórházban szültek, vagy szülni fognak, és ott is leírtam a problémám, és véleményt kértem a dokikról, és nem mellesleg érdekelt volna a tarifájuk. Ugye a dokim helyettesénél pont az zavart, hogy nem találtam, hogy a G1 Intézeten kívül lenne más magánrendelése, ahol nem 19 eFt a terhesgondozás, na meg, hogy mennyi nála szülés...Azért ezek sem utolsó szempontok amellett, hogy jó orvos. Megmondom őszintén, ezeket azóta sem tudtam meg róla, ellentétben a másik dokiról igen. Többen privátba felvették velem a kapcsolatot, akik nemrég szültek nála, és elmondták, hogy mennyi a terhesgondozás, mi a helyzet a szüléssel. Elmondták, hogy mennyire jó orvos, lelkiismeretes. Csupa jót hallottam róla. Úgy döntöttem legyen Ő. Fel is hívtam anyóst, és megkértem legyen kedves "környékezze meg" és kérje meg, hogy vállaljon el. És milyen jól tettem, mert ha én hívtam volna fel magamtól tuti nem vállalt volna el.

   Anyósom amikor dolgozott, megkereste és beszélt vele. Elkezdte mondani, hogy 26 hetes terhes vagyok, a doki szeme kerekedett ki. Mondta, hogy ennyi idősen már nem szívesen vesz át beteget más orvostól, amit meg is értek, de nyilván nem magamtól jövök el az orvostól, ez a helyzet alakult ki. De mondta, hogy protekciósan elvállal. :)))) Mivel azon a héten kedden reggel mentem be a kórházba terheléses vércukorra, így mondta, hogy reggel fél 7kor találkozzunk a kórházba. :O Lestem egy nagyot, egyből szóltam anyunak, hogy akkor neki kéne vinnie Emmát oviba, és utánam jött a kórházba, hogy ne legyek egyedül a terhelésen.

   Évivel (anyósom) találkoztam fél 7kor ott, hogy bemutasson a dokinak, mégis csak úgy jobban vesz ki magát. Elég érdekes volt 5:30-kor útra kelni, még minden sötét volt, csöndes a város, még a kórház is az volt. Izgultam kicsit, éjjel alig tudtam aludni, csomószor felébredtem, plusz hajnali 4től nem is aludtam, így féltem is, hogy bírom ki majd kaja nélkül a cukorterhelés végéig, de sima ügy volt.

   A doki irtó kedves és szimpatikus volt. Kikérdezett az előző szülésről, terhességről, amit mondjuk a másik doki nem tett meg. Mondtam ugye a magas vérnyomást, mondtam, hogy most elkezdtem mérni otthon minden nap, hogy ellenőrizzem, helyeselte. Amúgy 100/50 és 110/60 körüli most a vérnyomásom, napi egy kávé mellett, ha nem iszok fáj a fejem, úgyhogy ez tökéletes. Emmánál ilyenkor már 130 körül és afölött volt.  Sort kerítettem egy potya utlrahangra is. Ő is mindent rendben talált. Toxoplazma vérvételt hülyeségnek tartotta. Azt mondta, hogy csak azért van ennyire köztudatban, mert a macskával van kapcsolatban, de csak a macska kaki okozhatja a fertőzést. Kérdezte, hogy "miért, maga szarral gurigázik?" Hát én majdnem hangosan röhögtem. Tök jófej amúgy. Ettől függetlenül azért levették arra is a vérvételt, de mondta, hogy a kórházban az elmúlt 15-20 évben nem volt ilyen fertőzés. :D Mondta, hogy másnap telefonálhatok a vércukor eredményért, ha minden rendben elég, hogy 4 hét múlva jelentkezzek, ha nem, akkor nyilván hamarabb. Kérdeztem, hogy hánykor hívjam. Erre közölte, hogy ő már minden nap reggel 6-kor bent van a kórházban, az első, hogy a "betegeinek" az eredményeit megnézze, persze ez nem azt jelenti, hogy reggel 6kor emiatt fel kellene kelnem, hívhatom később is. :DDD Nagyon lelkiismeretes, és elképesztő, hogy milyen lelkes, pedig már nem újonc, sőt. Azt is megtudtam, hogy a régi dokim (akinél Emmát szültem, és nyugdíjba ment) után ő lett a főorvos. Szóval tekintélye is van. 

Nagyon örülök, hogy őt választottam, igazából egyedül azt bánom, hogy nem a terhesség kezdetétől fogva vagyok nála. De mindegy is, ennek így kellett történnie valamiért. 

A terheléses cukrot tök jól bírtam, látszik, hogy édesszájú vagyok. Az eredményem meg tökéletes lett. Az éhgyomrim 4.0, két óra múlva a cukroslötty után pedig 4,2. Mit nekem cukor, meg se kottyant a szervezetemnek. Olyan jót röhögtem. :)))) Amúgy szerintem nem véletlen, hogy könnyen le tud esni amúgy a cukrom. Így következő találka 4 hét múlva, azaz már csak kettő. Nem tudom, hogy akkor a magánrendelésébe hív már vagy megint a kórházba, ugyanis akkor leszek 30 hetes, amikor is esedékes az utolsó nagy ultrahang. 

   Jövő héten viszont újra látjuk Öcsit, méghozzá 4D formátumban. Már alig várom, november 6-án megyünk 18 órára. Remélem szépen megmutatja a pofiját. 

Megint doki kérdés :(

    Tegnap megjártam a dokit és esküszöm nem hiszem el. Először is leszögezem Öcsivel minden rendben van, és tudom ez a lényeg. :))) DE megint ott vagyok, ahol a terhességem elején, mondhatni nincs dokim. :((( Ugye írtam, hogy a dokim nyugdíjba ment, akinél szültem Emmát, és tökre szerettem. Nagy nehezen megtaláltam a mostani dokimat, aki tegnap közölte velem, hogy el fog menni a Dél-Pestiből és valószínűleg nem fog ott szüleszteni, mivel ő mondhatni csak szüleszteni járt oda, de ezért cserébe neki ügyeleteket kellett vállalnia. Mivel minden  nap rendel valahol, ezért csak a péntek és hétvége jöhet szóba, és a 4 hétből 3 hétvégéje ráment, ugye gyerekei vannak, nyilván ezt nem akarja. Így most gondolkodási időt kért a kórháztól, de szinte 100%, hogy elmegy, és valószínűleg a Maternity magánklinikával szerződik le...Több opciót ajánlott fel:

1. Megyek vele a Maternitybe, ahol kb 500.000Ft a szülés. Khmmm...ugye ez az eshetőség kilőve, és akkor ennyi volt, el is veszítettem a dokimat. :(((
2. Ott van Gizus a szülésznő, akit ismerek, ő is ismer engem, ő dolgozik együtt a dokimmal. Rendeléseken ott van, ismeri a betegeit. Ő marad a Dél-Pestibe. Őt felfogadhatom, 36 héttől már vele ctg-zek, ő lesz ott a szülésnél, ő vezeti le a szülést, ha gáz van, akkor az ügyeletes orvos beavatkozik.
3. Bemutat annak a dokinak, aki helyettesíteni szokta őt a kórházban, akiről csupa jót hallottam (szintén nő doki). 36. hétig járok saját dokimhoz, aztán a helyettes dokija lesz velem szüléskor. 
4. Gondolom a helyettes dokijának rendelésére is elkezdhetek hamarabb járni...
5.  Megyek a magam utamra, és majd elintézem egyedül, keresek én dokit.

Engem úgy lesokkolt a dolog, hogy semmilyen kérdés nem jutott eszembe, persze azóta ezer, de meg se tudtam volna szólalni, mert sírva fakadtam volna. Nem hiszem el, hogy megint ilyen helyzetbe kerültem. :(((( Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Nyilván, ha lenne pénzem felfogadnám a szülésznőt, mivel ismerem, és mellé még a dokit is, de sajnos ennyi lóvénk nincsen. Elgondolkoztam erősen, hogy csak a szülésznőt fogadjam fel, hiszen ismerem Gizust, és az megnyugtató lenne, hogy ismerem. De ott van bennem a félsz, hogy nincs fogadott dokim, tudom lehet ez hülyeség, sokan így csinálják, de ugye Emmánál is gondok voltak, és sajnos az a tapasztalatom, hogy az ügyeletes doki leszarja a betegeket, húzzák-halasztják a közbelépést bármi van. Félek, ha indítani kéne, mint Emmánál szülésznő nem tudná ezt elérni, ő nem tehet ilyen lépéseket...stb. Persze tudom, hogy nem szabad az előző szülést a mostanira rávetíteni, de akkor is bennem van a félsz, és megnyugtat, hogy van dokim, aki jobban odafigyel rám. 

   De az is bennem van, hogy a fogadott dokiban pont az is a jó, hogy végig visz egy terhességet, megismerjük egymást, és nem egy ismeretlen valaki lesz ott velem szüléskor. Ha a helyettes dokit választanám nem tudom, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki majd, 36 hétig maradok a sajátomnál, és utána nála, vagy már hamarabb átad? Az, hogy 36. héttől legyek nála, az nekem valahogy túl későnek tűnik, jó lenne hamarabb kicsit megismerkedni, összeszokni. De nála mennyi egy terhes gondozás? Azért 14 is elég húzós az én dokimnál, ha ennél több, akkor az  elég felejtős. Azt tudom, hogy ő a G1 Intézetben tuti rendel, de az messze is van, és ott tudom, hogy 19 a terhesgondozás... :/ Amúgy ezzel a helyettes dokival is szemeztem, mielőtt az én dokimat választottam. 

   Az utolsó opció is szóba jöhet, hogy magam utamat járom, ami azt jelentené, hogy visszatérnék az anyós által ajánlott dokihoz, akit ő ajánlott még a terhesség elején, hogy az összes kollégája nála szült. Beszélne vele, beprotezsálna hozzá. Ez is egy járható út lenne, és talán még olcsóbb is...

   Most abban maradtam magammal, hogy ma beszélek a barátnőmmel, aki ajánlotta eredetileg a dokimat, és ismeri a helyettesét is. Neki mi a véleménye, tanácsot kérek tőle. Plusz ma este jön anyós is pont hozzánk, vele is beszélek újra az ő általa ajánlott dokiról, és akkor utána döntök, hogy mi legyen. Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb el tudnék kezdeni járni ahhoz a dokihoz, akinél ténylegesen szülök. Egyelőre bejelentkeztem négy hét múlvára a régi dokimhoz, de ha anyósféle doki lesz, akkor már lehet, hogy nem megyek vissza. Meglátjuk...

   Öcsi szépen rendben van. Már csak testrészek vehetők ki a monitoron, egybe már nem is igazán látszódik, és természetesen most is, mint mindig egyből a kukacát mutogatta. Amióta tudjuk, hogy fiú, minden egyes uhu alakalmával az az első, hogy megmutatja. :))))) Jövő hét csütörtökön megyek teljes vérképre, terheléses cukorra, toxoplazma ellenőrzésre, úgyhogy jó sok vért fognak lecsapolni. Anyut viszem magammal, ha esetleg rosszul lennék, legyen velem valaki ott. Na meg korán kell menni, így Emmát korán be kell vinni oviba is, és onnan a kórházba. 

Szóval ezek vannak most, az agyam folyamatosan kattog, ezer kérdés van bennem. Nem igazán örülök ennek, hogy pont így 25 hetes terhesen még doki után kell vadásznom... :/ 

24 hetes :)

   Tudom-tudom, jó régen nem írtam. Tényleg igaz, hogy szegény kistesók háttérbe szorulnak, valahogy nincs annyi idő, figyelem rájuk terhesség alatt, mint az elsőnél. Húztam, halasztottam az írást idő hiányában, meg valahogy úgy gondoltam nincs is miről írni, pedig lenne igazából. Most épp hajnali 3:30 van, már egy órája fent vagyok, és nem tudok visszaaludni, így van időm most írni is, hátha elálmosodok, közben Öcsi is kirúgja a ház falát, érzékeli, hogy fent vagyok. Na meg ettem is, mert megéheztem itt a nagy ébrenlétben, plusz valószínűleg az sem tetszik neki, hogy a hátamon fekszem és kevés lett a hely neki, így inkább oldalra fordulok.

    Mit is írhatnék Öcsikéről, először is, hogy továbbra sincs neve. Laci nem képes dönteni. Kitalált egy nevet, amire azt mondta, hogy 90%, hogy az. Én abba beleszerettem, és most elbizonytalanodott. Azért nem bánnám, ha megtalálná a megfelelőt, jó lenne nevén is szólítani. Olyan kis cuki, sokat mocorog, annyira szeretem érezni, ahogy rugdos. Emma is már többször érezte, és odáig meg vissza van tőle. Állandóan puszilgatja, beszél hozzá, ölelgeti a hasamat, sokszor előbb köszön neki, mint nekem amikor megyek érte az oviba. Szuper jó Nagytesó lesz belőle, meg már az is. Alig várja, hogy kijöjjön a pocakomból, persze maradjon még szépen ott ahol van, január 1-nél előbb nem bújhat ki, nem kapott engedélyt rá.

   Ma töltöttem be a 24 hetet. Ez olyan vízválasztó szám nekem. Mostantól nem vetélésről van szó, hanem koraszülésről, hétről hétre egyre nagyobb az esélye a túlélésre. Hihetetlen, hogy már kb. 600-750g körül lehet, és akár 33-37 cm. Ez olyan durva, belegondolva, hogy Emma 50 cm-rel és 2800g-mal született. Kíváncsi leszek Öcsi méreteire, de valahogy arra számítok, hogy nagyobb baba lesz, már csak amiatt is, hogy fiú.

   A terhesség is sokkal másabb, nehezebb. Emmával az ég világon semmi bajom nem volt, míg kistesó azért megkínoz az utóbbi időkben. Többször előfordult, hogy hirtelen megfájdult a gyomrom, mintha kinyomná az ételt belőlem, nem lenne hely és ki is hánytam. Múlt csütörtök délutánra elég rosszul lettem, hányinger, rossz közérzet, gyomorpanaszok, volt minden, éjjel is alig aludtam. Pénteken bementem dolgozni, de hiba volt, ott is hánytam, haza is mentem végül, aludtam egyet, majd jobban lettem picit. Még egész délután nem voltam százas, de szombatra elmúlt, valószínű ez valami vírus vagy gyomorrontás lehetett. DE vasárnaptól előjött a gyomorégés... Ó jaj nekem. Két dolgot utálok a legjobban a világon: azt a fajta rosszullétet, amikor leesik a cukrom, az borzasztó; a másik meg a gyomorégés. Nekem úgy rémlik, hogy Emmával ez sokkal később kezdődött és minimális volt, pl ha ittam rostos gyümölcs levet, amit emiatt el is hagytam. De most ilyen korán, és erőteljesen... Hétfő este már a savtól hánytam, annyira irritálta a gyomromat, de megtaláltam a megoldást rá, ami a salvus víz. Zseniális találmány. Rendszeresen lesz itthon. Reggel-este 0,5-0,5 dl-t megiszok és napközben is, ha szükség van rá. És arra is rájöttem, hogy ebédelni sem szabad egyszerre sokat, mert azt se bírja a gyomrom, akkor is kijön belőlem az étel, úgyhogy a megoldás sokszor keveset, és az még a savnak is jó.

   Amúgy a fejem is sokat fájdogál, ami az alacsony vérnyomás miatt van, úgyhogy egy kis kávét muszáj innom mindig, ami tudom, hogy a savamnak nem tesz jót, de nem tudok mit tenni. Mondjuk inkább legyen alacsony a vérnyomásom, mint magas. Emmánál azzal küszködtünk a végén. Sajnos vizesedek is a sok üléstől, bent a melóhelyen, estére elég vastag tud lenni a bokám, de még nem vészes, a gyűrűmet tudom hordani, tehát még "csak" a lábamat érinti. Szerintem Emmánál ennyi idősen már a nyakamban hordtam a láncomon. Amúgy éjszaka emiatt rengeteget pisilek, akkor ürül a sok víz. Érdekes, hétvégen, amikor nem ülök annyit, simán átalszom az éjszakát pisilés nélkül, mert nincs akkor visszatartott víz a szervezetemben, és még ráadásként székrekedéssel küzdök elég rendesen... Bár most ez így panaszáradatnak tűnt, de természetesen minden nyűgöt, "szenvedést" megér ez a drága kisfiúcska a pocakomba és már nagyon várom a januárt, hogy találkozzunk, a karomba foghassam és beszívhassam a finom babailltatát. 

   Már három hete nem láttam, alig várom a jövő szerdát, hogy mehessek a dokihoz és bekukkantsunk. Jó lenne valami cuki profil képet kapni róla, hogy azt nézegethessem. Október vége-november elejére, a 30. hét környékére tervezem a 4D ultrahangot. Már tűkön ülök, olyan kíváncsi vagyok rá. Biztos csodaszép baba! 

21+3

23+3