24 hetes :)

   Tudom-tudom, jó régen nem írtam. Tényleg igaz, hogy szegény kistesók háttérbe szorulnak, valahogy nincs annyi idő, figyelem rájuk terhesség alatt, mint az elsőnél. Húztam, halasztottam az írást idő hiányában, meg valahogy úgy gondoltam nincs is miről írni, pedig lenne igazából. Most épp hajnali 3:30 van, már egy órája fent vagyok, és nem tudok visszaaludni, így van időm most írni is, hátha elálmosodok, közben Öcsi is kirúgja a ház falát, érzékeli, hogy fent vagyok. Na meg ettem is, mert megéheztem itt a nagy ébrenlétben, plusz valószínűleg az sem tetszik neki, hogy a hátamon fekszem és kevés lett a hely neki, így inkább oldalra fordulok.

    Mit is írhatnék Öcsikéről, először is, hogy továbbra sincs neve. Laci nem képes dönteni. Kitalált egy nevet, amire azt mondta, hogy 90%, hogy az. Én abba beleszerettem, és most elbizonytalanodott. Azért nem bánnám, ha megtalálná a megfelelőt, jó lenne nevén is szólítani. Olyan kis cuki, sokat mocorog, annyira szeretem érezni, ahogy rugdos. Emma is már többször érezte, és odáig meg vissza van tőle. Állandóan puszilgatja, beszél hozzá, ölelgeti a hasamat, sokszor előbb köszön neki, mint nekem amikor megyek érte az oviba. Szuper jó Nagytesó lesz belőle, meg már az is. Alig várja, hogy kijöjjön a pocakomból, persze maradjon még szépen ott ahol van, január 1-nél előbb nem bújhat ki, nem kapott engedélyt rá.

   Ma töltöttem be a 24 hetet. Ez olyan vízválasztó szám nekem. Mostantól nem vetélésről van szó, hanem koraszülésről, hétről hétre egyre nagyobb az esélye a túlélésre. Hihetetlen, hogy már kb. 600-750g körül lehet, és akár 33-37 cm. Ez olyan durva, belegondolva, hogy Emma 50 cm-rel és 2800g-mal született. Kíváncsi leszek Öcsi méreteire, de valahogy arra számítok, hogy nagyobb baba lesz, már csak amiatt is, hogy fiú.

   A terhesség is sokkal másabb, nehezebb. Emmával az ég világon semmi bajom nem volt, míg kistesó azért megkínoz az utóbbi időkben. Többször előfordult, hogy hirtelen megfájdult a gyomrom, mintha kinyomná az ételt belőlem, nem lenne hely és ki is hánytam. Múlt csütörtök délutánra elég rosszul lettem, hányinger, rossz közérzet, gyomorpanaszok, volt minden, éjjel is alig aludtam. Pénteken bementem dolgozni, de hiba volt, ott is hánytam, haza is mentem végül, aludtam egyet, majd jobban lettem picit. Még egész délután nem voltam százas, de szombatra elmúlt, valószínű ez valami vírus vagy gyomorrontás lehetett. DE vasárnaptól előjött a gyomorégés... Ó jaj nekem. Két dolgot utálok a legjobban a világon: azt a fajta rosszullétet, amikor leesik a cukrom, az borzasztó; a másik meg a gyomorégés. Nekem úgy rémlik, hogy Emmával ez sokkal később kezdődött és minimális volt, pl ha ittam rostos gyümölcs levet, amit emiatt el is hagytam. De most ilyen korán, és erőteljesen... Hétfő este már a savtól hánytam, annyira irritálta a gyomromat, de megtaláltam a megoldást rá, ami a salvus víz. Zseniális találmány. Rendszeresen lesz itthon. Reggel-este 0,5-0,5 dl-t megiszok és napközben is, ha szükség van rá. És arra is rájöttem, hogy ebédelni sem szabad egyszerre sokat, mert azt se bírja a gyomrom, akkor is kijön belőlem az étel, úgyhogy a megoldás sokszor keveset, és az még a savnak is jó.

   Amúgy a fejem is sokat fájdogál, ami az alacsony vérnyomás miatt van, úgyhogy egy kis kávét muszáj innom mindig, ami tudom, hogy a savamnak nem tesz jót, de nem tudok mit tenni. Mondjuk inkább legyen alacsony a vérnyomásom, mint magas. Emmánál azzal küszködtünk a végén. Sajnos vizesedek is a sok üléstől, bent a melóhelyen, estére elég vastag tud lenni a bokám, de még nem vészes, a gyűrűmet tudom hordani, tehát még "csak" a lábamat érinti. Szerintem Emmánál ennyi idősen már a nyakamban hordtam a láncomon. Amúgy éjszaka emiatt rengeteget pisilek, akkor ürül a sok víz. Érdekes, hétvégen, amikor nem ülök annyit, simán átalszom az éjszakát pisilés nélkül, mert nincs akkor visszatartott víz a szervezetemben, és még ráadásként székrekedéssel küzdök elég rendesen... Bár most ez így panaszáradatnak tűnt, de természetesen minden nyűgöt, "szenvedést" megér ez a drága kisfiúcska a pocakomba és már nagyon várom a januárt, hogy találkozzunk, a karomba foghassam és beszívhassam a finom babailltatát. 

   Már három hete nem láttam, alig várom a jövő szerdát, hogy mehessek a dokihoz és bekukkantsunk. Jó lenne valami cuki profil képet kapni róla, hogy azt nézegethessem. Október vége-november elejére, a 30. hét környékére tervezem a 4D ultrahangot. Már tűkön ülök, olyan kíváncsi vagyok rá. Biztos csodaszép baba! 

21+3

23+3