Új hely

Úgy döntöttem, hogy összeolvasztom Lénárd blogját Emma blogjával. Úgy gondolom nincs értelme külön írni a két blogot. Így, aki tovább szeretne minket olvasni a következő helyen teheti meg: emoca-szamoca.blogspot.hu Várok mindenkit szeretettel. :)))

Új korszak

   Bizony új korszak kezdődött múlt hét kedden, amikor is lekerült a gipsz a lábáról és felkerült a sín. Amennyire vártam ezt a pillanatot, annyira visszasírtam pár napig a gipszet. :( Nem volt zökkenőmentes a hozzászokás. Szegénykém az első éjszaka rengeteget felsírt. Nagyon kényelmetlen volt neki, szorította a lábát, nem tudta úgy mozgatni, ahogy ő szerette volna. Én szinte semmit nem aludtam, de ez volt a legkevesebb, őt sajnáltam nagyon. De ugorjunk vissza keddre. 

   Reggel elvittem Emmát oviba. Sokkal hamarabb akartam indulni, hogy minél hamarabb a kórházba érjünk. Mit ne mondjak még később sikerült elkészülnünk, mint ahogy szoktunk, Murphy. :D Hamar sorra is kerültünk, alig vártunk valamit. Mondta Szabó doki, hoz egy kis kádat és beültetjük Lénárdot, úgy szedjük le a gipszet, már ezer éve ki akarta ezt próbálni, hogy kvázi leolvad róla, nem levágják nehezen a gipszet. Na én kétségbe esve mondtam, hogy de kidekoráltuk a gipszét és el szeretnénk tenni emlékbe ezt az utolsót. Mondta, hogy ok, akkor majd a következő babánál csinálják, aki utánunk jön. :DDD Szegény asszisztense próbálta volna szépen leszedni a gipszet, hogy szépen megmaradjon, de nem nagyon ment neki, ott aggódott, így Szabó doki mondta, hogy majd akkor ő leszedi, bár így még sose szedett le gipszet. Mondtam már, hogy mennyire jófej??? Levette a gipszet majd ezt találta mondani: "Úristen de gyönyörűek ezek a lábak!!! Na ezért érdemes ezt csinálni!" Annyira örültem neki. Hozta is a sínt és feladta rá. Mondta, hogy most még nem rakja hátra teljesen a sarkát, egyelőre csak szokja a sínt. És végeztünk is. Megbeszéltük, hogy három hét múlva kontroll, én utána kimentem a salus standhoz, kifizettem a sínt és mehettünk is haza. Vagyis nem haza, hanem babatalira, amiről majd írok külön posztot, mert már ez volt a második, majd azt egyben megírom.

   Egész nap úgy elvolt a sínnel, sokat aludt. Nem mertem levenni róla, csak délután miután Emmát is haza hoztuk az oviból. Annyit szenvedtem vele, mire ki tudtam csatolni a a szandált, leizzadtam rendesen. Azóta persze bejáratódott már és könnyű ki-be csatolni. Délután kezdődött a sírás, egészen másnap reggelig, mire úgy kidőlt, hogy az egész délelőttöt átaludta. Én pánikoltam, hogy nem tudom teljesen hátra meg le rakni a sarkát a szandiban, de a face-es csoportban megnyugtattak, hogy 3-4 hét mire teljesen hátra kerül. Az egyik anyukával folyamatosan forró dróton voltunk, adott tanácsokat biztatott, hogy pár nap és túl leszünk a nehezén, ők kb 1,5 héttel előttünk kapták meg a sínt. Annyira aranyos volt, nagyon hálás vagyok neki. Második nap reggel úgy megnyomta a zokni a szandiban a lábát, hogy gumi résznél be is vérzett a drágámnak. Megszakadt érte a szívem. Akivel forró dróton voltam, ő adott tippet, hogy a tesco-ban lehet olyan zoknit venni, amit a térdéig fel lehet húzni, nincs benne erős gumi és az nem bántja a lábikót. Így Laci még aznap munka után gyorsan be is szerzett belőle egy ilyen 5-ös készletet, azóta azt használjuk és a bevérzés is elmúlt. A gipsz is megviselte a bőrét, 1-2 napig sírt ahogy hozzáértem. Hála Istennek a nehezén túl vagyunk. Megszokta ő is, én is. Már csak akkor sír, ha ráadom a sínt, de már akkor sem mindig, úgyhogy szuper. A lábai gyönyörűek.

   Végre kedden elkezdhetett fürdeni. Elsőre, amikor beleraktam a vízbe sírt, aztán rájött, hogy milyen jó is ez és azóta imádja. A nap fénypontja neki a fürdés. Totál ellazul benne. Gondolom a lábikójának is nagyon jó érzés, hogy szabadon van az egész napos sín után. Hétfőn későn értünk haza, már az úton ordított, mert már éhes volt. A 45 perces utat 1,5 óra alatt tettük meg. Gondoltam, na ma elmarad a fürdés, gyors pizsi felvétel, cici, aztán alvás. Ahogy ráraktam a pelenkázóra, és kezdtem kicsomagolni, tudta, hogy ilyenkor a pancsi jön. Elkezdett vigyorogni, totál boldog lett, azt is elfelejtette, hogy ő valójában éhes. Úgyhogy mondtam Lacinak gyorsan hozzon vizet, mert én meg nem fosztom ezt a gyereket a fürdéstől. Hát olyan boldog volt a vízben, és után sem sírt míg felöltöztettem. Vigyorgott, türelmesen várt, aztán jöhetett a cici és alvás. Szóval ennyire szereti a fürdést, én meg odavagyok érte, ahogy látom rajta a boldogságot. ♥♥♥

:((((((

Így megnyomta, most már lazult a szandi

A jó zoknik

Szép lábfejek, sonkás combik :D

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!

Boldogság

MÁR CSAK EGY NAP ÉS LEKERÜL A GIPSZ!!! HIP-HIP HURRÁÁÁÁ!!!

2 hónapos

   Lénárd baba ma 2 hónapos lett. Egy drága tünemény. Mai mérlegelés szerint 6640g gipsszel, ami kb azt jelenti, hogy 6300g körül lehet, ami nagyon durva. Hamarosan megduplázza a súlyát, amit elvileg fél évesen kéne, ő szerintem 3 hónapos kora előtt megfogja. Hosszát nem tudom lemérni, majd jövő héten, amikor lekerül a gipsz, de szerintem jócskán 60 cm felett van. Ha keresztbe lerakom az ágyába, majdnem teljesen érinti mindkét végét, úgy hogy a szélessége az ágynak 70 cm. Mondjuk apukája is 190cm magas, úgyhogy gondolom ő se lesz alacsony. Most már 68-as ruhákat hord. Emma ilyenkor még 56-osakat. :)))))

2 hónapos

Nagyszemű

   

Továbbra is a béke és nyugalom szigete. Most már úgy tűnik kezd kialakulni egy rendszer az életében. Este 8-fél 9 magasságában alszik, és kétszer ébred éjjel szopizni, ami kb 10-15 perc és alszunk is tovább. Szerintem ez elég jó, én elégedett vagyok ezzel. Már egyszer- kétszer előfordult, hogy 6-6,5 órát aludt egyhuzamban, ezt rendszeresíthetné. Bár ugye olyankor én sose alszok annyit, hisz nem fekszek le vele egyszerre, mert miután ő elaludt, én még altatom Emmát, aztán majd utána fekszek le valamikor. Még netezek, mint most vagy filmezünk Lacival. Az is rendszeres lett nála, hogy délután 4 órától kb már nem alszik, hanem ébren van az esti alvásig, max egyszer 20 percre beszunyál, de azt is csak kendőben. Ez kicsit nehezebb része a napnak, mert ilyenkor állandóan kézben akar lenni, ha nincs, akkor sír. Bár ma erre rácáfolt, mert ma elég sokat elvolt letéve is a játszószőnyegen, amit visszakaptunk barátnőmtől, még Emmáé volt. Meg szeret nagyon a babahordozóban ülni és úgy nézelődni, bár ennek annyira nem örülök, mert nem olyan jó szerintem a gerincének. A kiságya fölött a zenélő forgót is nagyon szereti, bűvölve tudja nézni és közben dumálni neki, a kis drága hangján. Egyszerűen megzabálom. ♥

Mi ♥

Gyönyörűségeim

   

Délelőttöt még általában végig alussza. Szeret a babakocsiban aludni, levegőn lenni. A műtét után egy hétig szinte alig aludt nappal, csak a babakocsiban tudott, mire rájöttem, hogy az a baja, hogy már nem tud háton aludni. Ahogy aludt el, állandóan összerezzent, kalimpált a kezeivel, és felriadt rá. Én már teljesen ki voltam, hogy mi a fenéért nem alszik a gyerek, amikor olyan jó alvókája volt. Ahogy beraktam az overálba, és kvázi a keze le volt szorítva, már aludt is. Úgyhogy egyik nap hasra vágtam a gyereket és vígan aludt. Eddig ugye csak éjjel aludt hason, nappal háttal, nem mertem nappal is hason altatni, nehogy elszokjon a háton alvástól, mert a gipszelés napján csak háton szabad aludnia. Viszont elviekben nincs több gipsz, így most már nyugodtan alhat mindig hason. És olyan büszke vagyok rá, mert szépen el tud aludni a kiságyban egyedül, nem kell kézben ringatnom. Olyan ügyes.

   Már csak 5 nap és lekerül a gipsz, és jön a sín helyette. Már nagyon várom, hogy megszabaduljunk a gipsztől. Olyan jó lesz, végre újra fürödhet esténként. Szegénykém szinte az se tudja már, hogy mi is az, de majd megszokja, és tuti imádni fogja. Már nagyon sokat mosolyog, és kezdi próbálgatni a hangját, és olyan cuki, mert annyira szereti, ha kakis pelust leveszem róla, és szabad lesz a popója, meg tiszta pelenkát kap, hogy hangosan elégedetten mondja mindig, hogy hőőőőőő. Olyan édes, annyira boldogok vagyunk, hogy Ő van nekünk.

Tesóm kislányával

Achillotomia

   Na végre ide jutok, hogy megírjam ezt a bejegyzést, fejben már annyiszor kitaláltam, hogy mit írok. Szerdán lesz két hete, hogy megvolt a műtét. Előtte napon kedden kellett elintézni a betegfelvételt, viszont előtte még a gyerekorvosnál volt jelenésünk 1 hónapos és 5 éves státusz vizsgálaton a gyerekekkel. Lénárd vizsgálatának mondhatni semmi értelme nem volt, mert súlyt nem mértek a gipsz miatt, beírták az általam bemondott pont 1 hónaposan mért súlyt. Hosszt ugyanúgy nem tudtak mérni. Egyedül fejkörfogat mérés volt. Elképesztő, hogy 34 cm-es fejkörfogattal született és most 39-et mértek neki. :))) Kiderült, hogy műtét miatt nem fogja megkapni a két hónapos oltást, majd csak három hónaposan, mert hat hétnek el kell telnie a műtét és az oltás között. Érdekes, de nem bánom. Ráérünk vele. 

   Innen mentünk tovább a kórházba. Még jó, hogy kölcsön kaptuk az autót anyutól, mert szakadt az eső, jó móka lett volna tömegközlekedni a két gyerekkel, még így sem volt kutya állandóan ki-be szállni ide-oda menni. A kórházban először az ambulanciára kellett menni, ott kellett papírügyeket intézni, meg Szabó dokival aláíratni a papírokat, majd onnan átmentünk az osztályra, és ott is a nővérke kitöltött egy csomó papírt, meg felvették az osztályra Lénárdot, csak kaptunk papírt, hogy hazamehetünk, és másnap reggel fél 7-re kellett visszamenni.

   Szerda reggel jött korán anyu, és elvitt minket autóval a kórházba, és míg mi ott voltunk, ő vigyázott Emmára. Egyből levették Lénárd gipszét, kicsit lassabban csinálta a nővérke, mint ahogy Szabó doki, vagy asszisztense szokta, ezért is hívtak be ilyen korán. :) Elfoglaltuk a szobában a kiságyát, majd megfürdethettem Lénit, amitől úgy meglepődtem, úgy elszoktam a fürdetéstől, és nem számítottam rá, hogy nem is vittem törölközőt, így lepedővel töröltem meg, sőt fürdető krémet sem vittem(már megint), pedig azzal a lábát is jól bekenhettem volna. :(  Kaptam ollót és a lábáról a körmöt is le tudtam vágni. Először egy fiús szobába raktak be, aztán át tettek egy másik kórterembe, aminek örültem, mert vicces lett volna ott szoptatni. 

   Negyed 8 körül megkapta a helyi érzéstelenítést. Bekenték mindkét lábát lidokainnal, betekerték gézzel, majd zoknit húztak rá. Utána mehetett is vissza a kiságyba alukálni. Háromnegyed 8-kor megszoptattam, hogy a műtét alatt ne legyen éhes. Utána nem sokkal reggeli vizit volt. Szabó doki mindkét lábikójára rajzolt egy nyilat, hogy mindkettőt műtik, majd fél 9-kor, ahogy mondta, tényleg elvitték a műtőbe. Vagyis jött a műtős fiú érte, de én elvihettem a kezembe a műtő ajtajáig és ott adtam át neki. Nemsokára jött Szabó doki is, vitt be neki zenét is. :) Ezután jött egy idegőrlő 40 perc. Tudtam az eszemmel, hogy semmiség ez a műtét, és a legjobb kezekben van Lénárd, de mégis a sírás kerülgetett, olyan rossz volt, hogy nem lehettem vele. :( 

   Végül negyed 10 magasságában kijött a műtőből az én drága pici babám, aki Szabó doki karjaiban szépen szunyókált. ♥ Mondta, hogy minden rendben ment. Amikor bement a műtőbe, picit sírt. Felvette a kezébe, megnyugtatta, majd az egész műtét és gipszelés alatt nem is sírt, csak nézelődött, végül elaludt. Drága kicsi Hősöm megint olyan ügyes volt. Nem is adta oda a kezembe, hanem ő vitte be a kórterembe és rakta be az ágyikóba a Kisfiamat. Jaj, én továbbra is olyan hálás vagyok, hogy ő a mi orvosunk és ennyire fantasztikus. Azt mondta 1-1,5 óra múlva mehetünk is haza. Annyira örültem neki. Odaadta a zárójelentést, és megbeszéltük, hogy március 22-én van a gipszlevétel. Persze elmondtam aggodalmam, hogy félek, hogy három hét alatt kihízza a gipszet, de mondta, hogy nyugodjak meg, nem szokták, de bármikor kétségem van felőle, hívjam nyugodtan, megnézi. Így megnyugodtam, hogyha gázosnak érzem, mehetünk. Ő el is ment ezután, mert az ambulancián rendelnie kellett. 

   Fél óra múlva kb sírdogálni kezdett, így megszoptattam, és aludt tovább. Mikor letelt a másfél óra, odamentem a nővérkének szólni, hogy Szabó doki mondta, hogy mehetünk haza, tényleg mehetünk-e, de nővérke még nem akart elengedni. Ő úgy gondoltam délig legalább ott maradunk megfigyelésen. Ezen a plusz másfél órán nem múlt semmi, meg legalább figyeltek rá. Miközben aludt sokszor fel-fel sírt, végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és úgy megnyugodott és aludt egy nagyot. Délben jött értünk anya és mehettünk haza. Egész nap szinte végig aludt Lénárd, szárítottam neki a gipszet, hogy hamar kiszáradjon. Este felé én is adtam neki, még egy kúpot és így az éjszaka is nyugodt volt. Ja és azt nem is írtam, hogy műtét előtti éjszaka, életében először 22-4:30-ig aludt. Sosem aludt ilyen sokat egyhuzamban, azóta sem. Biztos rápihent a nagy napra. :) 

   Jó, hogy túl vagyunk ezen is. Számolom vissza a napokat, amíg a gipsz van rajta. Már csak nyolc nap van hátra, és jöhet a sín. Szépen ügyesen haladunk, és tökéletesek lesznek azok a lábikók. Nagyon büszke vagyok a Fiamra, hogy ilyen ügyes, ilyen türelemmel és nyugodtsággal veszi az akadályokat. 

Négy gipszes baba,

ahogy Szabó doki mondaná, ugyanis pénteken kapta meg az utolsó, azaz negyedik gipszét a műtét előtt. Két nap múlva, szerdán reggel műtét, hurráááá! Úgy örülök, hogy már itt tartunk és ilyen gyorsan. Olyan szépen reagálnak a lábai a gipszelésre, hogy már jöhet is a műtét. Most nem készült fotó a lábikóról, mert olyan gyorsan történt minden, hogy nem volt időm fényképezni. Lekapták a lábairól a gipszet, én gyorsan megszoptattam, hogy ne legyen éhes, és nyugodt legyen, és már adták is rá az új gipszet. És nem is sírt most a gipszelés alatt, csak az elején, egy incurka-pincurkát míg igazítgatták a lábát, aztán szépen belealudt megint. Olyan kis ügyes volt, olyan büszke vagyok Rá! ♥ És még most délután/este sem volt olyan nyűgös, mint szokott lenni. Már elég jól megszokta a dolgot, és elvileg most már csak egy gipszfelrakás lesz műtét után, ami három hétig lesz rajta, nem lesz közben csere, amitől picit félek, a hízás miatt, de remélem nem lesz gond. Utána meg már jöhet is a sín. 

   Holnap reggel nyolcra megyünk a gyerekorvoshoz 1 hós státusz vizsgálatra, meg Emmának az 5 éves státuszára. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a hízásra, mert már 5,5 kg az uraság, úgyhogy 3400g-mal született. :D Meg fogom neki említeni a légzésfigyelő beriasztását, ugyanis tegnap megint riasztott, bár most felébredt a csipogásra, mire beértem hozzá. Bár gondolom sok mindent úgysem lehet csinálni, csak figyelni, és mindig legyen bekapcsolva alatta a légzésfigyelő. Ennyi. 

   A gyerekdokitól egyenesen megyünk a kórházba, betegfelvételt és a papírügyeket intézni a szerdai műtéthez. Szerda reggel 8-9 között műtét. Szóval nem fogok unatkozni a két gyerekkel. Emma holnap ment volna oviba, viszont beszéltem anyukákkal, és mondták, hogy kb fele létszámmal működik az ovi olyan sok a beteg, úgyhogy inkább itthon tartom, mert nem hiányzik, hogy hazahozzon mindenféle betegséget. Amúgy sem akar nagyon oviba menni, itthon akar lenni Öcsivel és velem. :)

   Szombaton 6 hetes lett Lénárd. Most már nem újszülött, hanem csecsemő. Repül az idő! Továbbra is egy cukorfalat baba. Emma továbbra is nyúzza. Tegnap zenét hallgattunk, Emma táncolt, majd odament Lénárdhoz, és a kezeit elkezdte fel-le rázni, úgy táncolt vele. Léni meg úgy vigyorgott neki, hogy csak na. Bezzeg nekem még alig vigyorog, Emma meg kapja bőszen a mosolyokat. :DDDDD

   Hat hetes növekedési ugráson megyünk keresztül. Állandóan cicizne. Mivel ilyen gyakran enni kért gondoltam végig mérek egy napot, hogy 24 óra alatt mennyit szopizik. Borzasztó ez az állandó méregetés. Csak azért nem adtam fel, mert a fórumban egy lánynak megígértem, hogy leírom hogy alakul egy nap. Három szopit így sem mértem. Amúgy megdöbbentő, mert kb 1 litert anyatejet megeszik/ nap. Az nem kevés. Nem éhezik, na. Nem véletlen, hogy ilyen ütemben nő. Feljegyzem ide is, ha már végig csináltam a dolgot. 

[ ] 8:45 120ml (jobb) 

[ ] 11:00 160ml (bal) 

[ ] 14:30 120ml+ kb 20ml-t kihányt (jobb) 

[ ] 16:15 70ml (jobb) 

[ ] 18:05 130-140ml (bal) 

[ ] 19:10 60ml (bal) 

[ ] 20:10 kb 20-30ml (bal) 

[ ] 20:30 70ml (jobb) 

[ ] 21:40 nem mértem kb. 10-20ml (jobb) 

[ ] 22:10 nem mértem kb. 10-20 ml (jobb) 

[ ] 03:00 nem mértem kb. 150-160 ml(bal) 

[ ] 7:00 180ml (jobb)

Már ennyire kifelé tudták a lábait begipszelni :D

Ijeszteget

   Kicsit több, mint egy hete egy nap alatt kétszer beriasztott a légzésfigyelő. Rohantam ezerrel oda. Persze lélegzett, és nézett nagy szemekkel, hogy mi a fene csipog ilyen hangosan. Mindkét alkalommal úgy alakult a dolog, hogy eléggé sírt szegénykém. Nem vagyok híve a sírni hagyásnak, de nem mindig tudom azonnal fölkapni, így hogy van még egy gyerek is, plusz épp zuhanyozni kezdtem, amikor el kezdett sírni, pedig akkor altattam el, így nem tudtam egyből felvenni. Bár ijesztő volt a légzésfigyelő csipogása tudtam, hogy nagy gáz nem lehet, hisz előtte sírt. Szerintem elfáradhatott a sírásban és amiatt nem vett 25 mp-ig levegőt.

   Ma újra beriasztott, és nem volt előtte sírás, hanem épp jó mélyen aludt. Rohantam megint, de most nem nézett nagy szemekkel, hogy mi ez a ricsaj, hanem mozdulatlanul feküdt. Nem álltam le tanulmányozni, hogy vajon lélegzik-e, hanem gyorsan a mellkasára tettem a  kezem, és megmozgattam, na arra hirtelen felriadt. Szerintem olyan mélyen aludt, hogy tényleg nem vett levegőt. A frászt hozta rám. Azóta is ideges vagyok emiatt. :((( Nagyon remélem, hogy nem lesz több ilyen. Mondjuk annak örülök, hogy van légzésfigyelő és legalább jelzi, ha gáz van. A múltkori riasztás után gyorsan megnéztem megint egy újraélesztő videót. Remélem soha nem lesz rá szükség, de azért jobb volt frissíteni a tudásomat. Emmánál soha, egyetlen egyszer sem riasztott be. Nagyon bízom, hogy Lénárd sem fog többet ilyet csinálni. Nagyon-nagyon remélem. Nem ér ijesztgetnie engem...

Dongaláb kezelése

Ezt a bejegyzést azért hoztam létre, hogy minél több anyukának tudjak segíteni, aki megtudja gyermekéről, hogy dongalábbal született.  Ezt a tájékoztatót a facebook-os csoportunk tagjai készítették. Nagy-nagy köszönet érte!!! Nagyon jól össze van foglalva benne minden és hasznos tanácsokkal lát el mindenkit. Bízom benne, hogy sok anyuka rátalál erre a bejegyzésre és így sok információval gazdagodik. Minden Kedves Anyukát várunk sok-sok szeretettel a facebook-os csoportba, aminek a neve: Dongaláb...azaz, azok a csodálatos lábikók.

SZÜLŐI TÁJÉKOZTATÓ

Mi az a dongaláb?

A láb veleszületett rendellenessége, amely világszerte kb. 200.000 újszülöttet érint évente. A magzat lábában abnormálisan fejlődnek az izmok, inak és a csontok. A láb merev és nem hozható alaphelyzetbe. Kétszer gyakoribb fiúk esetében, és az esetek 50%-ban mindkét lábat érinti. Megkülönböztetjük a tartási dongalábat, ami egy normálisan fejlődő láb, de a méhben az utolsó 4-6 terhességi hétben elnyomódott.
Jelenleg is folynak a kutatások, mi okozhatja a dongalábat, még nem sikerült a pontos okokat megtalálni, így semmiképp nem szabad magunkat hibáztatni!
Latin elnevezése: Pes Equinovarus Congenitus (PEC), más elterjedt elnevezése főként a külföldi irodalomban Talipes Equinovarus

Hogyan kezelik a dongalábat?

Magyarországon két módszerrel:
1. PONSETI MÓDSZER (ponszeti) (2007 óta Magyarországon): születés utáni 1-3. héttől gipszet kap a gyermek, 5-7 naponta újra gipszelik, összesen átlagosan kb. 4-6 alkalommal, melyet egy ún. minimál invazív, helyi érzéstelenítésben végzett Achilles átmetszés követ. Ezután 3 hét gipsz, és 3-4 éves korig speciális sínezés követ.

2. RÉGI, HAGYOMÁNYOS SEBÉSZI MÓDSZER: (kb.6 hét-3 hónapig gipszet kap a gyermek, majd egy nagyobb feltárásos műtétre kerül sor (az Achilles-ín és a felső, alsó ugróízületek felszabadítása).
Ezután újabb gipszek, sínhordás és gyógytorna következik.

Ahogy fentebb említettük, a Ponseti módszernél az esetek mintegy 80%-nál egy apró, helyi érzéstelenítésben is végezhető műtét következik: az ún. Achillotomia, amely az Achilles ín átvágását, meghosszabbítását jelenti.
Ezt követően a gyerek 3-4 éves koráig abdukciós (összekötéssel rendelkező) sínt hord.

Melyik módszert válasszam?

A PONSETI MÓDSZER az optimális kezelési módszer, a „gold standard”. Számos tanulmány született, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nagy műtéttel járó hagyományos módszer nem "gyógyítja" meg a lábat. Javítja a láb kinézetét, de csökkenti a lábfej és a láb izmainak erejét. A láb fokozottan merev lesz a beteg 20-as, 30-as éveitől csökken a lábízületek mozgásterjedelme, fájó lábat stb. okozva.

Ezzel szemben a PONSETI módszerrel kezelt betegek 95%-nak a lába jól funkcionál, hajlékony és nem jelentkezik fájdalom!


Vannak olyan esetek, ahol nem ajánlott a Ponseti módszer, hanem inkább a sebészi?

Világszerte az elfogadott orvosi ajánlás a Ponseti módszer minden gyereknek! Sebészi feltárásos műtétre az esetek kb. 1%-nál lesz csupán szükség. Kezdeti kezelésként határozottan a Ponseti módszer javasolt mindenkinél.


Mit jelent a Ponseti-módszer részletesebben?

Ezt a módszert Dr.Ignatio Ponseti dolgozta ki Iowaban (USA) az 1950-es években. Csak akkor terjedt el, amikor már konkrétan bizonyítani lehetett jóval jobb eredményeit a sebészi úttal szemben.

Három fő szakasza van:
1. Az ínszalagokat, ízületi tokokat és az inakat finoman nyújtják a gipszelés során. A csontok így fokozatosan helyükre kerülnek az ízületekkel együtt.
2. Mintegy 4-6 hét gipsz után általában Achillotomia, az Achilles ín percutan (a bőr tűvel/vékony szikével történő átszúrása) átvágása szükséges. Az Achillotomiát 3 hetes gipsz követi, amely során az Achilles ín meggyógyul, a sarok a "helyére kerül". Ez biztosítja a kellő hajlékonyságot pl. a lábfej felfelé mozgásánál (dorsalflexio).
3. Ezután a gyerek ún. abdukciós sínt kap (két cipellő összekötve egy rúddal). Ezt 3 hónapig napi 23 óráig hordja, utána 3-4 hónapig 14-16 órát, majd 3-4 éves koráig esti alvásnál. A Ponseti módszernek ez a rész az egyik legfontosabb állomása, ez a sín fogja a teljesen korrigált lábat megtartani, megakadályozva, hogy az visszaessen. Itt a szülők szerepe, az instrukciók pontos betartása kiemelten fontos! Az esetek mintegy 90-95%-ban a jól korrigált és a sínt pontosan viselő gyermekek esetében a visszaesés nem jelentős, a láb hajlékony és jól funkcionáló lesz!

GYIK – Gyakran ismételt kérdések

Mi az a Pirani pontrendszer?
Ennek a segítségével lehet a dongaláb pillanatnyi súlyosságát osztályozni. 6 szempont van, 0 vagy 0,5 vagy 1 pontot kap minden komponensre az érintett láb. A 0 azt jelenti, hogy jó az a paraméter, az 1 pedig azt, hogy rossz. Így a maximálisan 6 pont a "legsúlyosabb" kategória. Tudni kell viszont, hogy a születéskor kapott érték nem jelzi előre sok esetben, hogy a valóságban milyen könnyen korrigálható a láb és hogy mennyire hajlamos visszaesésre!
A 6 szempont: 1, sarokbarázda 2, üres sarokgumó 3, feszes equinus 4, mediális barázda 5, külső talpél 6, a talusfej helyzete.

Milyen lesz gyermekem lába később?
Az érintett lábfej általában mintegy 1,3 cm-rel rövidebb, a láb körfogata pedig 2,3 cm-rel kisebb. Ezek alig észrevehető különbségek. A gyerek normál cipőt hordhat.
Szükséges-e a gyógytorna és mikor?
Gyógytornászt (lehetőleg dongalábhoz értő) a gipszes kezelés végén (3-5 hónapos kor között), majd felálláskor (8-10 hónapos kor között), végül járás kialakuláskor (12-18 hónap között) ideális felkeresni. Ilyenkor a gyógytornász felméri a testtartási rendellenességeket, a láb funkcionális mozgását stb.) Gyógytornát, otthoni gyakorlatokat, esetleg fizioterápiát javasolhat. 3-4 éves korig félévente ajánlott egy gyógytornászi konzultáció.
Várható-e visszaesés?
Általánosságban elmondható, hogy azoknál a gyerekeknél a legnehezebb a kezelés, és több a visszaesés, akiknél a dongaláb más betegséggel/szindrómával társul (tüneti dongaláb).
 Akiknél "csak" dongaláb van (strukturális dongaláb), mintegy 15-25 %-nál tapasztalnak visszaesést, ilyenkor a lábat újra gipszelik, esetleg újabb Achillotomia szükséges, vagy néha 3-4 éves kor körül egy ín áthelyező műtétre kerül sor. Gyógyulás után ezeknél a lábaknál is szép eredményeket lehet elérni, a láb jól fog funkcionálni.
 Abban az esetben viszont, ha a láb nincs jól korrigálva, vagy a szülő nem tartja be a sínhordási előírásokat, jóval nagyobb a visszaesési arány!

Milyen lesz gyermekem mozgásfejlődése, fog-e tudni sportolni?
A mozgásfejlődésben 1-2 hónapos lemaradás várható a kezelés miatt, de általában elmondható, hogy a gyerekek koruknak megfelelően fejlődnek! Szépen járnak, futnak, stb! Sportolhatnak, sokan eredményesek ezen a területen.

Kimutatható-e már magzati korban a dongaláb?
Igen, legkorábban a 18 hetes ultrahangon már észrevehetik. Ilyenkor genetikai tanácsadás, illetve újabb részletes genetikai ultrahang, esetleg vérteszt szükséges. Magzatvíz vizsgálat (amniocentézis) is szóba jöhet, hogy megbizonyosodjanak a felől, hogy "csak" dongalábról van-e szó.

Kezelhető-e Ponseti módszerrel olyan gyermek, aki átesett már sebészi beavatkozáson?
Igen, kezelhető jó eredménnyel, és elkerülhetnek egy esetleges újabb nagy műtétet ezzel a módszerrel. Ezeket az eseteket azonban mindenképpen centrumban javasolt kezelni.

Milyen állami támogatások járnak dongalábas gyermek esetén?
Tartós beteg státuszt fog kapni a gyermek, így magasabb összegű családi pótlék jár, illetve közgyógykártya.


Hol kezelnek Ponseti módszerrel?
Heim Pál Gyermekkórház  Budapest: Dr. Szabó Miklós Károly, Dr. Cs. Frank László, Dr. Körmendi Zoltán, Dr. Marschalkó Péter
Ortopédiai Klinika Budapest: Dr. Terebessy Tamás, Dr. Domos Gyula, Dr. Kiss János, Dr. Horváth Nikoletta, Dr. Szőke György.
Ortopédiai Klinika Szeged: Dr. Sohár Gellért
Ortopédiai Klinika Debrecen Dr. Szeverényi Csenge
Szekszárd: Dr. Koós Zoltán


Mit kérdezzek meg kezelőorvosunktól az első konzultáción? (A kezelés megkezdése előtt!)

1. Milyen módszer szerint kezeli a dongalábat?
 (Várható válasz: Ponseti)

2. Milyen gipszet használ, milyen váltással?
(Hosszú, combtőig érő, zárt gipszet, 5-7 naponta cserével, a gipszek között több napos szünet tartása nem megfelelő.

3. Hány gipszre lesz szükség?
(4-6 kell általában, ha 8-9-nél több kell, ott valami nem stimmel, ehet, hogy a láb különlegesen nehéz eset, de lehet, hogy az orvos nem kompetens)

4. Kezelt-e már komplex/atípusos lábat? (ritka kórkép, de fontos felismerni, mert másfajta gipszelést igényel. Általában rövid, pufók láb a talpon végig futó barázdával, valamint sarok barázdával. Gyakoribb az egyéb rendellenességgel született gyermekeknél – de összességében a dongalábak között 2-5%, azaz ritka.)
(Ha nem, és fennáll a lehetősége, hogy gyermekénél ez a diagnózis, ajánljon másik szakembert, akiről tudja, hogy igen.)

5. Használ-e gipszsínt?
(Nem, a ponseti módszerben nem használnak ilyet).

6. A gipszelések között vagy a sín előtt marad-e a gyerek lába szabadon?(gipsz v. sín nélkül?)
(Nem, vagy gipsz, vagy ideiglenes sín, vagy a végleges sín van a gyerek lábán, ezek nélkül nem maradhat, mert az visszaesést eredményezhet).

7. Milyen sínt használ?
(abdukciós (összekötéssel rendelkező) sínt)

8. Perkután Achillotomiát végez-e? (Igen).

9. Milyen gyakran szükséges az Achillotomia?
(kb. 80-90%-ban)


Ha a kezelőorvos válaszai eltérnek a megadott válaszoktól, akkor lehet, hogy nem Ponseti módszer szerint dolgozik, és ez visszaesést eredményezhet a lábnál!

Készítette: Dongaláb...azaz, azok a csodálatos lábikók (Facebook csoport)
2015. június 03.

Gipszrepedés

   Jól éreztem én, hogy mozog az a gipsz a repedés mentén. Nagyon rendes volt Szabó doki, nagyon hamar válaszolt az email-emre, pedig vasárnap volt. Azt írta, ha nem mozog, akkor nem baj a repedés,  maradhat péntekig, ha viszont igen, sok szeretettel vár hétfőn a kórházban. Mivel én úgy éreztem, hogy tudom mozgatni a lábfejét, Lacinak is mutattam, ő is így érezte, így bementünk tegnap a kórházba.

   Eléggé "őrültek háza" volt, rengetegen voltak, szegény dokink is rohangált jobbra-balra egyik betegétől a másikig. Így most kicsit többet vártunk, de hamar végzett velünk a Doktor úr. Valóban mozgott az a gipsz, de szerencsére nem teljes gipszcsere volt, csak rárakott még egy réteget, megerősítette. A jobb lábán a térdhajlatban is volt repedés, bár én ott nem éreztem mozgást, oda is rakott még egy réteget. Szegény pici Babám, így már aztán tényleg nagyon nehéz lehet a gipsz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog nyomni. Természetesen pénteken elhozom megint és lemérem.

   Amúgy olyan érdekes ez a gipszelés. Mivel nekem soha nem tört semmim, nem gipszeltek, nem láttam még ilyet, nem tudtam hogy történik. Most Lénárdnál láttam először.  Először kap a lábikójára egy harisnyaszerűséget, teljesen végig felhúzzák a lábára, majd ilyen vattaszerű anyaggal körbetekerik az egész lábát, hogy azzal is védjék, kvázi kipárnázzák, és arra jön a gipsz. Ami első ránézésre olyan, mint egy pólya, amit belemártanak először vízbe és rátekerik a lábra, mint a pólyát és akkor szépen lehet formázni elegyengetni és utána majd abban a formában megköt. Szerintem nagyon érdekes. :)))

   Attól függetlenül, hogy nem új gipszet kapott, így is nyüszi volt délután - este felé. Szokásosan kézben volt jó, ahogy leraktam, pár percre rá felébredt és sírt. De azért este el tudott aludni fél 11-kor az ágyában, nem kellett mellettem lennie. Elég jók vagyunk szerintem, mert este fél 11 és reggel fél 7 között csak egyszer kelt. Ez nekem már tök szuper. :) Már csak az esti elalvást kell kicsit előrébb hozni.

   Pénteken ugyanúgy gipszcsere, egyre kell mennünk. Remélem ez lesz az utolsó a műtét előtt, meglátjuk. És jöjjön 1-2 kép a mi két kis Drágaságunkról.

Imádják egymást ♥

Csücsöri

Cuki :

3. gipsz

   Pénteken Lénárd baba megkapta harmadik gipszét is. Most ugye nem 4 napot volt rajta, hanem egy egész hetet. Kicsit izgultam, hogy nem-e "növi ki", hiszen olyan ütemben hízik, de nem volt gond, mellesleg úgy elrepült az egy hét, hogy csak néztem nagyokat, hogy most kapta még csak meg az előzőt és már jön is a következő. Gondolom azért is repül így az idő, mert nem okoz gondot, mondhatni teljesen "természetes", hogy ott van a lábikóján, mindketten teljesen megszoktuk, mindent úgy csinálunk, mintha nem is lenne. 

   Megint nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Most a mi dokink vette le róla a gipszet (így azért nyugodt voltam). Megint kaptunk egy kis pihenőt gipsz nélkül, addig elment ebédelni ő is, meg az asszisztense is. Ügyesen megint elfelejtettem krémet vinni, hogy átkrémezzem a lábikóját kicsit. Remélem következő alkalommal már nem megy ki a fejemből. :( Elkövettem még egy hibát is. A pihenő alatt meg kellett volna szoptatnom, mert éhes lett már a gipszelés közben és inkább azért volt sírás, nem a nyúzás miatt, hiszen azzal eddig sem volt gondja. Úgyhogy következő alkalommal ezt is másképp csinálom. Mindig tanulok valamit. :)))

   Természetesen még jobban javultak a lábikók. Hétről hétre egyre szebbek. Jövő héten még nincs műtét. Pénteken kapni fog egy negyedik gipszet és elvileg utána lesz a műtét. De most már olyan szépen áll a lábikója, szerintem senki nem mondaná meg, hogy mennyire befelé fordultak. Bár abban bíztam, hogy elég lesz a három gipsz is, de egyáltalán nem keseredtem el, hogy lesz negyedik. A lényeg, hogy tökéletesek legyenek a lábikók, más nem számít, 1-2 hét ide vagy oda... Olyan sok "rosszabb" példát olvasok a csoportban, ahol nem a mi orvosunk kezdte meg a kezelést, és mennyire elrontották a lábikókat, és hozzák ide, hogy helyre rakja azokat a csodás lábikókat. És akkor azok a babák nem 3-4 hetet vannak begipszelve, hanem jóval többet, hiszen már előtte is gipszelték hosszú heteken át, rosszul, és akkor most jön a helyes gipszelés. Szóval nincs okom a panaszra, és tényleg semmi rossz érzésem nem volt, na még egy hét plusz. Igazán meglepődtem magamon. Mondjuk 4 héttel ezelőtt tuti kiborultam volna. :)))) De amióta a mi dokinknál vagyok, olyan nyugalom szállt meg, hogy elmondani nem tudom. A facebook-os csoport is sokat segít, úgyhogy bármennyi gipsz is kel, tudom, hogy a legjobbat akarja a doki és tökéletes lábikói lesznek a Fiamnak. :D Meg alapból ugye 4-6 hét a gipszelés a műtét előtt, az csak ajándék nekünk, ha nem 6 hét, hanem mondjuk négy.
   Továbbra is el vagyok a dokitól ájulva, hogy nem csak szakemberileg mennyire jó, hanem emberileg is. Amikor kijött a rendelőből szólni, hogy mehetünk, leült a Lányom mellé megnézni miket írogat. Most a számok nagyon érdeklik és azt gyakorolja. Szabó doki meg megmutatta neki, hogy tud szép hetest írni. A gipszelés előtt, meg átvette anyum kezéből Lénárdot, a mellkasára tette és úgy sétálgatott vele és beszélt hozzá. Gipszelés alatt zenét indított el a telefonján, hogy megnyugodjon. A végén is miután felöltöztettem, odajött, leguggolt hozzá (a babahordozóban volt), hogy megnézze megnyugodott-e. Egyszerűen elképesztő. Bárcsak minden orvos ilyen lenne. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy hozzá kerültünk. :DDDD
   Az első este most is nyűgösen telt. Egyszerűen piszok nehéz a gipsz vizesen, szerintem legalább fél kg. Az első gipsze szárazon 220g volt, a második 310g, ez szerintem még több, és akkor még rájött, hogy vizes... Szegénykém, ahogy letettem, felsírt. Csak a kezemben tudott megnyugodni. Hajszárítóztam is neki, hogy minél hamarabb kiszáradjon. Este 11-kor összebújva aludtunk el. ♥
   Tegnap este viszont repedést véltem felfedezni a gipszen a lábfejénél, és mintha minimálisan tudnám is mozgatni a lábfejét le-fel. Írtam ma reggel a dokinak, küldtem fényképet, hogy mi a teendő, kell-e új gipsz, vagy plusz rá réteg, vagy maradhat így péntekig. Várom a válaszát. Meglátjuk... Szerencsére a jobbik lábikón van a repedés.

Jobb lábacska

Bal lábacska

Ilyenkor csak anya kezében jó ♥

Elszundított a hajszárítózáskor 

1 hónapos

   Tegnap 1 hónapos lett a mi Drága Kisfiúnk. Elképesztő, hogy már ennyi ideje itt van köztünk, nagyon gyorsan megy az idő, a napok is csak úgy rohannak, reggel felkelünk, és már azt veszem észre, hogy este van. Most kapta meg a 2. gipszet és két nap múlva letelik az egy hét, és kapja az újabbat. 

   Ő a  mi kis Drága Kishercegünk, Emma imádott Öcsije. Továbbra is odavan érte, agyon puszilgatja, ölelgeti egész nap, egyszerűen nem tudja megunni, szegényt még szopizni se hagyja nyugodtan.  Egy nap 100 milliószor elmondja neki mennyire szereti, és ő legcukibb Öcsike a világon. ♥ Mindenki el van olvadva ettől a csodás kis emberkétől. Annyira nyugodt, békés, ez árad az egész gyerekből. Szereti nagyon a zenélő forgóját, sokat elnézegeti, állandóan húzhatom fel neki, sokszor el is alszik a nagy nézelődésben. 

   Tegnap, pont egy hónaposan volt élete első tudatos mosolya. Persze nem mi kaptuk. :D Felébredt, Emma odarohant hozzá és felhúzta a zenélő bárányát, és ahogy meghallotta a zenét, elmosolyodott. Annyira drága volt. És elkezdett "dumálni" is. Édes cuki hangján hőőőő-zik. Meg kell zabálni. Tegnap este egymás után kakilt 3x is, és utána olyan jól érezte magát, hogy egyfolytában hőőő-zött, nézte az apját és Emmát, ahogy játszanak. Már azt hittem meg is ússzuk a szokásos esti pocakfájást, de nem. Jött az természetesen, este 10-től szenvedtünk, ő a pocakfájástól én attól, hogy neki ennyire fáj. Borzasztó, hogy nem tudok rajta segíteni, masszír nem használ, a cseresznyemag párna talán jót tett neki. Annyira tud sírni, és ahogy belefeszül az egész teste 1-1 görcsbe. :((( Negyed 12 körül már gyanús volt, hogy nem a fájdalomtól sír, hanem mert újra éhes lett, így megszoptattam, evett is ezerrel. Magamra fektettem, és jól betrottyantott. Megkönnyebbült a pocakja. Amikor tettem tisztába, nem sírt, hanem olyan elégedett volt, hogy tele a pocak, ami nem is fáj, hogy akkor is elkezdett hőőőőz-ni. ♥ És menetrendszerűen hajnali fél 1-kor tudtam berakni az ágyába. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez majdnem mindig percre pontosan így van, esetleg elhúzódik 1-ig, de a fél 1 a jellemző. Hát valahogy majd túl éljük ezt a pár hónap pocakfájós időt. Mellesleg, ha már Emma oviban lesz, akkor tudok napközben is aludni, és akkor meg végképp egyszerű lesz. Ma vettem Biogaia cseppeket. Azt nagyon ajánlják. Meglátjuk, hogy beválik-e, olyan jóóó lenne.
   Este megmértem, puccosan gipsszel 5200g volt. Előző hét csütörtökön 4830g volt gipszben, az a gipsze 220g volt, tehát múlt csütörtökön 4600g volt a szentem. Ez a gipsz szerintem egy  kicsivel nehezebb, mint a másik, ha mondjuk ez 300g ez, szerintem annál nem több, akkor 4900g a szentem. Szóval 1 hónapos kb 4900g, pénteken tudni fogom a pontos súlyt, mert akkor is el fogom hozni a gipszet lemérni. Tehát 1 hónap alatt 1600g-ot hízott. Nagyon durva! Nem éhezik az tuti, tejem van bőven. Szereti a hasát na! :D Szerintem a pocakfájást is ez okozhatja. Pár napja kíváncsiságból megmértem mennyit szopik, hát 150ml-t. Azért az elég erős egy ilyen pici babának.
   Alvása nagyon jó. Egész nap szinte alszik. Esténként már tudom pár órát ébren tartani, szépen elnézelődik. Napközben is a kiságyban nézelődik. Egyedül a pocakfájás rondít bele az alvásba este, ha az nem lenne, semmi gond nem lenne. Általában 3 óránként jelez a pocak. Két napja például 4 óránként evett, de ez csak egy ilyen nap volt. Ja és halkan megjegyzem aznap este nem volt pocakfájás, amikor nem evett olyan sűrűn... Éjszaka meg már több óra is eltelik két evés között. Például ma éjjel fél 12-fél 5ig nem evett. Csak ugye én nem tudtam azt végig aludni, de annyi baj legyen, majd eljön annak is az ideje.
   Nagyon boldogok vagyunk, hogy Ő van nekünk!Boldog 1 hónaposságot Kisfiam! ♥

1 hónapos Nagyfiú

Homályos a kép, de olyan cuki

2. gipsz

    Pénteken mentünk vissza kontrollra Szabó dokihoz. Egész héten nagyon ügyes volt Lénárd baba. Mintha nem is lett volna gipsz rajta. Egyedül az első este volt rossz, amikor még vizes volt a gipsz és nehéz, plusz jött rá a hasfájás. De ezen kívül szinte észre se veszi, hogy rajta van. Ugyanúgy alszik szépen egész nap, nagyon nyugis baba (csak az esti hasfájások ne lennének...) 

   Szóval délre megérkeztünk a kórházba. Jót nevettem, mert a kórházban két épületben is van ortopédia. Hétfőn először a főépületbe mentünk, és a C épületbe kellett volna menni, most meg egyből mentünk a C épületbe, ahol múltkor voltunk, és most meg a főépületbe kellett menni. Nem is mi lennénk, ha egyből jó helyre mentünk volna. :)))) Egyből bemehettünk, és egy fiatal srác el kezdte levágni a gipszet róla. Én rettegtem, hogy meg ne vágja a lábacskáját az ollóval. Egyszer, ahogy vágott, Lénárd felüvöltött, bennem meg megállt az ütő, hogy na most vágott bele a gyerekem lábába, de szerencsére nem, csak gondolom, ahogy feszítette a gipszet, az nem volt jó neki. Miután lekerült a gipsz róla, kaptunk egy kis pihenőt gipszmentesen, addig egy másik babát gipszeltek, akit amúgy megismertem már a facebook-os csoportban, úgyhogy tudtuk, hogy találkozni fogunk, bár személyesen nem volt esély beszélgetni. 

   Lénárd lábikói gyönyörűen reagálnak a gipszelésre. Négy nap gipsz után olyan szép lett már. A bal lábikója mondhatni már teljesen egyenes. Doktor úr mondta is, hogy szinte műthető állapotban van. Szerencsére csak látványra voltak "csúnyák" a lábfejek, de nagyon könnyen korrigálható. Az elején az 4-6 hét gipszelés, ami szokott lenni, úgy tűnik nekünk 3 lesz. Most ugye megkapta a 2. gipszet. Jövő héten a bal lábát, már műteni lehetne, de nyilván bevárjuk míg a jobb lába is műthető legyen, ami Szabó doki jóslata szerint a 3. gipsz után lesz. Tehát könnyen lehet, hogy még február utolsó hetén megtörténik a műtét. Jaj, én olyan boldog vagyok, hogy ilyen gyors ütemben javulnak a lábai, és így minél hamarabb túl esünk az egészen, minél hamarabb kapja meg a sínt, minél hamarabb eltelik a 3 hónap, amikor napi 23 órán át kell hordani. Így nagy valószínűséggel már fél éves korától csak éjszaka fog kelleni. 

   A gipszelést most is végtelen nyugalommal viselte, oly annyira, hogy konkrétan végig aludta az egészet, az elején kb fél percet sírt, aztán bealudt. :)))) Doki most is oda volt meg vissza. Mondta is, hogy vele kezdte a hetét hétfőn és vele is zárja. Így kell ezt csinálni. Amúgy szegény másik baba előttünk végig sírta a gipszelést. :(((  Most egy hét múlva találkozunk, következő pénteken, addig lesz rajta a gipsz. Szerintem most kicsit nehezebb a gipsz, mint múltkor. A délutánt nagyon rosszul viselte, le se tudtam tenni, mert ahogy leraktam a kezemből, fél percemben belül felsírt. Úgy sajnáltam szegényt, mert tényleg piszok nehéz volt úgy vizesen a gipsz. Már az én kezem is leszakadt. Próbáltam hajszárítózni, hogy hamarabb kiszáradjon, de sokáig nem mertem, nehogy felforrósodjon a lábikója. Az esténk sem volt egyszerű, de túléltük. Másnapra, mire kiszáradt, már nem is volt gondja vele. 

   Igazából én is megszoktam a gipszet, a pelenkázást, kell egy kis karizom, ahogy egy kézzel tartom a két gipszes lábat, míg a másik kezemmel törlöm a popócskáját, legalább erősödök. :))) Minden más, meg ugyanaz maradt. Büfiztetem normálisan. Egyedül arra próbálok figyelni, hogy egyszerre ne legyen sok időre függőleges helyzetben, ennyi. Annyira kis ügyes, nagyon büszkék vagyunk Rá, hogy ilyen hősiesen viseli ezt az egészet!

  És akkor jöjjön 1-2 kép, hogy milyen is volt az a lábikó és milyen lett 4 nap gipszelés után:

Drága lábikók

Jobb lába, ami a rosszabb

Szinte tökéletes :D

Szépséges ♥

És ilyen vagány nagyfiús öltözetben mentünk a gipszelésre :D

Pont mosolygott  :)

Gipszelésre várva 

1. gipsz

   Ma volt a nagy nap. Reggel sikerült összekészülni két gyerekkel és időben megérkezni a Heim Pál kórházba. Egy fél órát kellett körülbelül várnunk, és 9-kor megkezdődött a gipszelés. Lénárd teljesen hű volt magához. Ahogy már korábban is írtam, ő maga a béke és nyugalom szigete, és ugyanígy tűrte a megpróbáltatásokat is. Az elején picit sírdogált, míg az orvos átmozgatta a lábát és abba a pozícióba hozta ahogy begipszelte, aztán abbahagyta a sírást, és végig nézelődött az egész procedúra alatt. Míg az elején sírt, addig a doki énekelt neki. Olyan helyes volt. Egyszerűen egy tündér a doki, állandóan mosolyog, látszik mennyire szereti a munkáját, a gyerekeket. Azt mondta, hogy Lénárd az ő jutalom babája, hogy ilyen ügyes, nem sír, nem kalimpál a lábával, nyugodt, hagyja magát. Így kell egy hétfőt kezdeni. Teljesen el volt tőle olvadva, de nem csak ő, hanem az ápolónő és a rezidens orvos is, akit tanított Szabó doki. Olyan jó volt hallgatni amúgy, ahogy magyaráz neki, hogy hogy gipszel, mit hogy kell csinálni. Én is okosodtam, figyeltem nagyon. Közben meg agyon dicsérgettem, puszilgattam Lénit, amiért ilyen ügyes, bátor, nem sír. Annyira, de annyira büszke voltam/vagyok rá.

Gipszelés után átöltöztettük, meg lemosdattuk, mert tiszta gipsz lett a hasa, kukaca, mindene. Még így sem 100%-osan van leszedve, még mindig 1-1 pöttyöt találok rajta. :))) Csak már nem akartam úgy nyúzni. Majd minden egyes tisztába tételkor, egyre többet leszedek róla.

   Megkaptuk az igazolást az emelt családi pótlékhoz is, lehet intézni. Pénteken máris mehetünk vissza, és kapja az újabb gipszet. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar. Azt mondta elsőre az a cél, hogy szokja a gipszet, amennyire lehet helyes pozícióba rakja a lábát, de ilyenkor még nem a legtökéletesebb póz a cél, csak annyira, amennyire neki kényelmes. Annyira kíváncsi leszek, hogy hogyan reagál a lába erre a 4 napos gipszre, és hogyan fognak állni a lábai pénteken. Remélem majd akkor is nyugodtan fogja viselni a gipszelést. Bár mondta az orvos, hogy a gipsz levételt kevésbé szeretik, úgyhogy tuti lesz sírás. Pénteken még hosszabb időt fogunk ott tölteni, hisz gipsz levétel, láb átmozgatás, új gipsz fel. 

   Ahogy hazaértünk, egyből meg is tisztelt egy kakilással, rakhattam tisztába. Hát jól leizzadtam mire sikerült, de majd belejövök ebbe is. Büfiztetni nyugodtan 5-10 percre simán lehet függőleges állapotban. Ő nem mondta, hogy nagyon polcolni kéne a lábakat, míg kiszárad, de azért raktam egy kis pokrócot a lábai alá most míg alszik. Egyelőre teljesen jól viseli. Aludt egy jót, most a második alvásánál egyet-egyet felsír, de az simán lehet a pocakjától. Meglátjuk majd az esti hasfájásnál mi lesz, amikor nem tudja úgy húzogatni a lábikókat. Remélem az sem lesz vészes. 

Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D