Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D