Kicsit több, mint egy hete egy nap alatt kétszer beriasztott a légzésfigyelő. Rohantam ezerrel oda. Persze lélegzett, és nézett nagy szemekkel, hogy mi a fene csipog ilyen hangosan. Mindkét alkalommal úgy alakult a dolog, hogy eléggé sírt szegénykém. Nem vagyok híve a sírni hagyásnak, de nem mindig tudom azonnal fölkapni, így hogy van még egy gyerek is, plusz épp zuhanyozni kezdtem, amikor el kezdett sírni, pedig akkor altattam el, így nem tudtam egyből felvenni. Bár ijesztő volt a légzésfigyelő csipogása tudtam, hogy nagy gáz nem lehet, hisz előtte sírt. Szerintem elfáradhatott a sírásban és amiatt nem vett 25 mp-ig levegőt.
Ma újra beriasztott, és nem volt előtte sírás, hanem épp jó mélyen aludt. Rohantam megint, de most nem nézett nagy szemekkel, hogy mi ez a ricsaj, hanem mozdulatlanul feküdt. Nem álltam le tanulmányozni, hogy vajon lélegzik-e, hanem gyorsan a mellkasára tettem a kezem, és megmozgattam, na arra hirtelen felriadt. Szerintem olyan mélyen aludt, hogy tényleg nem vett levegőt. A frászt hozta rám. Azóta is ideges vagyok emiatt. :((( Nagyon remélem, hogy nem lesz több ilyen. Mondjuk annak örülök, hogy van légzésfigyelő és legalább jelzi, ha gáz van. A múltkori riasztás után gyorsan megnéztem megint egy újraélesztő videót. Remélem soha nem lesz rá szükség, de azért jobb volt frissíteni a tudásomat. Emmánál soha, egyetlen egyszer sem riasztott be. Nagyon bízom, hogy Lénárd sem fog többet ilyet csinálni. Nagyon-nagyon remélem. Nem ér ijesztgetnie engem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése