Négy gipszes baba,

ahogy Szabó doki mondaná, ugyanis pénteken kapta meg az utolsó, azaz negyedik gipszét a műtét előtt. Két nap múlva, szerdán reggel műtét, hurráááá! Úgy örülök, hogy már itt tartunk és ilyen gyorsan. Olyan szépen reagálnak a lábai a gipszelésre, hogy már jöhet is a műtét. Most nem készült fotó a lábikóról, mert olyan gyorsan történt minden, hogy nem volt időm fényképezni. Lekapták a lábairól a gipszet, én gyorsan megszoptattam, hogy ne legyen éhes, és nyugodt legyen, és már adták is rá az új gipszet. És nem is sírt most a gipszelés alatt, csak az elején, egy incurka-pincurkát míg igazítgatták a lábát, aztán szépen belealudt megint. Olyan kis ügyes volt, olyan büszke vagyok Rá! ♥ És még most délután/este sem volt olyan nyűgös, mint szokott lenni. Már elég jól megszokta a dolgot, és elvileg most már csak egy gipszfelrakás lesz műtét után, ami három hétig lesz rajta, nem lesz közben csere, amitől picit félek, a hízás miatt, de remélem nem lesz gond. Utána meg már jöhet is a sín. 

   Holnap reggel nyolcra megyünk a gyerekorvoshoz 1 hós státusz vizsgálatra, meg Emmának az 5 éves státuszára. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a hízásra, mert már 5,5 kg az uraság, úgyhogy 3400g-mal született. :D Meg fogom neki említeni a légzésfigyelő beriasztását, ugyanis tegnap megint riasztott, bár most felébredt a csipogásra, mire beértem hozzá. Bár gondolom sok mindent úgysem lehet csinálni, csak figyelni, és mindig legyen bekapcsolva alatta a légzésfigyelő. Ennyi. 

   A gyerekdokitól egyenesen megyünk a kórházba, betegfelvételt és a papírügyeket intézni a szerdai műtéthez. Szerda reggel 8-9 között műtét. Szóval nem fogok unatkozni a két gyerekkel. Emma holnap ment volna oviba, viszont beszéltem anyukákkal, és mondták, hogy kb fele létszámmal működik az ovi olyan sok a beteg, úgyhogy inkább itthon tartom, mert nem hiányzik, hogy hazahozzon mindenféle betegséget. Amúgy sem akar nagyon oviba menni, itthon akar lenni Öcsivel és velem. :)

   Szombaton 6 hetes lett Lénárd. Most már nem újszülött, hanem csecsemő. Repül az idő! Továbbra is egy cukorfalat baba. Emma továbbra is nyúzza. Tegnap zenét hallgattunk, Emma táncolt, majd odament Lénárdhoz, és a kezeit elkezdte fel-le rázni, úgy táncolt vele. Léni meg úgy vigyorgott neki, hogy csak na. Bezzeg nekem még alig vigyorog, Emma meg kapja bőszen a mosolyokat. :DDDDD

   Hat hetes növekedési ugráson megyünk keresztül. Állandóan cicizne. Mivel ilyen gyakran enni kért gondoltam végig mérek egy napot, hogy 24 óra alatt mennyit szopizik. Borzasztó ez az állandó méregetés. Csak azért nem adtam fel, mert a fórumban egy lánynak megígértem, hogy leírom hogy alakul egy nap. Három szopit így sem mértem. Amúgy megdöbbentő, mert kb 1 litert anyatejet megeszik/ nap. Az nem kevés. Nem éhezik, na. Nem véletlen, hogy ilyen ütemben nő. Feljegyzem ide is, ha már végig csináltam a dolgot. 

[ ] 8:45 120ml (jobb) 

[ ] 11:00 160ml (bal) 

[ ] 14:30 120ml+ kb 20ml-t kihányt (jobb) 

[ ] 16:15 70ml (jobb) 

[ ] 18:05 130-140ml (bal) 

[ ] 19:10 60ml (bal) 

[ ] 20:10 kb 20-30ml (bal) 

[ ] 20:30 70ml (jobb) 

[ ] 21:40 nem mértem kb. 10-20ml (jobb) 

[ ] 22:10 nem mértem kb. 10-20 ml (jobb) 

[ ] 03:00 nem mértem kb. 150-160 ml(bal) 

[ ] 7:00 180ml (jobb)

Már ennyire kifelé tudták a lábait begipszelni :D

Ijeszteget

   Kicsit több, mint egy hete egy nap alatt kétszer beriasztott a légzésfigyelő. Rohantam ezerrel oda. Persze lélegzett, és nézett nagy szemekkel, hogy mi a fene csipog ilyen hangosan. Mindkét alkalommal úgy alakult a dolog, hogy eléggé sírt szegénykém. Nem vagyok híve a sírni hagyásnak, de nem mindig tudom azonnal fölkapni, így hogy van még egy gyerek is, plusz épp zuhanyozni kezdtem, amikor el kezdett sírni, pedig akkor altattam el, így nem tudtam egyből felvenni. Bár ijesztő volt a légzésfigyelő csipogása tudtam, hogy nagy gáz nem lehet, hisz előtte sírt. Szerintem elfáradhatott a sírásban és amiatt nem vett 25 mp-ig levegőt.

   Ma újra beriasztott, és nem volt előtte sírás, hanem épp jó mélyen aludt. Rohantam megint, de most nem nézett nagy szemekkel, hogy mi ez a ricsaj, hanem mozdulatlanul feküdt. Nem álltam le tanulmányozni, hogy vajon lélegzik-e, hanem gyorsan a mellkasára tettem a  kezem, és megmozgattam, na arra hirtelen felriadt. Szerintem olyan mélyen aludt, hogy tényleg nem vett levegőt. A frászt hozta rám. Azóta is ideges vagyok emiatt. :((( Nagyon remélem, hogy nem lesz több ilyen. Mondjuk annak örülök, hogy van légzésfigyelő és legalább jelzi, ha gáz van. A múltkori riasztás után gyorsan megnéztem megint egy újraélesztő videót. Remélem soha nem lesz rá szükség, de azért jobb volt frissíteni a tudásomat. Emmánál soha, egyetlen egyszer sem riasztott be. Nagyon bízom, hogy Lénárd sem fog többet ilyet csinálni. Nagyon-nagyon remélem. Nem ér ijesztgetnie engem...