Új korszak

   Bizony új korszak kezdődött múlt hét kedden, amikor is lekerült a gipsz a lábáról és felkerült a sín. Amennyire vártam ezt a pillanatot, annyira visszasírtam pár napig a gipszet. :( Nem volt zökkenőmentes a hozzászokás. Szegénykém az első éjszaka rengeteget felsírt. Nagyon kényelmetlen volt neki, szorította a lábát, nem tudta úgy mozgatni, ahogy ő szerette volna. Én szinte semmit nem aludtam, de ez volt a legkevesebb, őt sajnáltam nagyon. De ugorjunk vissza keddre. 

   Reggel elvittem Emmát oviba. Sokkal hamarabb akartam indulni, hogy minél hamarabb a kórházba érjünk. Mit ne mondjak még később sikerült elkészülnünk, mint ahogy szoktunk, Murphy. :D Hamar sorra is kerültünk, alig vártunk valamit. Mondta Szabó doki, hoz egy kis kádat és beültetjük Lénárdot, úgy szedjük le a gipszet, már ezer éve ki akarta ezt próbálni, hogy kvázi leolvad róla, nem levágják nehezen a gipszet. Na én kétségbe esve mondtam, hogy de kidekoráltuk a gipszét és el szeretnénk tenni emlékbe ezt az utolsót. Mondta, hogy ok, akkor majd a következő babánál csinálják, aki utánunk jön. :DDD Szegény asszisztense próbálta volna szépen leszedni a gipszet, hogy szépen megmaradjon, de nem nagyon ment neki, ott aggódott, így Szabó doki mondta, hogy majd akkor ő leszedi, bár így még sose szedett le gipszet. Mondtam már, hogy mennyire jófej??? Levette a gipszet majd ezt találta mondani: "Úristen de gyönyörűek ezek a lábak!!! Na ezért érdemes ezt csinálni!" Annyira örültem neki. Hozta is a sínt és feladta rá. Mondta, hogy most még nem rakja hátra teljesen a sarkát, egyelőre csak szokja a sínt. És végeztünk is. Megbeszéltük, hogy három hét múlva kontroll, én utána kimentem a salus standhoz, kifizettem a sínt és mehettünk is haza. Vagyis nem haza, hanem babatalira, amiről majd írok külön posztot, mert már ez volt a második, majd azt egyben megírom.

   Egész nap úgy elvolt a sínnel, sokat aludt. Nem mertem levenni róla, csak délután miután Emmát is haza hoztuk az oviból. Annyit szenvedtem vele, mire ki tudtam csatolni a a szandált, leizzadtam rendesen. Azóta persze bejáratódott már és könnyű ki-be csatolni. Délután kezdődött a sírás, egészen másnap reggelig, mire úgy kidőlt, hogy az egész délelőttöt átaludta. Én pánikoltam, hogy nem tudom teljesen hátra meg le rakni a sarkát a szandiban, de a face-es csoportban megnyugtattak, hogy 3-4 hét mire teljesen hátra kerül. Az egyik anyukával folyamatosan forró dróton voltunk, adott tanácsokat biztatott, hogy pár nap és túl leszünk a nehezén, ők kb 1,5 héttel előttünk kapták meg a sínt. Annyira aranyos volt, nagyon hálás vagyok neki. Második nap reggel úgy megnyomta a zokni a szandiban a lábát, hogy gumi résznél be is vérzett a drágámnak. Megszakadt érte a szívem. Akivel forró dróton voltam, ő adott tippet, hogy a tesco-ban lehet olyan zoknit venni, amit a térdéig fel lehet húzni, nincs benne erős gumi és az nem bántja a lábikót. Így Laci még aznap munka után gyorsan be is szerzett belőle egy ilyen 5-ös készletet, azóta azt használjuk és a bevérzés is elmúlt. A gipsz is megviselte a bőrét, 1-2 napig sírt ahogy hozzáértem. Hála Istennek a nehezén túl vagyunk. Megszokta ő is, én is. Már csak akkor sír, ha ráadom a sínt, de már akkor sem mindig, úgyhogy szuper. A lábai gyönyörűek.

   Végre kedden elkezdhetett fürdeni. Elsőre, amikor beleraktam a vízbe sírt, aztán rájött, hogy milyen jó is ez és azóta imádja. A nap fénypontja neki a fürdés. Totál ellazul benne. Gondolom a lábikójának is nagyon jó érzés, hogy szabadon van az egész napos sín után. Hétfőn későn értünk haza, már az úton ordított, mert már éhes volt. A 45 perces utat 1,5 óra alatt tettük meg. Gondoltam, na ma elmarad a fürdés, gyors pizsi felvétel, cici, aztán alvás. Ahogy ráraktam a pelenkázóra, és kezdtem kicsomagolni, tudta, hogy ilyenkor a pancsi jön. Elkezdett vigyorogni, totál boldog lett, azt is elfelejtette, hogy ő valójában éhes. Úgyhogy mondtam Lacinak gyorsan hozzon vizet, mert én meg nem fosztom ezt a gyereket a fürdéstől. Hát olyan boldog volt a vízben, és után sem sírt míg felöltöztettem. Vigyorgott, türelmesen várt, aztán jöhetett a cici és alvás. Szóval ennyire szereti a fürdést, én meg odavagyok érte, ahogy látom rajta a boldogságot. ♥♥♥

:((((((

Így megnyomta, most már lazult a szandi

A jó zoknik

Szép lábfejek, sonkás combik :D

Achillotomia

   Na végre ide jutok, hogy megírjam ezt a bejegyzést, fejben már annyiszor kitaláltam, hogy mit írok. Szerdán lesz két hete, hogy megvolt a műtét. Előtte napon kedden kellett elintézni a betegfelvételt, viszont előtte még a gyerekorvosnál volt jelenésünk 1 hónapos és 5 éves státusz vizsgálaton a gyerekekkel. Lénárd vizsgálatának mondhatni semmi értelme nem volt, mert súlyt nem mértek a gipsz miatt, beírták az általam bemondott pont 1 hónaposan mért súlyt. Hosszt ugyanúgy nem tudtak mérni. Egyedül fejkörfogat mérés volt. Elképesztő, hogy 34 cm-es fejkörfogattal született és most 39-et mértek neki. :))) Kiderült, hogy műtét miatt nem fogja megkapni a két hónapos oltást, majd csak három hónaposan, mert hat hétnek el kell telnie a műtét és az oltás között. Érdekes, de nem bánom. Ráérünk vele. 

   Innen mentünk tovább a kórházba. Még jó, hogy kölcsön kaptuk az autót anyutól, mert szakadt az eső, jó móka lett volna tömegközlekedni a két gyerekkel, még így sem volt kutya állandóan ki-be szállni ide-oda menni. A kórházban először az ambulanciára kellett menni, ott kellett papírügyeket intézni, meg Szabó dokival aláíratni a papírokat, majd onnan átmentünk az osztályra, és ott is a nővérke kitöltött egy csomó papírt, meg felvették az osztályra Lénárdot, csak kaptunk papírt, hogy hazamehetünk, és másnap reggel fél 7-re kellett visszamenni.

   Szerda reggel jött korán anyu, és elvitt minket autóval a kórházba, és míg mi ott voltunk, ő vigyázott Emmára. Egyből levették Lénárd gipszét, kicsit lassabban csinálta a nővérke, mint ahogy Szabó doki, vagy asszisztense szokta, ezért is hívtak be ilyen korán. :) Elfoglaltuk a szobában a kiságyát, majd megfürdethettem Lénit, amitől úgy meglepődtem, úgy elszoktam a fürdetéstől, és nem számítottam rá, hogy nem is vittem törölközőt, így lepedővel töröltem meg, sőt fürdető krémet sem vittem(már megint), pedig azzal a lábát is jól bekenhettem volna. :(  Kaptam ollót és a lábáról a körmöt is le tudtam vágni. Először egy fiús szobába raktak be, aztán át tettek egy másik kórterembe, aminek örültem, mert vicces lett volna ott szoptatni. 

   Negyed 8 körül megkapta a helyi érzéstelenítést. Bekenték mindkét lábát lidokainnal, betekerték gézzel, majd zoknit húztak rá. Utána mehetett is vissza a kiságyba alukálni. Háromnegyed 8-kor megszoptattam, hogy a műtét alatt ne legyen éhes. Utána nem sokkal reggeli vizit volt. Szabó doki mindkét lábikójára rajzolt egy nyilat, hogy mindkettőt műtik, majd fél 9-kor, ahogy mondta, tényleg elvitték a műtőbe. Vagyis jött a műtős fiú érte, de én elvihettem a kezembe a műtő ajtajáig és ott adtam át neki. Nemsokára jött Szabó doki is, vitt be neki zenét is. :) Ezután jött egy idegőrlő 40 perc. Tudtam az eszemmel, hogy semmiség ez a műtét, és a legjobb kezekben van Lénárd, de mégis a sírás kerülgetett, olyan rossz volt, hogy nem lehettem vele. :( 

   Végül negyed 10 magasságában kijött a műtőből az én drága pici babám, aki Szabó doki karjaiban szépen szunyókált. ♥ Mondta, hogy minden rendben ment. Amikor bement a műtőbe, picit sírt. Felvette a kezébe, megnyugtatta, majd az egész műtét és gipszelés alatt nem is sírt, csak nézelődött, végül elaludt. Drága kicsi Hősöm megint olyan ügyes volt. Nem is adta oda a kezembe, hanem ő vitte be a kórterembe és rakta be az ágyikóba a Kisfiamat. Jaj, én továbbra is olyan hálás vagyok, hogy ő a mi orvosunk és ennyire fantasztikus. Azt mondta 1-1,5 óra múlva mehetünk is haza. Annyira örültem neki. Odaadta a zárójelentést, és megbeszéltük, hogy március 22-én van a gipszlevétel. Persze elmondtam aggodalmam, hogy félek, hogy három hét alatt kihízza a gipszet, de mondta, hogy nyugodjak meg, nem szokták, de bármikor kétségem van felőle, hívjam nyugodtan, megnézi. Így megnyugodtam, hogyha gázosnak érzem, mehetünk. Ő el is ment ezután, mert az ambulancián rendelnie kellett. 

   Fél óra múlva kb sírdogálni kezdett, így megszoptattam, és aludt tovább. Mikor letelt a másfél óra, odamentem a nővérkének szólni, hogy Szabó doki mondta, hogy mehetünk haza, tényleg mehetünk-e, de nővérke még nem akart elengedni. Ő úgy gondoltam délig legalább ott maradunk megfigyelésen. Ezen a plusz másfél órán nem múlt semmi, meg legalább figyeltek rá. Miközben aludt sokszor fel-fel sírt, végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és úgy megnyugodott és aludt egy nagyot. Délben jött értünk anya és mehettünk haza. Egész nap szinte végig aludt Lénárd, szárítottam neki a gipszet, hogy hamar kiszáradjon. Este felé én is adtam neki, még egy kúpot és így az éjszaka is nyugodt volt. Ja és azt nem is írtam, hogy műtét előtti éjszaka, életében először 22-4:30-ig aludt. Sosem aludt ilyen sokat egyhuzamban, azóta sem. Biztos rápihent a nagy napra. :) 

   Jó, hogy túl vagyunk ezen is. Számolom vissza a napokat, amíg a gipsz van rajta. Már csak nyolc nap van hátra, és jöhet a sín. Szépen ügyesen haladunk, és tökéletesek lesznek azok a lábikók. Nagyon büszke vagyok a Fiamra, hogy ilyen ügyes, ilyen türelemmel és nyugodtsággal veszi az akadályokat. 

Négy gipszes baba,

ahogy Szabó doki mondaná, ugyanis pénteken kapta meg az utolsó, azaz negyedik gipszét a műtét előtt. Két nap múlva, szerdán reggel műtét, hurráááá! Úgy örülök, hogy már itt tartunk és ilyen gyorsan. Olyan szépen reagálnak a lábai a gipszelésre, hogy már jöhet is a műtét. Most nem készült fotó a lábikóról, mert olyan gyorsan történt minden, hogy nem volt időm fényképezni. Lekapták a lábairól a gipszet, én gyorsan megszoptattam, hogy ne legyen éhes, és nyugodt legyen, és már adták is rá az új gipszet. És nem is sírt most a gipszelés alatt, csak az elején, egy incurka-pincurkát míg igazítgatták a lábát, aztán szépen belealudt megint. Olyan kis ügyes volt, olyan büszke vagyok Rá! ♥ És még most délután/este sem volt olyan nyűgös, mint szokott lenni. Már elég jól megszokta a dolgot, és elvileg most már csak egy gipszfelrakás lesz műtét után, ami három hétig lesz rajta, nem lesz közben csere, amitől picit félek, a hízás miatt, de remélem nem lesz gond. Utána meg már jöhet is a sín. 

   Holnap reggel nyolcra megyünk a gyerekorvoshoz 1 hós státusz vizsgálatra, meg Emmának az 5 éves státuszára. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a hízásra, mert már 5,5 kg az uraság, úgyhogy 3400g-mal született. :D Meg fogom neki említeni a légzésfigyelő beriasztását, ugyanis tegnap megint riasztott, bár most felébredt a csipogásra, mire beértem hozzá. Bár gondolom sok mindent úgysem lehet csinálni, csak figyelni, és mindig legyen bekapcsolva alatta a légzésfigyelő. Ennyi. 

   A gyerekdokitól egyenesen megyünk a kórházba, betegfelvételt és a papírügyeket intézni a szerdai műtéthez. Szerda reggel 8-9 között műtét. Szóval nem fogok unatkozni a két gyerekkel. Emma holnap ment volna oviba, viszont beszéltem anyukákkal, és mondták, hogy kb fele létszámmal működik az ovi olyan sok a beteg, úgyhogy inkább itthon tartom, mert nem hiányzik, hogy hazahozzon mindenféle betegséget. Amúgy sem akar nagyon oviba menni, itthon akar lenni Öcsivel és velem. :)

   Szombaton 6 hetes lett Lénárd. Most már nem újszülött, hanem csecsemő. Repül az idő! Továbbra is egy cukorfalat baba. Emma továbbra is nyúzza. Tegnap zenét hallgattunk, Emma táncolt, majd odament Lénárdhoz, és a kezeit elkezdte fel-le rázni, úgy táncolt vele. Léni meg úgy vigyorgott neki, hogy csak na. Bezzeg nekem még alig vigyorog, Emma meg kapja bőszen a mosolyokat. :DDDDD

   Hat hetes növekedési ugráson megyünk keresztül. Állandóan cicizne. Mivel ilyen gyakran enni kért gondoltam végig mérek egy napot, hogy 24 óra alatt mennyit szopizik. Borzasztó ez az állandó méregetés. Csak azért nem adtam fel, mert a fórumban egy lánynak megígértem, hogy leírom hogy alakul egy nap. Három szopit így sem mértem. Amúgy megdöbbentő, mert kb 1 litert anyatejet megeszik/ nap. Az nem kevés. Nem éhezik, na. Nem véletlen, hogy ilyen ütemben nő. Feljegyzem ide is, ha már végig csináltam a dolgot. 

[ ] 8:45 120ml (jobb) 

[ ] 11:00 160ml (bal) 

[ ] 14:30 120ml+ kb 20ml-t kihányt (jobb) 

[ ] 16:15 70ml (jobb) 

[ ] 18:05 130-140ml (bal) 

[ ] 19:10 60ml (bal) 

[ ] 20:10 kb 20-30ml (bal) 

[ ] 20:30 70ml (jobb) 

[ ] 21:40 nem mértem kb. 10-20ml (jobb) 

[ ] 22:10 nem mértem kb. 10-20 ml (jobb) 

[ ] 03:00 nem mértem kb. 150-160 ml(bal) 

[ ] 7:00 180ml (jobb)

Már ennyire kifelé tudták a lábait begipszelni :D

Dongaláb kezelése

Ezt a bejegyzést azért hoztam létre, hogy minél több anyukának tudjak segíteni, aki megtudja gyermekéről, hogy dongalábbal született.  Ezt a tájékoztatót a facebook-os csoportunk tagjai készítették. Nagy-nagy köszönet érte!!! Nagyon jól össze van foglalva benne minden és hasznos tanácsokkal lát el mindenkit. Bízom benne, hogy sok anyuka rátalál erre a bejegyzésre és így sok információval gazdagodik. Minden Kedves Anyukát várunk sok-sok szeretettel a facebook-os csoportba, aminek a neve: Dongaláb...azaz, azok a csodálatos lábikók.

SZÜLŐI TÁJÉKOZTATÓ

Mi az a dongaláb?

A láb veleszületett rendellenessége, amely világszerte kb. 200.000 újszülöttet érint évente. A magzat lábában abnormálisan fejlődnek az izmok, inak és a csontok. A láb merev és nem hozható alaphelyzetbe. Kétszer gyakoribb fiúk esetében, és az esetek 50%-ban mindkét lábat érinti. Megkülönböztetjük a tartási dongalábat, ami egy normálisan fejlődő láb, de a méhben az utolsó 4-6 terhességi hétben elnyomódott.
Jelenleg is folynak a kutatások, mi okozhatja a dongalábat, még nem sikerült a pontos okokat megtalálni, így semmiképp nem szabad magunkat hibáztatni!
Latin elnevezése: Pes Equinovarus Congenitus (PEC), más elterjedt elnevezése főként a külföldi irodalomban Talipes Equinovarus

Hogyan kezelik a dongalábat?

Magyarországon két módszerrel:
1. PONSETI MÓDSZER (ponszeti) (2007 óta Magyarországon): születés utáni 1-3. héttől gipszet kap a gyermek, 5-7 naponta újra gipszelik, összesen átlagosan kb. 4-6 alkalommal, melyet egy ún. minimál invazív, helyi érzéstelenítésben végzett Achilles átmetszés követ. Ezután 3 hét gipsz, és 3-4 éves korig speciális sínezés követ.

2. RÉGI, HAGYOMÁNYOS SEBÉSZI MÓDSZER: (kb.6 hét-3 hónapig gipszet kap a gyermek, majd egy nagyobb feltárásos műtétre kerül sor (az Achilles-ín és a felső, alsó ugróízületek felszabadítása).
Ezután újabb gipszek, sínhordás és gyógytorna következik.

Ahogy fentebb említettük, a Ponseti módszernél az esetek mintegy 80%-nál egy apró, helyi érzéstelenítésben is végezhető műtét következik: az ún. Achillotomia, amely az Achilles ín átvágását, meghosszabbítását jelenti.
Ezt követően a gyerek 3-4 éves koráig abdukciós (összekötéssel rendelkező) sínt hord.

Melyik módszert válasszam?

A PONSETI MÓDSZER az optimális kezelési módszer, a „gold standard”. Számos tanulmány született, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nagy műtéttel járó hagyományos módszer nem "gyógyítja" meg a lábat. Javítja a láb kinézetét, de csökkenti a lábfej és a láb izmainak erejét. A láb fokozottan merev lesz a beteg 20-as, 30-as éveitől csökken a lábízületek mozgásterjedelme, fájó lábat stb. okozva.

Ezzel szemben a PONSETI módszerrel kezelt betegek 95%-nak a lába jól funkcionál, hajlékony és nem jelentkezik fájdalom!


Vannak olyan esetek, ahol nem ajánlott a Ponseti módszer, hanem inkább a sebészi?

Világszerte az elfogadott orvosi ajánlás a Ponseti módszer minden gyereknek! Sebészi feltárásos műtétre az esetek kb. 1%-nál lesz csupán szükség. Kezdeti kezelésként határozottan a Ponseti módszer javasolt mindenkinél.


Mit jelent a Ponseti-módszer részletesebben?

Ezt a módszert Dr.Ignatio Ponseti dolgozta ki Iowaban (USA) az 1950-es években. Csak akkor terjedt el, amikor már konkrétan bizonyítani lehetett jóval jobb eredményeit a sebészi úttal szemben.

Három fő szakasza van:
1. Az ínszalagokat, ízületi tokokat és az inakat finoman nyújtják a gipszelés során. A csontok így fokozatosan helyükre kerülnek az ízületekkel együtt.
2. Mintegy 4-6 hét gipsz után általában Achillotomia, az Achilles ín percutan (a bőr tűvel/vékony szikével történő átszúrása) átvágása szükséges. Az Achillotomiát 3 hetes gipsz követi, amely során az Achilles ín meggyógyul, a sarok a "helyére kerül". Ez biztosítja a kellő hajlékonyságot pl. a lábfej felfelé mozgásánál (dorsalflexio).
3. Ezután a gyerek ún. abdukciós sínt kap (két cipellő összekötve egy rúddal). Ezt 3 hónapig napi 23 óráig hordja, utána 3-4 hónapig 14-16 órát, majd 3-4 éves koráig esti alvásnál. A Ponseti módszernek ez a rész az egyik legfontosabb állomása, ez a sín fogja a teljesen korrigált lábat megtartani, megakadályozva, hogy az visszaessen. Itt a szülők szerepe, az instrukciók pontos betartása kiemelten fontos! Az esetek mintegy 90-95%-ban a jól korrigált és a sínt pontosan viselő gyermekek esetében a visszaesés nem jelentős, a láb hajlékony és jól funkcionáló lesz!

GYIK – Gyakran ismételt kérdések

Mi az a Pirani pontrendszer?
Ennek a segítségével lehet a dongaláb pillanatnyi súlyosságát osztályozni. 6 szempont van, 0 vagy 0,5 vagy 1 pontot kap minden komponensre az érintett láb. A 0 azt jelenti, hogy jó az a paraméter, az 1 pedig azt, hogy rossz. Így a maximálisan 6 pont a "legsúlyosabb" kategória. Tudni kell viszont, hogy a születéskor kapott érték nem jelzi előre sok esetben, hogy a valóságban milyen könnyen korrigálható a láb és hogy mennyire hajlamos visszaesésre!
A 6 szempont: 1, sarokbarázda 2, üres sarokgumó 3, feszes equinus 4, mediális barázda 5, külső talpél 6, a talusfej helyzete.

Milyen lesz gyermekem lába később?
Az érintett lábfej általában mintegy 1,3 cm-rel rövidebb, a láb körfogata pedig 2,3 cm-rel kisebb. Ezek alig észrevehető különbségek. A gyerek normál cipőt hordhat.
Szükséges-e a gyógytorna és mikor?
Gyógytornászt (lehetőleg dongalábhoz értő) a gipszes kezelés végén (3-5 hónapos kor között), majd felálláskor (8-10 hónapos kor között), végül járás kialakuláskor (12-18 hónap között) ideális felkeresni. Ilyenkor a gyógytornász felméri a testtartási rendellenességeket, a láb funkcionális mozgását stb.) Gyógytornát, otthoni gyakorlatokat, esetleg fizioterápiát javasolhat. 3-4 éves korig félévente ajánlott egy gyógytornászi konzultáció.
Várható-e visszaesés?
Általánosságban elmondható, hogy azoknál a gyerekeknél a legnehezebb a kezelés, és több a visszaesés, akiknél a dongaláb más betegséggel/szindrómával társul (tüneti dongaláb).
 Akiknél "csak" dongaláb van (strukturális dongaláb), mintegy 15-25 %-nál tapasztalnak visszaesést, ilyenkor a lábat újra gipszelik, esetleg újabb Achillotomia szükséges, vagy néha 3-4 éves kor körül egy ín áthelyező műtétre kerül sor. Gyógyulás után ezeknél a lábaknál is szép eredményeket lehet elérni, a láb jól fog funkcionálni.
 Abban az esetben viszont, ha a láb nincs jól korrigálva, vagy a szülő nem tartja be a sínhordási előírásokat, jóval nagyobb a visszaesési arány!

Milyen lesz gyermekem mozgásfejlődése, fog-e tudni sportolni?
A mozgásfejlődésben 1-2 hónapos lemaradás várható a kezelés miatt, de általában elmondható, hogy a gyerekek koruknak megfelelően fejlődnek! Szépen járnak, futnak, stb! Sportolhatnak, sokan eredményesek ezen a területen.

Kimutatható-e már magzati korban a dongaláb?
Igen, legkorábban a 18 hetes ultrahangon már észrevehetik. Ilyenkor genetikai tanácsadás, illetve újabb részletes genetikai ultrahang, esetleg vérteszt szükséges. Magzatvíz vizsgálat (amniocentézis) is szóba jöhet, hogy megbizonyosodjanak a felől, hogy "csak" dongalábról van-e szó.

Kezelhető-e Ponseti módszerrel olyan gyermek, aki átesett már sebészi beavatkozáson?
Igen, kezelhető jó eredménnyel, és elkerülhetnek egy esetleges újabb nagy műtétet ezzel a módszerrel. Ezeket az eseteket azonban mindenképpen centrumban javasolt kezelni.

Milyen állami támogatások járnak dongalábas gyermek esetén?
Tartós beteg státuszt fog kapni a gyermek, így magasabb összegű családi pótlék jár, illetve közgyógykártya.


Hol kezelnek Ponseti módszerrel?
Heim Pál Gyermekkórház  Budapest: Dr. Szabó Miklós Károly, Dr. Cs. Frank László, Dr. Körmendi Zoltán, Dr. Marschalkó Péter
Ortopédiai Klinika Budapest: Dr. Terebessy Tamás, Dr. Domos Gyula, Dr. Kiss János, Dr. Horváth Nikoletta, Dr. Szőke György.
Ortopédiai Klinika Szeged: Dr. Sohár Gellért
Ortopédiai Klinika Debrecen Dr. Szeverényi Csenge
Szekszárd: Dr. Koós Zoltán


Mit kérdezzek meg kezelőorvosunktól az első konzultáción? (A kezelés megkezdése előtt!)

1. Milyen módszer szerint kezeli a dongalábat?
 (Várható válasz: Ponseti)

2. Milyen gipszet használ, milyen váltással?
(Hosszú, combtőig érő, zárt gipszet, 5-7 naponta cserével, a gipszek között több napos szünet tartása nem megfelelő.

3. Hány gipszre lesz szükség?
(4-6 kell általában, ha 8-9-nél több kell, ott valami nem stimmel, ehet, hogy a láb különlegesen nehéz eset, de lehet, hogy az orvos nem kompetens)

4. Kezelt-e már komplex/atípusos lábat? (ritka kórkép, de fontos felismerni, mert másfajta gipszelést igényel. Általában rövid, pufók láb a talpon végig futó barázdával, valamint sarok barázdával. Gyakoribb az egyéb rendellenességgel született gyermekeknél – de összességében a dongalábak között 2-5%, azaz ritka.)
(Ha nem, és fennáll a lehetősége, hogy gyermekénél ez a diagnózis, ajánljon másik szakembert, akiről tudja, hogy igen.)

5. Használ-e gipszsínt?
(Nem, a ponseti módszerben nem használnak ilyet).

6. A gipszelések között vagy a sín előtt marad-e a gyerek lába szabadon?(gipsz v. sín nélkül?)
(Nem, vagy gipsz, vagy ideiglenes sín, vagy a végleges sín van a gyerek lábán, ezek nélkül nem maradhat, mert az visszaesést eredményezhet).

7. Milyen sínt használ?
(abdukciós (összekötéssel rendelkező) sínt)

8. Perkután Achillotomiát végez-e? (Igen).

9. Milyen gyakran szükséges az Achillotomia?
(kb. 80-90%-ban)


Ha a kezelőorvos válaszai eltérnek a megadott válaszoktól, akkor lehet, hogy nem Ponseti módszer szerint dolgozik, és ez visszaesést eredményezhet a lábnál!

Készítette: Dongaláb...azaz, azok a csodálatos lábikók (Facebook csoport)
2015. június 03.

Gipszrepedés

   Jól éreztem én, hogy mozog az a gipsz a repedés mentén. Nagyon rendes volt Szabó doki, nagyon hamar válaszolt az email-emre, pedig vasárnap volt. Azt írta, ha nem mozog, akkor nem baj a repedés,  maradhat péntekig, ha viszont igen, sok szeretettel vár hétfőn a kórházban. Mivel én úgy éreztem, hogy tudom mozgatni a lábfejét, Lacinak is mutattam, ő is így érezte, így bementünk tegnap a kórházba.

   Eléggé "őrültek háza" volt, rengetegen voltak, szegény dokink is rohangált jobbra-balra egyik betegétől a másikig. Így most kicsit többet vártunk, de hamar végzett velünk a Doktor úr. Valóban mozgott az a gipsz, de szerencsére nem teljes gipszcsere volt, csak rárakott még egy réteget, megerősítette. A jobb lábán a térdhajlatban is volt repedés, bár én ott nem éreztem mozgást, oda is rakott még egy réteget. Szegény pici Babám, így már aztán tényleg nagyon nehéz lehet a gipsz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog nyomni. Természetesen pénteken elhozom megint és lemérem.

   Amúgy olyan érdekes ez a gipszelés. Mivel nekem soha nem tört semmim, nem gipszeltek, nem láttam még ilyet, nem tudtam hogy történik. Most Lénárdnál láttam először.  Először kap a lábikójára egy harisnyaszerűséget, teljesen végig felhúzzák a lábára, majd ilyen vattaszerű anyaggal körbetekerik az egész lábát, hogy azzal is védjék, kvázi kipárnázzák, és arra jön a gipsz. Ami első ránézésre olyan, mint egy pólya, amit belemártanak először vízbe és rátekerik a lábra, mint a pólyát és akkor szépen lehet formázni elegyengetni és utána majd abban a formában megköt. Szerintem nagyon érdekes. :)))

   Attól függetlenül, hogy nem új gipszet kapott, így is nyüszi volt délután - este felé. Szokásosan kézben volt jó, ahogy leraktam, pár percre rá felébredt és sírt. De azért este el tudott aludni fél 11-kor az ágyában, nem kellett mellettem lennie. Elég jók vagyunk szerintem, mert este fél 11 és reggel fél 7 között csak egyszer kelt. Ez nekem már tök szuper. :) Már csak az esti elalvást kell kicsit előrébb hozni.

   Pénteken ugyanúgy gipszcsere, egyre kell mennünk. Remélem ez lesz az utolsó a műtét előtt, meglátjuk. És jöjjön 1-2 kép a mi két kis Drágaságunkról.

Imádják egymást ♥

Csücsöri

Cuki :

3. gipsz

   Pénteken Lénárd baba megkapta harmadik gipszét is. Most ugye nem 4 napot volt rajta, hanem egy egész hetet. Kicsit izgultam, hogy nem-e "növi ki", hiszen olyan ütemben hízik, de nem volt gond, mellesleg úgy elrepült az egy hét, hogy csak néztem nagyokat, hogy most kapta még csak meg az előzőt és már jön is a következő. Gondolom azért is repül így az idő, mert nem okoz gondot, mondhatni teljesen "természetes", hogy ott van a lábikóján, mindketten teljesen megszoktuk, mindent úgy csinálunk, mintha nem is lenne. 

   Megint nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Most a mi dokink vette le róla a gipszet (így azért nyugodt voltam). Megint kaptunk egy kis pihenőt gipsz nélkül, addig elment ebédelni ő is, meg az asszisztense is. Ügyesen megint elfelejtettem krémet vinni, hogy átkrémezzem a lábikóját kicsit. Remélem következő alkalommal már nem megy ki a fejemből. :( Elkövettem még egy hibát is. A pihenő alatt meg kellett volna szoptatnom, mert éhes lett már a gipszelés közben és inkább azért volt sírás, nem a nyúzás miatt, hiszen azzal eddig sem volt gondja. Úgyhogy következő alkalommal ezt is másképp csinálom. Mindig tanulok valamit. :)))

   Természetesen még jobban javultak a lábikók. Hétről hétre egyre szebbek. Jövő héten még nincs műtét. Pénteken kapni fog egy negyedik gipszet és elvileg utána lesz a műtét. De most már olyan szépen áll a lábikója, szerintem senki nem mondaná meg, hogy mennyire befelé fordultak. Bár abban bíztam, hogy elég lesz a három gipsz is, de egyáltalán nem keseredtem el, hogy lesz negyedik. A lényeg, hogy tökéletesek legyenek a lábikók, más nem számít, 1-2 hét ide vagy oda... Olyan sok "rosszabb" példát olvasok a csoportban, ahol nem a mi orvosunk kezdte meg a kezelést, és mennyire elrontották a lábikókat, és hozzák ide, hogy helyre rakja azokat a csodás lábikókat. És akkor azok a babák nem 3-4 hetet vannak begipszelve, hanem jóval többet, hiszen már előtte is gipszelték hosszú heteken át, rosszul, és akkor most jön a helyes gipszelés. Szóval nincs okom a panaszra, és tényleg semmi rossz érzésem nem volt, na még egy hét plusz. Igazán meglepődtem magamon. Mondjuk 4 héttel ezelőtt tuti kiborultam volna. :)))) De amióta a mi dokinknál vagyok, olyan nyugalom szállt meg, hogy elmondani nem tudom. A facebook-os csoport is sokat segít, úgyhogy bármennyi gipsz is kel, tudom, hogy a legjobbat akarja a doki és tökéletes lábikói lesznek a Fiamnak. :D Meg alapból ugye 4-6 hét a gipszelés a műtét előtt, az csak ajándék nekünk, ha nem 6 hét, hanem mondjuk négy.
   Továbbra is el vagyok a dokitól ájulva, hogy nem csak szakemberileg mennyire jó, hanem emberileg is. Amikor kijött a rendelőből szólni, hogy mehetünk, leült a Lányom mellé megnézni miket írogat. Most a számok nagyon érdeklik és azt gyakorolja. Szabó doki meg megmutatta neki, hogy tud szép hetest írni. A gipszelés előtt, meg átvette anyum kezéből Lénárdot, a mellkasára tette és úgy sétálgatott vele és beszélt hozzá. Gipszelés alatt zenét indított el a telefonján, hogy megnyugodjon. A végén is miután felöltöztettem, odajött, leguggolt hozzá (a babahordozóban volt), hogy megnézze megnyugodott-e. Egyszerűen elképesztő. Bárcsak minden orvos ilyen lenne. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy hozzá kerültünk. :DDDD
   Az első este most is nyűgösen telt. Egyszerűen piszok nehéz a gipsz vizesen, szerintem legalább fél kg. Az első gipsze szárazon 220g volt, a második 310g, ez szerintem még több, és akkor még rájött, hogy vizes... Szegénykém, ahogy letettem, felsírt. Csak a kezemben tudott megnyugodni. Hajszárítóztam is neki, hogy minél hamarabb kiszáradjon. Este 11-kor összebújva aludtunk el. ♥
   Tegnap este viszont repedést véltem felfedezni a gipszen a lábfejénél, és mintha minimálisan tudnám is mozgatni a lábfejét le-fel. Írtam ma reggel a dokinak, küldtem fényképet, hogy mi a teendő, kell-e új gipsz, vagy plusz rá réteg, vagy maradhat így péntekig. Várom a válaszát. Meglátjuk... Szerencsére a jobbik lábikón van a repedés.

Jobb lábacska

Bal lábacska

Ilyenkor csak anya kezében jó ♥

Elszundított a hajszárítózáskor 

2. gipsz

    Pénteken mentünk vissza kontrollra Szabó dokihoz. Egész héten nagyon ügyes volt Lénárd baba. Mintha nem is lett volna gipsz rajta. Egyedül az első este volt rossz, amikor még vizes volt a gipsz és nehéz, plusz jött rá a hasfájás. De ezen kívül szinte észre se veszi, hogy rajta van. Ugyanúgy alszik szépen egész nap, nagyon nyugis baba (csak az esti hasfájások ne lennének...) 

   Szóval délre megérkeztünk a kórházba. Jót nevettem, mert a kórházban két épületben is van ortopédia. Hétfőn először a főépületbe mentünk, és a C épületbe kellett volna menni, most meg egyből mentünk a C épületbe, ahol múltkor voltunk, és most meg a főépületbe kellett menni. Nem is mi lennénk, ha egyből jó helyre mentünk volna. :)))) Egyből bemehettünk, és egy fiatal srác el kezdte levágni a gipszet róla. Én rettegtem, hogy meg ne vágja a lábacskáját az ollóval. Egyszer, ahogy vágott, Lénárd felüvöltött, bennem meg megállt az ütő, hogy na most vágott bele a gyerekem lábába, de szerencsére nem, csak gondolom, ahogy feszítette a gipszet, az nem volt jó neki. Miután lekerült a gipsz róla, kaptunk egy kis pihenőt gipszmentesen, addig egy másik babát gipszeltek, akit amúgy megismertem már a facebook-os csoportban, úgyhogy tudtuk, hogy találkozni fogunk, bár személyesen nem volt esély beszélgetni. 

   Lénárd lábikói gyönyörűen reagálnak a gipszelésre. Négy nap gipsz után olyan szép lett már. A bal lábikója mondhatni már teljesen egyenes. Doktor úr mondta is, hogy szinte műthető állapotban van. Szerencsére csak látványra voltak "csúnyák" a lábfejek, de nagyon könnyen korrigálható. Az elején az 4-6 hét gipszelés, ami szokott lenni, úgy tűnik nekünk 3 lesz. Most ugye megkapta a 2. gipszet. Jövő héten a bal lábát, már műteni lehetne, de nyilván bevárjuk míg a jobb lába is műthető legyen, ami Szabó doki jóslata szerint a 3. gipsz után lesz. Tehát könnyen lehet, hogy még február utolsó hetén megtörténik a műtét. Jaj, én olyan boldog vagyok, hogy ilyen gyors ütemben javulnak a lábai, és így minél hamarabb túl esünk az egészen, minél hamarabb kapja meg a sínt, minél hamarabb eltelik a 3 hónap, amikor napi 23 órán át kell hordani. Így nagy valószínűséggel már fél éves korától csak éjszaka fog kelleni. 

   A gipszelést most is végtelen nyugalommal viselte, oly annyira, hogy konkrétan végig aludta az egészet, az elején kb fél percet sírt, aztán bealudt. :)))) Doki most is oda volt meg vissza. Mondta is, hogy vele kezdte a hetét hétfőn és vele is zárja. Így kell ezt csinálni. Amúgy szegény másik baba előttünk végig sírta a gipszelést. :(((  Most egy hét múlva találkozunk, következő pénteken, addig lesz rajta a gipsz. Szerintem most kicsit nehezebb a gipsz, mint múltkor. A délutánt nagyon rosszul viselte, le se tudtam tenni, mert ahogy leraktam a kezemből, fél percemben belül felsírt. Úgy sajnáltam szegényt, mert tényleg piszok nehéz volt úgy vizesen a gipsz. Már az én kezem is leszakadt. Próbáltam hajszárítózni, hogy hamarabb kiszáradjon, de sokáig nem mertem, nehogy felforrósodjon a lábikója. Az esténk sem volt egyszerű, de túléltük. Másnapra, mire kiszáradt, már nem is volt gondja vele. 

   Igazából én is megszoktam a gipszet, a pelenkázást, kell egy kis karizom, ahogy egy kézzel tartom a két gipszes lábat, míg a másik kezemmel törlöm a popócskáját, legalább erősödök. :))) Minden más, meg ugyanaz maradt. Büfiztetem normálisan. Egyedül arra próbálok figyelni, hogy egyszerre ne legyen sok időre függőleges helyzetben, ennyi. Annyira kis ügyes, nagyon büszkék vagyunk Rá, hogy ilyen hősiesen viseli ezt az egészet!

  És akkor jöjjön 1-2 kép, hogy milyen is volt az a lábikó és milyen lett 4 nap gipszelés után:

Drága lábikók

Jobb lába, ami a rosszabb

Szinte tökéletes :D

Szépséges ♥

És ilyen vagány nagyfiús öltözetben mentünk a gipszelésre :D

Pont mosolygott  :)

Gipszelésre várva 

1. gipsz

   Ma volt a nagy nap. Reggel sikerült összekészülni két gyerekkel és időben megérkezni a Heim Pál kórházba. Egy fél órát kellett körülbelül várnunk, és 9-kor megkezdődött a gipszelés. Lénárd teljesen hű volt magához. Ahogy már korábban is írtam, ő maga a béke és nyugalom szigete, és ugyanígy tűrte a megpróbáltatásokat is. Az elején picit sírdogált, míg az orvos átmozgatta a lábát és abba a pozícióba hozta ahogy begipszelte, aztán abbahagyta a sírást, és végig nézelődött az egész procedúra alatt. Míg az elején sírt, addig a doki énekelt neki. Olyan helyes volt. Egyszerűen egy tündér a doki, állandóan mosolyog, látszik mennyire szereti a munkáját, a gyerekeket. Azt mondta, hogy Lénárd az ő jutalom babája, hogy ilyen ügyes, nem sír, nem kalimpál a lábával, nyugodt, hagyja magát. Így kell egy hétfőt kezdeni. Teljesen el volt tőle olvadva, de nem csak ő, hanem az ápolónő és a rezidens orvos is, akit tanított Szabó doki. Olyan jó volt hallgatni amúgy, ahogy magyaráz neki, hogy hogy gipszel, mit hogy kell csinálni. Én is okosodtam, figyeltem nagyon. Közben meg agyon dicsérgettem, puszilgattam Lénit, amiért ilyen ügyes, bátor, nem sír. Annyira, de annyira büszke voltam/vagyok rá.

Gipszelés után átöltöztettük, meg lemosdattuk, mert tiszta gipsz lett a hasa, kukaca, mindene. Még így sem 100%-osan van leszedve, még mindig 1-1 pöttyöt találok rajta. :))) Csak már nem akartam úgy nyúzni. Majd minden egyes tisztába tételkor, egyre többet leszedek róla.

   Megkaptuk az igazolást az emelt családi pótlékhoz is, lehet intézni. Pénteken máris mehetünk vissza, és kapja az újabb gipszet. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar. Azt mondta elsőre az a cél, hogy szokja a gipszet, amennyire lehet helyes pozícióba rakja a lábát, de ilyenkor még nem a legtökéletesebb póz a cél, csak annyira, amennyire neki kényelmes. Annyira kíváncsi leszek, hogy hogyan reagál a lába erre a 4 napos gipszre, és hogyan fognak állni a lábai pénteken. Remélem majd akkor is nyugodtan fogja viselni a gipszelést. Bár mondta az orvos, hogy a gipsz levételt kevésbé szeretik, úgyhogy tuti lesz sírás. Pénteken még hosszabb időt fogunk ott tölteni, hisz gipsz levétel, láb átmozgatás, új gipsz fel. 

   Ahogy hazaértünk, egyből meg is tisztelt egy kakilással, rakhattam tisztába. Hát jól leizzadtam mire sikerült, de majd belejövök ebbe is. Büfiztetni nyugodtan 5-10 percre simán lehet függőleges állapotban. Ő nem mondta, hogy nagyon polcolni kéne a lábakat, míg kiszárad, de azért raktam egy kis pokrócot a lábai alá most míg alszik. Egyelőre teljesen jól viseli. Aludt egy jót, most a második alvásánál egyet-egyet felsír, de az simán lehet a pocakjától. Meglátjuk majd az esti hasfájásnál mi lesz, amikor nem tudja úgy húzogatni a lábikókat. Remélem az sem lesz vészes. 

Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D

Lábikók

   Itt az előző posztomban ígért bejegyzés a drága kicsi lábikóiról, amiről az elkövetkező hónapokban sokat fogtok olvasni, ugyanis fontos eleme lesz az életünknek, mivel Lénárd baba dongalábakkal született, a lábfejei teljesen befelé fordulnak. Láttuk mi is egyből, hogy nem úgy állnak, ahogy kellene, de elsőre azt gondoltuk, hogy na ő is elfeküdte a pocakomban, mint a nővére, csak ő másképp. Járunk dévényeshez majd, esetleg neki is kell majd alváshoz egy kis időre sín és ennyi. Hát tévedtünk. 

   Másnap reggel a kórházban jött a gyerekorvos, és mondta, hogy dongák a lábacskák, amint hazaengednek, sürgősen menjünk ortopédiára, gipszelni fogják, és reménykedjünk, hogy az elég lesz, műtét nem kell. Mit ne mondjak, eléggé leforrázva éreztem magam, aggódtam Nárdiért. Azonnal el kezdtem olvasgatni a téma iránt, hogy mi is ez a dongaláb, hogy kezelik. Persze rémtörténeteket is sikerült találnom. Elolvastam, hogy van helyzeti dongaláb, amikor is csak elfeküdte a pocakban és van genetikai eredetű dongalábaság. Persze bíztunk az első variációban, de másnap jött a gyógytornász is, és ő azt mondta ez bizony nem elfekvésből eredő rossz tartás, ahhoz súlyosabb sokkal. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy egyből ortopédia. És akkor itt jött a nagy kérdés, hogy mégis kihez vigyük, nyilván jó orvoshoz akartuk vinni. Fórumomban is érdeklődtem, hogy tudnak-e ajánlani, kaptam is egy nevet. El is felejtettem, hogy anno Emmát is hozzá vittük, és ő hozta rendbe a lábikóit. Jókat olvastam róla, így eldöntöttük hozzá visszük el. 

    Kedden kiengedtek a kórházból, csütörtökre kaptunk időpontot a dokihoz. Megnézte Lénárd babát, és ő is mondta, hogy ez bizony nem elfekvésből eredő dongaláb. Elmondta, hogy egy új ponseti féle eljárás szerint gyógyítják már a dongalábat, ez a legsikeresebb, teljesen jól meggyógyítható a láb.

A ponseti módszer a következőből áll:

- 4-6 héten át a teljes láb gipszelése, amit hetente cserélnek és nézik, hogy javul a láb

- az esetek 80%-ban szükség van egy kis műtétre, ahol az Achilles-inat át kell vágni

- 3 hét folyamatos gipsz a műtét után

- a gipsz levétel után azonnali sínhordás a nap 23 órájában 3-4 hónapon keresztül

- végül nappal lekerül a sín, és csak alváshoz kell hordani 4-5 éves korig.

Ez az orvos azt mondta, hogy a nappali sín hordás járásig tart, ez elég ijesztően hangzott. Mondjuk alapból az egész elég ijesztő. Megbeszéltük, hogy január 27-én szerdán kezdjük a gipszelést, addig masszíroznom kell a lábacskáit. 

   Közben rátaláltam facebook-on egy zárt dongalábas csoportba, ahol nagyon sok hasznos információt kaptam. Leírtam az esetünket, és hogy melyik dokihoz járunk. Több mindenki le akart beszélni erről az orvosról, mert ő bár az új eljárást használja, sajnos nem jó benne, és több lábikót is elrontott már, és azt tanácsolták, hogy vigyem el Lénárd babát Dr Szabó Miklós Károlyhoz, aki a legjobb ebben. Ő hozta be Mo-ra a Ponseti módszert, kint tanulta a Ponseti Intézetben Iowa-ban. Nagyon sokan a csoportban hozzá járnak. Sajnos rajta kívül max 1-2 jó orvos van, aki ért a dongaláb kezeléshez. Ez elég elkeserítő sajnos. Nagyon sok elrontott lábat visznek Szabó dokihoz, akit próbál helyre hozni. Én nagyon el akartam hozzá vinni Lénárdot, a legjobbat akartam neki, de dilemmáztam, hogy mégis hogy. Mondták, hogy írjak neki emailt. Két anyuka is mondta, hogy hivatkozzak rájuk.

   Hétfő késő este meg is írtam az emailt és elküldtem. Kedd reggel már válaszolt is, hogy hívjam fel telefon, várja hívásom. Fel is hívtam, elmondtam mindent, bár a levélbe leírtam részletesen a dolgokat. Azt mondta, hogy nagyon szívesen elvállal, másnapra tudott időpontot adni, így már nem is mentünk szerdán a gipszelésre, hanem délután Szabó dokihoz. Nagyon izgatott voltam, hogy mit mond. Bár tudtam, hogy az eljárás az lesz, amit már leírtam, de mégis a legjobb kezekben leszünk. Szerda délután el is mentünk a rendelőjébe, és megvizsgálta. A dongalábat 0-6-ig pontozzák. A 6-os sem azt jelenti, hogy nem lehet teljesen rendbe hozni, csak a súlyosságot jelzi, annyival hosszabb a folyamat. Lénárd 3,5 pontot kapott a lábacskáira, ami nem olyan rossz. Azt mondta az orvos, hogy nagyon szépen korrigálható. A jobb lábát teljesen ki lehet egyenesíteni, a balt nem. Mivel ilyen jól korrigálható, az is lehetséges, hogy az elején 2-3 hét gipsz is elég lesz, persze ez majd menet közben derül ki, utána jön nagy valószínűséggel a műtét...és így tovább.  Annyira látszik, hogy érti a dolgát az orvos, ég és föld volt a két orvos, össze se lehet hasonlítani őket. Videót mutatott, mindent elmagyarázott, még dongaláb csontvázat is mutatott. Imádja a munkáját, mondta, is hogy imádja, ez a szerelme, hogy lábakat gyógyítson. Egyszerűen ezért él, és látszik, hogy a gyerekeket is imádja. A végén miután felöltöztettem Nárdit, és beraktam a babahordozóba, kb kivette a kezemből és ő csatolta be. Véleménye szerint nem olyan sürgős az azonnali gipsz, szerinte az első pár hétben még nyugalom kell a babának, családnak, hogy összeszokjanak. Így miután betöltötte a három hetet akkor kezdjük a kezelést, azaz február 8-án 8:30-kor vár minket Heim Pál Kórházban. Még van egy nyugis hetünk gipszek nélkül. 

   Annyira megnyugodtam, hogy ehhez az orvoshoz kerültünk, és hálás vagyok a csoportnak, hogy ajánlották őt nekem. Profi kezekben lesz a fiam, aki szépen helyre fogja hozni azokat a cuki lábacskákat. Nem lesz egyszerű menet. Lesznek hullámvölgyek, biztos lesznek mélypontjaim, de végig csináljuk az ő érdekében. A fórumon látok rengeteg siker történetet. Van egy anyuka, akivel rendszeresen beszélek. Az ő kisfia 4,5 pontot kapott, és ma már gyönyörűek a lábai, egy évesen szépen el kezdett járni. Minden rendben van vele. Fél éves korától már csak alváshoz hordja a sínt. Elmondta, hogy milyen jól viselte a kisfia a tortúrát, hogy sok esetben a szülőknek sokkal nehezebb. Mivel még olyan kis picurkák, könnyen alkalmazkodnak a dolgokhoz. Annyira csodálatos, hogy feltalálták ezt a módszert, mert sokkal kíméletesebb és sikeresebb. A régi módszer szerint, olyan sok fájdalmon mennek keresztül a gyerekek, sok-sok nyitott lábműtétekkel, és későbbi visszaesésekkel. Örülök, hogy nekünk nem ez lesz az utunk.

   Volt, aki azt mondta, hogy mennyivel jobb lett volna, ha már ultrahangon megmondják előre, fel tudok rá készülni. Én nem így gondolom. Ismerve magamat, én végig aggódtam volna a terhességet, nem tudtam volna úgy élvezni az egészet. Ennek így kellett lennie, hogy nem tudtam előre, és ennek nagyon örülök. Pedig több orvos is látta a Fiamat, 4D-s ultrahangon is voltunk, sehol senki nem vette észre, de tényleg nem bánom. 

   Hosszú út áll előttünk, de túl leszünk rajta, és szépen helyre hozzuk azokat a csodás lábikókat. És nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan nyugalommal fogja venni a megpróbáltatásokat, amilyen nyugodt most. Nem véletlenül kapta a Lénárd nevet, aminek jelentése "erős, mint az oroszlán", erős lesz, megcsinálja, és szép erős lábikói lesznek, jövőre itt fog rohangálni körülöttünk, és majd sokat focizik apukájával és nagybátyjával Dávidkával. :)))