Lábikók

   Itt az előző posztomban ígért bejegyzés a drága kicsi lábikóiról, amiről az elkövetkező hónapokban sokat fogtok olvasni, ugyanis fontos eleme lesz az életünknek, mivel Lénárd baba dongalábakkal született, a lábfejei teljesen befelé fordulnak. Láttuk mi is egyből, hogy nem úgy állnak, ahogy kellene, de elsőre azt gondoltuk, hogy na ő is elfeküdte a pocakomban, mint a nővére, csak ő másképp. Járunk dévényeshez majd, esetleg neki is kell majd alváshoz egy kis időre sín és ennyi. Hát tévedtünk. 

   Másnap reggel a kórházban jött a gyerekorvos, és mondta, hogy dongák a lábacskák, amint hazaengednek, sürgősen menjünk ortopédiára, gipszelni fogják, és reménykedjünk, hogy az elég lesz, műtét nem kell. Mit ne mondjak, eléggé leforrázva éreztem magam, aggódtam Nárdiért. Azonnal el kezdtem olvasgatni a téma iránt, hogy mi is ez a dongaláb, hogy kezelik. Persze rémtörténeteket is sikerült találnom. Elolvastam, hogy van helyzeti dongaláb, amikor is csak elfeküdte a pocakban és van genetikai eredetű dongalábaság. Persze bíztunk az első variációban, de másnap jött a gyógytornász is, és ő azt mondta ez bizony nem elfekvésből eredő rossz tartás, ahhoz súlyosabb sokkal. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy egyből ortopédia. És akkor itt jött a nagy kérdés, hogy mégis kihez vigyük, nyilván jó orvoshoz akartuk vinni. Fórumomban is érdeklődtem, hogy tudnak-e ajánlani, kaptam is egy nevet. El is felejtettem, hogy anno Emmát is hozzá vittük, és ő hozta rendbe a lábikóit. Jókat olvastam róla, így eldöntöttük hozzá visszük el. 

    Kedden kiengedtek a kórházból, csütörtökre kaptunk időpontot a dokihoz. Megnézte Lénárd babát, és ő is mondta, hogy ez bizony nem elfekvésből eredő dongaláb. Elmondta, hogy egy új ponseti féle eljárás szerint gyógyítják már a dongalábat, ez a legsikeresebb, teljesen jól meggyógyítható a láb.

A ponseti módszer a következőből áll:

- 4-6 héten át a teljes láb gipszelése, amit hetente cserélnek és nézik, hogy javul a láb

- az esetek 80%-ban szükség van egy kis műtétre, ahol az Achilles-inat át kell vágni

- 3 hét folyamatos gipsz a műtét után

- a gipsz levétel után azonnali sínhordás a nap 23 órájában 3-4 hónapon keresztül

- végül nappal lekerül a sín, és csak alváshoz kell hordani 4-5 éves korig.

Ez az orvos azt mondta, hogy a nappali sín hordás járásig tart, ez elég ijesztően hangzott. Mondjuk alapból az egész elég ijesztő. Megbeszéltük, hogy január 27-én szerdán kezdjük a gipszelést, addig masszíroznom kell a lábacskáit. 

   Közben rátaláltam facebook-on egy zárt dongalábas csoportba, ahol nagyon sok hasznos információt kaptam. Leírtam az esetünket, és hogy melyik dokihoz járunk. Több mindenki le akart beszélni erről az orvosról, mert ő bár az új eljárást használja, sajnos nem jó benne, és több lábikót is elrontott már, és azt tanácsolták, hogy vigyem el Lénárd babát Dr Szabó Miklós Károlyhoz, aki a legjobb ebben. Ő hozta be Mo-ra a Ponseti módszert, kint tanulta a Ponseti Intézetben Iowa-ban. Nagyon sokan a csoportban hozzá járnak. Sajnos rajta kívül max 1-2 jó orvos van, aki ért a dongaláb kezeléshez. Ez elég elkeserítő sajnos. Nagyon sok elrontott lábat visznek Szabó dokihoz, akit próbál helyre hozni. Én nagyon el akartam hozzá vinni Lénárdot, a legjobbat akartam neki, de dilemmáztam, hogy mégis hogy. Mondták, hogy írjak neki emailt. Két anyuka is mondta, hogy hivatkozzak rájuk.

   Hétfő késő este meg is írtam az emailt és elküldtem. Kedd reggel már válaszolt is, hogy hívjam fel telefon, várja hívásom. Fel is hívtam, elmondtam mindent, bár a levélbe leírtam részletesen a dolgokat. Azt mondta, hogy nagyon szívesen elvállal, másnapra tudott időpontot adni, így már nem is mentünk szerdán a gipszelésre, hanem délután Szabó dokihoz. Nagyon izgatott voltam, hogy mit mond. Bár tudtam, hogy az eljárás az lesz, amit már leírtam, de mégis a legjobb kezekben leszünk. Szerda délután el is mentünk a rendelőjébe, és megvizsgálta. A dongalábat 0-6-ig pontozzák. A 6-os sem azt jelenti, hogy nem lehet teljesen rendbe hozni, csak a súlyosságot jelzi, annyival hosszabb a folyamat. Lénárd 3,5 pontot kapott a lábacskáira, ami nem olyan rossz. Azt mondta az orvos, hogy nagyon szépen korrigálható. A jobb lábát teljesen ki lehet egyenesíteni, a balt nem. Mivel ilyen jól korrigálható, az is lehetséges, hogy az elején 2-3 hét gipsz is elég lesz, persze ez majd menet közben derül ki, utána jön nagy valószínűséggel a műtét...és így tovább.  Annyira látszik, hogy érti a dolgát az orvos, ég és föld volt a két orvos, össze se lehet hasonlítani őket. Videót mutatott, mindent elmagyarázott, még dongaláb csontvázat is mutatott. Imádja a munkáját, mondta, is hogy imádja, ez a szerelme, hogy lábakat gyógyítson. Egyszerűen ezért él, és látszik, hogy a gyerekeket is imádja. A végén miután felöltöztettem Nárdit, és beraktam a babahordozóba, kb kivette a kezemből és ő csatolta be. Véleménye szerint nem olyan sürgős az azonnali gipsz, szerinte az első pár hétben még nyugalom kell a babának, családnak, hogy összeszokjanak. Így miután betöltötte a három hetet akkor kezdjük a kezelést, azaz február 8-án 8:30-kor vár minket Heim Pál Kórházban. Még van egy nyugis hetünk gipszek nélkül. 

   Annyira megnyugodtam, hogy ehhez az orvoshoz kerültünk, és hálás vagyok a csoportnak, hogy ajánlották őt nekem. Profi kezekben lesz a fiam, aki szépen helyre fogja hozni azokat a cuki lábacskákat. Nem lesz egyszerű menet. Lesznek hullámvölgyek, biztos lesznek mélypontjaim, de végig csináljuk az ő érdekében. A fórumon látok rengeteg siker történetet. Van egy anyuka, akivel rendszeresen beszélek. Az ő kisfia 4,5 pontot kapott, és ma már gyönyörűek a lábai, egy évesen szépen el kezdett járni. Minden rendben van vele. Fél éves korától már csak alváshoz hordja a sínt. Elmondta, hogy milyen jól viselte a kisfia a tortúrát, hogy sok esetben a szülőknek sokkal nehezebb. Mivel még olyan kis picurkák, könnyen alkalmazkodnak a dolgokhoz. Annyira csodálatos, hogy feltalálták ezt a módszert, mert sokkal kíméletesebb és sikeresebb. A régi módszer szerint, olyan sok fájdalmon mennek keresztül a gyerekek, sok-sok nyitott lábműtétekkel, és későbbi visszaesésekkel. Örülök, hogy nekünk nem ez lesz az utunk.

   Volt, aki azt mondta, hogy mennyivel jobb lett volna, ha már ultrahangon megmondják előre, fel tudok rá készülni. Én nem így gondolom. Ismerve magamat, én végig aggódtam volna a terhességet, nem tudtam volna úgy élvezni az egészet. Ennek így kellett lennie, hogy nem tudtam előre, és ennek nagyon örülök. Pedig több orvos is látta a Fiamat, 4D-s ultrahangon is voltunk, sehol senki nem vette észre, de tényleg nem bánom. 

   Hosszú út áll előttünk, de túl leszünk rajta, és szépen helyre hozzuk azokat a csodás lábikókat. És nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan nyugalommal fogja venni a megpróbáltatásokat, amilyen nyugodt most. Nem véletlenül kapta a Lénárd nevet, aminek jelentése "erős, mint az oroszlán", erős lesz, megcsinálja, és szép erős lábikói lesznek, jövőre itt fog rohangálni körülöttünk, és majd sokat focizik apukájával és nagybátyjával Dávidkával. :)))