Megszületett :)

 Szófogadó gyermekként, teljesítve kívánságomat 2016.01.16-án villámsebességgel megszületett Drága Kisfiúnk Lénárd, 3400g-mal és 54cm-rel. Ez egy álomszülés volt, mindenkinek ilyet kívánok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű és gyors lesz. 

   Ugye drukkoltam azon, hogy hétvégén szüljek, mivel Emma nem volt itthon és így könnyebb volt elindulni, ráadásként a 16-át nagyon szerettem volna, mert az olyan jó dátum. :) Olvastam több helyen, hogy a tonic beindíthatja a szülést. Annyira nem hittem a dologba, bár sokan írták, hogy másnapra beindult, de úgy gondolom, hogy max olyan esetekben használ, ha már amúgy is készen áll az ember. Ettől függetlenül vettem egy 1,75l-es üveget, mellé narancsot amit belefacsartam, mert magában nem tudtam volna megírni. És szépen megittam mind. Péntek este mondtam Lacinak, hogy én holnap szülni fogok, na nem a tonictól, hanem mert megbeszéltem a gyerekkel. Aztán lefeküdtem aludni.
   Szombat hajnalban volt 1-2 jósló fájásom. Néztem is, hogy hű, mi ez, ezt még nem ismerem. :)) 3-4 fájás után elmúlt. Kilenc óra körül megint volt 1-2, majd újra elmúlt. Negyed 12-kor kezdődött újra, először 18 perc múlva jött a következő, aztán már 6-7-8 percenként. De szinte alig fájt 20-30 mp-ig tartott, a vége felé már már egy percesek lettek. Mondtam Lacinak olyan éhes vagyok, ennék valamit, de nem volt otthon semmi. Aztán rájöttem, hogy kínait ennék. Fél 1 körül autóba ültem és elmentem a közeli kínaishoz, aztán Lacinak vettem gyrost, sőt bementem a diéta abc-be még sütikért. Közben meg jöttek a fájások. Letöltöttem a telefonra fájás mérőt, így mindig nyomogattam, amikor elkezdődött, meg befejeződött. A járkálástól sűrűsödött, 4-5 perces lett, de továbbra se fájt nagyon, csak éreztem, hogy van. Laci közben otthon készülődött, borotválkozott, ha indulni kéne.
   Hazaértem, megebédeltünk és akkor 18 perc is eltelt két fájás között. Így gondoltam letusolok meleg vízzel. Azt mondják, ha csak jósló fájások, akkor a meleg víz elmulasztja a fájásokat, ha pedig vajúdás már, akkor szépen rendszerezi. Úgyhogy kíváncsian vártam hogy reagálok a meleg vízre. Ahogy elkezdtem zuhanyozni 1,5-2 percesek lettek a fájások. Hűha, mondtam Lacinak talán mégis szülünk. Háromnegyed kettő után kicsivel felhívtam a dokit, hogy szerintem szülünk, elmondtam a helyzetet. Mondta, hogy ez nagyon gyanús, hogy szülök, indul is a kórházba. Tökre paráztam, hogy vajon tényleg szülés-e és nem fölöslegesen rángatom be a dokit. Annyira hihetetlen volt számomra, hogy szülök, annyira nem fájt, Emma szülése után, ez teljesen meglepő volt. Na meg megtapasztalni ezt a fokozatos ráhangolódást, amit nem tudtam megtapasztalni akkor. Állva esett jól fájásokkor és közben ringattam a csípőmet és így szinte nem is fájt.  Felhívtam anyut is, aput is, Laci az ő szüleit, hogy úgy tűnik szülünk. Negyed 3-kor elindultunk a kórházba. Közel van, gyorsan odaértünk, A betegfelvételen bejelentkeztünk, mondtam hogy szülni jöttem. :) Kérdezte, hogy elfolyt-e a magzatvíz. Mondtam, hogy nem, fájásaim vannak. így megkérdezte, hogy kibírom-e míg megcsinálja a papírokat, mondtam, hogy persze, hisz tök jól voltam. Végül nem tudta megmondani, hogy a 8.-ra vagy a 9-re kell-e mennem, így a nyolcadikon kiszálltunk a liftből, nem találtunk ott senkit és felhívtam a dokit 14:41-kor (utólag megnéztem), hogy hova is menjünk. Mondta, hogy menjek a kilencedikre a szülészetre, csengessek be, ott vár. Laci lifttel akart menni, de mondtam, hogy nem kell, lépcsőzzünk legalább az is gyorsít a dolgon. :)
   Ott várt a dokim meg egy fiatal, nagyon kedves szülésznő. Teljesen üres volt a szülészet, senki nem szült, így megkaphattam megint a legnagyobb franciaágyas szülőszobát, mint Emmánál. Lepakoltunk, szülésznő adatokat vett fel, én közben átöltöztem hálóingbe, majd átmentünk a vizsgálóba, hogy doki megnézze hogy állunk. Mondta, hogy eltűnt a méhszáj, szépen visszasétálunk a szülőszobába és megrepeszti a burkot. Gondoltam oké, aztán még pár órát elleszünk. Hát tévedtem. :) Ott előkészítették a szülőágyat, aztán kb 15:00 magasságában feküdhettem fel rá. Ott azért kényelmetlenebb volt, amikor jött egy fájás, úgy fekve, nem tudtam ringatni a csípőmet, de még ez is viselhető. Doki elkészült a burokrepesztéshez, közben mondta Laci, hogy elmegy pisilni. Erre a szülésznő: "Hova megy apuka, amikor épp jön a baba?" Nem értettük, hogy mi van, Laci is csak lesett, de aztán csak elengedték, mivel akkor jött csak a burokrepesztés. Tök kellemes volt, ahogy a meleg víz kiömlött. Majd a doki közölte, hogyha jön fájás és úgy érzem, nyugodtan nyomhatok, én meg csak  lestem nagyokat, hogy miért nyomnék, hiszen most jöttünk, még nem szülhetek? Még nem tarthatok itt? Pedig igen. Mindent mondott az orvos is, szülésznő is, hogy hogyan csináljam. Olyan nyugalom áradt mindkettőből. Aztán elkezdtem nyomni. Na itt kezdett el fájni. A legrosszabb az volt, amikor már ott volt a feje, elmúlt a fájás és nem nyomhattam. Na az piszok rossz volt. Azt hittem sosem jön már a következő fájás, és sose nyomhatok, úgy éreztem, mint, akit szét feszítenek. Aztán végre jött a fájás, pár nyomás volt még és végül kicsusszant Lénárd baba. Felemelő érzés volt. Egyből a mellkasomra tették. Olyan jó volt és hihetetlen. Nem akartam elhinni, hogy ott van ő, a mi tökéletes Kisfiúnk. Annyira szép volt, édes. Laci elvághatta a köldökzsinórt, ami amúgy nagyon rövid volt, csodálkoztak is, hogy kétszer ekkora szokott lenni.
   Utána meg kellett szülnöm a lepényt, na az sem volt túl kellemes, ahogy nyomkodta a doki a hasamat. Addig Lénárd babát elrendezték, és megkapta Laci, míg velem végzett az orvos. Szerencsére sok dolga nem volt. Nem kellett varrni sem. Olyan profik voltak, hogy gátvédelemmel tudtam szülni, és még csak repedni sem repedtem. Annyira örültem neki. Nagyon hálás voltam.
   Miután végeztek velem, átfeküdtem a franciaágyra, és ott voltunk két órán át, míg tartott a megfigyelés. Addig Lénárd is ott lehetett végig velünk, sőt végig cicin volt, ahogy elvesztette,  már tátikázott és kereste a cicit. Olyan kis ügyes volt. Két óra elteltével elvitték őt, én is felkeltem, elmentem pisilni és szépen lementünk, elfoglalni a szobát. Én egy vagy két ágyas szobába szerettem volna lenni, ez viszont a csecsemő részen nem volt szabad, viszont a terhespatológián igen, így ott kaptam szobát, egy két ágyasban egyedül. :D Hat után mehettem is Lénárdért és este 10-ig ott lehetett velem, éjszakára elvitték. Persze éjjel sokat nem aludtam, mivel teljesen izgatott voltam, újra és újra éltem a szülést. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen könnyű és ilyen gyors volt, hogy kb 10 perc volt, amire azt mondhatom, hogy fájt. És a mai napig azon nevetek, hogy simán autóba ültem, vezettem, elmentem, vásárolgattam, miközben vajúdtam épp, elképesztő. Még mielőtt beültem a kocsiba, a szomszédom (akivel jóban vagyok) kérdezte, hogy na mikor szülök? Mondtam  neki vigyorogva, hogy szerintem most, ma. Meg is lepődött, hogy akkor miért vagyok ilyen vidám. :)))
Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen álom szülésem lehetett. Fantasztikus élmény volt. Tényleg mindenkinek ilyet kívánok!

És itt van Ő, Lénárd baba kb 1 órásan: