Új korszak

   Bizony új korszak kezdődött múlt hét kedden, amikor is lekerült a gipsz a lábáról és felkerült a sín. Amennyire vártam ezt a pillanatot, annyira visszasírtam pár napig a gipszet. :( Nem volt zökkenőmentes a hozzászokás. Szegénykém az első éjszaka rengeteget felsírt. Nagyon kényelmetlen volt neki, szorította a lábát, nem tudta úgy mozgatni, ahogy ő szerette volna. Én szinte semmit nem aludtam, de ez volt a legkevesebb, őt sajnáltam nagyon. De ugorjunk vissza keddre. 

   Reggel elvittem Emmát oviba. Sokkal hamarabb akartam indulni, hogy minél hamarabb a kórházba érjünk. Mit ne mondjak még később sikerült elkészülnünk, mint ahogy szoktunk, Murphy. :D Hamar sorra is kerültünk, alig vártunk valamit. Mondta Szabó doki, hoz egy kis kádat és beültetjük Lénárdot, úgy szedjük le a gipszet, már ezer éve ki akarta ezt próbálni, hogy kvázi leolvad róla, nem levágják nehezen a gipszet. Na én kétségbe esve mondtam, hogy de kidekoráltuk a gipszét és el szeretnénk tenni emlékbe ezt az utolsót. Mondta, hogy ok, akkor majd a következő babánál csinálják, aki utánunk jön. :DDD Szegény asszisztense próbálta volna szépen leszedni a gipszet, hogy szépen megmaradjon, de nem nagyon ment neki, ott aggódott, így Szabó doki mondta, hogy majd akkor ő leszedi, bár így még sose szedett le gipszet. Mondtam már, hogy mennyire jófej??? Levette a gipszet majd ezt találta mondani: "Úristen de gyönyörűek ezek a lábak!!! Na ezért érdemes ezt csinálni!" Annyira örültem neki. Hozta is a sínt és feladta rá. Mondta, hogy most még nem rakja hátra teljesen a sarkát, egyelőre csak szokja a sínt. És végeztünk is. Megbeszéltük, hogy három hét múlva kontroll, én utána kimentem a salus standhoz, kifizettem a sínt és mehettünk is haza. Vagyis nem haza, hanem babatalira, amiről majd írok külön posztot, mert már ez volt a második, majd azt egyben megírom.

   Egész nap úgy elvolt a sínnel, sokat aludt. Nem mertem levenni róla, csak délután miután Emmát is haza hoztuk az oviból. Annyit szenvedtem vele, mire ki tudtam csatolni a a szandált, leizzadtam rendesen. Azóta persze bejáratódott már és könnyű ki-be csatolni. Délután kezdődött a sírás, egészen másnap reggelig, mire úgy kidőlt, hogy az egész délelőttöt átaludta. Én pánikoltam, hogy nem tudom teljesen hátra meg le rakni a sarkát a szandiban, de a face-es csoportban megnyugtattak, hogy 3-4 hét mire teljesen hátra kerül. Az egyik anyukával folyamatosan forró dróton voltunk, adott tanácsokat biztatott, hogy pár nap és túl leszünk a nehezén, ők kb 1,5 héttel előttünk kapták meg a sínt. Annyira aranyos volt, nagyon hálás vagyok neki. Második nap reggel úgy megnyomta a zokni a szandiban a lábát, hogy gumi résznél be is vérzett a drágámnak. Megszakadt érte a szívem. Akivel forró dróton voltam, ő adott tippet, hogy a tesco-ban lehet olyan zoknit venni, amit a térdéig fel lehet húzni, nincs benne erős gumi és az nem bántja a lábikót. Így Laci még aznap munka után gyorsan be is szerzett belőle egy ilyen 5-ös készletet, azóta azt használjuk és a bevérzés is elmúlt. A gipsz is megviselte a bőrét, 1-2 napig sírt ahogy hozzáértem. Hála Istennek a nehezén túl vagyunk. Megszokta ő is, én is. Már csak akkor sír, ha ráadom a sínt, de már akkor sem mindig, úgyhogy szuper. A lábai gyönyörűek.

   Végre kedden elkezdhetett fürdeni. Elsőre, amikor beleraktam a vízbe sírt, aztán rájött, hogy milyen jó is ez és azóta imádja. A nap fénypontja neki a fürdés. Totál ellazul benne. Gondolom a lábikójának is nagyon jó érzés, hogy szabadon van az egész napos sín után. Hétfőn későn értünk haza, már az úton ordított, mert már éhes volt. A 45 perces utat 1,5 óra alatt tettük meg. Gondoltam, na ma elmarad a fürdés, gyors pizsi felvétel, cici, aztán alvás. Ahogy ráraktam a pelenkázóra, és kezdtem kicsomagolni, tudta, hogy ilyenkor a pancsi jön. Elkezdett vigyorogni, totál boldog lett, azt is elfelejtette, hogy ő valójában éhes. Úgyhogy mondtam Lacinak gyorsan hozzon vizet, mert én meg nem fosztom ezt a gyereket a fürdéstől. Hát olyan boldog volt a vízben, és után sem sírt míg felöltöztettem. Vigyorgott, türelmesen várt, aztán jöhetett a cici és alvás. Szóval ennyire szereti a fürdést, én meg odavagyok érte, ahogy látom rajta a boldogságot. ♥♥♥

:((((((

Így megnyomta, most már lazult a szandi

A jó zoknik

Szép lábfejek, sonkás combik :D