Célegyenesben

   Bizony, bizony, mondhatni az utolsó napokat rúgjuk 2 in 1. Ma vagyok 37+3 napos, két és fél hét van a kiírt dátumig. Kíváncsian várjuk, hogy mikor akar Öcsi kibújni, akinek már van neve, de ha már eddig kibírtátok, most már csak születésekor fogom elárulni, mire esett a választás. Már nem kell sokat várni rá.  :D 

   Most szerdán megvolt az első CTG vizsgálatom is. Ez olyan izgalmas, én valahogy nagyon szeretem, Emmával is élveztem. Az elején aktív volt, aztán bealudt, végül ébreszteni kellett, és újra beindult. Minden rendben van. 1-2 fájást is mért a gép, volt 40-es erősségű is. Emmával anno, állandóan szög egyenes volt a fájás mérő, sose mutatott semmit. Most aktívabb a méhem. Kicsit csalódottan jöttem el, mert eredetileg úgy volt, hogy lesz méhszáj vizsgálat, sztrepto szűrés, de a dokim nagyon rohant egy szüléshez, így ezek elmaradtak. Mondjuk a sztreptora amúgy is azt mondta, hogy jövő hét elejére lett volna csak eredmény az ünnepek miatt, így nem gáz. De már olyan kíváncsi voltam/vagyok a méhszájam állapotára, remélem már nyílok meg, és nem vagyok totál zárt. 

   Kérdezte, hogy mikorra kaptam időpontot a következő ctg-re, mondtam, hogy szerda 8:30. Erre ő: "Tökéletes, akkor 6:30-kor találkozunk!" He??? Ó anyám. Mehetek hajnalok hajnalán, 5:30-kor indulhatok otthonról, anyu viszi, akkor Emmát oviba. Meglesz az utolsó ultrahang, sztrepto szűrés, vinni kell pisit, vérvétel... De ezek akkor sem fognak két órán át tartani, szóval várhatok majd jócskán a ctg-re. Na mindegy, majd viszek könyvet, olvasok addig. 

   Amúgy az utóbbi két napban sokat keményedik a hasam. Pénteken, mintha egy nagy kőtömb lett volna a hasam helyén. Jó lenne tudni, hogy csak nő a hasam és azért, vagy ez már jósló, esetleg az időjárás változás miatt. Na mindegy... meglátjuk mikor akar kibújni Öcsi. Remélem nem húzzuk ki végig. :D Hétfőn megy Emma oviba, pár napot pihengetnék, és jöhet is. De el tudok tekinteni a pihenéstől, akár ma is jöhet!

KICSI FIAM NAGYON VÁRUNK!!!!!!  :)))

36+1

Hangulat világításban :D

Nagyon szereti Öcsit <3

35 hetes

    Már csak 5 hét van hátra a kiírt dátumig. Megkezdtem a 36. hetet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor fog kibújni Öcsi, előbb vagy később esetleg. Nekem az a megérzésem, hogy nem húzzuk ki teljesen végig. Mondjuk nem is bánnám, mert egyre nehezebb az egész, de közben meg tudom, hogy utána nagyon fog hiányozni a terhesség, ahogy itt mocorog a hasamban, még ha sokszor fájdalmas is. A tízes szám a kedvencem, úgyhogy kinéztem magamnak 01.10-ét. Meglátjuk Ő mire gondolt. Amúgy 2016.01.16. se lenne rossz, de addig már annyira nem szeretném húzni, de persze simán benne van a pakliba. Meglátjuk.

    Egy hete voltam dokinál utoljára a magánrendelőjében, most már csak a kórházban fogunk találkozni. Megnyugtatott, hogy teljesen zárt a méhszájam még a sok keményedés, és hüvelybe nyilalgatások ellenére is. Nagyon megkönnyebbültem ettől, mert kicsit paráztam, hogy nem kezdtem-e nyilni már. 34+1 naposan 2500g-nak mérte Kistesót, BPD-je meg 91 volt. Ettől egy kicsit megijedtem. Pont egy kilót hízott 4 hét alatt. Mondta, hogy nyugodjak meg, nem ugyanolyan ütemben nőnek mindig. Halkan megjegyzem, Emma 39+1 naposan 2800g-mal született. Az már tuti, hogy az öccse nagyobb lesz, bár ezt eddig is sejtettük. Utána olvastam amúgy, és a 2500g 35. héten igazából teljesen korrekt, mondhatni tankkönyvszerű, csak a feje 36-37 hetesnek felel meg, de lehet mérés hiba is, na meg ugye a sok ész. :))) Legalább a nagyobb feje, majd gyorsabban kitágít szüléskor. :)

    Doki rákérdezett, hogy milyen gyorsan született Emma. Elmondtam, hogy 5 óra volt. Erre az a válasz érkezett, hogy akkor ha beindul a szülés hívjam azonnal és induljunk egyből, mert a második gyerek sokkal gyorsabb szokott lenni. Hmmm...nem bánnám ha így lenne. Kíváncsi leszek. Beszélgettünk még a szülésről, EDA-ról, hogy ott lehet-e velem, amíg engem 2 órán át megfigyelnek. ..stb. Annyira jó, hogy bármit meg lehet beszélni a dokival. Alig találkoztunk még, de mintha ezer éves ismerném. Annyira örülök így utólag a dokiváltásnak. Tök nyugodt vagyok mellette, biztonságba érzem magam.

     Nemsokára kezdődnek a CTG vizsgálatok, méghozzá december 30-án 9:15-re megyek először. A vizsgálat után doki megnézi az eredményt, a méhszájamat is, és nem bánnám, ha ultranhanggal is rá vetnénk egy pillantást, hogy vajon súly ügyileg hol tart.

A hasam növekszik, Öcsi nem nyugszik, állandóan mocorog, de tényleg. Tegnap előtt kíváncsiságból el kezdtem írni, hogy vajon mennyit mozog, hát nincs olyan óra, amikor ne jelentkezne be, és van, hogy sűrűbben. Elképesztő!

    A fejét valószínűleg beékelte már a szülőcsatornába, piszkosul fáj a szeméremcsontom, ez nem lesz jó móka még 5 hétig érezni... Éjszakák hol jók, hol rosszabbak, sajnos az utóbbi a jellemző, de ez van, már nincs sok hátra. Izgatottan várjuk a Kisherceget! 

34+1

Gondolatok

   Sok minden jár a fejemben, csak úgy cikáznak a gondolatok, de ez természetes már szerintem a szüléshez közeledve. Legfőképp azok után, hogy nemrég részt vettem egy szülésfelkészítőn, amit egy dúla csoporttársam tartott, ugyanis benne vagyok egy babás fórumba, ahol mindannyian januárra várjuk a babánkat. Olyan szuper kis csapat alakult ki, hogy már nagyon sokszor találkoztunk, hol beültünk egy kávézóba és egész estét végig dumáltuk, röhögtük. Hol az egyik lánynál volt egy délutáni tali, ahol még kreatívkodtunk is a nagy zabálás, beszélgetés, röhögés mellett. Amúgy őszi díszt készítettünk, vagyis nem mindenki, pl én nem. :) Legutóbb meg egy egész napos szülésfelkészítőt tartott nekünk a dúla, ami szuper jó volt. Azóta egyre többet gondolok a szülésre. Sokszor végig pörög, hogy milyen volt a szülésem, és hogy szeretném, ha most sok minden másképp alakulna. Aki még nem ismeri a történetet, itt el tudja olvasni a szüléstörténetemet. 

   Nagyon izgulok, hogy most ne legyek toxémiás, mint Emmával, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz most semmi baj. Emmánál már 24 hét környékén fokozatosan elkezdett emelkedni a vérnyomásom, most meg itt vagyok a 34. hétben és még mindig 110/70 körüli, úgy, hogy muszáj egy kávét is innom, különben szétrobban a fejem. Úgyhogy nagyon bizakodom, és az orvos is úgy gondolja, hogy nagy valószínűséggel már nem lesz ezzel gond. Ettől függetlenül rendszeresen mérem a vérnyomásomat, hogy ellenőrizzem. 

   Szeretném, ha magától indulna be a szülés, és ne kelljen indítani. Ha maga ütemében folyna az egész. Hogy legyen időm ráhangolódni, és ne azonnal 1,5-2 perces fájásaim legyenek, így még időm sem volt felkészülni az egészre. Anno úgy gondoltam/olvastam, hogy szépen sűrűsödnek majd a fájások eleinte ritkábban lesznek, rendszertelenek, aztán egyre rendszerezettebbek és sűrűbbek. Na nálam durr bele volt az egész, úgy hogy előtte még csak jósló fájásaim sem voltak, se keményedések, az se tudtam mi az. Mondjuk most már a keményedésekről bőven van tapasztalatom. 

   Emmánál kértem EDA-t, ami olyan jól sikerült, hogy semmit nem éreztem a fájásokból, még a kitolásánál sem, holott elvileg addigra hagyják, hogy kimenjen a fájdalomcsillapítás, csak ugye nálunk arra már nem volt idő. Félek, hogyha kérek, akkor most nem fog végig kitartani, és hogy mennyire fog fájni... (fájdalom küszöböm elég alacsony). Közben meg szeretném is érezni, ahogy kicsusszan Öcsi, mindenki mondja milyen katarzis élmény. Sőt azt se bánnám, ha nem is kellene EDA, mert simán kibírnám, úgyhogy fokozatosan erősödnek a fájások és rátudok hangolódni a dologra, és nem merülök ki. 

   Olyan jó lenne, hogy amikor megszületik, egyből rám tennék, és nem kéne elrohanni vele, és Laci elvághatná a köldökzsinórt. és a két órás megfigyelés alatt ott lehetne velünk, együtt ismerkedhetnénk hármasban. Emmát egy percre láthattam, aztán vitték el megfigyelni. Nem lehetett velem a két óra alatt, sőt mivel éjszaka szültem, így csak reggel hétkor láthattam újra, úgyhogy éjfélkor született. Borzasztó hosszú idő volt. :( Remélem lesz egyágyas vagy két ágyas szoba, ahol velem lehet éjjel, és akkor tuti azt választom most, hogy velem lehessen mindig, és oda még Laci is bejöhetne, már ha nem lesz influenza járvány és látogatási tilalom, mint Emmánál, úgyhogy nagyon bízom ebben, hogy ezt is megússzuk. És nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és három nap után mehetünk haza Emmához, és nem kell egy hetet bent lennünk, mint anno.

    Ezek a gondolatok kavarognak bennem szüléssel kapcsolatban. De itt van még a kezdeti idő, az összeszokás is. Izgulok, hogy milyen lesz. Emma egy álombaba volt. Evett-aludt, semmi gond nem volt vele, de tényleg nagyon kis nyugis volt. Vajon milyen lesz Öcsi? Síros lesz, vagy nyugodt? Hagyni fogja aludni Emmát éjjel? Remélem igen, és nem fog bulizni éjszakánként. Természetesen nem az az álmom, hogy ne kelljen fel. Persze, hogy fel fog kelni és szopizni fog, csak ne üvöltsön éjszaka. :))) Azon valahogy nem izgulok, hogy lesz-e elég tejem. Emmával is sok volt, biztos vagyok benne, hogy most is az lesz, és remélem Öcsi is ügyesen fog szopizni, mint Emma. 

   Január 1-jénél előbb nem bújhat ki. December 31-én töltöm a 37 hete, utána már szabad utat engedtem neki, jöhet bármikor. Kíváncsi leszek nagyon hányadikán fog kibújni? Hogy el fog-e folyni a magzatvizem vagy fájásokkal kezdődik a szülés? Milyen napszakban lesz? Tudni fogom-e mikor kell indulni...stb. Izgalmas hetek előtt állok. Nagyon várom, hogy január legyen már, de addig még rengeteg elintézni való van, munkaügyileg is és még beszerezni való dolgok is vannak bőven, pl a kórházi csomagom sehogy sem áll, és Öcsinek is kellenek még dolgok. 

Terhesség - 33. hét

   Hihetetlen, hogy már itt tartok, ma vagyok 32 hetes 3 napos. Rohan az idő, és bevallom még sürgetném is kicsit. Várom, hogy január legyen. Anno megfogadtam, hogyha újra terhes leszek, kiélvezem minden percét, és nem fogom sürgetni az időt, mint Emmánál. De nem jött be, most is sürgetem, bár most nem csak azért, mert már a karomban szeretném tartani a kisfiamat, és jól megpuszilgatni, meg beszívni a finom babaillatát, hanem azért is, mert most valóban kicsit terhes ez a terhesség...

   Sokkal másabb, mint Emmánál volt. Nála tényleg nem volt az ég világon semmi bajom, nem éreztem terhesnek magamat, semmim nem fájt, egyedül az alvással gyűlt meg a bajom. Nagyon nehezen viseltem az oldalt fekvést, fájtak a forgóim, alig vártam, hogy újra hason aludjak. A hajnali ébredések zavartak még, hogy órákig forgolódtam, és mire vissza tudtam aludni, addigra kelnem kellett. Na ez most is megvan. Vagy felébredek 4-4:30 körül és akkor vége. Már vissza se tudok aludni, vagy felébredek fél kettő körül, elforgolódik 1,5 - 2 órát, de akkor még tudok aludni reggel 6:15-ig. Ezt az opciót talán jobban szeretem, már ha muszáj lenne választani. Az utóbbi napokban, viszont Öcsi sem hagy aludni. Éjjel dorbézol egy csomót, szóval nem vagyok a legkipihentebb.

    És akkor rugdosások,  Emma sokkal kevesebbet mocorgott és kis finom kecses mozgásai voltak. Ellenben drága kisfiam állandóan mocorog, és olyan erővel rúg, hogy elképesztően tud fájni, és már azt hiszem az oldalamon fog kijönni. Úgy hullámzik a hasam állandóan, nagyon viccesen néz ki. Bal oldalt a köldökömnél, rendszeresen kidugja a popóját, jobb oldalamon meg a lábát. Mindig meg kell bökdösnöm, hogy jó lenne, ha visszahúzná, mert nem túl kellemes. Ettől függetlenül szeretem nagyon ha mocorog, mert megnyugtat, hogy minden oké bent. Tök jót lehet már most játszani vele. Ráteszem a hasamra a kezem és odarúg egyből, utána totál ellentétes helyre rakom a kezem, akkor oda, és ide-oda vándorol a pocakomba, ahova épp rakom a kezemet. Annyira kis édeske. Egyszerűen már most megzabálom és odavagyok érte, mi lesz, ha megszületik. 

    Emmánál azt se tudtam, hogy mi az a keményedés, soha nem volt vele gondom, nem értettem mások miről beszélnek, magnéziumból még 1000mg-ot/nap se szedtem be, mert nem volt szükség rá, sőt ha már közelítettem ezen érték felé, már hasmenésem volt. Most azt is megtapasztalhatom, hogy milyen is a keményedés. 28. hét környékén kezdődött, amikor is olyan mértékben nőtt a hasam, hogy nem akartam hinni a szememnek. Olyan fájdalmas volt, hogy elmondani nem tudom. Menni alig bírtam, mert ahogy léptem bekeményedett a hasam alja, konkrétan totyogni tudtam. Nagyon megijedtem, hogy nem-e nyílik a méhszájam, de szerencsére két hete totál zárt volt rengeteg ilyen keményedés után. Napi 3000mg magnéziumot szedek és 1000mg kálciumot, és még így is van, hogy keményedek, és ekkora mennyiségű magnézium mellett sincs most hasmenésem. Mellesleg, ha nem fáj a hasam, és akkor kicsit próbálnám csökkenteni a magnézium adagot, akkor meg az ágyból ugrálok ki éjjelente, mert begörcsöl a lábam, úgyhogy marad a napi 6 magnézium. Ez van, nagyon bizakodom, hogy január 1-ig kihúzzuk egyben, addig megtiltottam, hogy kijöjjön. :) December 31-én töltöm be a 37 hetet, utána felőlem már jöhet. 

   Másik újdonság számomra a bordarúgás. Emma soha az életben nem csinálta, és Öcsi sem egészen tegnap előttig. Péntek este, amikor lefeküdtem, úgy bordán rúgott, hogy öröm volt nézni. Hát elég durva fájdalom. Tegnap is kaptam egy párat, sőt éjjel egy jól irányzott borda rúgással ébresztett. Mit ne mondjak kedves ébresztő volt. Szóval ezt is megtapasztalhattam, hogy milyen. Nem bánnám, ha nem rendszeresítené a dolgot. :)))

   A helyzet az, hogy tényleg nem olyan könnyű ez a terhesség, mint Emmával volt, de lehetne rosszabb is, nem hánytam végig, sőt szinte alig. Fájdalmak nem folyamatosak, nem vagyok veszélyeztetett, nem vagyok fekvésre ítélve és sorolhatnám tovább. Természetesen megér minden fájdalmat, minden "szenvedést", mert a kisfiamért teszem ezt, akit hamarosan a kezünkben tarthatunk és nagyon várunk, és szeretünk. Már csak 7-8 hét és megtörténik a nagy találkozás. Mostanában sokat gondolkozok a szülésről, főleg azóta, hogy volt egy fórumos szülésfelkészítőnk, sok minden jár a fejemben ezzel kapcsolatban, de erről majd egy külön posztba fogok írni. És természetesen míg ez a poszt íródott, azalatt is folyamatosan ment a mocorgás, és has hullámzás. :)))

A nagy pocaknövekedés 26-28 hétre

32 hetes

Öcsi tappancs :D

   

  

4D

   Az egyveleg bejegyzésem még mindig elmaradt, húzós hét áll megint mögöttem, de a tegnapi napról muszáj írnom, méghozzá arról, hogy a G1 Intézetben voltunk 4D-s ultrahangon. Már annyira vártam, és izgultam, hogy ne legyen olyan huncut, mint anno a nővére, aki a lepénybe fúrta a fejét és nem igazán mutatta a pofiját. 

   Amikor megláttam a szonográfust, nagyon ismerős volt, nekem úgy rémlett, hogy anno 5 éve is ő csinálta Emmáról. A végén kiderült, hogy valóban így volt, látta a rendszerben. Jó az arcmemóriám na. :)))) Ittam egy kis kólát előtte, hogy ébren legyen Öcsi. Ébren is volt, mocorgott rendesen, néha még fájt is, ahogy rúgott, de ettől függetlenül követte nővére példáját és ő is bújócskázott a lepénnyel. De mégis készültek jobb képek, mint 5 éve Emmáról. Olyan kis édes, drága. Fantasztikus volt látni, és azóta sem tudok betelni vele.  Persze a kukacát most is tökéletesen megmutatta, hogy kétségünk se legyen arról, hogy Ő márpedig kisfiú. Minden rendben van vele, egészséges, mindene jól működik és csodaszép. Tegnap 29+1 hetes voltam és a méretei is pont napra pontosan ennek feleltek meg a gép szerint. BPD: 82mm, OFD: 97mm, AC: 24,4mm, FL: 55mm, Becsült súly: 1400g. 

   A doki közölte, hogy a feje a hólyagomon van. Mondtam, köszönöm szépen a megerősítést, én is így gondoltam. :))) Kicsit be is paráztatott amúgy. Vagyis elsőre nagyon, aztán olvasgattam, és már lenyugodtam. Szóval megkérdezte, hogy dohányzom-e. Mondtam, hogy soha az életemben, de még csak ki sem próbáltam. Pedig a lepényem úgy néz ki, mint akik dohányozni szoktak. Na köszönöm szépen. II-es típusban érett. Ugye ez az elöregedést jelzi, van 0-I-II-III-as fokú érettség. Rákérdeztem, hogy ez most gond-e, ő azt mondta, hogy nem, de azért nem örültem neki, mégis csak 30. hétnél járok. 37 hétnél előbb nem jöhet ki!!!! 

   Azóta olvasgattam a neten, és sokan írták, hogy már ennyi idősen II-es érettségű volt a lepényük és simán végig kihúzták. Volt, aki azt írta, hogy gyakrabban figyelték a babát. Meg, hogy nem is annyira a lepény érettsége inkább az áramlás a fontos, hogy jó legyen, így azt figyelték. Mindenesetre hétfőn felhívom a dokim, amúgy is esedékes, mert jövő csütörtökön jár le a 4 hét, és azt mondta akkor keressem. Elmondom neki ezt és remélem megnyugtat ő is. Amúgy megnéztem Emma papírját, vele is pont ugyanekkor voltunk 4D-n és nála is I-II-es érettségű volt a lepény, és 39+1 hetesen született. Szóval nincs ok az aggodalomra. :)))

És akkor bemutatom nektek Öcsit:

Kezecske, felhúzott térdecske :)

Dokiügy

   Újra itt vagyok. Már rég írhattam volna, de egyszerűen munka után nincs kedvem gép elé ülni. Inkább olvasok, vagy más dolgom van. Pedig lenne miről írni, úgyhogy most megírom a dokikérdés megoldását, és majd külön posztba egybe mindent. :D

   Szóval három héttel ezelőtt egy kérdőjellel a fejemben voltam, hogy most hogy is lesz a szülés, kinél fogok, ki lesz a dokim, lesz-e egyáltalán. Folyamatosan ezen kattogott az agyam, még éjjel is, és nem tudtam, hogy mi a legjobb megoldás. Már egyre jobban hajlottam afelé, hogy Gizust a szülésznőt kérem fel, mert őt nagyon megszerettem, végül is a szülésznő van legtöbbet a szülés alatt a kismamával, barátnőm is erre biztatott. És ha ezt az opciót választottam volna, akkor nyilván a terhesség végig jártam volna a dokihoz. Laci is támogatott ebben, de bármennyire is emellett döntöttem, nem voltam nyugodt. Egyszerűen ezernyi kérdés merült fel bennem, amiről már az előző posztban is írtam. Mi van, ha megint gondok lesznek, mint Emmánál. A szülésznő el tudja intézni, hogy beindítsák a szülést. Az ügyeletes doki mennyire fog rám figyelni, akár szülésközben... Szóval voltak bennem parák rendesen. 

   Elkezdtem kutakodni interneten a két orvos után, a dokim helyettese, meg anyósféle doki után. Egy csomó Dél-Pesti kórházas fórumban, pont ezt a két dokit dicsérték nagyon, hogy ők a legjobbak. Végül rátaláltam egy zárt csoportra a facebook-on, akik ebben a kórházban szültek, vagy szülni fognak, és ott is leírtam a problémám, és véleményt kértem a dokikról, és nem mellesleg érdekelt volna a tarifájuk. Ugye a dokim helyettesénél pont az zavart, hogy nem találtam, hogy a G1 Intézeten kívül lenne más magánrendelése, ahol nem 19 eFt a terhesgondozás, na meg, hogy mennyi nála szülés...Azért ezek sem utolsó szempontok amellett, hogy jó orvos. Megmondom őszintén, ezeket azóta sem tudtam meg róla, ellentétben a másik dokiról igen. Többen privátba felvették velem a kapcsolatot, akik nemrég szültek nála, és elmondták, hogy mennyi a terhesgondozás, mi a helyzet a szüléssel. Elmondták, hogy mennyire jó orvos, lelkiismeretes. Csupa jót hallottam róla. Úgy döntöttem legyen Ő. Fel is hívtam anyóst, és megkértem legyen kedves "környékezze meg" és kérje meg, hogy vállaljon el. És milyen jól tettem, mert ha én hívtam volna fel magamtól tuti nem vállalt volna el.

   Anyósom amikor dolgozott, megkereste és beszélt vele. Elkezdte mondani, hogy 26 hetes terhes vagyok, a doki szeme kerekedett ki. Mondta, hogy ennyi idősen már nem szívesen vesz át beteget más orvostól, amit meg is értek, de nyilván nem magamtól jövök el az orvostól, ez a helyzet alakult ki. De mondta, hogy protekciósan elvállal. :)))) Mivel azon a héten kedden reggel mentem be a kórházba terheléses vércukorra, így mondta, hogy reggel fél 7kor találkozzunk a kórházba. :O Lestem egy nagyot, egyből szóltam anyunak, hogy akkor neki kéne vinnie Emmát oviba, és utánam jött a kórházba, hogy ne legyek egyedül a terhelésen.

   Évivel (anyósom) találkoztam fél 7kor ott, hogy bemutasson a dokinak, mégis csak úgy jobban vesz ki magát. Elég érdekes volt 5:30-kor útra kelni, még minden sötét volt, csöndes a város, még a kórház is az volt. Izgultam kicsit, éjjel alig tudtam aludni, csomószor felébredtem, plusz hajnali 4től nem is aludtam, így féltem is, hogy bírom ki majd kaja nélkül a cukorterhelés végéig, de sima ügy volt.

   A doki irtó kedves és szimpatikus volt. Kikérdezett az előző szülésről, terhességről, amit mondjuk a másik doki nem tett meg. Mondtam ugye a magas vérnyomást, mondtam, hogy most elkezdtem mérni otthon minden nap, hogy ellenőrizzem, helyeselte. Amúgy 100/50 és 110/60 körüli most a vérnyomásom, napi egy kávé mellett, ha nem iszok fáj a fejem, úgyhogy ez tökéletes. Emmánál ilyenkor már 130 körül és afölött volt.  Sort kerítettem egy potya utlrahangra is. Ő is mindent rendben talált. Toxoplazma vérvételt hülyeségnek tartotta. Azt mondta, hogy csak azért van ennyire köztudatban, mert a macskával van kapcsolatban, de csak a macska kaki okozhatja a fertőzést. Kérdezte, hogy "miért, maga szarral gurigázik?" Hát én majdnem hangosan röhögtem. Tök jófej amúgy. Ettől függetlenül azért levették arra is a vérvételt, de mondta, hogy a kórházban az elmúlt 15-20 évben nem volt ilyen fertőzés. :D Mondta, hogy másnap telefonálhatok a vércukor eredményért, ha minden rendben elég, hogy 4 hét múlva jelentkezzek, ha nem, akkor nyilván hamarabb. Kérdeztem, hogy hánykor hívjam. Erre közölte, hogy ő már minden nap reggel 6-kor bent van a kórházban, az első, hogy a "betegeinek" az eredményeit megnézze, persze ez nem azt jelenti, hogy reggel 6kor emiatt fel kellene kelnem, hívhatom később is. :DDD Nagyon lelkiismeretes, és elképesztő, hogy milyen lelkes, pedig már nem újonc, sőt. Azt is megtudtam, hogy a régi dokim (akinél Emmát szültem, és nyugdíjba ment) után ő lett a főorvos. Szóval tekintélye is van. 

Nagyon örülök, hogy őt választottam, igazából egyedül azt bánom, hogy nem a terhesség kezdetétől fogva vagyok nála. De mindegy is, ennek így kellett történnie valamiért. 

A terheléses cukrot tök jól bírtam, látszik, hogy édesszájú vagyok. Az eredményem meg tökéletes lett. Az éhgyomrim 4.0, két óra múlva a cukroslötty után pedig 4,2. Mit nekem cukor, meg se kottyant a szervezetemnek. Olyan jót röhögtem. :)))) Amúgy szerintem nem véletlen, hogy könnyen le tud esni amúgy a cukrom. Így következő találka 4 hét múlva, azaz már csak kettő. Nem tudom, hogy akkor a magánrendelésébe hív már vagy megint a kórházba, ugyanis akkor leszek 30 hetes, amikor is esedékes az utolsó nagy ultrahang. 

   Jövő héten viszont újra látjuk Öcsit, méghozzá 4D formátumban. Már alig várom, november 6-án megyünk 18 órára. Remélem szépen megmutatja a pofiját.