1 hónapos

   Tegnap 1 hónapos lett a mi Drága Kisfiúnk. Elképesztő, hogy már ennyi ideje itt van köztünk, nagyon gyorsan megy az idő, a napok is csak úgy rohannak, reggel felkelünk, és már azt veszem észre, hogy este van. Most kapta meg a 2. gipszet és két nap múlva letelik az egy hét, és kapja az újabbat. 

   Ő a  mi kis Drága Kishercegünk, Emma imádott Öcsije. Továbbra is odavan érte, agyon puszilgatja, ölelgeti egész nap, egyszerűen nem tudja megunni, szegényt még szopizni se hagyja nyugodtan.  Egy nap 100 milliószor elmondja neki mennyire szereti, és ő legcukibb Öcsike a világon. ♥ Mindenki el van olvadva ettől a csodás kis emberkétől. Annyira nyugodt, békés, ez árad az egész gyerekből. Szereti nagyon a zenélő forgóját, sokat elnézegeti, állandóan húzhatom fel neki, sokszor el is alszik a nagy nézelődésben. 

   Tegnap, pont egy hónaposan volt élete első tudatos mosolya. Persze nem mi kaptuk. :D Felébredt, Emma odarohant hozzá és felhúzta a zenélő bárányát, és ahogy meghallotta a zenét, elmosolyodott. Annyira drága volt. És elkezdett "dumálni" is. Édes cuki hangján hőőőő-zik. Meg kell zabálni. Tegnap este egymás után kakilt 3x is, és utána olyan jól érezte magát, hogy egyfolytában hőőő-zött, nézte az apját és Emmát, ahogy játszanak. Már azt hittem meg is ússzuk a szokásos esti pocakfájást, de nem. Jött az természetesen, este 10-től szenvedtünk, ő a pocakfájástól én attól, hogy neki ennyire fáj. Borzasztó, hogy nem tudok rajta segíteni, masszír nem használ, a cseresznyemag párna talán jót tett neki. Annyira tud sírni, és ahogy belefeszül az egész teste 1-1 görcsbe. :((( Negyed 12 körül már gyanús volt, hogy nem a fájdalomtól sír, hanem mert újra éhes lett, így megszoptattam, evett is ezerrel. Magamra fektettem, és jól betrottyantott. Megkönnyebbült a pocakja. Amikor tettem tisztába, nem sírt, hanem olyan elégedett volt, hogy tele a pocak, ami nem is fáj, hogy akkor is elkezdett hőőőőz-ni. ♥ És menetrendszerűen hajnali fél 1-kor tudtam berakni az ágyába. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez majdnem mindig percre pontosan így van, esetleg elhúzódik 1-ig, de a fél 1 a jellemző. Hát valahogy majd túl éljük ezt a pár hónap pocakfájós időt. Mellesleg, ha már Emma oviban lesz, akkor tudok napközben is aludni, és akkor meg végképp egyszerű lesz. Ma vettem Biogaia cseppeket. Azt nagyon ajánlják. Meglátjuk, hogy beválik-e, olyan jóóó lenne.
   Este megmértem, puccosan gipsszel 5200g volt. Előző hét csütörtökön 4830g volt gipszben, az a gipsze 220g volt, tehát múlt csütörtökön 4600g volt a szentem. Ez a gipsz szerintem egy  kicsivel nehezebb, mint a másik, ha mondjuk ez 300g ez, szerintem annál nem több, akkor 4900g a szentem. Szóval 1 hónapos kb 4900g, pénteken tudni fogom a pontos súlyt, mert akkor is el fogom hozni a gipszet lemérni. Tehát 1 hónap alatt 1600g-ot hízott. Nagyon durva! Nem éhezik az tuti, tejem van bőven. Szereti a hasát na! :D Szerintem a pocakfájást is ez okozhatja. Pár napja kíváncsiságból megmértem mennyit szopik, hát 150ml-t. Azért az elég erős egy ilyen pici babának.
   Alvása nagyon jó. Egész nap szinte alszik. Esténként már tudom pár órát ébren tartani, szépen elnézelődik. Napközben is a kiságyban nézelődik. Egyedül a pocakfájás rondít bele az alvásba este, ha az nem lenne, semmi gond nem lenne. Általában 3 óránként jelez a pocak. Két napja például 4 óránként evett, de ez csak egy ilyen nap volt. Ja és halkan megjegyzem aznap este nem volt pocakfájás, amikor nem evett olyan sűrűn... Éjszaka meg már több óra is eltelik két evés között. Például ma éjjel fél 12-fél 5ig nem evett. Csak ugye én nem tudtam azt végig aludni, de annyi baj legyen, majd eljön annak is az ideje.
   Nagyon boldogok vagyunk, hogy Ő van nekünk!Boldog 1 hónaposságot Kisfiam! ♥

1 hónapos Nagyfiú

Homályos a kép, de olyan cuki

2. gipsz

    Pénteken mentünk vissza kontrollra Szabó dokihoz. Egész héten nagyon ügyes volt Lénárd baba. Mintha nem is lett volna gipsz rajta. Egyedül az első este volt rossz, amikor még vizes volt a gipsz és nehéz, plusz jött rá a hasfájás. De ezen kívül szinte észre se veszi, hogy rajta van. Ugyanúgy alszik szépen egész nap, nagyon nyugis baba (csak az esti hasfájások ne lennének...) 

   Szóval délre megérkeztünk a kórházba. Jót nevettem, mert a kórházban két épületben is van ortopédia. Hétfőn először a főépületbe mentünk, és a C épületbe kellett volna menni, most meg egyből mentünk a C épületbe, ahol múltkor voltunk, és most meg a főépületbe kellett menni. Nem is mi lennénk, ha egyből jó helyre mentünk volna. :)))) Egyből bemehettünk, és egy fiatal srác el kezdte levágni a gipszet róla. Én rettegtem, hogy meg ne vágja a lábacskáját az ollóval. Egyszer, ahogy vágott, Lénárd felüvöltött, bennem meg megállt az ütő, hogy na most vágott bele a gyerekem lábába, de szerencsére nem, csak gondolom, ahogy feszítette a gipszet, az nem volt jó neki. Miután lekerült a gipsz róla, kaptunk egy kis pihenőt gipszmentesen, addig egy másik babát gipszeltek, akit amúgy megismertem már a facebook-os csoportban, úgyhogy tudtuk, hogy találkozni fogunk, bár személyesen nem volt esély beszélgetni. 

   Lénárd lábikói gyönyörűen reagálnak a gipszelésre. Négy nap gipsz után olyan szép lett már. A bal lábikója mondhatni már teljesen egyenes. Doktor úr mondta is, hogy szinte műthető állapotban van. Szerencsére csak látványra voltak "csúnyák" a lábfejek, de nagyon könnyen korrigálható. Az elején az 4-6 hét gipszelés, ami szokott lenni, úgy tűnik nekünk 3 lesz. Most ugye megkapta a 2. gipszet. Jövő héten a bal lábát, már műteni lehetne, de nyilván bevárjuk míg a jobb lába is műthető legyen, ami Szabó doki jóslata szerint a 3. gipsz után lesz. Tehát könnyen lehet, hogy még február utolsó hetén megtörténik a műtét. Jaj, én olyan boldog vagyok, hogy ilyen gyors ütemben javulnak a lábai, és így minél hamarabb túl esünk az egészen, minél hamarabb kapja meg a sínt, minél hamarabb eltelik a 3 hónap, amikor napi 23 órán át kell hordani. Így nagy valószínűséggel már fél éves korától csak éjszaka fog kelleni. 

   A gipszelést most is végtelen nyugalommal viselte, oly annyira, hogy konkrétan végig aludta az egészet, az elején kb fél percet sírt, aztán bealudt. :)))) Doki most is oda volt meg vissza. Mondta is, hogy vele kezdte a hetét hétfőn és vele is zárja. Így kell ezt csinálni. Amúgy szegény másik baba előttünk végig sírta a gipszelést. :(((  Most egy hét múlva találkozunk, következő pénteken, addig lesz rajta a gipsz. Szerintem most kicsit nehezebb a gipsz, mint múltkor. A délutánt nagyon rosszul viselte, le se tudtam tenni, mert ahogy leraktam a kezemből, fél percemben belül felsírt. Úgy sajnáltam szegényt, mert tényleg piszok nehéz volt úgy vizesen a gipsz. Már az én kezem is leszakadt. Próbáltam hajszárítózni, hogy hamarabb kiszáradjon, de sokáig nem mertem, nehogy felforrósodjon a lábikója. Az esténk sem volt egyszerű, de túléltük. Másnapra, mire kiszáradt, már nem is volt gondja vele. 

   Igazából én is megszoktam a gipszet, a pelenkázást, kell egy kis karizom, ahogy egy kézzel tartom a két gipszes lábat, míg a másik kezemmel törlöm a popócskáját, legalább erősödök. :))) Minden más, meg ugyanaz maradt. Büfiztetem normálisan. Egyedül arra próbálok figyelni, hogy egyszerre ne legyen sok időre függőleges helyzetben, ennyi. Annyira kis ügyes, nagyon büszkék vagyunk Rá, hogy ilyen hősiesen viseli ezt az egészet!

  És akkor jöjjön 1-2 kép, hogy milyen is volt az a lábikó és milyen lett 4 nap gipszelés után:

Drága lábikók

Jobb lába, ami a rosszabb

Szinte tökéletes :D

Szépséges ♥

És ilyen vagány nagyfiús öltözetben mentünk a gipszelésre :D

Pont mosolygott  :)

Gipszelésre várva 

1. gipsz

   Ma volt a nagy nap. Reggel sikerült összekészülni két gyerekkel és időben megérkezni a Heim Pál kórházba. Egy fél órát kellett körülbelül várnunk, és 9-kor megkezdődött a gipszelés. Lénárd teljesen hű volt magához. Ahogy már korábban is írtam, ő maga a béke és nyugalom szigete, és ugyanígy tűrte a megpróbáltatásokat is. Az elején picit sírdogált, míg az orvos átmozgatta a lábát és abba a pozícióba hozta ahogy begipszelte, aztán abbahagyta a sírást, és végig nézelődött az egész procedúra alatt. Míg az elején sírt, addig a doki énekelt neki. Olyan helyes volt. Egyszerűen egy tündér a doki, állandóan mosolyog, látszik mennyire szereti a munkáját, a gyerekeket. Azt mondta, hogy Lénárd az ő jutalom babája, hogy ilyen ügyes, nem sír, nem kalimpál a lábával, nyugodt, hagyja magát. Így kell egy hétfőt kezdeni. Teljesen el volt tőle olvadva, de nem csak ő, hanem az ápolónő és a rezidens orvos is, akit tanított Szabó doki. Olyan jó volt hallgatni amúgy, ahogy magyaráz neki, hogy hogy gipszel, mit hogy kell csinálni. Én is okosodtam, figyeltem nagyon. Közben meg agyon dicsérgettem, puszilgattam Lénit, amiért ilyen ügyes, bátor, nem sír. Annyira, de annyira büszke voltam/vagyok rá.

Gipszelés után átöltöztettük, meg lemosdattuk, mert tiszta gipsz lett a hasa, kukaca, mindene. Még így sem 100%-osan van leszedve, még mindig 1-1 pöttyöt találok rajta. :))) Csak már nem akartam úgy nyúzni. Majd minden egyes tisztába tételkor, egyre többet leszedek róla.

   Megkaptuk az igazolást az emelt családi pótlékhoz is, lehet intézni. Pénteken máris mehetünk vissza, és kapja az újabb gipszet. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar. Azt mondta elsőre az a cél, hogy szokja a gipszet, amennyire lehet helyes pozícióba rakja a lábát, de ilyenkor még nem a legtökéletesebb póz a cél, csak annyira, amennyire neki kényelmes. Annyira kíváncsi leszek, hogy hogyan reagál a lába erre a 4 napos gipszre, és hogyan fognak állni a lábai pénteken. Remélem majd akkor is nyugodtan fogja viselni a gipszelést. Bár mondta az orvos, hogy a gipsz levételt kevésbé szeretik, úgyhogy tuti lesz sírás. Pénteken még hosszabb időt fogunk ott tölteni, hisz gipsz levétel, láb átmozgatás, új gipsz fel. 

   Ahogy hazaértünk, egyből meg is tisztelt egy kakilással, rakhattam tisztába. Hát jól leizzadtam mire sikerült, de majd belejövök ebbe is. Büfiztetni nyugodtan 5-10 percre simán lehet függőleges állapotban. Ő nem mondta, hogy nagyon polcolni kéne a lábakat, míg kiszárad, de azért raktam egy kis pokrócot a lábai alá most míg alszik. Egyelőre teljesen jól viseli. Aludt egy jót, most a második alvásánál egyet-egyet felsír, de az simán lehet a pocakjától. Meglátjuk majd az esti hasfájásnál mi lesz, amikor nem tudja úgy húzogatni a lábikókat. Remélem az sem lesz vészes. 

Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D

3 hetes

   Tegnap három hetes lett a Manókánk. Olyan fura, mert tisztára úgy érzem, mintha tegnap szültem volna, és már ennyi idő eltelt. Közben meg már el se tudom képzelni, hogy milyen volt nélküle az élet. Annyira csodálatos érzés, hogy két gyönyörű gyermek édesanyja lehetek. Lénárd továbbra is eszik-alszik baba. Most már kezd kicsit többet nézelődni. A zenélő forgót is olyan édesen figyeli. Értelem, és okosság van a tekintetében. Az estéink a kritikusak. Most már tuti, hogy nem az a baj, hogy az egész napot átalussza, hanem a pocakja fáj ilyenkor. Este fél 10-től kezdődik általában a "buli", valamikor hosszabb, valamikor rövidebb ideig tart. Emmánál ez annyival jobb volt, hogy nála délután 4-5 körül kezdődött és fürdetés után abba maradt, így az éjszakák nyugodtak voltak. Lénárdnál az éjszakákba rondít bele ez a pocakfájás. És a fő probléma, hogy mindig a cicit keresi, azzal akarja nyugtatni magát, viszont olyankor ráeszik a pocakfájásra és így tovább fáj. Tegnap már odáig jutott, hogy egy csomó tejet kibukott, úgyhogy feladtam és Lacit is rávettem, így éjfélkor cumit kapott életében először, pont három hetesen. Sajnálom, hogy nem vettük fel videóra, mint anno Emmánál, mert látni kellett volna Lénárd fejét, ahogy cumit adtunk a szájába. Annyira édes volt. Kipattantak a szemei, és látszott a tekintetén az érdeklődés, hogy ez most mi, és jár az agya, hogy vajon mit is kapott. Irtó cuki volt. Teljesen megnyugodott tőle, csak szerintem kellőképpen fel is ébredt. Nem tudott visszaaludni. Betettem én a kiságyba, csöndben el is volt, csak ha kiesett a szájából nyüszögött, kereste a cumit. Végül később kapott már cicit is, aztán sikerült a mellkasomon negyed 3-kor elaltatni cumi nélkül, azóta nem is cumizott. Napközben nem kell egyáltalán a cumi, csak ilyen pocakfájáskor tervezem bevetni, na meg holnap gipszeléskor pl. 

Sziasztok, 3 hetes lettem :)

Helyes kispasi ♥

   Tegnap este megmértem a kis Drágám, 4300g-ot nyomott. Ugye 3400g-mal született, 100g-ot fogyott, így pont kereken 1 kg-ot hízott 3 hét alatt. Első és második héten 250-250g-ot, harmadik héten 500g-ot szedett fel. Nem csoda, hogy fáj az a pocak. Nem éhezik a szentem az tuti. :))) 56-os ruhák már elég szűkek, már inkább 62-eseket kap. Ma adtam rá utoljára a kedven 56-os rugimat, amin az a felirat van, hogy Daddy's little man born in 2016. Úgy sajnálom, hogy már kinőtte. :(
  Tegnap itt volt anyósom és Laci két tesója is, úgyhogy mindenki körül rajongta. Arra is gyanakszom, hogy nagy volt neki tegnap a nyüzsi, és amiatt is nyugtalan lehetett este, még elég kicsi és fel kell neki az ilyeneket dolgoznia, szerintem ezért is aludt el olyan nehezen. Kíváncsian várom a mai estét, amire délután megpróbálok rápihenni, mivel nem lesz itthon Emma. Anyuék elviszik macska kiállításra, majd Apukájával mozizni fognak, megnézik az új Barbie-t. Úgyhogy most lesz az első szabad délutánom, amit csak kettesben töltök Lénárd babával. Remélem tudok majd aludni. Olyan jó lenne. 

   Ja és tegnap végre jó idő volt, így el tudtunk menni sétálni, másodjára. A héten már egyszer sikerült kijutnunk. Olyan jó volt. Remélem egyre sűrűbben lesznek jó idők, hogy mehessünk ki. Emmának is hiányzik nagyon, hogy szabadba lehessen. 

Dáviddal

Odavan érte :D

Rebussal

Napozok

Első séta

Éjszakák

   Egyszerűen nem értem. Lénárd olyan szépen alszik napközben három órákat, éjszaka meg szívat rendesen, amikor is alhatnék. Az utóbbi két éjszaka katasztrofális volt. Az előzőre már pontosan nem is emlékszem, hogy zajlott, de ma éjjel összesen aludtam 5 órát, négy részletben, 1,5-1,5-0,5-1,5 órás elosztásokban. Még szerencse, hogy este elaludtam Emmával, mikor altattam, mert így, amikor Nárdi 22:45-kor kelt, aludhattam már 1,5 órát, és volt erőm a maratoni fent léthez, ugyanis fél 3-kor tudtam legközelebb aludni. Felkeltem, megszoptattam szépen, visszaraktam a kiságyba, majd kis idő elteltével elkezdett nyöszögni, tekeregni. Ilyenkor nem szoktam egyből kikapni a kiságyból, mert hamar abbahagyja és alszik tovább. Most is erre vártam. Erre a nagy nyöszörgés, erőlködés eredménye az volt, hogy jól bekakilt. Vártam picit, folytatta a nyünnyögést, úgyhogy szépen tisztába tettem. Na persze ettől kipattantak a szemei. Újra egy kis cici, nagy nehezen visszaaludt, vissza a kiságyba és kezdődött elölről az egész. Nyekergés, tekergés, feszülés, és végül telerakta a pelust. Újra tisztába tettem, újra kipattantak a szemei...és így tovább. Ezt háromszor játszottuk el 3,5 óra alatt. Én már nagyon ki voltam. Negyed 3kor sikerült végre lefektetnem, én vissza is aludtam fél 3-kor, ő meg kelt 4kor, de akkor szerencsére 15 perc cicizés után már aludhattunk is, csakhogy fél óra múlva Emma ébredt 3/4 5-kor, hogy fáj a szeme. Na szuper, majd közölte, hogy mesét akar nézni, attól nem fog fájni. Muhahahaa. Nyilván nem engedtem meg, ettől égtelen üvöltésbe kezdett. Negyed hatra sikerült is visszaaludnunk, itt sikerült megint 1,5 órát aludnom, majd 3/4 7kor már kezdett ébredezni Lénárd. Szóval hurrá. Igaz, itt ő aludt majdnem 3 órát, csak Emma szakította meg az alvásomat. Úgyhogy jó mókák ezek az éjszakák. Halkan megjegyzem, hogy valóban begyulladt a szeme, csak tudnám mitől...

   Estefelé próbálom ébren tartani Lénit, hogy éjjel aludjon, de nem mindig sikerül. Ha nem akar ébren maradni, semmit nem tudok tenni az ügy érdekében. Múltkor felébresztettem fürdetés miatt, reménykedtem, hogy kipattannak a szemei, és akkor fent lesz kicsit éjszaka előtt. Ehelyett, ahogy megfürdettem, felöltöztettem, folytatta is az alvást is. Szóval erről ennyit. Valakinek valami jó tipp? :))) 

   Amúgy hízik ezerrel. Kedden megmértem kíváncsiságból mert láttam rajta, hogy hízik, a súlyán is éreztem, 4150g volt. Négy nap alatt konkrétan 350g-ot hízott. Elképesztő. Előtte heti 250g-ot. Nem csodálom, ha megterheli a pocakját ez a sok tejci. De állandóan tátikázik, és kell neki a cici. Nem tudok vele mit csinálni. Még tartom magam, és cumit nem kapott, de könnyen lehet, hogy jövő hétfőn gipszeléskor megdől ez is, és akkor adni fogok neki, hátha megkönnyebbítem a helyzetét, hogy elviselje a tortúrát. Meglátjuk...

   Meg kell említenem, hogy nagyon rendes volt Emma, mert engedett ma pihenni. Nem mondom, hogy aludtam, de másfél órát pihentem, csöndben, el-el szundítottam, addig az én ügyes Nagylányom csöndben eljátszott, és hagyott engem. Nagyon büszke vagyok Rá. :D Nagyon szükségem volt erre a pihire. 

Pocakfájás

   Ez volt porondon tegnap délutántól egészen hajnali egyig. Semmi nem volt jó neki. Volt, amikor elvolt,  nézelődött, aztán betekert a hasa, és sírt. Egyszer egy órára is elaludt, aztán keserves sírással ébredt szegénykém. Kézben se volt jó neki. Masszíroztam a hasát, az tetszett neki, élvezte, akkor nyugodt volt, de csak kis időre. Legtöbbször cicin nyugodott meg, de ugye nem tudom, hogy az mennyire jó a fájó pocakra ráiszik, de hát ez van, legalább megnyugtatta. El-el pilledt a kezemben, elszundított, de ahogy letettem az ágyába, már jött a ficergés, lábhúzogatás, sírás. :( Mellesleg tegnap pont reggel hattól fent voltam, úgyhogy estére már elég nyúzott voltam, alig vártam, hogy le tudjam rakni. Már majdnem elaludtam, úgy hogy a kezemben volt. Aztán végül egytől négyig aludt, persze én nem tudtam megszakítás nélkül, mert Emma ébresztett. Aztán ébredt negyed hétkor, majd negyed kilencig aludtunk, vagyis ő tovább, Emmával keltünk akkor. 10 körül aludt vissza, és most már két órája alszik.

   Remélem ez valami kósza "hóbort" volt és nem lesz rendszeres. Jár az agyam, hogy mi okozhatta a gondot, mi csikarhatta így neki. Narancsra tippelek, meglátjuk nyilván ma már nem eszek. Sült krumpli volt tegnap ami új volt, azt sem fogok ma enni. Tegnap rántott húst ettünk kukorica liszttel paníroztam, de nem hiszem, hogy az okozhatott gondot, hiszen a héten ettünk bolognai-t, és az szintén kukoricalisztből készült tésztával, és akkor nem volt semmi gond. Úgyhogy nagyon bízom benne, hogy nem a kukoricaliszt a gond, ugyanis tej- és gluténmentes diétán vagyok, mivel Laci is és Emma is tej- és gluténérzékenyek, ami ugye öröklődhet, úgyhogy most védjük Lénárd pocakját, és ha kukoricalisztet sem ehetek, az elég nagy szívás lenne... Rántott húst ma is eszek, úgyhogy meglátjuk mi lesz este, délután. 

   Vagy esetleg túl eszi magát és azért fájna a pocak? Hát nem tudom. Hason alvás jó megoldás lehetne a pocak gondokra, viszont egy hét és kezdődik a gipszelés, úgy nem igazán tud hason aludni, vagyis első napokon semmiképpen sem, mert míg kiszárad a gipsz, pócolni kell a lábakat, akkor mindenképp háton kell aludnia. Így nem akarom megszívatni magam, hogy jól megszereti a hason alvást, és akkor meg már nem tud úgy aludni, akkor lenne nyűglődés. Úgyhogy marad a kísérletezés, és bizakodás, hogy a narancs volt. Még tartom magam és nem kap cumit a szájába... :D

♥ Emma és Lénárd ugyanabban a rugiban ♥