Gipszrepedés

   Jól éreztem én, hogy mozog az a gipsz a repedés mentén. Nagyon rendes volt Szabó doki, nagyon hamar válaszolt az email-emre, pedig vasárnap volt. Azt írta, ha nem mozog, akkor nem baj a repedés,  maradhat péntekig, ha viszont igen, sok szeretettel vár hétfőn a kórházban. Mivel én úgy éreztem, hogy tudom mozgatni a lábfejét, Lacinak is mutattam, ő is így érezte, így bementünk tegnap a kórházba.

   Eléggé "őrültek háza" volt, rengetegen voltak, szegény dokink is rohangált jobbra-balra egyik betegétől a másikig. Így most kicsit többet vártunk, de hamar végzett velünk a Doktor úr. Valóban mozgott az a gipsz, de szerencsére nem teljes gipszcsere volt, csak rárakott még egy réteget, megerősítette. A jobb lábán a térdhajlatban is volt repedés, bár én ott nem éreztem mozgást, oda is rakott még egy réteget. Szegény pici Babám, így már aztán tényleg nagyon nehéz lehet a gipsz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog nyomni. Természetesen pénteken elhozom megint és lemérem.

   Amúgy olyan érdekes ez a gipszelés. Mivel nekem soha nem tört semmim, nem gipszeltek, nem láttam még ilyet, nem tudtam hogy történik. Most Lénárdnál láttam először.  Először kap a lábikójára egy harisnyaszerűséget, teljesen végig felhúzzák a lábára, majd ilyen vattaszerű anyaggal körbetekerik az egész lábát, hogy azzal is védjék, kvázi kipárnázzák, és arra jön a gipsz. Ami első ránézésre olyan, mint egy pólya, amit belemártanak először vízbe és rátekerik a lábra, mint a pólyát és akkor szépen lehet formázni elegyengetni és utána majd abban a formában megköt. Szerintem nagyon érdekes. :)))

   Attól függetlenül, hogy nem új gipszet kapott, így is nyüszi volt délután - este felé. Szokásosan kézben volt jó, ahogy leraktam, pár percre rá felébredt és sírt. De azért este el tudott aludni fél 11-kor az ágyában, nem kellett mellettem lennie. Elég jók vagyunk szerintem, mert este fél 11 és reggel fél 7 között csak egyszer kelt. Ez nekem már tök szuper. :) Már csak az esti elalvást kell kicsit előrébb hozni.

   Pénteken ugyanúgy gipszcsere, egyre kell mennünk. Remélem ez lesz az utolsó a műtét előtt, meglátjuk. És jöjjön 1-2 kép a mi két kis Drágaságunkról.

Imádják egymást ♥

Csücsöri

Cuki :

3. gipsz

   Pénteken Lénárd baba megkapta harmadik gipszét is. Most ugye nem 4 napot volt rajta, hanem egy egész hetet. Kicsit izgultam, hogy nem-e "növi ki", hiszen olyan ütemben hízik, de nem volt gond, mellesleg úgy elrepült az egy hét, hogy csak néztem nagyokat, hogy most kapta még csak meg az előzőt és már jön is a következő. Gondolom azért is repül így az idő, mert nem okoz gondot, mondhatni teljesen "természetes", hogy ott van a lábikóján, mindketten teljesen megszoktuk, mindent úgy csinálunk, mintha nem is lenne. 

   Megint nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Most a mi dokink vette le róla a gipszet (így azért nyugodt voltam). Megint kaptunk egy kis pihenőt gipsz nélkül, addig elment ebédelni ő is, meg az asszisztense is. Ügyesen megint elfelejtettem krémet vinni, hogy átkrémezzem a lábikóját kicsit. Remélem következő alkalommal már nem megy ki a fejemből. :( Elkövettem még egy hibát is. A pihenő alatt meg kellett volna szoptatnom, mert éhes lett már a gipszelés közben és inkább azért volt sírás, nem a nyúzás miatt, hiszen azzal eddig sem volt gondja. Úgyhogy következő alkalommal ezt is másképp csinálom. Mindig tanulok valamit. :)))

   Természetesen még jobban javultak a lábikók. Hétről hétre egyre szebbek. Jövő héten még nincs műtét. Pénteken kapni fog egy negyedik gipszet és elvileg utána lesz a műtét. De most már olyan szépen áll a lábikója, szerintem senki nem mondaná meg, hogy mennyire befelé fordultak. Bár abban bíztam, hogy elég lesz a három gipsz is, de egyáltalán nem keseredtem el, hogy lesz negyedik. A lényeg, hogy tökéletesek legyenek a lábikók, más nem számít, 1-2 hét ide vagy oda... Olyan sok "rosszabb" példát olvasok a csoportban, ahol nem a mi orvosunk kezdte meg a kezelést, és mennyire elrontották a lábikókat, és hozzák ide, hogy helyre rakja azokat a csodás lábikókat. És akkor azok a babák nem 3-4 hetet vannak begipszelve, hanem jóval többet, hiszen már előtte is gipszelték hosszú heteken át, rosszul, és akkor most jön a helyes gipszelés. Szóval nincs okom a panaszra, és tényleg semmi rossz érzésem nem volt, na még egy hét plusz. Igazán meglepődtem magamon. Mondjuk 4 héttel ezelőtt tuti kiborultam volna. :)))) De amióta a mi dokinknál vagyok, olyan nyugalom szállt meg, hogy elmondani nem tudom. A facebook-os csoport is sokat segít, úgyhogy bármennyi gipsz is kel, tudom, hogy a legjobbat akarja a doki és tökéletes lábikói lesznek a Fiamnak. :D Meg alapból ugye 4-6 hét a gipszelés a műtét előtt, az csak ajándék nekünk, ha nem 6 hét, hanem mondjuk négy.
   Továbbra is el vagyok a dokitól ájulva, hogy nem csak szakemberileg mennyire jó, hanem emberileg is. Amikor kijött a rendelőből szólni, hogy mehetünk, leült a Lányom mellé megnézni miket írogat. Most a számok nagyon érdeklik és azt gyakorolja. Szabó doki meg megmutatta neki, hogy tud szép hetest írni. A gipszelés előtt, meg átvette anyum kezéből Lénárdot, a mellkasára tette és úgy sétálgatott vele és beszélt hozzá. Gipszelés alatt zenét indított el a telefonján, hogy megnyugodjon. A végén is miután felöltöztettem, odajött, leguggolt hozzá (a babahordozóban volt), hogy megnézze megnyugodott-e. Egyszerűen elképesztő. Bárcsak minden orvos ilyen lenne. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy hozzá kerültünk. :DDDD
   Az első este most is nyűgösen telt. Egyszerűen piszok nehéz a gipsz vizesen, szerintem legalább fél kg. Az első gipsze szárazon 220g volt, a második 310g, ez szerintem még több, és akkor még rájött, hogy vizes... Szegénykém, ahogy letettem, felsírt. Csak a kezemben tudott megnyugodni. Hajszárítóztam is neki, hogy minél hamarabb kiszáradjon. Este 11-kor összebújva aludtunk el. ♥
   Tegnap este viszont repedést véltem felfedezni a gipszen a lábfejénél, és mintha minimálisan tudnám is mozgatni a lábfejét le-fel. Írtam ma reggel a dokinak, küldtem fényképet, hogy mi a teendő, kell-e új gipsz, vagy plusz rá réteg, vagy maradhat így péntekig. Várom a válaszát. Meglátjuk... Szerencsére a jobbik lábikón van a repedés.

Jobb lábacska

Bal lábacska

Ilyenkor csak anya kezében jó ♥

Elszundított a hajszárítózáskor 

1 hónapos

   Tegnap 1 hónapos lett a mi Drága Kisfiúnk. Elképesztő, hogy már ennyi ideje itt van köztünk, nagyon gyorsan megy az idő, a napok is csak úgy rohannak, reggel felkelünk, és már azt veszem észre, hogy este van. Most kapta meg a 2. gipszet és két nap múlva letelik az egy hét, és kapja az újabbat. 

   Ő a  mi kis Drága Kishercegünk, Emma imádott Öcsije. Továbbra is odavan érte, agyon puszilgatja, ölelgeti egész nap, egyszerűen nem tudja megunni, szegényt még szopizni se hagyja nyugodtan.  Egy nap 100 milliószor elmondja neki mennyire szereti, és ő legcukibb Öcsike a világon. ♥ Mindenki el van olvadva ettől a csodás kis emberkétől. Annyira nyugodt, békés, ez árad az egész gyerekből. Szereti nagyon a zenélő forgóját, sokat elnézegeti, állandóan húzhatom fel neki, sokszor el is alszik a nagy nézelődésben. 

   Tegnap, pont egy hónaposan volt élete első tudatos mosolya. Persze nem mi kaptuk. :D Felébredt, Emma odarohant hozzá és felhúzta a zenélő bárányát, és ahogy meghallotta a zenét, elmosolyodott. Annyira drága volt. És elkezdett "dumálni" is. Édes cuki hangján hőőőő-zik. Meg kell zabálni. Tegnap este egymás után kakilt 3x is, és utána olyan jól érezte magát, hogy egyfolytában hőőő-zött, nézte az apját és Emmát, ahogy játszanak. Már azt hittem meg is ússzuk a szokásos esti pocakfájást, de nem. Jött az természetesen, este 10-től szenvedtünk, ő a pocakfájástól én attól, hogy neki ennyire fáj. Borzasztó, hogy nem tudok rajta segíteni, masszír nem használ, a cseresznyemag párna talán jót tett neki. Annyira tud sírni, és ahogy belefeszül az egész teste 1-1 görcsbe. :((( Negyed 12 körül már gyanús volt, hogy nem a fájdalomtól sír, hanem mert újra éhes lett, így megszoptattam, evett is ezerrel. Magamra fektettem, és jól betrottyantott. Megkönnyebbült a pocakja. Amikor tettem tisztába, nem sírt, hanem olyan elégedett volt, hogy tele a pocak, ami nem is fáj, hogy akkor is elkezdett hőőőőz-ni. ♥ És menetrendszerűen hajnali fél 1-kor tudtam berakni az ágyába. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez majdnem mindig percre pontosan így van, esetleg elhúzódik 1-ig, de a fél 1 a jellemző. Hát valahogy majd túl éljük ezt a pár hónap pocakfájós időt. Mellesleg, ha már Emma oviban lesz, akkor tudok napközben is aludni, és akkor meg végképp egyszerű lesz. Ma vettem Biogaia cseppeket. Azt nagyon ajánlják. Meglátjuk, hogy beválik-e, olyan jóóó lenne.
   Este megmértem, puccosan gipsszel 5200g volt. Előző hét csütörtökön 4830g volt gipszben, az a gipsze 220g volt, tehát múlt csütörtökön 4600g volt a szentem. Ez a gipsz szerintem egy  kicsivel nehezebb, mint a másik, ha mondjuk ez 300g ez, szerintem annál nem több, akkor 4900g a szentem. Szóval 1 hónapos kb 4900g, pénteken tudni fogom a pontos súlyt, mert akkor is el fogom hozni a gipszet lemérni. Tehát 1 hónap alatt 1600g-ot hízott. Nagyon durva! Nem éhezik az tuti, tejem van bőven. Szereti a hasát na! :D Szerintem a pocakfájást is ez okozhatja. Pár napja kíváncsiságból megmértem mennyit szopik, hát 150ml-t. Azért az elég erős egy ilyen pici babának.
   Alvása nagyon jó. Egész nap szinte alszik. Esténként már tudom pár órát ébren tartani, szépen elnézelődik. Napközben is a kiságyban nézelődik. Egyedül a pocakfájás rondít bele az alvásba este, ha az nem lenne, semmi gond nem lenne. Általában 3 óránként jelez a pocak. Két napja például 4 óránként evett, de ez csak egy ilyen nap volt. Ja és halkan megjegyzem aznap este nem volt pocakfájás, amikor nem evett olyan sűrűn... Éjszaka meg már több óra is eltelik két evés között. Például ma éjjel fél 12-fél 5ig nem evett. Csak ugye én nem tudtam azt végig aludni, de annyi baj legyen, majd eljön annak is az ideje.
   Nagyon boldogok vagyunk, hogy Ő van nekünk!Boldog 1 hónaposságot Kisfiam! ♥

1 hónapos Nagyfiú

Homályos a kép, de olyan cuki

2. gipsz

    Pénteken mentünk vissza kontrollra Szabó dokihoz. Egész héten nagyon ügyes volt Lénárd baba. Mintha nem is lett volna gipsz rajta. Egyedül az első este volt rossz, amikor még vizes volt a gipsz és nehéz, plusz jött rá a hasfájás. De ezen kívül szinte észre se veszi, hogy rajta van. Ugyanúgy alszik szépen egész nap, nagyon nyugis baba (csak az esti hasfájások ne lennének...) 

   Szóval délre megérkeztünk a kórházba. Jót nevettem, mert a kórházban két épületben is van ortopédia. Hétfőn először a főépületbe mentünk, és a C épületbe kellett volna menni, most meg egyből mentünk a C épületbe, ahol múltkor voltunk, és most meg a főépületbe kellett menni. Nem is mi lennénk, ha egyből jó helyre mentünk volna. :)))) Egyből bemehettünk, és egy fiatal srác el kezdte levágni a gipszet róla. Én rettegtem, hogy meg ne vágja a lábacskáját az ollóval. Egyszer, ahogy vágott, Lénárd felüvöltött, bennem meg megállt az ütő, hogy na most vágott bele a gyerekem lábába, de szerencsére nem, csak gondolom, ahogy feszítette a gipszet, az nem volt jó neki. Miután lekerült a gipsz róla, kaptunk egy kis pihenőt gipszmentesen, addig egy másik babát gipszeltek, akit amúgy megismertem már a facebook-os csoportban, úgyhogy tudtuk, hogy találkozni fogunk, bár személyesen nem volt esély beszélgetni. 

   Lénárd lábikói gyönyörűen reagálnak a gipszelésre. Négy nap gipsz után olyan szép lett már. A bal lábikója mondhatni már teljesen egyenes. Doktor úr mondta is, hogy szinte műthető állapotban van. Szerencsére csak látványra voltak "csúnyák" a lábfejek, de nagyon könnyen korrigálható. Az elején az 4-6 hét gipszelés, ami szokott lenni, úgy tűnik nekünk 3 lesz. Most ugye megkapta a 2. gipszet. Jövő héten a bal lábát, már műteni lehetne, de nyilván bevárjuk míg a jobb lába is műthető legyen, ami Szabó doki jóslata szerint a 3. gipsz után lesz. Tehát könnyen lehet, hogy még február utolsó hetén megtörténik a műtét. Jaj, én olyan boldog vagyok, hogy ilyen gyors ütemben javulnak a lábai, és így minél hamarabb túl esünk az egészen, minél hamarabb kapja meg a sínt, minél hamarabb eltelik a 3 hónap, amikor napi 23 órán át kell hordani. Így nagy valószínűséggel már fél éves korától csak éjszaka fog kelleni. 

   A gipszelést most is végtelen nyugalommal viselte, oly annyira, hogy konkrétan végig aludta az egészet, az elején kb fél percet sírt, aztán bealudt. :)))) Doki most is oda volt meg vissza. Mondta is, hogy vele kezdte a hetét hétfőn és vele is zárja. Így kell ezt csinálni. Amúgy szegény másik baba előttünk végig sírta a gipszelést. :(((  Most egy hét múlva találkozunk, következő pénteken, addig lesz rajta a gipsz. Szerintem most kicsit nehezebb a gipsz, mint múltkor. A délutánt nagyon rosszul viselte, le se tudtam tenni, mert ahogy leraktam a kezemből, fél percemben belül felsírt. Úgy sajnáltam szegényt, mert tényleg piszok nehéz volt úgy vizesen a gipsz. Már az én kezem is leszakadt. Próbáltam hajszárítózni, hogy hamarabb kiszáradjon, de sokáig nem mertem, nehogy felforrósodjon a lábikója. Az esténk sem volt egyszerű, de túléltük. Másnapra, mire kiszáradt, már nem is volt gondja vele. 

   Igazából én is megszoktam a gipszet, a pelenkázást, kell egy kis karizom, ahogy egy kézzel tartom a két gipszes lábat, míg a másik kezemmel törlöm a popócskáját, legalább erősödök. :))) Minden más, meg ugyanaz maradt. Büfiztetem normálisan. Egyedül arra próbálok figyelni, hogy egyszerre ne legyen sok időre függőleges helyzetben, ennyi. Annyira kis ügyes, nagyon büszkék vagyunk Rá, hogy ilyen hősiesen viseli ezt az egészet!

  És akkor jöjjön 1-2 kép, hogy milyen is volt az a lábikó és milyen lett 4 nap gipszelés után:

Drága lábikók

Jobb lába, ami a rosszabb

Szinte tökéletes :D

Szépséges ♥

És ilyen vagány nagyfiús öltözetben mentünk a gipszelésre :D

Pont mosolygott  :)

Gipszelésre várva 

1. gipsz

   Ma volt a nagy nap. Reggel sikerült összekészülni két gyerekkel és időben megérkezni a Heim Pál kórházba. Egy fél órát kellett körülbelül várnunk, és 9-kor megkezdődött a gipszelés. Lénárd teljesen hű volt magához. Ahogy már korábban is írtam, ő maga a béke és nyugalom szigete, és ugyanígy tűrte a megpróbáltatásokat is. Az elején picit sírdogált, míg az orvos átmozgatta a lábát és abba a pozícióba hozta ahogy begipszelte, aztán abbahagyta a sírást, és végig nézelődött az egész procedúra alatt. Míg az elején sírt, addig a doki énekelt neki. Olyan helyes volt. Egyszerűen egy tündér a doki, állandóan mosolyog, látszik mennyire szereti a munkáját, a gyerekeket. Azt mondta, hogy Lénárd az ő jutalom babája, hogy ilyen ügyes, nem sír, nem kalimpál a lábával, nyugodt, hagyja magát. Így kell egy hétfőt kezdeni. Teljesen el volt tőle olvadva, de nem csak ő, hanem az ápolónő és a rezidens orvos is, akit tanított Szabó doki. Olyan jó volt hallgatni amúgy, ahogy magyaráz neki, hogy hogy gipszel, mit hogy kell csinálni. Én is okosodtam, figyeltem nagyon. Közben meg agyon dicsérgettem, puszilgattam Lénit, amiért ilyen ügyes, bátor, nem sír. Annyira, de annyira büszke voltam/vagyok rá.

Gipszelés után átöltöztettük, meg lemosdattuk, mert tiszta gipsz lett a hasa, kukaca, mindene. Még így sem 100%-osan van leszedve, még mindig 1-1 pöttyöt találok rajta. :))) Csak már nem akartam úgy nyúzni. Majd minden egyes tisztába tételkor, egyre többet leszedek róla.

   Megkaptuk az igazolást az emelt családi pótlékhoz is, lehet intézni. Pénteken máris mehetünk vissza, és kapja az újabb gipszet. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar. Azt mondta elsőre az a cél, hogy szokja a gipszet, amennyire lehet helyes pozícióba rakja a lábát, de ilyenkor még nem a legtökéletesebb póz a cél, csak annyira, amennyire neki kényelmes. Annyira kíváncsi leszek, hogy hogyan reagál a lába erre a 4 napos gipszre, és hogyan fognak állni a lábai pénteken. Remélem majd akkor is nyugodtan fogja viselni a gipszelést. Bár mondta az orvos, hogy a gipsz levételt kevésbé szeretik, úgyhogy tuti lesz sírás. Pénteken még hosszabb időt fogunk ott tölteni, hisz gipsz levétel, láb átmozgatás, új gipsz fel. 

   Ahogy hazaértünk, egyből meg is tisztelt egy kakilással, rakhattam tisztába. Hát jól leizzadtam mire sikerült, de majd belejövök ebbe is. Büfiztetni nyugodtan 5-10 percre simán lehet függőleges állapotban. Ő nem mondta, hogy nagyon polcolni kéne a lábakat, míg kiszárad, de azért raktam egy kis pokrócot a lábai alá most míg alszik. Egyelőre teljesen jól viseli. Aludt egy jót, most a második alvásánál egyet-egyet felsír, de az simán lehet a pocakjától. Meglátjuk majd az esti hasfájásnál mi lesz, amikor nem tudja úgy húzogatni a lábikókat. Remélem az sem lesz vészes. 

Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D

3 hetes

   Tegnap három hetes lett a Manókánk. Olyan fura, mert tisztára úgy érzem, mintha tegnap szültem volna, és már ennyi idő eltelt. Közben meg már el se tudom képzelni, hogy milyen volt nélküle az élet. Annyira csodálatos érzés, hogy két gyönyörű gyermek édesanyja lehetek. Lénárd továbbra is eszik-alszik baba. Most már kezd kicsit többet nézelődni. A zenélő forgót is olyan édesen figyeli. Értelem, és okosság van a tekintetében. Az estéink a kritikusak. Most már tuti, hogy nem az a baj, hogy az egész napot átalussza, hanem a pocakja fáj ilyenkor. Este fél 10-től kezdődik általában a "buli", valamikor hosszabb, valamikor rövidebb ideig tart. Emmánál ez annyival jobb volt, hogy nála délután 4-5 körül kezdődött és fürdetés után abba maradt, így az éjszakák nyugodtak voltak. Lénárdnál az éjszakákba rondít bele ez a pocakfájás. És a fő probléma, hogy mindig a cicit keresi, azzal akarja nyugtatni magát, viszont olyankor ráeszik a pocakfájásra és így tovább fáj. Tegnap már odáig jutott, hogy egy csomó tejet kibukott, úgyhogy feladtam és Lacit is rávettem, így éjfélkor cumit kapott életében először, pont három hetesen. Sajnálom, hogy nem vettük fel videóra, mint anno Emmánál, mert látni kellett volna Lénárd fejét, ahogy cumit adtunk a szájába. Annyira édes volt. Kipattantak a szemei, és látszott a tekintetén az érdeklődés, hogy ez most mi, és jár az agya, hogy vajon mit is kapott. Irtó cuki volt. Teljesen megnyugodott tőle, csak szerintem kellőképpen fel is ébredt. Nem tudott visszaaludni. Betettem én a kiságyba, csöndben el is volt, csak ha kiesett a szájából nyüszögött, kereste a cumit. Végül később kapott már cicit is, aztán sikerült a mellkasomon negyed 3-kor elaltatni cumi nélkül, azóta nem is cumizott. Napközben nem kell egyáltalán a cumi, csak ilyen pocakfájáskor tervezem bevetni, na meg holnap gipszeléskor pl. 

Sziasztok, 3 hetes lettem :)

Helyes kispasi ♥

   Tegnap este megmértem a kis Drágám, 4300g-ot nyomott. Ugye 3400g-mal született, 100g-ot fogyott, így pont kereken 1 kg-ot hízott 3 hét alatt. Első és második héten 250-250g-ot, harmadik héten 500g-ot szedett fel. Nem csoda, hogy fáj az a pocak. Nem éhezik a szentem az tuti. :))) 56-os ruhák már elég szűkek, már inkább 62-eseket kap. Ma adtam rá utoljára a kedven 56-os rugimat, amin az a felirat van, hogy Daddy's little man born in 2016. Úgy sajnálom, hogy már kinőtte. :(
  Tegnap itt volt anyósom és Laci két tesója is, úgyhogy mindenki körül rajongta. Arra is gyanakszom, hogy nagy volt neki tegnap a nyüzsi, és amiatt is nyugtalan lehetett este, még elég kicsi és fel kell neki az ilyeneket dolgoznia, szerintem ezért is aludt el olyan nehezen. Kíváncsian várom a mai estét, amire délután megpróbálok rápihenni, mivel nem lesz itthon Emma. Anyuék elviszik macska kiállításra, majd Apukájával mozizni fognak, megnézik az új Barbie-t. Úgyhogy most lesz az első szabad délutánom, amit csak kettesben töltök Lénárd babával. Remélem tudok majd aludni. Olyan jó lenne. 

   Ja és tegnap végre jó idő volt, így el tudtunk menni sétálni, másodjára. A héten már egyszer sikerült kijutnunk. Olyan jó volt. Remélem egyre sűrűbben lesznek jó idők, hogy mehessünk ki. Emmának is hiányzik nagyon, hogy szabadba lehessen. 

Dáviddal

Odavan érte :D

Rebussal

Napozok

Első séta