Kemény egy hét áll mögöttem. Ugye két hete voltam dokinál, aki nem túl finoman megvizsgált. Másnap elkezdtem viszketni, előtte semmi bajom nem volt. Na szép, vártam egy napot hátha elmúlik. Nem múlt. Vettem kamilla teát, azzal mostam, öblögettem, fertőtlenítettem, kicsit enyhült a viszketés, de nem múlt el. 1-2 napig kentem canestennel, olvastam, hogy lehet, sok orvos "írta" már fel más kismamáknak is. De nagyon még sem akartam használni, ez csak picit javított a helyzeten. Persze hétvége volt, így csak hétfőn reggel tudtam elmenni dm-be és vettem teafaolajat, az természetes, és olvastam, hogy jó gombaölő. Ez volt az utolsó reményem. Mindenkinek ajánlani tudom, akinek ilyen baja van, egy nap alatt rendbe tett. Elképesztően jó. Megelőzésre is használható, és egy természetes anyag. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan rendbe tesz. Csíp, mint a fene, de megéri.
Ugyanezen a napon végre felhívtam az orvosom, hogy kérjek tőle időpontot, mikor is közölte, hogy június 30-cal lehúzza a rolót, nem lesz magánrendelése, nem vállal több beteget. Hát én majdnem sírva fakadtam, hogy akkor most mégis kinél fogok szülni. Megbíztam benne, tök jó doki, kedves, és most kereshetek más orvost. Azt tudtam, hogy azért a kórházhoz ragaszkodom, ahol Emmát szültem. Jók a tapasztalataim, plusz anyósom ott dolgozik, és egy kis protekció, plusz odafigyelés nem árt. :)))))) Barátnőm egyből ajánlotta az orvosát, aki mellesleg nő, hogy milyen szuper jó, kedves, aranyos, nála szült, szuperlatívuszokban beszélt róla. Utána néztem, keresgéltem, mindenki jót írt róla, mondjuk nem túl olcsó, de Lacit meggyőztem, hogy őt szeretném, mert így internet alapján nagyon szimpatikus lett nekem. :)))
Ezekkel a kalandokkal még nem volt ám vége. Még ugyanezen a napon, hétfőn éjfélkor elkezdtem hányni. Először arra ébredtem, hogy leesett a cukrom, majd mire azt visszatornáztam, jött a hányás. Kb óránként. Reggelre, én már olyan szarul voltam, hogy menni alig bírtam. Semmi nem maradt bennem. Laci elvitte Emmát oviba, én meg sírva hívtam anyut, hogy nem bírom annyira szarul vagyok, semmi erőm, semmi nem marad bennem. Tökre aggódtam a babáért is. Persze anyu Leányfalun volt, de feljött, közben hívta a házi orvosom is, aki kijött házhoz, és megnézett. Mondta, hogy ez bizony vírus, de nyugodjak meg a babának nem lesz baja, csak ne száradjak ki. 11-kor B6 vitamint bevettem, amiért a szomszéd ment el nekem a gyógyszertárba, és onnantól kezdve nem hánytam, "csak" szarul voltam, de legalább a víz is bennem maradt, meg anyu főzött krumplit, meg rizst is, és azokat is óvatosan ettem. Aztán a gyomrom fájt, égett. Sehogy nem tudtam feküdni. Este kilencre lettem úgy rendben. Másnap már nem voltam rosszul, csak gyenge voltam.
Szóval egy hét leforgása alatt ezek így mind összejöttek. Persze elkapta Emma, Laci és anyu is. Mondjuk egyikük sem hányt. Emmának hasmenése volt. Laci meg lázas volt, rosszul volt, de nem jött ki belőle semmi. Így neki hosszabban is tartott, nem egy nap alatt ment át rajta. :( A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és a dokihoz is kaptam időpontot a tegnapi napra. Mindjárt arról is írok, de az külön posztot érdemel. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése