Új korszak

   Bizony új korszak kezdődött múlt hét kedden, amikor is lekerült a gipsz a lábáról és felkerült a sín. Amennyire vártam ezt a pillanatot, annyira visszasírtam pár napig a gipszet. :( Nem volt zökkenőmentes a hozzászokás. Szegénykém az első éjszaka rengeteget felsírt. Nagyon kényelmetlen volt neki, szorította a lábát, nem tudta úgy mozgatni, ahogy ő szerette volna. Én szinte semmit nem aludtam, de ez volt a legkevesebb, őt sajnáltam nagyon. De ugorjunk vissza keddre. 

   Reggel elvittem Emmát oviba. Sokkal hamarabb akartam indulni, hogy minél hamarabb a kórházba érjünk. Mit ne mondjak még később sikerült elkészülnünk, mint ahogy szoktunk, Murphy. :D Hamar sorra is kerültünk, alig vártunk valamit. Mondta Szabó doki, hoz egy kis kádat és beültetjük Lénárdot, úgy szedjük le a gipszet, már ezer éve ki akarta ezt próbálni, hogy kvázi leolvad róla, nem levágják nehezen a gipszet. Na én kétségbe esve mondtam, hogy de kidekoráltuk a gipszét és el szeretnénk tenni emlékbe ezt az utolsót. Mondta, hogy ok, akkor majd a következő babánál csinálják, aki utánunk jön. :DDD Szegény asszisztense próbálta volna szépen leszedni a gipszet, hogy szépen megmaradjon, de nem nagyon ment neki, ott aggódott, így Szabó doki mondta, hogy majd akkor ő leszedi, bár így még sose szedett le gipszet. Mondtam már, hogy mennyire jófej??? Levette a gipszet majd ezt találta mondani: "Úristen de gyönyörűek ezek a lábak!!! Na ezért érdemes ezt csinálni!" Annyira örültem neki. Hozta is a sínt és feladta rá. Mondta, hogy most még nem rakja hátra teljesen a sarkát, egyelőre csak szokja a sínt. És végeztünk is. Megbeszéltük, hogy három hét múlva kontroll, én utána kimentem a salus standhoz, kifizettem a sínt és mehettünk is haza. Vagyis nem haza, hanem babatalira, amiről majd írok külön posztot, mert már ez volt a második, majd azt egyben megírom.

   Egész nap úgy elvolt a sínnel, sokat aludt. Nem mertem levenni róla, csak délután miután Emmát is haza hoztuk az oviból. Annyit szenvedtem vele, mire ki tudtam csatolni a a szandált, leizzadtam rendesen. Azóta persze bejáratódott már és könnyű ki-be csatolni. Délután kezdődött a sírás, egészen másnap reggelig, mire úgy kidőlt, hogy az egész délelőttöt átaludta. Én pánikoltam, hogy nem tudom teljesen hátra meg le rakni a sarkát a szandiban, de a face-es csoportban megnyugtattak, hogy 3-4 hét mire teljesen hátra kerül. Az egyik anyukával folyamatosan forró dróton voltunk, adott tanácsokat biztatott, hogy pár nap és túl leszünk a nehezén, ők kb 1,5 héttel előttünk kapták meg a sínt. Annyira aranyos volt, nagyon hálás vagyok neki. Második nap reggel úgy megnyomta a zokni a szandiban a lábát, hogy gumi résznél be is vérzett a drágámnak. Megszakadt érte a szívem. Akivel forró dróton voltam, ő adott tippet, hogy a tesco-ban lehet olyan zoknit venni, amit a térdéig fel lehet húzni, nincs benne erős gumi és az nem bántja a lábikót. Így Laci még aznap munka után gyorsan be is szerzett belőle egy ilyen 5-ös készletet, azóta azt használjuk és a bevérzés is elmúlt. A gipsz is megviselte a bőrét, 1-2 napig sírt ahogy hozzáértem. Hála Istennek a nehezén túl vagyunk. Megszokta ő is, én is. Már csak akkor sír, ha ráadom a sínt, de már akkor sem mindig, úgyhogy szuper. A lábai gyönyörűek.

   Végre kedden elkezdhetett fürdeni. Elsőre, amikor beleraktam a vízbe sírt, aztán rájött, hogy milyen jó is ez és azóta imádja. A nap fénypontja neki a fürdés. Totál ellazul benne. Gondolom a lábikójának is nagyon jó érzés, hogy szabadon van az egész napos sín után. Hétfőn későn értünk haza, már az úton ordított, mert már éhes volt. A 45 perces utat 1,5 óra alatt tettük meg. Gondoltam, na ma elmarad a fürdés, gyors pizsi felvétel, cici, aztán alvás. Ahogy ráraktam a pelenkázóra, és kezdtem kicsomagolni, tudta, hogy ilyenkor a pancsi jön. Elkezdett vigyorogni, totál boldog lett, azt is elfelejtette, hogy ő valójában éhes. Úgyhogy mondtam Lacinak gyorsan hozzon vizet, mert én meg nem fosztom ezt a gyereket a fürdéstől. Hát olyan boldog volt a vízben, és után sem sírt míg felöltöztettem. Vigyorgott, türelmesen várt, aztán jöhetett a cici és alvás. Szóval ennyire szereti a fürdést, én meg odavagyok érte, ahogy látom rajta a boldogságot. ♥♥♥

:((((((

Így megnyomta, most már lazult a szandi

A jó zoknik

Szép lábfejek, sonkás combik :D

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!

Boldogság

MÁR CSAK EGY NAP ÉS LEKERÜL A GIPSZ!!! HIP-HIP HURRÁÁÁÁ!!!

2 hónapos

   Lénárd baba ma 2 hónapos lett. Egy drága tünemény. Mai mérlegelés szerint 6640g gipsszel, ami kb azt jelenti, hogy 6300g körül lehet, ami nagyon durva. Hamarosan megduplázza a súlyát, amit elvileg fél évesen kéne, ő szerintem 3 hónapos kora előtt megfogja. Hosszát nem tudom lemérni, majd jövő héten, amikor lekerül a gipsz, de szerintem jócskán 60 cm felett van. Ha keresztbe lerakom az ágyába, majdnem teljesen érinti mindkét végét, úgy hogy a szélessége az ágynak 70 cm. Mondjuk apukája is 190cm magas, úgyhogy gondolom ő se lesz alacsony. Most már 68-as ruhákat hord. Emma ilyenkor még 56-osakat. :)))))

2 hónapos

Nagyszemű

   

Továbbra is a béke és nyugalom szigete. Most már úgy tűnik kezd kialakulni egy rendszer az életében. Este 8-fél 9 magasságában alszik, és kétszer ébred éjjel szopizni, ami kb 10-15 perc és alszunk is tovább. Szerintem ez elég jó, én elégedett vagyok ezzel. Már egyszer- kétszer előfordult, hogy 6-6,5 órát aludt egyhuzamban, ezt rendszeresíthetné. Bár ugye olyankor én sose alszok annyit, hisz nem fekszek le vele egyszerre, mert miután ő elaludt, én még altatom Emmát, aztán majd utána fekszek le valamikor. Még netezek, mint most vagy filmezünk Lacival. Az is rendszeres lett nála, hogy délután 4 órától kb már nem alszik, hanem ébren van az esti alvásig, max egyszer 20 percre beszunyál, de azt is csak kendőben. Ez kicsit nehezebb része a napnak, mert ilyenkor állandóan kézben akar lenni, ha nincs, akkor sír. Bár ma erre rácáfolt, mert ma elég sokat elvolt letéve is a játszószőnyegen, amit visszakaptunk barátnőmtől, még Emmáé volt. Meg szeret nagyon a babahordozóban ülni és úgy nézelődni, bár ennek annyira nem örülök, mert nem olyan jó szerintem a gerincének. A kiságya fölött a zenélő forgót is nagyon szereti, bűvölve tudja nézni és közben dumálni neki, a kis drága hangján. Egyszerűen megzabálom. ♥

Mi ♥

Gyönyörűségeim

   

Délelőttöt még általában végig alussza. Szeret a babakocsiban aludni, levegőn lenni. A műtét után egy hétig szinte alig aludt nappal, csak a babakocsiban tudott, mire rájöttem, hogy az a baja, hogy már nem tud háton aludni. Ahogy aludt el, állandóan összerezzent, kalimpált a kezeivel, és felriadt rá. Én már teljesen ki voltam, hogy mi a fenéért nem alszik a gyerek, amikor olyan jó alvókája volt. Ahogy beraktam az overálba, és kvázi a keze le volt szorítva, már aludt is. Úgyhogy egyik nap hasra vágtam a gyereket és vígan aludt. Eddig ugye csak éjjel aludt hason, nappal háttal, nem mertem nappal is hason altatni, nehogy elszokjon a háton alvástól, mert a gipszelés napján csak háton szabad aludnia. Viszont elviekben nincs több gipsz, így most már nyugodtan alhat mindig hason. És olyan büszke vagyok rá, mert szépen el tud aludni a kiságyban egyedül, nem kell kézben ringatnom. Olyan ügyes.

   Már csak 5 nap és lekerül a gipsz, és jön a sín helyette. Már nagyon várom, hogy megszabaduljunk a gipsztől. Olyan jó lesz, végre újra fürödhet esténként. Szegénykém szinte az se tudja már, hogy mi is az, de majd megszokja, és tuti imádni fogja. Már nagyon sokat mosolyog, és kezdi próbálgatni a hangját, és olyan cuki, mert annyira szereti, ha kakis pelust leveszem róla, és szabad lesz a popója, meg tiszta pelenkát kap, hogy hangosan elégedetten mondja mindig, hogy hőőőőőő. Olyan édes, annyira boldogok vagyunk, hogy Ő van nekünk.

Tesóm kislányával

Achillotomia

   Na végre ide jutok, hogy megírjam ezt a bejegyzést, fejben már annyiszor kitaláltam, hogy mit írok. Szerdán lesz két hete, hogy megvolt a műtét. Előtte napon kedden kellett elintézni a betegfelvételt, viszont előtte még a gyerekorvosnál volt jelenésünk 1 hónapos és 5 éves státusz vizsgálaton a gyerekekkel. Lénárd vizsgálatának mondhatni semmi értelme nem volt, mert súlyt nem mértek a gipsz miatt, beírták az általam bemondott pont 1 hónaposan mért súlyt. Hosszt ugyanúgy nem tudtak mérni. Egyedül fejkörfogat mérés volt. Elképesztő, hogy 34 cm-es fejkörfogattal született és most 39-et mértek neki. :))) Kiderült, hogy műtét miatt nem fogja megkapni a két hónapos oltást, majd csak három hónaposan, mert hat hétnek el kell telnie a műtét és az oltás között. Érdekes, de nem bánom. Ráérünk vele. 

   Innen mentünk tovább a kórházba. Még jó, hogy kölcsön kaptuk az autót anyutól, mert szakadt az eső, jó móka lett volna tömegközlekedni a két gyerekkel, még így sem volt kutya állandóan ki-be szállni ide-oda menni. A kórházban először az ambulanciára kellett menni, ott kellett papírügyeket intézni, meg Szabó dokival aláíratni a papírokat, majd onnan átmentünk az osztályra, és ott is a nővérke kitöltött egy csomó papírt, meg felvették az osztályra Lénárdot, csak kaptunk papírt, hogy hazamehetünk, és másnap reggel fél 7-re kellett visszamenni.

   Szerda reggel jött korán anyu, és elvitt minket autóval a kórházba, és míg mi ott voltunk, ő vigyázott Emmára. Egyből levették Lénárd gipszét, kicsit lassabban csinálta a nővérke, mint ahogy Szabó doki, vagy asszisztense szokta, ezért is hívtak be ilyen korán. :) Elfoglaltuk a szobában a kiságyát, majd megfürdethettem Lénit, amitől úgy meglepődtem, úgy elszoktam a fürdetéstől, és nem számítottam rá, hogy nem is vittem törölközőt, így lepedővel töröltem meg, sőt fürdető krémet sem vittem(már megint), pedig azzal a lábát is jól bekenhettem volna. :(  Kaptam ollót és a lábáról a körmöt is le tudtam vágni. Először egy fiús szobába raktak be, aztán át tettek egy másik kórterembe, aminek örültem, mert vicces lett volna ott szoptatni. 

   Negyed 8 körül megkapta a helyi érzéstelenítést. Bekenték mindkét lábát lidokainnal, betekerték gézzel, majd zoknit húztak rá. Utána mehetett is vissza a kiságyba alukálni. Háromnegyed 8-kor megszoptattam, hogy a műtét alatt ne legyen éhes. Utána nem sokkal reggeli vizit volt. Szabó doki mindkét lábikójára rajzolt egy nyilat, hogy mindkettőt műtik, majd fél 9-kor, ahogy mondta, tényleg elvitték a műtőbe. Vagyis jött a műtős fiú érte, de én elvihettem a kezembe a műtő ajtajáig és ott adtam át neki. Nemsokára jött Szabó doki is, vitt be neki zenét is. :) Ezután jött egy idegőrlő 40 perc. Tudtam az eszemmel, hogy semmiség ez a műtét, és a legjobb kezekben van Lénárd, de mégis a sírás kerülgetett, olyan rossz volt, hogy nem lehettem vele. :( 

   Végül negyed 10 magasságában kijött a műtőből az én drága pici babám, aki Szabó doki karjaiban szépen szunyókált. ♥ Mondta, hogy minden rendben ment. Amikor bement a műtőbe, picit sírt. Felvette a kezébe, megnyugtatta, majd az egész műtét és gipszelés alatt nem is sírt, csak nézelődött, végül elaludt. Drága kicsi Hősöm megint olyan ügyes volt. Nem is adta oda a kezembe, hanem ő vitte be a kórterembe és rakta be az ágyikóba a Kisfiamat. Jaj, én továbbra is olyan hálás vagyok, hogy ő a mi orvosunk és ennyire fantasztikus. Azt mondta 1-1,5 óra múlva mehetünk is haza. Annyira örültem neki. Odaadta a zárójelentést, és megbeszéltük, hogy március 22-én van a gipszlevétel. Persze elmondtam aggodalmam, hogy félek, hogy három hét alatt kihízza a gipszet, de mondta, hogy nyugodjak meg, nem szokták, de bármikor kétségem van felőle, hívjam nyugodtan, megnézi. Így megnyugodtam, hogyha gázosnak érzem, mehetünk. Ő el is ment ezután, mert az ambulancián rendelnie kellett. 

   Fél óra múlva kb sírdogálni kezdett, így megszoptattam, és aludt tovább. Mikor letelt a másfél óra, odamentem a nővérkének szólni, hogy Szabó doki mondta, hogy mehetünk haza, tényleg mehetünk-e, de nővérke még nem akart elengedni. Ő úgy gondoltam délig legalább ott maradunk megfigyelésen. Ezen a plusz másfél órán nem múlt semmi, meg legalább figyeltek rá. Miközben aludt sokszor fel-fel sírt, végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és úgy megnyugodott és aludt egy nagyot. Délben jött értünk anya és mehettünk haza. Egész nap szinte végig aludt Lénárd, szárítottam neki a gipszet, hogy hamar kiszáradjon. Este felé én is adtam neki, még egy kúpot és így az éjszaka is nyugodt volt. Ja és azt nem is írtam, hogy műtét előtti éjszaka, életében először 22-4:30-ig aludt. Sosem aludt ilyen sokat egyhuzamban, azóta sem. Biztos rápihent a nagy napra. :) 

   Jó, hogy túl vagyunk ezen is. Számolom vissza a napokat, amíg a gipsz van rajta. Már csak nyolc nap van hátra, és jöhet a sín. Szépen ügyesen haladunk, és tökéletesek lesznek azok a lábikók. Nagyon büszke vagyok a Fiamra, hogy ilyen ügyes, ilyen türelemmel és nyugodtsággal veszi az akadályokat.