Megint doki kérdés :(

    Tegnap megjártam a dokit és esküszöm nem hiszem el. Először is leszögezem Öcsivel minden rendben van, és tudom ez a lényeg. :))) DE megint ott vagyok, ahol a terhességem elején, mondhatni nincs dokim. :((( Ugye írtam, hogy a dokim nyugdíjba ment, akinél szültem Emmát, és tökre szerettem. Nagy nehezen megtaláltam a mostani dokimat, aki tegnap közölte velem, hogy el fog menni a Dél-Pestiből és valószínűleg nem fog ott szüleszteni, mivel ő mondhatni csak szüleszteni járt oda, de ezért cserébe neki ügyeleteket kellett vállalnia. Mivel minden  nap rendel valahol, ezért csak a péntek és hétvége jöhet szóba, és a 4 hétből 3 hétvégéje ráment, ugye gyerekei vannak, nyilván ezt nem akarja. Így most gondolkodási időt kért a kórháztól, de szinte 100%, hogy elmegy, és valószínűleg a Maternity magánklinikával szerződik le...Több opciót ajánlott fel:

1. Megyek vele a Maternitybe, ahol kb 500.000Ft a szülés. Khmmm...ugye ez az eshetőség kilőve, és akkor ennyi volt, el is veszítettem a dokimat. :(((
2. Ott van Gizus a szülésznő, akit ismerek, ő is ismer engem, ő dolgozik együtt a dokimmal. Rendeléseken ott van, ismeri a betegeit. Ő marad a Dél-Pestibe. Őt felfogadhatom, 36 héttől már vele ctg-zek, ő lesz ott a szülésnél, ő vezeti le a szülést, ha gáz van, akkor az ügyeletes orvos beavatkozik.
3. Bemutat annak a dokinak, aki helyettesíteni szokta őt a kórházban, akiről csupa jót hallottam (szintén nő doki). 36. hétig járok saját dokimhoz, aztán a helyettes dokija lesz velem szüléskor. 
4. Gondolom a helyettes dokijának rendelésére is elkezdhetek hamarabb járni...
5.  Megyek a magam utamra, és majd elintézem egyedül, keresek én dokit.

Engem úgy lesokkolt a dolog, hogy semmilyen kérdés nem jutott eszembe, persze azóta ezer, de meg se tudtam volna szólalni, mert sírva fakadtam volna. Nem hiszem el, hogy megint ilyen helyzetbe kerültem. :(((( Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Nyilván, ha lenne pénzem felfogadnám a szülésznőt, mivel ismerem, és mellé még a dokit is, de sajnos ennyi lóvénk nincsen. Elgondolkoztam erősen, hogy csak a szülésznőt fogadjam fel, hiszen ismerem Gizust, és az megnyugtató lenne, hogy ismerem. De ott van bennem a félsz, hogy nincs fogadott dokim, tudom lehet ez hülyeség, sokan így csinálják, de ugye Emmánál is gondok voltak, és sajnos az a tapasztalatom, hogy az ügyeletes doki leszarja a betegeket, húzzák-halasztják a közbelépést bármi van. Félek, ha indítani kéne, mint Emmánál szülésznő nem tudná ezt elérni, ő nem tehet ilyen lépéseket...stb. Persze tudom, hogy nem szabad az előző szülést a mostanira rávetíteni, de akkor is bennem van a félsz, és megnyugtat, hogy van dokim, aki jobban odafigyel rám. 

   De az is bennem van, hogy a fogadott dokiban pont az is a jó, hogy végig visz egy terhességet, megismerjük egymást, és nem egy ismeretlen valaki lesz ott velem szüléskor. Ha a helyettes dokit választanám nem tudom, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki majd, 36 hétig maradok a sajátomnál, és utána nála, vagy már hamarabb átad? Az, hogy 36. héttől legyek nála, az nekem valahogy túl későnek tűnik, jó lenne hamarabb kicsit megismerkedni, összeszokni. De nála mennyi egy terhes gondozás? Azért 14 is elég húzós az én dokimnál, ha ennél több, akkor az  elég felejtős. Azt tudom, hogy ő a G1 Intézetben tuti rendel, de az messze is van, és ott tudom, hogy 19 a terhesgondozás... :/ Amúgy ezzel a helyettes dokival is szemeztem, mielőtt az én dokimat választottam. 

   Az utolsó opció is szóba jöhet, hogy magam utamat járom, ami azt jelentené, hogy visszatérnék az anyós által ajánlott dokihoz, akit ő ajánlott még a terhesség elején, hogy az összes kollégája nála szült. Beszélne vele, beprotezsálna hozzá. Ez is egy járható út lenne, és talán még olcsóbb is...

   Most abban maradtam magammal, hogy ma beszélek a barátnőmmel, aki ajánlotta eredetileg a dokimat, és ismeri a helyettesét is. Neki mi a véleménye, tanácsot kérek tőle. Plusz ma este jön anyós is pont hozzánk, vele is beszélek újra az ő általa ajánlott dokiról, és akkor utána döntök, hogy mi legyen. Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb el tudnék kezdeni járni ahhoz a dokihoz, akinél ténylegesen szülök. Egyelőre bejelentkeztem négy hét múlvára a régi dokimhoz, de ha anyósféle doki lesz, akkor már lehet, hogy nem megyek vissza. Meglátjuk...

   Öcsi szépen rendben van. Már csak testrészek vehetők ki a monitoron, egybe már nem is igazán látszódik, és természetesen most is, mint mindig egyből a kukacát mutogatta. Amióta tudjuk, hogy fiú, minden egyes uhu alakalmával az az első, hogy megmutatja. :))))) Jövő hét csütörtökön megyek teljes vérképre, terheléses cukorra, toxoplazma ellenőrzésre, úgyhogy jó sok vért fognak lecsapolni. Anyut viszem magammal, ha esetleg rosszul lennék, legyen velem valaki ott. Na meg korán kell menni, így Emmát korán be kell vinni oviba is, és onnan a kórházba. 

Szóval ezek vannak most, az agyam folyamatosan kattog, ezer kérdés van bennem. Nem igazán örülök ennek, hogy pont így 25 hetes terhesen még doki után kell vadásznom... :/ 

24 hetes :)

   Tudom-tudom, jó régen nem írtam. Tényleg igaz, hogy szegény kistesók háttérbe szorulnak, valahogy nincs annyi idő, figyelem rájuk terhesség alatt, mint az elsőnél. Húztam, halasztottam az írást idő hiányában, meg valahogy úgy gondoltam nincs is miről írni, pedig lenne igazából. Most épp hajnali 3:30 van, már egy órája fent vagyok, és nem tudok visszaaludni, így van időm most írni is, hátha elálmosodok, közben Öcsi is kirúgja a ház falát, érzékeli, hogy fent vagyok. Na meg ettem is, mert megéheztem itt a nagy ébrenlétben, plusz valószínűleg az sem tetszik neki, hogy a hátamon fekszem és kevés lett a hely neki, így inkább oldalra fordulok.

    Mit is írhatnék Öcsikéről, először is, hogy továbbra sincs neve. Laci nem képes dönteni. Kitalált egy nevet, amire azt mondta, hogy 90%, hogy az. Én abba beleszerettem, és most elbizonytalanodott. Azért nem bánnám, ha megtalálná a megfelelőt, jó lenne nevén is szólítani. Olyan kis cuki, sokat mocorog, annyira szeretem érezni, ahogy rugdos. Emma is már többször érezte, és odáig meg vissza van tőle. Állandóan puszilgatja, beszél hozzá, ölelgeti a hasamat, sokszor előbb köszön neki, mint nekem amikor megyek érte az oviba. Szuper jó Nagytesó lesz belőle, meg már az is. Alig várja, hogy kijöjjön a pocakomból, persze maradjon még szépen ott ahol van, január 1-nél előbb nem bújhat ki, nem kapott engedélyt rá.

   Ma töltöttem be a 24 hetet. Ez olyan vízválasztó szám nekem. Mostantól nem vetélésről van szó, hanem koraszülésről, hétről hétre egyre nagyobb az esélye a túlélésre. Hihetetlen, hogy már kb. 600-750g körül lehet, és akár 33-37 cm. Ez olyan durva, belegondolva, hogy Emma 50 cm-rel és 2800g-mal született. Kíváncsi leszek Öcsi méreteire, de valahogy arra számítok, hogy nagyobb baba lesz, már csak amiatt is, hogy fiú.

   A terhesség is sokkal másabb, nehezebb. Emmával az ég világon semmi bajom nem volt, míg kistesó azért megkínoz az utóbbi időkben. Többször előfordult, hogy hirtelen megfájdult a gyomrom, mintha kinyomná az ételt belőlem, nem lenne hely és ki is hánytam. Múlt csütörtök délutánra elég rosszul lettem, hányinger, rossz közérzet, gyomorpanaszok, volt minden, éjjel is alig aludtam. Pénteken bementem dolgozni, de hiba volt, ott is hánytam, haza is mentem végül, aludtam egyet, majd jobban lettem picit. Még egész délután nem voltam százas, de szombatra elmúlt, valószínű ez valami vírus vagy gyomorrontás lehetett. DE vasárnaptól előjött a gyomorégés... Ó jaj nekem. Két dolgot utálok a legjobban a világon: azt a fajta rosszullétet, amikor leesik a cukrom, az borzasztó; a másik meg a gyomorégés. Nekem úgy rémlik, hogy Emmával ez sokkal később kezdődött és minimális volt, pl ha ittam rostos gyümölcs levet, amit emiatt el is hagytam. De most ilyen korán, és erőteljesen... Hétfő este már a savtól hánytam, annyira irritálta a gyomromat, de megtaláltam a megoldást rá, ami a salvus víz. Zseniális találmány. Rendszeresen lesz itthon. Reggel-este 0,5-0,5 dl-t megiszok és napközben is, ha szükség van rá. És arra is rájöttem, hogy ebédelni sem szabad egyszerre sokat, mert azt se bírja a gyomrom, akkor is kijön belőlem az étel, úgyhogy a megoldás sokszor keveset, és az még a savnak is jó.

   Amúgy a fejem is sokat fájdogál, ami az alacsony vérnyomás miatt van, úgyhogy egy kis kávét muszáj innom mindig, ami tudom, hogy a savamnak nem tesz jót, de nem tudok mit tenni. Mondjuk inkább legyen alacsony a vérnyomásom, mint magas. Emmánál azzal küszködtünk a végén. Sajnos vizesedek is a sok üléstől, bent a melóhelyen, estére elég vastag tud lenni a bokám, de még nem vészes, a gyűrűmet tudom hordani, tehát még "csak" a lábamat érinti. Szerintem Emmánál ennyi idősen már a nyakamban hordtam a láncomon. Amúgy éjszaka emiatt rengeteget pisilek, akkor ürül a sok víz. Érdekes, hétvégen, amikor nem ülök annyit, simán átalszom az éjszakát pisilés nélkül, mert nincs akkor visszatartott víz a szervezetemben, és még ráadásként székrekedéssel küzdök elég rendesen... Bár most ez így panaszáradatnak tűnt, de természetesen minden nyűgöt, "szenvedést" megér ez a drága kisfiúcska a pocakomba és már nagyon várom a januárt, hogy találkozzunk, a karomba foghassam és beszívhassam a finom babailltatát. 

   Már három hete nem láttam, alig várom a jövő szerdát, hogy mehessek a dokihoz és bekukkantsunk. Jó lenne valami cuki profil képet kapni róla, hogy azt nézegethessem. Október vége-november elejére, a 30. hét környékére tervezem a 4D ultrahangot. Már tűkön ülök, olyan kíváncsi vagyok rá. Biztos csodaszép baba! 

21+3

23+3

Genetikai ultrahang

    Bizony, bizony már itt tartunk, hogy 18-20 hetes genetikai ultrahang is megtörtént. Elképesztő, hogy Emmánál siettetni akartam az időt, most meg csak kapkodom mindig a fejem, hogy mindjárt félidő, sőt ha menstruációt vennénk alapul, akkor már túl is lennénk a félidőn, szóval hihetelen. Pénteken kellett mennem a Dél-Pesti Kórházba, mivel Laci nem tudott jönni velem, így Anyut kértem meg, hogy kísérjen el.

    Még kicsit vissza térve az előző doki látogatáshoz, amikor is kiderült, hogy Öcsije lesz Emmának. Akkor az ultrahang előtt folyamatosan mondtuk kistesónak, hogy mutassa magát, még Emma is. Vizsgálat előtt ittam colát, hogy ébren legyen. Ami olyan jól sikerült, hogy már fél órával előtte ki akarta rúgni a ház oldalát, attól féltem, mire bejutok, bealszik. Úgy mentem, hogy tuti fiam lesz. Annyira biztos voltam benne. Sőt meg pár héttel teherbeesésem előtt, vezettem a rakparton és így hirtelen "belém nyilallt", hogy FIAM lesz. Nagyon érdekes volt, sose éreztem még ilyet. Aztán megfogant kistesó, és tovább erősödött bennem ez. Majd bejutottam a dokihoz, rátette az ultrahang fejet a hasamra, és azonnal az a látvány fogadta, amit előzőleg posztoltam. :))) Meg is kérdezte, hogy szeretnénk tudni a nemét, mondtam hogy igen. Kérdezte van- e megérzésem, így mondtam is, hogy nagyon fiút érzek. Erre jött a válasz, hogy jól érzem. És megmutatta. Én még sose láttam ilyen egyértelmű képet. Mondta is, hogy ebből már semmiképpen sem lehet lány. :) Szófogadó gyerek na, mi mondtuk, hogy terpesszen, ő azt tette. Ennyi. 

   A dokim azt ajánlotta, hogy menjek az Istenhegyi Géndiagnosztikába genetikai uhura, mert ott hiper-szuper jók és ujjpercről-ujjpercre átvizsgálják, nagyon jó a gép, jó a felbontás...stb. De persze nyugodtan mehetek a Dél-Pestibe is, ad oda beutalót. Lacival végig gondoltuk és az utóbbi mellett döntöttünk, főleg, hogy akkor egy huszast hagytam a dokinál, az Istenhegyi 17 lenne, majd 1,5 hét múlva újra saját doki 14, így 4 hét leforgása alatt nincs "kedvünk" röpke 51 ezret dokiknál hagyni. Emmánál is jó volt az ingyenes vizsgálat, most is jó lesz, persze azzal a különbséggel, hogy akkor a saját dokim csinálta a genetikait is csak a kórházban. Most a kórház szonográfusa végezte a vizsgálatot, aki a 12 hetest is.

    Féltünk, hogy elkésünk, mert 10 után 1-2 perccel értünk oda, de kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki 10-re kapott időpontot, mellesleg fél 11-ig ott ültünk, úgy hogy senki nem volt bent. Majd bement először a csaj, aztán én. Öcsi végig aludt arccal lefele, sok minden nem látszódott belőle, így képet nem is csináltunk, nem lett volna értelme. A doki lemérte mindenét, fejét, lábát, pocakját. Ugye eddig egy héttel volt kisebb a koránál, bár írtam,hogy hétről hétre csökkent ez a "lemaradás" . Most meg pont napra pontosan megfelelt a menstruáció alapján 20+1nek, holott a korrigált idő már 19+1 volt. Ki érti már ezt... De szerintem a dokim nem fog már a dátumon változtatni, elvileg úgyis az első ultrahangok a mérvadóak, amikor még nem nagyon vannak eltérések, most már simán nőhet a saját ütemében gyorsabban vagy lassabban. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit mond rá a dokim. 

   Nekem volt egy kis hiányérzetem a vizsgálaton, elég rövidke volt. Azt hittem alaposabban átvizsgálja. Persze miután lemérte, láttam, hogy ráközelít a szívére, azt jól megnézte, én is láttam a pitvarokat, meg a billentyűt. Aztán a gyomrára is rázoomolt, láttam a beleit. :))) Megnézte a testrészeit, mindene megvolt. Nyilván, ha valamit eltérés lett volna, szólt volna. Na meg úgy sincsen, mert makk egészséges, persze nem bántam volna, ha kicsit hosszabb lett volna a vizsgálat, na meg beszédesebb a doki. Ez van. Egy érdekesség. Megnéztem a papírt amit adtak, és az volt ráírva, hogy mellső falon tapadt a lepény, a 12 hetesen meg hátsó falon. Na akkor most hol is tapad???? :))) Na erről is megkérdezem a dokit. Szeptember 9-én megyek. Már alig várom, és onnantól kezdve már csak 4 hetente fogom látni Öcsit, akinek még nincs neve, és ki tudja mikorra lesz. Lacinak kb semmilyen fiú név nem tetszik. Egyelőre két név van porondon, de képes rá, hogy majd miközben szülök, addig meg Laci a nevét fogja megszülni. Na jó viccet félre téve, azért remélem hamarabb meglesz a neve. Majd, ha lesz végleges név, szólok. :))))

:)

Egyelőre most csak ennyi! Azt hiszem elég egyértelmű! :)))))

15 hetes

    Hihetetlen, de csütörtökön már 15 hetes lettem és ezáltal beléptem a 16. hétbe. Nem semmi, nagyon rohan az idő! Múlt szerdán megint jártam a dokimnál. Már nagyon vártam, mert kicsit izgultam, hogy minden rendben van-e babával. Tudom, hogy hülyeség volt, de ez van. Az ok az aggodalmamra csak annyi volt, hogy akkor már szombat óta nem már éreztem a mozgását. Persze ésszel tudtam,hogy még olyan pici, hogy nem kell mindennap éreznem sőt örülhetek egyáltalán, hogy ilyen korán éreztem. Hát ez van, hülye vagyok és aggódtam. :)))

   Ahogy megpillantottam a monitoron a babát, egyből láttam hogy pulzál a szíve, azonnal megkönnyebbültem. Majd megszólalt a doki: "Ez a baba nagyon jól érzi magát itt bent!" Odafordította a monitort és láttuk, hogy édesen alszik és szopizza az ujját. Hát elolvadtam, olyan drága volt. Gyorsan ki is nyomtatott egy képet. Olyan jó, hogy tőle mindig kapok képet. Bár nem a legjobb minőség, de a lényeg látszik. Szóval minden rendben vele, a nemét bármennyire is akarta, nem tudta megmondani, mert a lába között volt a köldökzsinór. Remélem következő alkalommal megmutatja, majd meglátjuk. Emma 20 hetesen volt hajlandó először megmutatni magát. :))) Most már véglegesítette a kiírt dátumot Január 21. Kíváncsi leszek, hogy mikor fog megszületni. 

    Már pár hete érzem a mocorgást, kapirgászást, rezgést, ahogy ficánkol, de 1-2 napja már érzem a "határozott" rúgásokat is. Persze még gyengécskék, de érzem, és végre nem telnek el hosszú napok mire újra érzem, max 1-1 nap marad ki. Ma reggel, miközben még feküdtem a hátamon, nagy bulit csapott, olyan sok rúgást kaptam, olyan jó volt. Bejelentkezett reggel ő is, hogy felébredt.  Emma már alig várja, hogy ő is érezhesse a kistesót. Milyen jó lesz! Annyira édes, ahogy félti a kistesót! "Jaj, anya! Meg ne nyomd a táskáddal a Babámat!" Már most nagyon gondoskodó nővér! 

    Már csak 1,5 hét és megyek újra a dokimhoz. Vicces, mert aznap, amikor mentem hozzá, reggel mondtam Lacinak, hogy jaj most már 4 hetente fogom csak látni kistesót, és az milyen rossz lesz, hogy fogom kibírni, eddig olyan jó volt hogy kb úgy jött ki a lépés, hogy 2 hetente láthattam. Erre a doki közli, hogy bár négy hét múlva lenne esedékes a kontroll, de akkor szabin lesz, így 3 hét múlva találkozunk! Hát én olyan boldog lettem. Úgyhogy 12-én saját doki. Akkor leszek 16+6. Rá 2-3 hétre genetikai ultrahang a kórházban, és utána megint arra 1-2 hétre saját orvos. Úgyhogy a 21. hétig megint nem fog eltelni max 3 hét, ahogy látom. Majd csak utána jön a "rossz" világ! De addigra meg már tényleg napi szintű lesz a mocorgás, úgy már kibírható lesz! 

És akkor jöjjön az ujjszopizós kép, és pár 15 hetes pocakos fotó:

A meglepetés

   Végre ideérkeztem. Szóval múlt vasárnap este, miután hazahoztam Emmát anyutól, elmondtuk a nagy hírt. Kicsit érdekesre sikeredett. Amint megérkeztünk, Laci egyből mondta, hogy meglepetésünk van számára. Erre Emma egyből mondta, hogy akkor ő megkeresi, mivel már többször előfordult, hogy eldugtuk a meglepit, mert imád keresgélni. Laci meg rákontrázott, hogy jó, keresse. Így elindult a keresés a lakásban. Nyilván nem találta sehol. :)))) Végül Laci elkezdett hideg-meleget játszani vele, nálam volt forró. Elkezdte a hátam mögött keresni. Nagyon vicces volt. Végül mondtam Emmának, hogy ez egy olyan meglepetést, amit most nem kaphat meg. Ettől elkeseredett, dünnyögött, mondtuk, hogy csak pár hónap múlva kaphatja meg. Nem igazán örült a dolognak. Aztán mondtam Emmának, hogy jártam doktor néninél, aki belenézett a pocakomba, szerinte mit láthatott bent. Egyből rávágta, hogy kisbabát. Annyira cuki volt, de zavarban volt nagyon. Meg volt illetődve percekig. Aztán eltelt egy kis idő, amikor elkezdett ugrálni örömében és tapsolni, hogy "Kisbabája érkezik." Annyira édes volt, majd 1 percre rá közölte: "Ezt már előbb is tudtam." 

    Annyira drága kislány, olyan figyelmes velem. Vigyázz a kistesójára. Esténként szoktunk olyat játszani, hogy Emma szobájában vagyok háttal állok neki, ő megbök engem, és elkezd futni előlem, én utána, ő apjához, aki felkapja és megvédi tőlem. :D Na és ezt fordítva is szoktuk, maikor én kapom fel. Miután megtudta a tesót, megint játszottunk ilyen "bökdösőset", és amikor apja mondta, hogy akkor most őt bökje meg, és én kapom el, akkor így elkezdett gondolkozni, majd közölte, hogy ez ne legyen, mert vigyázni kell a kistesóra, én ne vegyem fel. Annyira édes. Nagyon meghatódtunk.  Állandóan simizi a pocim, odabújik, puszit ad rá. Mindenkinek meséli, hogy "kisbabám van". Ezt persze nem értik. :))) Aztán mutogat a hasamra. :)

    És akkor itt a videó a nagy meglepetés keresésről, egy kis csalódásról, végül ahogy megilletődött. Az ugrálást, már nem vettük fel, mert akkor már nem videóztunk. Amúgy megkérdeztem, hogy jó meglepetés volt-e, és azt mondta, hogy igen, nem bánta, hogy nem kapott konkrétan semmit.

12 hetes ultrahang

   Ennek is eljött az ideje, hétfőn megejtettük a 12 hetes ultrahangot, amire Laci is el tudott jönni, most látta először a kistesót. Ezt nem a saját dokim csinálta, hanem a kórházban az ultrahangos, és a 18 hetes genetikait is ő fogja csinálni. Mondta is, hogy ahhoz időpontot kell majd kérni. Amúgy hétfőn volt anyum 60. születésnapja, plusz aznap volt 5 éve, hogy Emmával pozitívat teszteltem. Szuper évfordulós napon láthattuk újra a Babánkat, akivel minden a legnagyobb rendben volt. 

   Épp szunyókált a kis Drágaság és végig törökülésben volt, nagyon kis cuki volt.  NT: 2mm, BPD: 22mm, Crl: 64,4, ami 12+5 napnak felelt meg, az ultrahangos doki szerint a kiírt dátum január 20. Minden ultrahang alkalmával egyre többet hoz a "lemaradásból", a végén még vissza kerülünk az eredeti menszi szerinti január 14-hez. Ugye az első két ultrahangon 8 nappal volt kisebb, a harmadikon 7 nappal, most meg már csak 6. :))) Érdekességképpen, megnéztem Emma 12 hetes ultrahangját, és nála 12+1-nél voltam, és 47mm volt a crl-je, ami a táblázat szerint 11+2-nek felel meg. Érdekes, mert Emmánál tudjuk, hogy 1000%, hogy pont félidőben fogant. De nála szerintem az elején nem volt kisebb. Na jó, lényegtelen is. A lényeg, hogy szépen fejlődik a Picúrka. 

   Laci beállta a monitor mögé, hogy akkor kamerázik, amikor az ultrahangos rászólt, kamerázás nincs, majd a végén megállítja a monitort és arról készíthet képet. Ettől függetlenül Laci suttyomba mégis videózott, de nem a monitort vette, hanem a tv-t, paráztam, hogy a doki ne vegye észre. :))) De, ha már Emmáról készült ilyenkor videó, nehogy már Kistesóról ne legyen.  

   Eredetileg hétfő este el is akartuk mondani Emmának a nagy hírt, de visszament Anyuval, és tesóm kislányával Leányfalura, így Lillára való tekintettel nem mondtuk el, majd vasárnap este. Már nagyon várom. Amúgy lehet, hogy nagy újdonság nem lesz Emma számára, mivel hétfő reggel anyósomnak ezt mondta: "Képzeld Mama, lesz kisbabám!" Sokszor kisbabámnak hívja a kistesót. Szóval lehet legyint majd egyet, amikor közöljük vele a hírt, hogy ezt már eddig is tudtam. :DDD 

   Jövő szerdán megyek vissza a saját dokimhoz. Alig várom, hogy újra lássam a Babánkat. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit nő, és hátha a dokinénim meg tudja mondani a nemét. Jó-jó tudom, még elég korai, de reménykedni azért lehet. :)))

Imádkozik :D