Gondolatok

   Sok minden jár a fejemben, csak úgy cikáznak a gondolatok, de ez természetes már szerintem a szüléshez közeledve. Legfőképp azok után, hogy nemrég részt vettem egy szülésfelkészítőn, amit egy dúla csoporttársam tartott, ugyanis benne vagyok egy babás fórumba, ahol mindannyian januárra várjuk a babánkat. Olyan szuper kis csapat alakult ki, hogy már nagyon sokszor találkoztunk, hol beültünk egy kávézóba és egész estét végig dumáltuk, röhögtük. Hol az egyik lánynál volt egy délutáni tali, ahol még kreatívkodtunk is a nagy zabálás, beszélgetés, röhögés mellett. Amúgy őszi díszt készítettünk, vagyis nem mindenki, pl én nem. :) Legutóbb meg egy egész napos szülésfelkészítőt tartott nekünk a dúla, ami szuper jó volt. Azóta egyre többet gondolok a szülésre. Sokszor végig pörög, hogy milyen volt a szülésem, és hogy szeretném, ha most sok minden másképp alakulna. Aki még nem ismeri a történetet, itt el tudja olvasni a szüléstörténetemet. 

   Nagyon izgulok, hogy most ne legyek toxémiás, mint Emmával, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz most semmi baj. Emmánál már 24 hét környékén fokozatosan elkezdett emelkedni a vérnyomásom, most meg itt vagyok a 34. hétben és még mindig 110/70 körüli, úgy, hogy muszáj egy kávét is innom, különben szétrobban a fejem. Úgyhogy nagyon bizakodom, és az orvos is úgy gondolja, hogy nagy valószínűséggel már nem lesz ezzel gond. Ettől függetlenül rendszeresen mérem a vérnyomásomat, hogy ellenőrizzem. 

   Szeretném, ha magától indulna be a szülés, és ne kelljen indítani. Ha maga ütemében folyna az egész. Hogy legyen időm ráhangolódni, és ne azonnal 1,5-2 perces fájásaim legyenek, így még időm sem volt felkészülni az egészre. Anno úgy gondoltam/olvastam, hogy szépen sűrűsödnek majd a fájások eleinte ritkábban lesznek, rendszertelenek, aztán egyre rendszerezettebbek és sűrűbbek. Na nálam durr bele volt az egész, úgy hogy előtte még csak jósló fájásaim sem voltak, se keményedések, az se tudtam mi az. Mondjuk most már a keményedésekről bőven van tapasztalatom. 

   Emmánál kértem EDA-t, ami olyan jól sikerült, hogy semmit nem éreztem a fájásokból, még a kitolásánál sem, holott elvileg addigra hagyják, hogy kimenjen a fájdalomcsillapítás, csak ugye nálunk arra már nem volt idő. Félek, hogyha kérek, akkor most nem fog végig kitartani, és hogy mennyire fog fájni... (fájdalom küszöböm elég alacsony). Közben meg szeretném is érezni, ahogy kicsusszan Öcsi, mindenki mondja milyen katarzis élmény. Sőt azt se bánnám, ha nem is kellene EDA, mert simán kibírnám, úgyhogy fokozatosan erősödnek a fájások és rátudok hangolódni a dologra, és nem merülök ki. 

   Olyan jó lenne, hogy amikor megszületik, egyből rám tennék, és nem kéne elrohanni vele, és Laci elvághatná a köldökzsinórt. és a két órás megfigyelés alatt ott lehetne velünk, együtt ismerkedhetnénk hármasban. Emmát egy percre láthattam, aztán vitték el megfigyelni. Nem lehetett velem a két óra alatt, sőt mivel éjszaka szültem, így csak reggel hétkor láthattam újra, úgyhogy éjfélkor született. Borzasztó hosszú idő volt. :( Remélem lesz egyágyas vagy két ágyas szoba, ahol velem lehet éjjel, és akkor tuti azt választom most, hogy velem lehessen mindig, és oda még Laci is bejöhetne, már ha nem lesz influenza járvány és látogatási tilalom, mint Emmánál, úgyhogy nagyon bízom ebben, hogy ezt is megússzuk. És nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és három nap után mehetünk haza Emmához, és nem kell egy hetet bent lennünk, mint anno.

    Ezek a gondolatok kavarognak bennem szüléssel kapcsolatban. De itt van még a kezdeti idő, az összeszokás is. Izgulok, hogy milyen lesz. Emma egy álombaba volt. Evett-aludt, semmi gond nem volt vele, de tényleg nagyon kis nyugis volt. Vajon milyen lesz Öcsi? Síros lesz, vagy nyugodt? Hagyni fogja aludni Emmát éjjel? Remélem igen, és nem fog bulizni éjszakánként. Természetesen nem az az álmom, hogy ne kelljen fel. Persze, hogy fel fog kelni és szopizni fog, csak ne üvöltsön éjszaka. :))) Azon valahogy nem izgulok, hogy lesz-e elég tejem. Emmával is sok volt, biztos vagyok benne, hogy most is az lesz, és remélem Öcsi is ügyesen fog szopizni, mint Emma. 

   Január 1-jénél előbb nem bújhat ki. December 31-én töltöm a 37 hete, utána már szabad utat engedtem neki, jöhet bármikor. Kíváncsi leszek nagyon hányadikán fog kibújni? Hogy el fog-e folyni a magzatvizem vagy fájásokkal kezdődik a szülés? Milyen napszakban lesz? Tudni fogom-e mikor kell indulni...stb. Izgalmas hetek előtt állok. Nagyon várom, hogy január legyen már, de addig még rengeteg elintézni való van, munkaügyileg is és még beszerezni való dolgok is vannak bőven, pl a kórházi csomagom sehogy sem áll, és Öcsinek is kellenek még dolgok. 

Terhesség - 33. hét

   Hihetetlen, hogy már itt tartok, ma vagyok 32 hetes 3 napos. Rohan az idő, és bevallom még sürgetném is kicsit. Várom, hogy január legyen. Anno megfogadtam, hogyha újra terhes leszek, kiélvezem minden percét, és nem fogom sürgetni az időt, mint Emmánál. De nem jött be, most is sürgetem, bár most nem csak azért, mert már a karomban szeretném tartani a kisfiamat, és jól megpuszilgatni, meg beszívni a finom babaillatát, hanem azért is, mert most valóban kicsit terhes ez a terhesség...

   Sokkal másabb, mint Emmánál volt. Nála tényleg nem volt az ég világon semmi bajom, nem éreztem terhesnek magamat, semmim nem fájt, egyedül az alvással gyűlt meg a bajom. Nagyon nehezen viseltem az oldalt fekvést, fájtak a forgóim, alig vártam, hogy újra hason aludjak. A hajnali ébredések zavartak még, hogy órákig forgolódtam, és mire vissza tudtam aludni, addigra kelnem kellett. Na ez most is megvan. Vagy felébredek 4-4:30 körül és akkor vége. Már vissza se tudok aludni, vagy felébredek fél kettő körül, elforgolódik 1,5 - 2 órát, de akkor még tudok aludni reggel 6:15-ig. Ezt az opciót talán jobban szeretem, már ha muszáj lenne választani. Az utóbbi napokban, viszont Öcsi sem hagy aludni. Éjjel dorbézol egy csomót, szóval nem vagyok a legkipihentebb.

    És akkor rugdosások,  Emma sokkal kevesebbet mocorgott és kis finom kecses mozgásai voltak. Ellenben drága kisfiam állandóan mocorog, és olyan erővel rúg, hogy elképesztően tud fájni, és már azt hiszem az oldalamon fog kijönni. Úgy hullámzik a hasam állandóan, nagyon viccesen néz ki. Bal oldalt a köldökömnél, rendszeresen kidugja a popóját, jobb oldalamon meg a lábát. Mindig meg kell bökdösnöm, hogy jó lenne, ha visszahúzná, mert nem túl kellemes. Ettől függetlenül szeretem nagyon ha mocorog, mert megnyugtat, hogy minden oké bent. Tök jót lehet már most játszani vele. Ráteszem a hasamra a kezem és odarúg egyből, utána totál ellentétes helyre rakom a kezem, akkor oda, és ide-oda vándorol a pocakomba, ahova épp rakom a kezemet. Annyira kis édeske. Egyszerűen már most megzabálom és odavagyok érte, mi lesz, ha megszületik. 

    Emmánál azt se tudtam, hogy mi az a keményedés, soha nem volt vele gondom, nem értettem mások miről beszélnek, magnéziumból még 1000mg-ot/nap se szedtem be, mert nem volt szükség rá, sőt ha már közelítettem ezen érték felé, már hasmenésem volt. Most azt is megtapasztalhatom, hogy milyen is a keményedés. 28. hét környékén kezdődött, amikor is olyan mértékben nőtt a hasam, hogy nem akartam hinni a szememnek. Olyan fájdalmas volt, hogy elmondani nem tudom. Menni alig bírtam, mert ahogy léptem bekeményedett a hasam alja, konkrétan totyogni tudtam. Nagyon megijedtem, hogy nem-e nyílik a méhszájam, de szerencsére két hete totál zárt volt rengeteg ilyen keményedés után. Napi 3000mg magnéziumot szedek és 1000mg kálciumot, és még így is van, hogy keményedek, és ekkora mennyiségű magnézium mellett sincs most hasmenésem. Mellesleg, ha nem fáj a hasam, és akkor kicsit próbálnám csökkenteni a magnézium adagot, akkor meg az ágyból ugrálok ki éjjelente, mert begörcsöl a lábam, úgyhogy marad a napi 6 magnézium. Ez van, nagyon bizakodom, hogy január 1-ig kihúzzuk egyben, addig megtiltottam, hogy kijöjjön. :) December 31-én töltöm be a 37 hetet, utána felőlem már jöhet. 

   Másik újdonság számomra a bordarúgás. Emma soha az életben nem csinálta, és Öcsi sem egészen tegnap előttig. Péntek este, amikor lefeküdtem, úgy bordán rúgott, hogy öröm volt nézni. Hát elég durva fájdalom. Tegnap is kaptam egy párat, sőt éjjel egy jól irányzott borda rúgással ébresztett. Mit ne mondjak kedves ébresztő volt. Szóval ezt is megtapasztalhattam, hogy milyen. Nem bánnám, ha nem rendszeresítené a dolgot. :)))

   A helyzet az, hogy tényleg nem olyan könnyű ez a terhesség, mint Emmával volt, de lehetne rosszabb is, nem hánytam végig, sőt szinte alig. Fájdalmak nem folyamatosak, nem vagyok veszélyeztetett, nem vagyok fekvésre ítélve és sorolhatnám tovább. Természetesen megér minden fájdalmat, minden "szenvedést", mert a kisfiamért teszem ezt, akit hamarosan a kezünkben tarthatunk és nagyon várunk, és szeretünk. Már csak 7-8 hét és megtörténik a nagy találkozás. Mostanában sokat gondolkozok a szülésről, főleg azóta, hogy volt egy fórumos szülésfelkészítőnk, sok minden jár a fejemben ezzel kapcsolatban, de erről majd egy külön posztba fogok írni. És természetesen míg ez a poszt íródott, azalatt is folyamatosan ment a mocorgás, és has hullámzás. :)))

A nagy pocaknövekedés 26-28 hétre

32 hetes

Öcsi tappancs :D

   

  

4D

   Az egyveleg bejegyzésem még mindig elmaradt, húzós hét áll megint mögöttem, de a tegnapi napról muszáj írnom, méghozzá arról, hogy a G1 Intézetben voltunk 4D-s ultrahangon. Már annyira vártam, és izgultam, hogy ne legyen olyan huncut, mint anno a nővére, aki a lepénybe fúrta a fejét és nem igazán mutatta a pofiját. 

   Amikor megláttam a szonográfust, nagyon ismerős volt, nekem úgy rémlett, hogy anno 5 éve is ő csinálta Emmáról. A végén kiderült, hogy valóban így volt, látta a rendszerben. Jó az arcmemóriám na. :)))) Ittam egy kis kólát előtte, hogy ébren legyen Öcsi. Ébren is volt, mocorgott rendesen, néha még fájt is, ahogy rúgott, de ettől függetlenül követte nővére példáját és ő is bújócskázott a lepénnyel. De mégis készültek jobb képek, mint 5 éve Emmáról. Olyan kis édes, drága. Fantasztikus volt látni, és azóta sem tudok betelni vele.  Persze a kukacát most is tökéletesen megmutatta, hogy kétségünk se legyen arról, hogy Ő márpedig kisfiú. Minden rendben van vele, egészséges, mindene jól működik és csodaszép. Tegnap 29+1 hetes voltam és a méretei is pont napra pontosan ennek feleltek meg a gép szerint. BPD: 82mm, OFD: 97mm, AC: 24,4mm, FL: 55mm, Becsült súly: 1400g. 

   A doki közölte, hogy a feje a hólyagomon van. Mondtam, köszönöm szépen a megerősítést, én is így gondoltam. :))) Kicsit be is paráztatott amúgy. Vagyis elsőre nagyon, aztán olvasgattam, és már lenyugodtam. Szóval megkérdezte, hogy dohányzom-e. Mondtam, hogy soha az életemben, de még csak ki sem próbáltam. Pedig a lepényem úgy néz ki, mint akik dohányozni szoktak. Na köszönöm szépen. II-es típusban érett. Ugye ez az elöregedést jelzi, van 0-I-II-III-as fokú érettség. Rákérdeztem, hogy ez most gond-e, ő azt mondta, hogy nem, de azért nem örültem neki, mégis csak 30. hétnél járok. 37 hétnél előbb nem jöhet ki!!!! 

   Azóta olvasgattam a neten, és sokan írták, hogy már ennyi idősen II-es érettségű volt a lepényük és simán végig kihúzták. Volt, aki azt írta, hogy gyakrabban figyelték a babát. Meg, hogy nem is annyira a lepény érettsége inkább az áramlás a fontos, hogy jó legyen, így azt figyelték. Mindenesetre hétfőn felhívom a dokim, amúgy is esedékes, mert jövő csütörtökön jár le a 4 hét, és azt mondta akkor keressem. Elmondom neki ezt és remélem megnyugtat ő is. Amúgy megnéztem Emma papírját, vele is pont ugyanekkor voltunk 4D-n és nála is I-II-es érettségű volt a lepény, és 39+1 hetesen született. Szóval nincs ok az aggodalomra. :)))

És akkor bemutatom nektek Öcsit:

Kezecske, felhúzott térdecske :)

Dokiügy

   Újra itt vagyok. Már rég írhattam volna, de egyszerűen munka után nincs kedvem gép elé ülni. Inkább olvasok, vagy más dolgom van. Pedig lenne miről írni, úgyhogy most megírom a dokikérdés megoldását, és majd külön posztba egybe mindent. :D

   Szóval három héttel ezelőtt egy kérdőjellel a fejemben voltam, hogy most hogy is lesz a szülés, kinél fogok, ki lesz a dokim, lesz-e egyáltalán. Folyamatosan ezen kattogott az agyam, még éjjel is, és nem tudtam, hogy mi a legjobb megoldás. Már egyre jobban hajlottam afelé, hogy Gizust a szülésznőt kérem fel, mert őt nagyon megszerettem, végül is a szülésznő van legtöbbet a szülés alatt a kismamával, barátnőm is erre biztatott. És ha ezt az opciót választottam volna, akkor nyilván a terhesség végig jártam volna a dokihoz. Laci is támogatott ebben, de bármennyire is emellett döntöttem, nem voltam nyugodt. Egyszerűen ezernyi kérdés merült fel bennem, amiről már az előző posztban is írtam. Mi van, ha megint gondok lesznek, mint Emmánál. A szülésznő el tudja intézni, hogy beindítsák a szülést. Az ügyeletes doki mennyire fog rám figyelni, akár szülésközben... Szóval voltak bennem parák rendesen. 

   Elkezdtem kutakodni interneten a két orvos után, a dokim helyettese, meg anyósféle doki után. Egy csomó Dél-Pesti kórházas fórumban, pont ezt a két dokit dicsérték nagyon, hogy ők a legjobbak. Végül rátaláltam egy zárt csoportra a facebook-on, akik ebben a kórházban szültek, vagy szülni fognak, és ott is leírtam a problémám, és véleményt kértem a dokikról, és nem mellesleg érdekelt volna a tarifájuk. Ugye a dokim helyettesénél pont az zavart, hogy nem találtam, hogy a G1 Intézeten kívül lenne más magánrendelése, ahol nem 19 eFt a terhesgondozás, na meg, hogy mennyi nála szülés...Azért ezek sem utolsó szempontok amellett, hogy jó orvos. Megmondom őszintén, ezeket azóta sem tudtam meg róla, ellentétben a másik dokiról igen. Többen privátba felvették velem a kapcsolatot, akik nemrég szültek nála, és elmondták, hogy mennyi a terhesgondozás, mi a helyzet a szüléssel. Elmondták, hogy mennyire jó orvos, lelkiismeretes. Csupa jót hallottam róla. Úgy döntöttem legyen Ő. Fel is hívtam anyóst, és megkértem legyen kedves "környékezze meg" és kérje meg, hogy vállaljon el. És milyen jól tettem, mert ha én hívtam volna fel magamtól tuti nem vállalt volna el.

   Anyósom amikor dolgozott, megkereste és beszélt vele. Elkezdte mondani, hogy 26 hetes terhes vagyok, a doki szeme kerekedett ki. Mondta, hogy ennyi idősen már nem szívesen vesz át beteget más orvostól, amit meg is értek, de nyilván nem magamtól jövök el az orvostól, ez a helyzet alakult ki. De mondta, hogy protekciósan elvállal. :)))) Mivel azon a héten kedden reggel mentem be a kórházba terheléses vércukorra, így mondta, hogy reggel fél 7kor találkozzunk a kórházba. :O Lestem egy nagyot, egyből szóltam anyunak, hogy akkor neki kéne vinnie Emmát oviba, és utánam jött a kórházba, hogy ne legyek egyedül a terhelésen.

   Évivel (anyósom) találkoztam fél 7kor ott, hogy bemutasson a dokinak, mégis csak úgy jobban vesz ki magát. Elég érdekes volt 5:30-kor útra kelni, még minden sötét volt, csöndes a város, még a kórház is az volt. Izgultam kicsit, éjjel alig tudtam aludni, csomószor felébredtem, plusz hajnali 4től nem is aludtam, így féltem is, hogy bírom ki majd kaja nélkül a cukorterhelés végéig, de sima ügy volt.

   A doki irtó kedves és szimpatikus volt. Kikérdezett az előző szülésről, terhességről, amit mondjuk a másik doki nem tett meg. Mondtam ugye a magas vérnyomást, mondtam, hogy most elkezdtem mérni otthon minden nap, hogy ellenőrizzem, helyeselte. Amúgy 100/50 és 110/60 körüli most a vérnyomásom, napi egy kávé mellett, ha nem iszok fáj a fejem, úgyhogy ez tökéletes. Emmánál ilyenkor már 130 körül és afölött volt.  Sort kerítettem egy potya utlrahangra is. Ő is mindent rendben talált. Toxoplazma vérvételt hülyeségnek tartotta. Azt mondta, hogy csak azért van ennyire köztudatban, mert a macskával van kapcsolatban, de csak a macska kaki okozhatja a fertőzést. Kérdezte, hogy "miért, maga szarral gurigázik?" Hát én majdnem hangosan röhögtem. Tök jófej amúgy. Ettől függetlenül azért levették arra is a vérvételt, de mondta, hogy a kórházban az elmúlt 15-20 évben nem volt ilyen fertőzés. :D Mondta, hogy másnap telefonálhatok a vércukor eredményért, ha minden rendben elég, hogy 4 hét múlva jelentkezzek, ha nem, akkor nyilván hamarabb. Kérdeztem, hogy hánykor hívjam. Erre közölte, hogy ő már minden nap reggel 6-kor bent van a kórházban, az első, hogy a "betegeinek" az eredményeit megnézze, persze ez nem azt jelenti, hogy reggel 6kor emiatt fel kellene kelnem, hívhatom később is. :DDD Nagyon lelkiismeretes, és elképesztő, hogy milyen lelkes, pedig már nem újonc, sőt. Azt is megtudtam, hogy a régi dokim (akinél Emmát szültem, és nyugdíjba ment) után ő lett a főorvos. Szóval tekintélye is van. 

Nagyon örülök, hogy őt választottam, igazából egyedül azt bánom, hogy nem a terhesség kezdetétől fogva vagyok nála. De mindegy is, ennek így kellett történnie valamiért. 

A terheléses cukrot tök jól bírtam, látszik, hogy édesszájú vagyok. Az eredményem meg tökéletes lett. Az éhgyomrim 4.0, két óra múlva a cukroslötty után pedig 4,2. Mit nekem cukor, meg se kottyant a szervezetemnek. Olyan jót röhögtem. :)))) Amúgy szerintem nem véletlen, hogy könnyen le tud esni amúgy a cukrom. Így következő találka 4 hét múlva, azaz már csak kettő. Nem tudom, hogy akkor a magánrendelésébe hív már vagy megint a kórházba, ugyanis akkor leszek 30 hetes, amikor is esedékes az utolsó nagy ultrahang. 

   Jövő héten viszont újra látjuk Öcsit, méghozzá 4D formátumban. Már alig várom, november 6-án megyünk 18 órára. Remélem szépen megmutatja a pofiját. 

Megint doki kérdés :(

    Tegnap megjártam a dokit és esküszöm nem hiszem el. Először is leszögezem Öcsivel minden rendben van, és tudom ez a lényeg. :))) DE megint ott vagyok, ahol a terhességem elején, mondhatni nincs dokim. :((( Ugye írtam, hogy a dokim nyugdíjba ment, akinél szültem Emmát, és tökre szerettem. Nagy nehezen megtaláltam a mostani dokimat, aki tegnap közölte velem, hogy el fog menni a Dél-Pestiből és valószínűleg nem fog ott szüleszteni, mivel ő mondhatni csak szüleszteni járt oda, de ezért cserébe neki ügyeleteket kellett vállalnia. Mivel minden  nap rendel valahol, ezért csak a péntek és hétvége jöhet szóba, és a 4 hétből 3 hétvégéje ráment, ugye gyerekei vannak, nyilván ezt nem akarja. Így most gondolkodási időt kért a kórháztól, de szinte 100%, hogy elmegy, és valószínűleg a Maternity magánklinikával szerződik le...Több opciót ajánlott fel:

1. Megyek vele a Maternitybe, ahol kb 500.000Ft a szülés. Khmmm...ugye ez az eshetőség kilőve, és akkor ennyi volt, el is veszítettem a dokimat. :(((
2. Ott van Gizus a szülésznő, akit ismerek, ő is ismer engem, ő dolgozik együtt a dokimmal. Rendeléseken ott van, ismeri a betegeit. Ő marad a Dél-Pestibe. Őt felfogadhatom, 36 héttől már vele ctg-zek, ő lesz ott a szülésnél, ő vezeti le a szülést, ha gáz van, akkor az ügyeletes orvos beavatkozik.
3. Bemutat annak a dokinak, aki helyettesíteni szokta őt a kórházban, akiről csupa jót hallottam (szintén nő doki). 36. hétig járok saját dokimhoz, aztán a helyettes dokija lesz velem szüléskor. 
4. Gondolom a helyettes dokijának rendelésére is elkezdhetek hamarabb járni...
5.  Megyek a magam utamra, és majd elintézem egyedül, keresek én dokit.

Engem úgy lesokkolt a dolog, hogy semmilyen kérdés nem jutott eszembe, persze azóta ezer, de meg se tudtam volna szólalni, mert sírva fakadtam volna. Nem hiszem el, hogy megint ilyen helyzetbe kerültem. :(((( Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Nyilván, ha lenne pénzem felfogadnám a szülésznőt, mivel ismerem, és mellé még a dokit is, de sajnos ennyi lóvénk nincsen. Elgondolkoztam erősen, hogy csak a szülésznőt fogadjam fel, hiszen ismerem Gizust, és az megnyugtató lenne, hogy ismerem. De ott van bennem a félsz, hogy nincs fogadott dokim, tudom lehet ez hülyeség, sokan így csinálják, de ugye Emmánál is gondok voltak, és sajnos az a tapasztalatom, hogy az ügyeletes doki leszarja a betegeket, húzzák-halasztják a közbelépést bármi van. Félek, ha indítani kéne, mint Emmánál szülésznő nem tudná ezt elérni, ő nem tehet ilyen lépéseket...stb. Persze tudom, hogy nem szabad az előző szülést a mostanira rávetíteni, de akkor is bennem van a félsz, és megnyugtat, hogy van dokim, aki jobban odafigyel rám. 

   De az is bennem van, hogy a fogadott dokiban pont az is a jó, hogy végig visz egy terhességet, megismerjük egymást, és nem egy ismeretlen valaki lesz ott velem szüléskor. Ha a helyettes dokit választanám nem tudom, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki majd, 36 hétig maradok a sajátomnál, és utána nála, vagy már hamarabb átad? Az, hogy 36. héttől legyek nála, az nekem valahogy túl későnek tűnik, jó lenne hamarabb kicsit megismerkedni, összeszokni. De nála mennyi egy terhes gondozás? Azért 14 is elég húzós az én dokimnál, ha ennél több, akkor az  elég felejtős. Azt tudom, hogy ő a G1 Intézetben tuti rendel, de az messze is van, és ott tudom, hogy 19 a terhesgondozás... :/ Amúgy ezzel a helyettes dokival is szemeztem, mielőtt az én dokimat választottam. 

   Az utolsó opció is szóba jöhet, hogy magam utamat járom, ami azt jelentené, hogy visszatérnék az anyós által ajánlott dokihoz, akit ő ajánlott még a terhesség elején, hogy az összes kollégája nála szült. Beszélne vele, beprotezsálna hozzá. Ez is egy járható út lenne, és talán még olcsóbb is...

   Most abban maradtam magammal, hogy ma beszélek a barátnőmmel, aki ajánlotta eredetileg a dokimat, és ismeri a helyettesét is. Neki mi a véleménye, tanácsot kérek tőle. Plusz ma este jön anyós is pont hozzánk, vele is beszélek újra az ő általa ajánlott dokiról, és akkor utána döntök, hogy mi legyen. Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb el tudnék kezdeni járni ahhoz a dokihoz, akinél ténylegesen szülök. Egyelőre bejelentkeztem négy hét múlvára a régi dokimhoz, de ha anyósféle doki lesz, akkor már lehet, hogy nem megyek vissza. Meglátjuk...

   Öcsi szépen rendben van. Már csak testrészek vehetők ki a monitoron, egybe már nem is igazán látszódik, és természetesen most is, mint mindig egyből a kukacát mutogatta. Amióta tudjuk, hogy fiú, minden egyes uhu alakalmával az az első, hogy megmutatja. :))))) Jövő hét csütörtökön megyek teljes vérképre, terheléses cukorra, toxoplazma ellenőrzésre, úgyhogy jó sok vért fognak lecsapolni. Anyut viszem magammal, ha esetleg rosszul lennék, legyen velem valaki ott. Na meg korán kell menni, így Emmát korán be kell vinni oviba is, és onnan a kórházba. 

Szóval ezek vannak most, az agyam folyamatosan kattog, ezer kérdés van bennem. Nem igazán örülök ennek, hogy pont így 25 hetes terhesen még doki után kell vadásznom... :/ 

24 hetes :)

   Tudom-tudom, jó régen nem írtam. Tényleg igaz, hogy szegény kistesók háttérbe szorulnak, valahogy nincs annyi idő, figyelem rájuk terhesség alatt, mint az elsőnél. Húztam, halasztottam az írást idő hiányában, meg valahogy úgy gondoltam nincs is miről írni, pedig lenne igazából. Most épp hajnali 3:30 van, már egy órája fent vagyok, és nem tudok visszaaludni, így van időm most írni is, hátha elálmosodok, közben Öcsi is kirúgja a ház falát, érzékeli, hogy fent vagyok. Na meg ettem is, mert megéheztem itt a nagy ébrenlétben, plusz valószínűleg az sem tetszik neki, hogy a hátamon fekszem és kevés lett a hely neki, így inkább oldalra fordulok.

    Mit is írhatnék Öcsikéről, először is, hogy továbbra sincs neve. Laci nem képes dönteni. Kitalált egy nevet, amire azt mondta, hogy 90%, hogy az. Én abba beleszerettem, és most elbizonytalanodott. Azért nem bánnám, ha megtalálná a megfelelőt, jó lenne nevén is szólítani. Olyan kis cuki, sokat mocorog, annyira szeretem érezni, ahogy rugdos. Emma is már többször érezte, és odáig meg vissza van tőle. Állandóan puszilgatja, beszél hozzá, ölelgeti a hasamat, sokszor előbb köszön neki, mint nekem amikor megyek érte az oviba. Szuper jó Nagytesó lesz belőle, meg már az is. Alig várja, hogy kijöjjön a pocakomból, persze maradjon még szépen ott ahol van, január 1-nél előbb nem bújhat ki, nem kapott engedélyt rá.

   Ma töltöttem be a 24 hetet. Ez olyan vízválasztó szám nekem. Mostantól nem vetélésről van szó, hanem koraszülésről, hétről hétre egyre nagyobb az esélye a túlélésre. Hihetetlen, hogy már kb. 600-750g körül lehet, és akár 33-37 cm. Ez olyan durva, belegondolva, hogy Emma 50 cm-rel és 2800g-mal született. Kíváncsi leszek Öcsi méreteire, de valahogy arra számítok, hogy nagyobb baba lesz, már csak amiatt is, hogy fiú.

   A terhesség is sokkal másabb, nehezebb. Emmával az ég világon semmi bajom nem volt, míg kistesó azért megkínoz az utóbbi időkben. Többször előfordult, hogy hirtelen megfájdult a gyomrom, mintha kinyomná az ételt belőlem, nem lenne hely és ki is hánytam. Múlt csütörtök délutánra elég rosszul lettem, hányinger, rossz közérzet, gyomorpanaszok, volt minden, éjjel is alig aludtam. Pénteken bementem dolgozni, de hiba volt, ott is hánytam, haza is mentem végül, aludtam egyet, majd jobban lettem picit. Még egész délután nem voltam százas, de szombatra elmúlt, valószínű ez valami vírus vagy gyomorrontás lehetett. DE vasárnaptól előjött a gyomorégés... Ó jaj nekem. Két dolgot utálok a legjobban a világon: azt a fajta rosszullétet, amikor leesik a cukrom, az borzasztó; a másik meg a gyomorégés. Nekem úgy rémlik, hogy Emmával ez sokkal később kezdődött és minimális volt, pl ha ittam rostos gyümölcs levet, amit emiatt el is hagytam. De most ilyen korán, és erőteljesen... Hétfő este már a savtól hánytam, annyira irritálta a gyomromat, de megtaláltam a megoldást rá, ami a salvus víz. Zseniális találmány. Rendszeresen lesz itthon. Reggel-este 0,5-0,5 dl-t megiszok és napközben is, ha szükség van rá. És arra is rájöttem, hogy ebédelni sem szabad egyszerre sokat, mert azt se bírja a gyomrom, akkor is kijön belőlem az étel, úgyhogy a megoldás sokszor keveset, és az még a savnak is jó.

   Amúgy a fejem is sokat fájdogál, ami az alacsony vérnyomás miatt van, úgyhogy egy kis kávét muszáj innom mindig, ami tudom, hogy a savamnak nem tesz jót, de nem tudok mit tenni. Mondjuk inkább legyen alacsony a vérnyomásom, mint magas. Emmánál azzal küszködtünk a végén. Sajnos vizesedek is a sok üléstől, bent a melóhelyen, estére elég vastag tud lenni a bokám, de még nem vészes, a gyűrűmet tudom hordani, tehát még "csak" a lábamat érinti. Szerintem Emmánál ennyi idősen már a nyakamban hordtam a láncomon. Amúgy éjszaka emiatt rengeteget pisilek, akkor ürül a sok víz. Érdekes, hétvégen, amikor nem ülök annyit, simán átalszom az éjszakát pisilés nélkül, mert nincs akkor visszatartott víz a szervezetemben, és még ráadásként székrekedéssel küzdök elég rendesen... Bár most ez így panaszáradatnak tűnt, de természetesen minden nyűgöt, "szenvedést" megér ez a drága kisfiúcska a pocakomba és már nagyon várom a januárt, hogy találkozzunk, a karomba foghassam és beszívhassam a finom babailltatát. 

   Már három hete nem láttam, alig várom a jövő szerdát, hogy mehessek a dokihoz és bekukkantsunk. Jó lenne valami cuki profil képet kapni róla, hogy azt nézegethessem. Október vége-november elejére, a 30. hét környékére tervezem a 4D ultrahangot. Már tűkön ülök, olyan kíváncsi vagyok rá. Biztos csodaszép baba! 

21+3

23+3

Genetikai ultrahang

    Bizony, bizony már itt tartunk, hogy 18-20 hetes genetikai ultrahang is megtörtént. Elképesztő, hogy Emmánál siettetni akartam az időt, most meg csak kapkodom mindig a fejem, hogy mindjárt félidő, sőt ha menstruációt vennénk alapul, akkor már túl is lennénk a félidőn, szóval hihetelen. Pénteken kellett mennem a Dél-Pesti Kórházba, mivel Laci nem tudott jönni velem, így Anyut kértem meg, hogy kísérjen el.

    Még kicsit vissza térve az előző doki látogatáshoz, amikor is kiderült, hogy Öcsije lesz Emmának. Akkor az ultrahang előtt folyamatosan mondtuk kistesónak, hogy mutassa magát, még Emma is. Vizsgálat előtt ittam colát, hogy ébren legyen. Ami olyan jól sikerült, hogy már fél órával előtte ki akarta rúgni a ház oldalát, attól féltem, mire bejutok, bealszik. Úgy mentem, hogy tuti fiam lesz. Annyira biztos voltam benne. Sőt meg pár héttel teherbeesésem előtt, vezettem a rakparton és így hirtelen "belém nyilallt", hogy FIAM lesz. Nagyon érdekes volt, sose éreztem még ilyet. Aztán megfogant kistesó, és tovább erősödött bennem ez. Majd bejutottam a dokihoz, rátette az ultrahang fejet a hasamra, és azonnal az a látvány fogadta, amit előzőleg posztoltam. :))) Meg is kérdezte, hogy szeretnénk tudni a nemét, mondtam hogy igen. Kérdezte van- e megérzésem, így mondtam is, hogy nagyon fiút érzek. Erre jött a válasz, hogy jól érzem. És megmutatta. Én még sose láttam ilyen egyértelmű képet. Mondta is, hogy ebből már semmiképpen sem lehet lány. :) Szófogadó gyerek na, mi mondtuk, hogy terpesszen, ő azt tette. Ennyi. 

   A dokim azt ajánlotta, hogy menjek az Istenhegyi Géndiagnosztikába genetikai uhura, mert ott hiper-szuper jók és ujjpercről-ujjpercre átvizsgálják, nagyon jó a gép, jó a felbontás...stb. De persze nyugodtan mehetek a Dél-Pestibe is, ad oda beutalót. Lacival végig gondoltuk és az utóbbi mellett döntöttünk, főleg, hogy akkor egy huszast hagytam a dokinál, az Istenhegyi 17 lenne, majd 1,5 hét múlva újra saját doki 14, így 4 hét leforgása alatt nincs "kedvünk" röpke 51 ezret dokiknál hagyni. Emmánál is jó volt az ingyenes vizsgálat, most is jó lesz, persze azzal a különbséggel, hogy akkor a saját dokim csinálta a genetikait is csak a kórházban. Most a kórház szonográfusa végezte a vizsgálatot, aki a 12 hetest is.

    Féltünk, hogy elkésünk, mert 10 után 1-2 perccel értünk oda, de kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki 10-re kapott időpontot, mellesleg fél 11-ig ott ültünk, úgy hogy senki nem volt bent. Majd bement először a csaj, aztán én. Öcsi végig aludt arccal lefele, sok minden nem látszódott belőle, így képet nem is csináltunk, nem lett volna értelme. A doki lemérte mindenét, fejét, lábát, pocakját. Ugye eddig egy héttel volt kisebb a koránál, bár írtam,hogy hétről hétre csökkent ez a "lemaradás" . Most meg pont napra pontosan megfelelt a menstruáció alapján 20+1nek, holott a korrigált idő már 19+1 volt. Ki érti már ezt... De szerintem a dokim nem fog már a dátumon változtatni, elvileg úgyis az első ultrahangok a mérvadóak, amikor még nem nagyon vannak eltérések, most már simán nőhet a saját ütemében gyorsabban vagy lassabban. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit mond rá a dokim. 

   Nekem volt egy kis hiányérzetem a vizsgálaton, elég rövidke volt. Azt hittem alaposabban átvizsgálja. Persze miután lemérte, láttam, hogy ráközelít a szívére, azt jól megnézte, én is láttam a pitvarokat, meg a billentyűt. Aztán a gyomrára is rázoomolt, láttam a beleit. :))) Megnézte a testrészeit, mindene megvolt. Nyilván, ha valamit eltérés lett volna, szólt volna. Na meg úgy sincsen, mert makk egészséges, persze nem bántam volna, ha kicsit hosszabb lett volna a vizsgálat, na meg beszédesebb a doki. Ez van. Egy érdekesség. Megnéztem a papírt amit adtak, és az volt ráírva, hogy mellső falon tapadt a lepény, a 12 hetesen meg hátsó falon. Na akkor most hol is tapad???? :))) Na erről is megkérdezem a dokit. Szeptember 9-én megyek. Már alig várom, és onnantól kezdve már csak 4 hetente fogom látni Öcsit, akinek még nincs neve, és ki tudja mikorra lesz. Lacinak kb semmilyen fiú név nem tetszik. Egyelőre két név van porondon, de képes rá, hogy majd miközben szülök, addig meg Laci a nevét fogja megszülni. Na jó viccet félre téve, azért remélem hamarabb meglesz a neve. Majd, ha lesz végleges név, szólok. :))))