2. gipsz

    Pénteken mentünk vissza kontrollra Szabó dokihoz. Egész héten nagyon ügyes volt Lénárd baba. Mintha nem is lett volna gipsz rajta. Egyedül az első este volt rossz, amikor még vizes volt a gipsz és nehéz, plusz jött rá a hasfájás. De ezen kívül szinte észre se veszi, hogy rajta van. Ugyanúgy alszik szépen egész nap, nagyon nyugis baba (csak az esti hasfájások ne lennének...) 

   Szóval délre megérkeztünk a kórházba. Jót nevettem, mert a kórházban két épületben is van ortopédia. Hétfőn először a főépületbe mentünk, és a C épületbe kellett volna menni, most meg egyből mentünk a C épületbe, ahol múltkor voltunk, és most meg a főépületbe kellett menni. Nem is mi lennénk, ha egyből jó helyre mentünk volna. :)))) Egyből bemehettünk, és egy fiatal srác el kezdte levágni a gipszet róla. Én rettegtem, hogy meg ne vágja a lábacskáját az ollóval. Egyszer, ahogy vágott, Lénárd felüvöltött, bennem meg megállt az ütő, hogy na most vágott bele a gyerekem lábába, de szerencsére nem, csak gondolom, ahogy feszítette a gipszet, az nem volt jó neki. Miután lekerült a gipsz róla, kaptunk egy kis pihenőt gipszmentesen, addig egy másik babát gipszeltek, akit amúgy megismertem már a facebook-os csoportban, úgyhogy tudtuk, hogy találkozni fogunk, bár személyesen nem volt esély beszélgetni. 

   Lénárd lábikói gyönyörűen reagálnak a gipszelésre. Négy nap gipsz után olyan szép lett már. A bal lábikója mondhatni már teljesen egyenes. Doktor úr mondta is, hogy szinte műthető állapotban van. Szerencsére csak látványra voltak "csúnyák" a lábfejek, de nagyon könnyen korrigálható. Az elején az 4-6 hét gipszelés, ami szokott lenni, úgy tűnik nekünk 3 lesz. Most ugye megkapta a 2. gipszet. Jövő héten a bal lábát, már műteni lehetne, de nyilván bevárjuk míg a jobb lába is műthető legyen, ami Szabó doki jóslata szerint a 3. gipsz után lesz. Tehát könnyen lehet, hogy még február utolsó hetén megtörténik a műtét. Jaj, én olyan boldog vagyok, hogy ilyen gyors ütemben javulnak a lábai, és így minél hamarabb túl esünk az egészen, minél hamarabb kapja meg a sínt, minél hamarabb eltelik a 3 hónap, amikor napi 23 órán át kell hordani. Így nagy valószínűséggel már fél éves korától csak éjszaka fog kelleni. 

   A gipszelést most is végtelen nyugalommal viselte, oly annyira, hogy konkrétan végig aludta az egészet, az elején kb fél percet sírt, aztán bealudt. :)))) Doki most is oda volt meg vissza. Mondta is, hogy vele kezdte a hetét hétfőn és vele is zárja. Így kell ezt csinálni. Amúgy szegény másik baba előttünk végig sírta a gipszelést. :(((  Most egy hét múlva találkozunk, következő pénteken, addig lesz rajta a gipsz. Szerintem most kicsit nehezebb a gipsz, mint múltkor. A délutánt nagyon rosszul viselte, le se tudtam tenni, mert ahogy leraktam a kezemből, fél percemben belül felsírt. Úgy sajnáltam szegényt, mert tényleg piszok nehéz volt úgy vizesen a gipsz. Már az én kezem is leszakadt. Próbáltam hajszárítózni, hogy hamarabb kiszáradjon, de sokáig nem mertem, nehogy felforrósodjon a lábikója. Az esténk sem volt egyszerű, de túléltük. Másnapra, mire kiszáradt, már nem is volt gondja vele. 

   Igazából én is megszoktam a gipszet, a pelenkázást, kell egy kis karizom, ahogy egy kézzel tartom a két gipszes lábat, míg a másik kezemmel törlöm a popócskáját, legalább erősödök. :))) Minden más, meg ugyanaz maradt. Büfiztetem normálisan. Egyedül arra próbálok figyelni, hogy egyszerre ne legyen sok időre függőleges helyzetben, ennyi. Annyira kis ügyes, nagyon büszkék vagyunk Rá, hogy ilyen hősiesen viseli ezt az egészet!

  És akkor jöjjön 1-2 kép, hogy milyen is volt az a lábikó és milyen lett 4 nap gipszelés után:

Drága lábikók

Jobb lába, ami a rosszabb

Szinte tökéletes :D

Szépséges ♥

És ilyen vagány nagyfiús öltözetben mentünk a gipszelésre :D

Pont mosolygott  :)

Gipszelésre várva 

1. gipsz

   Ma volt a nagy nap. Reggel sikerült összekészülni két gyerekkel és időben megérkezni a Heim Pál kórházba. Egy fél órát kellett körülbelül várnunk, és 9-kor megkezdődött a gipszelés. Lénárd teljesen hű volt magához. Ahogy már korábban is írtam, ő maga a béke és nyugalom szigete, és ugyanígy tűrte a megpróbáltatásokat is. Az elején picit sírdogált, míg az orvos átmozgatta a lábát és abba a pozícióba hozta ahogy begipszelte, aztán abbahagyta a sírást, és végig nézelődött az egész procedúra alatt. Míg az elején sírt, addig a doki énekelt neki. Olyan helyes volt. Egyszerűen egy tündér a doki, állandóan mosolyog, látszik mennyire szereti a munkáját, a gyerekeket. Azt mondta, hogy Lénárd az ő jutalom babája, hogy ilyen ügyes, nem sír, nem kalimpál a lábával, nyugodt, hagyja magát. Így kell egy hétfőt kezdeni. Teljesen el volt tőle olvadva, de nem csak ő, hanem az ápolónő és a rezidens orvos is, akit tanított Szabó doki. Olyan jó volt hallgatni amúgy, ahogy magyaráz neki, hogy hogy gipszel, mit hogy kell csinálni. Én is okosodtam, figyeltem nagyon. Közben meg agyon dicsérgettem, puszilgattam Lénit, amiért ilyen ügyes, bátor, nem sír. Annyira, de annyira büszke voltam/vagyok rá.

Gipszelés után átöltöztettük, meg lemosdattuk, mert tiszta gipsz lett a hasa, kukaca, mindene. Még így sem 100%-osan van leszedve, még mindig 1-1 pöttyöt találok rajta. :))) Csak már nem akartam úgy nyúzni. Majd minden egyes tisztába tételkor, egyre többet leszedek róla.

   Megkaptuk az igazolást az emelt családi pótlékhoz is, lehet intézni. Pénteken máris mehetünk vissza, és kapja az újabb gipszet. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar. Azt mondta elsőre az a cél, hogy szokja a gipszet, amennyire lehet helyes pozícióba rakja a lábát, de ilyenkor még nem a legtökéletesebb póz a cél, csak annyira, amennyire neki kényelmes. Annyira kíváncsi leszek, hogy hogyan reagál a lába erre a 4 napos gipszre, és hogyan fognak állni a lábai pénteken. Remélem majd akkor is nyugodtan fogja viselni a gipszelést. Bár mondta az orvos, hogy a gipsz levételt kevésbé szeretik, úgyhogy tuti lesz sírás. Pénteken még hosszabb időt fogunk ott tölteni, hisz gipsz levétel, láb átmozgatás, új gipsz fel. 

   Ahogy hazaértünk, egyből meg is tisztelt egy kakilással, rakhattam tisztába. Hát jól leizzadtam mire sikerült, de majd belejövök ebbe is. Büfiztetni nyugodtan 5-10 percre simán lehet függőleges állapotban. Ő nem mondta, hogy nagyon polcolni kéne a lábakat, míg kiszárad, de azért raktam egy kis pokrócot a lábai alá most míg alszik. Egyelőre teljesen jól viseli. Aludt egy jót, most a második alvásánál egyet-egyet felsír, de az simán lehet a pocakjától. Meglátjuk majd az esti hasfájásnál mi lesz, amikor nem tudja úgy húzogatni a lábikókat. Remélem az sem lesz vészes. 

Utolsó nap

   A mai nap volt az utolsó gipszmentes napunk. Holnap reggel 8:30-ra jelenésünk van a Heim Pálba és elkezdjük a lábikók kezelését. Mit ne mondjak félek, izgulok, nem várom. De tudom, hogy az ő érdeke és túl kell esni ezen, és rendbe fognak jönni azok a drága pici lábak. Most még agyon puszilgatom, holnaptól már nem tudom. Félek/izgulok, hogy hogyan fogom a kezembe venni, hogy mindkét lába teljesen gipszben van. Hogyan fogom büfiztetni az első nap, amikor nem nagyon lóghat a lába, fekvéskor is polcolni kell a lábát, míg kiszárad a gipsz. Hogyan fogom majd pelenkázni, mindig a lábait fogtam, azzal pakolgattam őt jobbra balra, vajon ez most hogy lesz? Hogy fogja ő elviselni ezt az egészet? Nyűgösebb lesz sokkal? Ha fáj a pocija nem tudja majd felhúzogatni a lábait, én nem tudom a pocakjához nyomogatni, hogy segítsek rajta. Izgulok, mennyire fog sírni gipszeléskor, és hogy én nem sem fogom tudni tartani magam és bőgni fogok vele. Bízom benne, hogy a doki megmutatja, hogy tudom fogni, büfiztetni, ilyenek... Remélem igaza lesz a többi anyukának, hogy mi viseljük nehezebben ezt az egészet, ők nagyon könnyen veszik az akadályokat. Egyik anyuka azt mondta, a lánya az első gipszelést végig üvöltötte, a másik kettőnél már nem is sírt, a negyediket végig aludta. Bárcsak nálunk is így lenne. Bárcsak tényleg elég lenne 2-3 hét gipsz a műtét előtt. Remélem gyorsan fog reagálni a kis lábikója a gipszekre. Tele vagyok kérdésekkel, bizonytalansággal, de tuti 1-2 nap és belefogunk jönni az egészbe. Muszáj lesz. Most pár hétig esti fürdés sincs, csak cica mosdás lesz.  Azt se tudom milyen ruha lesz rá jó a gipszre, így viszek mindenféle nadrágot neki, valamelyik tuti jó lesz. Nemsokára sokkal okosabb leszek, és tudni fogom ezekre a kérdésekre a választ, és akkor majd elmondom Nektek. :)))

Itt egy mai kép, ahogy édesen alszik. Kipihenni a fáradtságos munkát, hogy éjjel engem ébren tartott. :D

3 hetes

   Tegnap három hetes lett a Manókánk. Olyan fura, mert tisztára úgy érzem, mintha tegnap szültem volna, és már ennyi idő eltelt. Közben meg már el se tudom képzelni, hogy milyen volt nélküle az élet. Annyira csodálatos érzés, hogy két gyönyörű gyermek édesanyja lehetek. Lénárd továbbra is eszik-alszik baba. Most már kezd kicsit többet nézelődni. A zenélő forgót is olyan édesen figyeli. Értelem, és okosság van a tekintetében. Az estéink a kritikusak. Most már tuti, hogy nem az a baj, hogy az egész napot átalussza, hanem a pocakja fáj ilyenkor. Este fél 10-től kezdődik általában a "buli", valamikor hosszabb, valamikor rövidebb ideig tart. Emmánál ez annyival jobb volt, hogy nála délután 4-5 körül kezdődött és fürdetés után abba maradt, így az éjszakák nyugodtak voltak. Lénárdnál az éjszakákba rondít bele ez a pocakfájás. És a fő probléma, hogy mindig a cicit keresi, azzal akarja nyugtatni magát, viszont olyankor ráeszik a pocakfájásra és így tovább fáj. Tegnap már odáig jutott, hogy egy csomó tejet kibukott, úgyhogy feladtam és Lacit is rávettem, így éjfélkor cumit kapott életében először, pont három hetesen. Sajnálom, hogy nem vettük fel videóra, mint anno Emmánál, mert látni kellett volna Lénárd fejét, ahogy cumit adtunk a szájába. Annyira édes volt. Kipattantak a szemei, és látszott a tekintetén az érdeklődés, hogy ez most mi, és jár az agya, hogy vajon mit is kapott. Irtó cuki volt. Teljesen megnyugodott tőle, csak szerintem kellőképpen fel is ébredt. Nem tudott visszaaludni. Betettem én a kiságyba, csöndben el is volt, csak ha kiesett a szájából nyüszögött, kereste a cumit. Végül később kapott már cicit is, aztán sikerült a mellkasomon negyed 3-kor elaltatni cumi nélkül, azóta nem is cumizott. Napközben nem kell egyáltalán a cumi, csak ilyen pocakfájáskor tervezem bevetni, na meg holnap gipszeléskor pl. 

Sziasztok, 3 hetes lettem :)

Helyes kispasi ♥

   Tegnap este megmértem a kis Drágám, 4300g-ot nyomott. Ugye 3400g-mal született, 100g-ot fogyott, így pont kereken 1 kg-ot hízott 3 hét alatt. Első és második héten 250-250g-ot, harmadik héten 500g-ot szedett fel. Nem csoda, hogy fáj az a pocak. Nem éhezik a szentem az tuti. :))) 56-os ruhák már elég szűkek, már inkább 62-eseket kap. Ma adtam rá utoljára a kedven 56-os rugimat, amin az a felirat van, hogy Daddy's little man born in 2016. Úgy sajnálom, hogy már kinőtte. :(
  Tegnap itt volt anyósom és Laci két tesója is, úgyhogy mindenki körül rajongta. Arra is gyanakszom, hogy nagy volt neki tegnap a nyüzsi, és amiatt is nyugtalan lehetett este, még elég kicsi és fel kell neki az ilyeneket dolgoznia, szerintem ezért is aludt el olyan nehezen. Kíváncsian várom a mai estét, amire délután megpróbálok rápihenni, mivel nem lesz itthon Emma. Anyuék elviszik macska kiállításra, majd Apukájával mozizni fognak, megnézik az új Barbie-t. Úgyhogy most lesz az első szabad délutánom, amit csak kettesben töltök Lénárd babával. Remélem tudok majd aludni. Olyan jó lenne. 

   Ja és tegnap végre jó idő volt, így el tudtunk menni sétálni, másodjára. A héten már egyszer sikerült kijutnunk. Olyan jó volt. Remélem egyre sűrűbben lesznek jó idők, hogy mehessünk ki. Emmának is hiányzik nagyon, hogy szabadba lehessen. 

Dáviddal

Odavan érte :D

Rebussal

Napozok

Első séta

Éjszakák

   Egyszerűen nem értem. Lénárd olyan szépen alszik napközben három órákat, éjszaka meg szívat rendesen, amikor is alhatnék. Az utóbbi két éjszaka katasztrofális volt. Az előzőre már pontosan nem is emlékszem, hogy zajlott, de ma éjjel összesen aludtam 5 órát, négy részletben, 1,5-1,5-0,5-1,5 órás elosztásokban. Még szerencse, hogy este elaludtam Emmával, mikor altattam, mert így, amikor Nárdi 22:45-kor kelt, aludhattam már 1,5 órát, és volt erőm a maratoni fent léthez, ugyanis fél 3-kor tudtam legközelebb aludni. Felkeltem, megszoptattam szépen, visszaraktam a kiságyba, majd kis idő elteltével elkezdett nyöszögni, tekeregni. Ilyenkor nem szoktam egyből kikapni a kiságyból, mert hamar abbahagyja és alszik tovább. Most is erre vártam. Erre a nagy nyöszörgés, erőlködés eredménye az volt, hogy jól bekakilt. Vártam picit, folytatta a nyünnyögést, úgyhogy szépen tisztába tettem. Na persze ettől kipattantak a szemei. Újra egy kis cici, nagy nehezen visszaaludt, vissza a kiságyba és kezdődött elölről az egész. Nyekergés, tekergés, feszülés, és végül telerakta a pelust. Újra tisztába tettem, újra kipattantak a szemei...és így tovább. Ezt háromszor játszottuk el 3,5 óra alatt. Én már nagyon ki voltam. Negyed 3kor sikerült végre lefektetnem, én vissza is aludtam fél 3-kor, ő meg kelt 4kor, de akkor szerencsére 15 perc cicizés után már aludhattunk is, csakhogy fél óra múlva Emma ébredt 3/4 5-kor, hogy fáj a szeme. Na szuper, majd közölte, hogy mesét akar nézni, attól nem fog fájni. Muhahahaa. Nyilván nem engedtem meg, ettől égtelen üvöltésbe kezdett. Negyed hatra sikerült is visszaaludnunk, itt sikerült megint 1,5 órát aludnom, majd 3/4 7kor már kezdett ébredezni Lénárd. Szóval hurrá. Igaz, itt ő aludt majdnem 3 órát, csak Emma szakította meg az alvásomat. Úgyhogy jó mókák ezek az éjszakák. Halkan megjegyzem, hogy valóban begyulladt a szeme, csak tudnám mitől...

   Estefelé próbálom ébren tartani Lénit, hogy éjjel aludjon, de nem mindig sikerül. Ha nem akar ébren maradni, semmit nem tudok tenni az ügy érdekében. Múltkor felébresztettem fürdetés miatt, reménykedtem, hogy kipattannak a szemei, és akkor fent lesz kicsit éjszaka előtt. Ehelyett, ahogy megfürdettem, felöltöztettem, folytatta is az alvást is. Szóval erről ennyit. Valakinek valami jó tipp? :))) 

   Amúgy hízik ezerrel. Kedden megmértem kíváncsiságból mert láttam rajta, hogy hízik, a súlyán is éreztem, 4150g volt. Négy nap alatt konkrétan 350g-ot hízott. Elképesztő. Előtte heti 250g-ot. Nem csodálom, ha megterheli a pocakját ez a sok tejci. De állandóan tátikázik, és kell neki a cici. Nem tudok vele mit csinálni. Még tartom magam, és cumit nem kapott, de könnyen lehet, hogy jövő hétfőn gipszeléskor megdől ez is, és akkor adni fogok neki, hátha megkönnyebbítem a helyzetét, hogy elviselje a tortúrát. Meglátjuk...

   Meg kell említenem, hogy nagyon rendes volt Emma, mert engedett ma pihenni. Nem mondom, hogy aludtam, de másfél órát pihentem, csöndben, el-el szundítottam, addig az én ügyes Nagylányom csöndben eljátszott, és hagyott engem. Nagyon büszke vagyok Rá. :D Nagyon szükségem volt erre a pihire. 

Pocakfájás

   Ez volt porondon tegnap délutántól egészen hajnali egyig. Semmi nem volt jó neki. Volt, amikor elvolt,  nézelődött, aztán betekert a hasa, és sírt. Egyszer egy órára is elaludt, aztán keserves sírással ébredt szegénykém. Kézben se volt jó neki. Masszíroztam a hasát, az tetszett neki, élvezte, akkor nyugodt volt, de csak kis időre. Legtöbbször cicin nyugodott meg, de ugye nem tudom, hogy az mennyire jó a fájó pocakra ráiszik, de hát ez van, legalább megnyugtatta. El-el pilledt a kezemben, elszundított, de ahogy letettem az ágyába, már jött a ficergés, lábhúzogatás, sírás. :( Mellesleg tegnap pont reggel hattól fent voltam, úgyhogy estére már elég nyúzott voltam, alig vártam, hogy le tudjam rakni. Már majdnem elaludtam, úgy hogy a kezemben volt. Aztán végül egytől négyig aludt, persze én nem tudtam megszakítás nélkül, mert Emma ébresztett. Aztán ébredt negyed hétkor, majd negyed kilencig aludtunk, vagyis ő tovább, Emmával keltünk akkor. 10 körül aludt vissza, és most már két órája alszik.

   Remélem ez valami kósza "hóbort" volt és nem lesz rendszeres. Jár az agyam, hogy mi okozhatta a gondot, mi csikarhatta így neki. Narancsra tippelek, meglátjuk nyilván ma már nem eszek. Sült krumpli volt tegnap ami új volt, azt sem fogok ma enni. Tegnap rántott húst ettünk kukorica liszttel paníroztam, de nem hiszem, hogy az okozhatott gondot, hiszen a héten ettünk bolognai-t, és az szintén kukoricalisztből készült tésztával, és akkor nem volt semmi gond. Úgyhogy nagyon bízom benne, hogy nem a kukoricaliszt a gond, ugyanis tej- és gluténmentes diétán vagyok, mivel Laci is és Emma is tej- és gluténérzékenyek, ami ugye öröklődhet, úgyhogy most védjük Lénárd pocakját, és ha kukoricalisztet sem ehetek, az elég nagy szívás lenne... Rántott húst ma is eszek, úgyhogy meglátjuk mi lesz este, délután. 

   Vagy esetleg túl eszi magát és azért fájna a pocak? Hát nem tudom. Hason alvás jó megoldás lehetne a pocak gondokra, viszont egy hét és kezdődik a gipszelés, úgy nem igazán tud hason aludni, vagyis első napokon semmiképpen sem, mert míg kiszárad a gipsz, pócolni kell a lábakat, akkor mindenképp háton kell aludnia. Így nem akarom megszívatni magam, hogy jól megszereti a hason alvást, és akkor meg már nem tud úgy aludni, akkor lenne nyűglődés. Úgyhogy marad a kísérletezés, és bizakodás, hogy a narancs volt. Még tartom magam és nem kap cumit a szájába... :D

♥ Emma és Lénárd ugyanabban a rugiban ♥

Lábikók

   Itt az előző posztomban ígért bejegyzés a drága kicsi lábikóiról, amiről az elkövetkező hónapokban sokat fogtok olvasni, ugyanis fontos eleme lesz az életünknek, mivel Lénárd baba dongalábakkal született, a lábfejei teljesen befelé fordulnak. Láttuk mi is egyből, hogy nem úgy állnak, ahogy kellene, de elsőre azt gondoltuk, hogy na ő is elfeküdte a pocakomban, mint a nővére, csak ő másképp. Járunk dévényeshez majd, esetleg neki is kell majd alváshoz egy kis időre sín és ennyi. Hát tévedtünk. 

   Másnap reggel a kórházban jött a gyerekorvos, és mondta, hogy dongák a lábacskák, amint hazaengednek, sürgősen menjünk ortopédiára, gipszelni fogják, és reménykedjünk, hogy az elég lesz, műtét nem kell. Mit ne mondjak, eléggé leforrázva éreztem magam, aggódtam Nárdiért. Azonnal el kezdtem olvasgatni a téma iránt, hogy mi is ez a dongaláb, hogy kezelik. Persze rémtörténeteket is sikerült találnom. Elolvastam, hogy van helyzeti dongaláb, amikor is csak elfeküdte a pocakban és van genetikai eredetű dongalábaság. Persze bíztunk az első variációban, de másnap jött a gyógytornász is, és ő azt mondta ez bizony nem elfekvésből eredő rossz tartás, ahhoz súlyosabb sokkal. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy egyből ortopédia. És akkor itt jött a nagy kérdés, hogy mégis kihez vigyük, nyilván jó orvoshoz akartuk vinni. Fórumomban is érdeklődtem, hogy tudnak-e ajánlani, kaptam is egy nevet. El is felejtettem, hogy anno Emmát is hozzá vittük, és ő hozta rendbe a lábikóit. Jókat olvastam róla, így eldöntöttük hozzá visszük el. 

    Kedden kiengedtek a kórházból, csütörtökre kaptunk időpontot a dokihoz. Megnézte Lénárd babát, és ő is mondta, hogy ez bizony nem elfekvésből eredő dongaláb. Elmondta, hogy egy új ponseti féle eljárás szerint gyógyítják már a dongalábat, ez a legsikeresebb, teljesen jól meggyógyítható a láb.

A ponseti módszer a következőből áll:

- 4-6 héten át a teljes láb gipszelése, amit hetente cserélnek és nézik, hogy javul a láb

- az esetek 80%-ban szükség van egy kis műtétre, ahol az Achilles-inat át kell vágni

- 3 hét folyamatos gipsz a műtét után

- a gipsz levétel után azonnali sínhordás a nap 23 órájában 3-4 hónapon keresztül

- végül nappal lekerül a sín, és csak alváshoz kell hordani 4-5 éves korig.

Ez az orvos azt mondta, hogy a nappali sín hordás járásig tart, ez elég ijesztően hangzott. Mondjuk alapból az egész elég ijesztő. Megbeszéltük, hogy január 27-én szerdán kezdjük a gipszelést, addig masszíroznom kell a lábacskáit. 

   Közben rátaláltam facebook-on egy zárt dongalábas csoportba, ahol nagyon sok hasznos információt kaptam. Leírtam az esetünket, és hogy melyik dokihoz járunk. Több mindenki le akart beszélni erről az orvosról, mert ő bár az új eljárást használja, sajnos nem jó benne, és több lábikót is elrontott már, és azt tanácsolták, hogy vigyem el Lénárd babát Dr Szabó Miklós Károlyhoz, aki a legjobb ebben. Ő hozta be Mo-ra a Ponseti módszert, kint tanulta a Ponseti Intézetben Iowa-ban. Nagyon sokan a csoportban hozzá járnak. Sajnos rajta kívül max 1-2 jó orvos van, aki ért a dongaláb kezeléshez. Ez elég elkeserítő sajnos. Nagyon sok elrontott lábat visznek Szabó dokihoz, akit próbál helyre hozni. Én nagyon el akartam hozzá vinni Lénárdot, a legjobbat akartam neki, de dilemmáztam, hogy mégis hogy. Mondták, hogy írjak neki emailt. Két anyuka is mondta, hogy hivatkozzak rájuk.

   Hétfő késő este meg is írtam az emailt és elküldtem. Kedd reggel már válaszolt is, hogy hívjam fel telefon, várja hívásom. Fel is hívtam, elmondtam mindent, bár a levélbe leírtam részletesen a dolgokat. Azt mondta, hogy nagyon szívesen elvállal, másnapra tudott időpontot adni, így már nem is mentünk szerdán a gipszelésre, hanem délután Szabó dokihoz. Nagyon izgatott voltam, hogy mit mond. Bár tudtam, hogy az eljárás az lesz, amit már leírtam, de mégis a legjobb kezekben leszünk. Szerda délután el is mentünk a rendelőjébe, és megvizsgálta. A dongalábat 0-6-ig pontozzák. A 6-os sem azt jelenti, hogy nem lehet teljesen rendbe hozni, csak a súlyosságot jelzi, annyival hosszabb a folyamat. Lénárd 3,5 pontot kapott a lábacskáira, ami nem olyan rossz. Azt mondta az orvos, hogy nagyon szépen korrigálható. A jobb lábát teljesen ki lehet egyenesíteni, a balt nem. Mivel ilyen jól korrigálható, az is lehetséges, hogy az elején 2-3 hét gipsz is elég lesz, persze ez majd menet közben derül ki, utána jön nagy valószínűséggel a műtét...és így tovább.  Annyira látszik, hogy érti a dolgát az orvos, ég és föld volt a két orvos, össze se lehet hasonlítani őket. Videót mutatott, mindent elmagyarázott, még dongaláb csontvázat is mutatott. Imádja a munkáját, mondta, is hogy imádja, ez a szerelme, hogy lábakat gyógyítson. Egyszerűen ezért él, és látszik, hogy a gyerekeket is imádja. A végén miután felöltöztettem Nárdit, és beraktam a babahordozóba, kb kivette a kezemből és ő csatolta be. Véleménye szerint nem olyan sürgős az azonnali gipsz, szerinte az első pár hétben még nyugalom kell a babának, családnak, hogy összeszokjanak. Így miután betöltötte a három hetet akkor kezdjük a kezelést, azaz február 8-án 8:30-kor vár minket Heim Pál Kórházban. Még van egy nyugis hetünk gipszek nélkül. 

   Annyira megnyugodtam, hogy ehhez az orvoshoz kerültünk, és hálás vagyok a csoportnak, hogy ajánlották őt nekem. Profi kezekben lesz a fiam, aki szépen helyre fogja hozni azokat a cuki lábacskákat. Nem lesz egyszerű menet. Lesznek hullámvölgyek, biztos lesznek mélypontjaim, de végig csináljuk az ő érdekében. A fórumon látok rengeteg siker történetet. Van egy anyuka, akivel rendszeresen beszélek. Az ő kisfia 4,5 pontot kapott, és ma már gyönyörűek a lábai, egy évesen szépen el kezdett járni. Minden rendben van vele. Fél éves korától már csak alváshoz hordja a sínt. Elmondta, hogy milyen jól viselte a kisfia a tortúrát, hogy sok esetben a szülőknek sokkal nehezebb. Mivel még olyan kis picurkák, könnyen alkalmazkodnak a dolgokhoz. Annyira csodálatos, hogy feltalálták ezt a módszert, mert sokkal kíméletesebb és sikeresebb. A régi módszer szerint, olyan sok fájdalmon mennek keresztül a gyerekek, sok-sok nyitott lábműtétekkel, és későbbi visszaesésekkel. Örülök, hogy nekünk nem ez lesz az utunk.

   Volt, aki azt mondta, hogy mennyivel jobb lett volna, ha már ultrahangon megmondják előre, fel tudok rá készülni. Én nem így gondolom. Ismerve magamat, én végig aggódtam volna a terhességet, nem tudtam volna úgy élvezni az egészet. Ennek így kellett lennie, hogy nem tudtam előre, és ennek nagyon örülök. Pedig több orvos is látta a Fiamat, 4D-s ultrahangon is voltunk, sehol senki nem vette észre, de tényleg nem bánom. 

   Hosszú út áll előttünk, de túl leszünk rajta, és szépen helyre hozzuk azokat a csodás lábikókat. És nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan nyugalommal fogja venni a megpróbáltatásokat, amilyen nyugodt most. Nem véletlenül kapta a Lénárd nevet, aminek jelentése "erős, mint az oroszlán", erős lesz, megcsinálja, és szép erős lábikói lesznek, jövőre itt fog rohangálni körülöttünk, és majd sokat focizik apukájával és nagybátyjával Dávidkával. :)))