Na végre ide jutok, hogy megírjam ezt a bejegyzést, fejben már annyiszor kitaláltam, hogy mit írok. Szerdán lesz két hete, hogy megvolt a műtét. Előtte napon kedden kellett elintézni a betegfelvételt, viszont előtte még a gyerekorvosnál volt jelenésünk 1 hónapos és 5 éves státusz vizsgálaton a gyerekekkel. Lénárd vizsgálatának mondhatni semmi értelme nem volt, mert súlyt nem mértek a gipsz miatt, beírták az általam bemondott pont 1 hónaposan mért súlyt. Hosszt ugyanúgy nem tudtak mérni. Egyedül fejkörfogat mérés volt. Elképesztő, hogy 34 cm-es fejkörfogattal született és most 39-et mértek neki. :))) Kiderült, hogy műtét miatt nem fogja megkapni a két hónapos oltást, majd csak három hónaposan, mert hat hétnek el kell telnie a műtét és az oltás között. Érdekes, de nem bánom. Ráérünk vele.
Innen mentünk tovább a kórházba. Még jó, hogy kölcsön kaptuk az autót anyutól, mert szakadt az eső, jó móka lett volna tömegközlekedni a két gyerekkel, még így sem volt kutya állandóan ki-be szállni ide-oda menni. A kórházban először az ambulanciára kellett menni, ott kellett papírügyeket intézni, meg Szabó dokival aláíratni a papírokat, majd onnan átmentünk az osztályra, és ott is a nővérke kitöltött egy csomó papírt, meg felvették az osztályra Lénárdot, csak kaptunk papírt, hogy hazamehetünk, és másnap reggel fél 7-re kellett visszamenni.
Szerda reggel jött korán anyu, és elvitt minket autóval a kórházba, és míg mi ott voltunk, ő vigyázott Emmára. Egyből levették Lénárd gipszét, kicsit lassabban csinálta a nővérke, mint ahogy Szabó doki, vagy asszisztense szokta, ezért is hívtak be ilyen korán. :) Elfoglaltuk a szobában a kiságyát, majd megfürdethettem Lénit, amitől úgy meglepődtem, úgy elszoktam a fürdetéstől, és nem számítottam rá, hogy nem is vittem törölközőt, így lepedővel töröltem meg, sőt fürdető krémet sem vittem(már megint), pedig azzal a lábát is jól bekenhettem volna. :( Kaptam ollót és a lábáról a körmöt is le tudtam vágni. Először egy fiús szobába raktak be, aztán át tettek egy másik kórterembe, aminek örültem, mert vicces lett volna ott szoptatni.
Negyed 8 körül megkapta a helyi érzéstelenítést. Bekenték mindkét lábát lidokainnal, betekerték gézzel, majd zoknit húztak rá. Utána mehetett is vissza a kiságyba alukálni. Háromnegyed 8-kor megszoptattam, hogy a műtét alatt ne legyen éhes. Utána nem sokkal reggeli vizit volt. Szabó doki mindkét lábikójára rajzolt egy nyilat, hogy mindkettőt műtik, majd fél 9-kor, ahogy mondta, tényleg elvitték a műtőbe. Vagyis jött a műtős fiú érte, de én elvihettem a kezembe a műtő ajtajáig és ott adtam át neki. Nemsokára jött Szabó doki is, vitt be neki zenét is. :) Ezután jött egy idegőrlő 40 perc. Tudtam az eszemmel, hogy semmiség ez a műtét, és a legjobb kezekben van Lénárd, de mégis a sírás kerülgetett, olyan rossz volt, hogy nem lehettem vele. :(
Végül negyed 10 magasságában kijött a műtőből az én drága pici babám, aki Szabó doki karjaiban szépen szunyókált. ♥ Mondta, hogy minden rendben ment. Amikor bement a műtőbe, picit sírt. Felvette a kezébe, megnyugtatta, majd az egész műtét és gipszelés alatt nem is sírt, csak nézelődött, végül elaludt. Drága kicsi Hősöm megint olyan ügyes volt. Nem is adta oda a kezembe, hanem ő vitte be a kórterembe és rakta be az ágyikóba a Kisfiamat. Jaj, én továbbra is olyan hálás vagyok, hogy ő a mi orvosunk és ennyire fantasztikus. Azt mondta 1-1,5 óra múlva mehetünk is haza. Annyira örültem neki. Odaadta a zárójelentést, és megbeszéltük, hogy március 22-én van a gipszlevétel. Persze elmondtam aggodalmam, hogy félek, hogy három hét alatt kihízza a gipszet, de mondta, hogy nyugodjak meg, nem szokták, de bármikor kétségem van felőle, hívjam nyugodtan, megnézi. Így megnyugodtam, hogyha gázosnak érzem, mehetünk. Ő el is ment ezután, mert az ambulancián rendelnie kellett.
Fél óra múlva kb sírdogálni kezdett, így megszoptattam, és aludt tovább. Mikor letelt a másfél óra, odamentem a nővérkének szólni, hogy Szabó doki mondta, hogy mehetünk haza, tényleg mehetünk-e, de nővérke még nem akart elengedni. Ő úgy gondoltam délig legalább ott maradunk megfigyelésen. Ezen a plusz másfél órán nem múlt semmi, meg legalább figyeltek rá. Miközben aludt sokszor fel-fel sírt, végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és úgy megnyugodott és aludt egy nagyot. Délben jött értünk anya és mehettünk haza. Egész nap szinte végig aludt Lénárd, szárítottam neki a gipszet, hogy hamar kiszáradjon. Este felé én is adtam neki, még egy kúpot és így az éjszaka is nyugodt volt. Ja és azt nem is írtam, hogy műtét előtti éjszaka, életében először 22-4:30-ig aludt. Sosem aludt ilyen sokat egyhuzamban, azóta sem. Biztos rápihent a nagy napra. :)
Jó, hogy túl vagyunk ezen is. Számolom vissza a napokat, amíg a gipsz van rajta. Már csak nyolc nap van hátra, és jöhet a sín. Szépen ügyesen haladunk, és tökéletesek lesznek azok a lábikók. Nagyon büszke vagyok a Fiamra, hogy ilyen ügyes, ilyen türelemmel és nyugodtsággal veszi az akadályokat.
