Genetikai ultrahang

    Bizony, bizony már itt tartunk, hogy 18-20 hetes genetikai ultrahang is megtörtént. Elképesztő, hogy Emmánál siettetni akartam az időt, most meg csak kapkodom mindig a fejem, hogy mindjárt félidő, sőt ha menstruációt vennénk alapul, akkor már túl is lennénk a félidőn, szóval hihetelen. Pénteken kellett mennem a Dél-Pesti Kórházba, mivel Laci nem tudott jönni velem, így Anyut kértem meg, hogy kísérjen el.

    Még kicsit vissza térve az előző doki látogatáshoz, amikor is kiderült, hogy Öcsije lesz Emmának. Akkor az ultrahang előtt folyamatosan mondtuk kistesónak, hogy mutassa magát, még Emma is. Vizsgálat előtt ittam colát, hogy ébren legyen. Ami olyan jól sikerült, hogy már fél órával előtte ki akarta rúgni a ház oldalát, attól féltem, mire bejutok, bealszik. Úgy mentem, hogy tuti fiam lesz. Annyira biztos voltam benne. Sőt meg pár héttel teherbeesésem előtt, vezettem a rakparton és így hirtelen "belém nyilallt", hogy FIAM lesz. Nagyon érdekes volt, sose éreztem még ilyet. Aztán megfogant kistesó, és tovább erősödött bennem ez. Majd bejutottam a dokihoz, rátette az ultrahang fejet a hasamra, és azonnal az a látvány fogadta, amit előzőleg posztoltam. :))) Meg is kérdezte, hogy szeretnénk tudni a nemét, mondtam hogy igen. Kérdezte van- e megérzésem, így mondtam is, hogy nagyon fiút érzek. Erre jött a válasz, hogy jól érzem. És megmutatta. Én még sose láttam ilyen egyértelmű képet. Mondta is, hogy ebből már semmiképpen sem lehet lány. :) Szófogadó gyerek na, mi mondtuk, hogy terpesszen, ő azt tette. Ennyi. 

   A dokim azt ajánlotta, hogy menjek az Istenhegyi Géndiagnosztikába genetikai uhura, mert ott hiper-szuper jók és ujjpercről-ujjpercre átvizsgálják, nagyon jó a gép, jó a felbontás...stb. De persze nyugodtan mehetek a Dél-Pestibe is, ad oda beutalót. Lacival végig gondoltuk és az utóbbi mellett döntöttünk, főleg, hogy akkor egy huszast hagytam a dokinál, az Istenhegyi 17 lenne, majd 1,5 hét múlva újra saját doki 14, így 4 hét leforgása alatt nincs "kedvünk" röpke 51 ezret dokiknál hagyni. Emmánál is jó volt az ingyenes vizsgálat, most is jó lesz, persze azzal a különbséggel, hogy akkor a saját dokim csinálta a genetikait is csak a kórházban. Most a kórház szonográfusa végezte a vizsgálatot, aki a 12 hetest is.

    Féltünk, hogy elkésünk, mert 10 után 1-2 perccel értünk oda, de kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki 10-re kapott időpontot, mellesleg fél 11-ig ott ültünk, úgy hogy senki nem volt bent. Majd bement először a csaj, aztán én. Öcsi végig aludt arccal lefele, sok minden nem látszódott belőle, így képet nem is csináltunk, nem lett volna értelme. A doki lemérte mindenét, fejét, lábát, pocakját. Ugye eddig egy héttel volt kisebb a koránál, bár írtam,hogy hétről hétre csökkent ez a "lemaradás" . Most meg pont napra pontosan megfelelt a menstruáció alapján 20+1nek, holott a korrigált idő már 19+1 volt. Ki érti már ezt... De szerintem a dokim nem fog már a dátumon változtatni, elvileg úgyis az első ultrahangok a mérvadóak, amikor még nem nagyon vannak eltérések, most már simán nőhet a saját ütemében gyorsabban vagy lassabban. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit mond rá a dokim. 

   Nekem volt egy kis hiányérzetem a vizsgálaton, elég rövidke volt. Azt hittem alaposabban átvizsgálja. Persze miután lemérte, láttam, hogy ráközelít a szívére, azt jól megnézte, én is láttam a pitvarokat, meg a billentyűt. Aztán a gyomrára is rázoomolt, láttam a beleit. :))) Megnézte a testrészeit, mindene megvolt. Nyilván, ha valamit eltérés lett volna, szólt volna. Na meg úgy sincsen, mert makk egészséges, persze nem bántam volna, ha kicsit hosszabb lett volna a vizsgálat, na meg beszédesebb a doki. Ez van. Egy érdekesség. Megnéztem a papírt amit adtak, és az volt ráírva, hogy mellső falon tapadt a lepény, a 12 hetesen meg hátsó falon. Na akkor most hol is tapad???? :))) Na erről is megkérdezem a dokit. Szeptember 9-én megyek. Már alig várom, és onnantól kezdve már csak 4 hetente fogom látni Öcsit, akinek még nincs neve, és ki tudja mikorra lesz. Lacinak kb semmilyen fiú név nem tetszik. Egyelőre két név van porondon, de képes rá, hogy majd miközben szülök, addig meg Laci a nevét fogja megszülni. Na jó viccet félre téve, azért remélem hamarabb meglesz a neve. Majd, ha lesz végleges név, szólok. :))))

:)

Egyelőre most csak ennyi! Azt hiszem elég egyértelmű! :)))))

15 hetes

    Hihetetlen, de csütörtökön már 15 hetes lettem és ezáltal beléptem a 16. hétbe. Nem semmi, nagyon rohan az idő! Múlt szerdán megint jártam a dokimnál. Már nagyon vártam, mert kicsit izgultam, hogy minden rendben van-e babával. Tudom, hogy hülyeség volt, de ez van. Az ok az aggodalmamra csak annyi volt, hogy akkor már szombat óta nem már éreztem a mozgását. Persze ésszel tudtam,hogy még olyan pici, hogy nem kell mindennap éreznem sőt örülhetek egyáltalán, hogy ilyen korán éreztem. Hát ez van, hülye vagyok és aggódtam. :)))

   Ahogy megpillantottam a monitoron a babát, egyből láttam hogy pulzál a szíve, azonnal megkönnyebbültem. Majd megszólalt a doki: "Ez a baba nagyon jól érzi magát itt bent!" Odafordította a monitort és láttuk, hogy édesen alszik és szopizza az ujját. Hát elolvadtam, olyan drága volt. Gyorsan ki is nyomtatott egy képet. Olyan jó, hogy tőle mindig kapok képet. Bár nem a legjobb minőség, de a lényeg látszik. Szóval minden rendben vele, a nemét bármennyire is akarta, nem tudta megmondani, mert a lába között volt a köldökzsinór. Remélem következő alkalommal megmutatja, majd meglátjuk. Emma 20 hetesen volt hajlandó először megmutatni magát. :))) Most már véglegesítette a kiírt dátumot Január 21. Kíváncsi leszek, hogy mikor fog megszületni. 

    Már pár hete érzem a mocorgást, kapirgászást, rezgést, ahogy ficánkol, de 1-2 napja már érzem a "határozott" rúgásokat is. Persze még gyengécskék, de érzem, és végre nem telnek el hosszú napok mire újra érzem, max 1-1 nap marad ki. Ma reggel, miközben még feküdtem a hátamon, nagy bulit csapott, olyan sok rúgást kaptam, olyan jó volt. Bejelentkezett reggel ő is, hogy felébredt.  Emma már alig várja, hogy ő is érezhesse a kistesót. Milyen jó lesz! Annyira édes, ahogy félti a kistesót! "Jaj, anya! Meg ne nyomd a táskáddal a Babámat!" Már most nagyon gondoskodó nővér! 

    Már csak 1,5 hét és megyek újra a dokimhoz. Vicces, mert aznap, amikor mentem hozzá, reggel mondtam Lacinak, hogy jaj most már 4 hetente fogom csak látni kistesót, és az milyen rossz lesz, hogy fogom kibírni, eddig olyan jó volt hogy kb úgy jött ki a lépés, hogy 2 hetente láthattam. Erre a doki közli, hogy bár négy hét múlva lenne esedékes a kontroll, de akkor szabin lesz, így 3 hét múlva találkozunk! Hát én olyan boldog lettem. Úgyhogy 12-én saját doki. Akkor leszek 16+6. Rá 2-3 hétre genetikai ultrahang a kórházban, és utána megint arra 1-2 hétre saját orvos. Úgyhogy a 21. hétig megint nem fog eltelni max 3 hét, ahogy látom. Majd csak utána jön a "rossz" világ! De addigra meg már tényleg napi szintű lesz a mocorgás, úgy már kibírható lesz! 

És akkor jöjjön az ujjszopizós kép, és pár 15 hetes pocakos fotó:

A meglepetés

   Végre ideérkeztem. Szóval múlt vasárnap este, miután hazahoztam Emmát anyutól, elmondtuk a nagy hírt. Kicsit érdekesre sikeredett. Amint megérkeztünk, Laci egyből mondta, hogy meglepetésünk van számára. Erre Emma egyből mondta, hogy akkor ő megkeresi, mivel már többször előfordult, hogy eldugtuk a meglepit, mert imád keresgélni. Laci meg rákontrázott, hogy jó, keresse. Így elindult a keresés a lakásban. Nyilván nem találta sehol. :)))) Végül Laci elkezdett hideg-meleget játszani vele, nálam volt forró. Elkezdte a hátam mögött keresni. Nagyon vicces volt. Végül mondtam Emmának, hogy ez egy olyan meglepetést, amit most nem kaphat meg. Ettől elkeseredett, dünnyögött, mondtuk, hogy csak pár hónap múlva kaphatja meg. Nem igazán örült a dolognak. Aztán mondtam Emmának, hogy jártam doktor néninél, aki belenézett a pocakomba, szerinte mit láthatott bent. Egyből rávágta, hogy kisbabát. Annyira cuki volt, de zavarban volt nagyon. Meg volt illetődve percekig. Aztán eltelt egy kis idő, amikor elkezdett ugrálni örömében és tapsolni, hogy "Kisbabája érkezik." Annyira édes volt, majd 1 percre rá közölte: "Ezt már előbb is tudtam." 

    Annyira drága kislány, olyan figyelmes velem. Vigyázz a kistesójára. Esténként szoktunk olyat játszani, hogy Emma szobájában vagyok háttal állok neki, ő megbök engem, és elkezd futni előlem, én utána, ő apjához, aki felkapja és megvédi tőlem. :D Na és ezt fordítva is szoktuk, maikor én kapom fel. Miután megtudta a tesót, megint játszottunk ilyen "bökdösőset", és amikor apja mondta, hogy akkor most őt bökje meg, és én kapom el, akkor így elkezdett gondolkozni, majd közölte, hogy ez ne legyen, mert vigyázni kell a kistesóra, én ne vegyem fel. Annyira édes. Nagyon meghatódtunk.  Állandóan simizi a pocim, odabújik, puszit ad rá. Mindenkinek meséli, hogy "kisbabám van". Ezt persze nem értik. :))) Aztán mutogat a hasamra. :)

    És akkor itt a videó a nagy meglepetés keresésről, egy kis csalódásról, végül ahogy megilletődött. Az ugrálást, már nem vettük fel, mert akkor már nem videóztunk. Amúgy megkérdeztem, hogy jó meglepetés volt-e, és azt mondta, hogy igen, nem bánta, hogy nem kapott konkrétan semmit.

12 hetes ultrahang

   Ennek is eljött az ideje, hétfőn megejtettük a 12 hetes ultrahangot, amire Laci is el tudott jönni, most látta először a kistesót. Ezt nem a saját dokim csinálta, hanem a kórházban az ultrahangos, és a 18 hetes genetikait is ő fogja csinálni. Mondta is, hogy ahhoz időpontot kell majd kérni. Amúgy hétfőn volt anyum 60. születésnapja, plusz aznap volt 5 éve, hogy Emmával pozitívat teszteltem. Szuper évfordulós napon láthattuk újra a Babánkat, akivel minden a legnagyobb rendben volt. 

   Épp szunyókált a kis Drágaság és végig törökülésben volt, nagyon kis cuki volt.  NT: 2mm, BPD: 22mm, Crl: 64,4, ami 12+5 napnak felelt meg, az ultrahangos doki szerint a kiírt dátum január 20. Minden ultrahang alkalmával egyre többet hoz a "lemaradásból", a végén még vissza kerülünk az eredeti menszi szerinti január 14-hez. Ugye az első két ultrahangon 8 nappal volt kisebb, a harmadikon 7 nappal, most meg már csak 6. :))) Érdekességképpen, megnéztem Emma 12 hetes ultrahangját, és nála 12+1-nél voltam, és 47mm volt a crl-je, ami a táblázat szerint 11+2-nek felel meg. Érdekes, mert Emmánál tudjuk, hogy 1000%, hogy pont félidőben fogant. De nála szerintem az elején nem volt kisebb. Na jó, lényegtelen is. A lényeg, hogy szépen fejlődik a Picúrka. 

   Laci beállta a monitor mögé, hogy akkor kamerázik, amikor az ultrahangos rászólt, kamerázás nincs, majd a végén megállítja a monitort és arról készíthet képet. Ettől függetlenül Laci suttyomba mégis videózott, de nem a monitort vette, hanem a tv-t, paráztam, hogy a doki ne vegye észre. :))) De, ha már Emmáról készült ilyenkor videó, nehogy már Kistesóról ne legyen.  

   Eredetileg hétfő este el is akartuk mondani Emmának a nagy hírt, de visszament Anyuval, és tesóm kislányával Leányfalura, így Lillára való tekintettel nem mondtuk el, majd vasárnap este. Már nagyon várom. Amúgy lehet, hogy nagy újdonság nem lesz Emma számára, mivel hétfő reggel anyósomnak ezt mondta: "Képzeld Mama, lesz kisbabám!" Sokszor kisbabámnak hívja a kistesót. Szóval lehet legyint majd egyet, amikor közöljük vele a hírt, hogy ezt már eddig is tudtam. :DDD 

   Jövő szerdán megyek vissza a saját dokimhoz. Alig várom, hogy újra lássam a Babánkat. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit nő, és hátha a dokinénim meg tudja mondani a nemét. Jó-jó tudom, még elég korai, de reménykedni azért lehet. :)))

Imádkozik :D

10 hetes

   Hihetetlen, hogy így rohan az idő, mindjárt itt van a 12 hetes genetikai ultrahang és elmondhatjuk utána Emmának is a kistesót! Hétvégén mondta Anyumnak Emma: "Nemsokára anyu pocakjában lesz a kistesóm, és én olyan boldog leszek, meg anya is." Hát megzabálom, olyan édes ez a gyerek. :) 

   Elég jól bírom a terhességet, bár teljesen más, mint Emmával. Nála kb semmi tünetem nem volt, most meg kezdődött a két héten át tartó fejfájással. Hányinger is van, bár hányni nem hánytam, leszámítva a vírus okozta hányást, csak öklendezem, de az is bőven elég. Állandóan aludnék. Ez az álomkór jobban kikészít, mint a hányinger. Annyira kemény. Éjjel 9-10 órákat alszom, és napközben is le tudnám fejelni az asztalt, annyira fáradt vagyok. Remélem, ha belépek a 2. trimeszterbe ez elmúlik, és tényleg tele leszek energiával, ahogy mondják. Alig várom. :))))

    Na de jöjjön a lényeg. Tegnapra kaptam időpontot az új dokihoz. 9:45-re mentem, csak 15 percet kellett várakoznom, az asszisztens csaj csinált nekem egy kartont. Ő is nagyon kedves, meg a doki is. Elmondtam az orvosnak a vírust, a viszketést. A teafaolajra mondta, hogy jól tettem, gyógyszert úgy se adna 12 hétig, azt használhatom nyugodtan, ha gond van. Egyből megnéztük a babát, aki jól volt köszöni szépen. Keze-lába úgy kalimpált, hogy csak na. Annyira cuki volt. 3,5 cm már, két cm-t nőtt két hét alatt. Mondta is a doki, hogy megmérjük, már ha a hagyja magát. :)))) Láttam, ahogy lüktetett a kis szíve és a doki bekapcsolta a hangszórót és hallottam is, ahogy ver a szíve. Annyira jó volt hallani. Másik dokinál nem volt ilyen, plusz itt mindig kapok majd képet is. Most is kaptam, nem túl jó a minősége, de nekem akkor is tetszik, kis cukika. Lacinak egyből elküldtem a képet, plusz bejelöltem neki, hogy mi micsoda, ha esetleg nem tudná kivenni. :))) Ja és most méret alapján 9+6 volt tegnap a 9+5 helyett. Ennyi, egy héttel később fogant, így a kiírt dátum január 22-e lesz, ezt már a doki mondta. Megkérdezhettem tőle bármit, mondta, hogy nyugodtan kérdezzek, válaszolt mindenre. Nagyon jó fej, kedves, nyugalom árad belőle. Szerintem jó választás lesz ő. :)

   Megnyugodtam, hogy minden rendben van a Babával, őt nem zavarta a vírus, csak engem nem kímélt, de mindegy is. Én szenvedek, csak ő legyen jól. Legközelebb a kórházba megyek genetikai ultrahangra július 13-án reggel. Aznap lesz anyum 60. születésnapja és aznap lesz 5 éve, hogy pozitívat teszteltem Emmával. :) Este akkor majd el is mondjuk a jó hírt Emmának. Alig várom. Előtte 2-án megyek védőnőhöz, végre megkapom a kiskönyvemet is. 22-én megyek vissza a dokimhoz, és addigra el kell intézni az EKG-t, házi orvost, és a fogorvost. Úgyhogy lesz most program bőven. 

Íme a sztárfotó a 3,5 cm-es Picurkáról:

Nehéz egy hét

   Kemény egy hét áll mögöttem. Ugye két hete voltam dokinál, aki nem túl finoman megvizsgált. Másnap elkezdtem viszketni, előtte semmi bajom nem volt. Na szép, vártam egy napot hátha elmúlik. Nem múlt. Vettem kamilla teát, azzal mostam, öblögettem, fertőtlenítettem, kicsit enyhült a viszketés, de nem múlt el. 1-2 napig kentem canestennel, olvastam, hogy lehet, sok orvos "írta" már fel más kismamáknak is. De nagyon még sem akartam használni, ez csak picit javított a helyzeten. Persze hétvége volt, így csak hétfőn reggel tudtam elmenni dm-be és vettem teafaolajat, az természetes, és olvastam, hogy jó gombaölő. Ez volt az utolsó reményem. Mindenkinek ajánlani tudom, akinek ilyen baja van, egy nap alatt rendbe tett. Elképesztően jó. Megelőzésre is használható, és egy természetes anyag. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan rendbe tesz. Csíp, mint a fene, de megéri.

   Ugyanezen a napon végre felhívtam az orvosom, hogy kérjek tőle időpontot, mikor is közölte, hogy június 30-cal lehúzza a rolót, nem lesz magánrendelése, nem vállal több beteget. Hát én majdnem sírva fakadtam, hogy akkor most mégis kinél fogok szülni. Megbíztam benne, tök jó doki, kedves, és most kereshetek más orvost. Azt tudtam, hogy azért a kórházhoz ragaszkodom, ahol Emmát szültem. Jók a tapasztalataim, plusz anyósom ott dolgozik, és egy kis protekció, plusz odafigyelés nem árt. :)))))) Barátnőm egyből ajánlotta az orvosát, aki mellesleg nő, hogy milyen szuper jó, kedves, aranyos, nála szült, szuperlatívuszokban beszélt róla. Utána néztem, keresgéltem, mindenki jót írt róla, mondjuk nem túl olcsó, de Lacit meggyőztem, hogy őt szeretném, mert így internet alapján nagyon szimpatikus lett nekem. :)))

   Ezekkel a kalandokkal még nem volt ám vége. Még ugyanezen a napon, hétfőn éjfélkor elkezdtem hányni. Először arra ébredtem, hogy leesett a cukrom, majd mire azt visszatornáztam, jött a hányás. Kb óránként. Reggelre, én már olyan szarul voltam, hogy menni alig bírtam. Semmi nem maradt bennem. Laci elvitte Emmát oviba, én meg sírva hívtam anyut, hogy nem bírom annyira szarul vagyok, semmi erőm, semmi nem marad bennem. Tökre aggódtam a babáért is. Persze anyu Leányfalun volt, de feljött, közben hívta a házi orvosom is, aki kijött házhoz, és megnézett. Mondta, hogy ez bizony vírus, de nyugodjak meg a babának nem lesz baja, csak ne száradjak ki. 11-kor B6 vitamint bevettem, amiért a szomszéd ment el nekem a gyógyszertárba, és onnantól kezdve nem hánytam, "csak" szarul voltam, de legalább a víz is bennem maradt, meg anyu főzött krumplit, meg rizst is, és azokat is óvatosan ettem. Aztán a gyomrom fájt, égett. Sehogy nem tudtam feküdni. Este kilencre lettem úgy rendben. Másnap már nem voltam rosszul, csak gyenge voltam. 

   Szóval egy hét leforgása alatt ezek így mind összejöttek. Persze elkapta Emma, Laci és anyu is. Mondjuk egyikük sem hányt. Emmának hasmenése volt. Laci meg lázas volt, rosszul volt, de nem jött ki belőle semmi. Így neki hosszabban is tartott, nem egy nap alatt ment át rajta. :( A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és a dokihoz is kaptam időpontot a tegnapi napra. Mindjárt arról is írok, de az külön posztot érdemel. :)))