Lábikók

   Itt az előző posztomban ígért bejegyzés a drága kicsi lábikóiról, amiről az elkövetkező hónapokban sokat fogtok olvasni, ugyanis fontos eleme lesz az életünknek, mivel Lénárd baba dongalábakkal született, a lábfejei teljesen befelé fordulnak. Láttuk mi is egyből, hogy nem úgy állnak, ahogy kellene, de elsőre azt gondoltuk, hogy na ő is elfeküdte a pocakomban, mint a nővére, csak ő másképp. Járunk dévényeshez majd, esetleg neki is kell majd alváshoz egy kis időre sín és ennyi. Hát tévedtünk. 

   Másnap reggel a kórházban jött a gyerekorvos, és mondta, hogy dongák a lábacskák, amint hazaengednek, sürgősen menjünk ortopédiára, gipszelni fogják, és reménykedjünk, hogy az elég lesz, műtét nem kell. Mit ne mondjak, eléggé leforrázva éreztem magam, aggódtam Nárdiért. Azonnal el kezdtem olvasgatni a téma iránt, hogy mi is ez a dongaláb, hogy kezelik. Persze rémtörténeteket is sikerült találnom. Elolvastam, hogy van helyzeti dongaláb, amikor is csak elfeküdte a pocakban és van genetikai eredetű dongalábaság. Persze bíztunk az első variációban, de másnap jött a gyógytornász is, és ő azt mondta ez bizony nem elfekvésből eredő rossz tartás, ahhoz súlyosabb sokkal. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy egyből ortopédia. És akkor itt jött a nagy kérdés, hogy mégis kihez vigyük, nyilván jó orvoshoz akartuk vinni. Fórumomban is érdeklődtem, hogy tudnak-e ajánlani, kaptam is egy nevet. El is felejtettem, hogy anno Emmát is hozzá vittük, és ő hozta rendbe a lábikóit. Jókat olvastam róla, így eldöntöttük hozzá visszük el. 

    Kedden kiengedtek a kórházból, csütörtökre kaptunk időpontot a dokihoz. Megnézte Lénárd babát, és ő is mondta, hogy ez bizony nem elfekvésből eredő dongaláb. Elmondta, hogy egy új ponseti féle eljárás szerint gyógyítják már a dongalábat, ez a legsikeresebb, teljesen jól meggyógyítható a láb.

A ponseti módszer a következőből áll:

- 4-6 héten át a teljes láb gipszelése, amit hetente cserélnek és nézik, hogy javul a láb

- az esetek 80%-ban szükség van egy kis műtétre, ahol az Achilles-inat át kell vágni

- 3 hét folyamatos gipsz a műtét után

- a gipsz levétel után azonnali sínhordás a nap 23 órájában 3-4 hónapon keresztül

- végül nappal lekerül a sín, és csak alváshoz kell hordani 4-5 éves korig.

Ez az orvos azt mondta, hogy a nappali sín hordás járásig tart, ez elég ijesztően hangzott. Mondjuk alapból az egész elég ijesztő. Megbeszéltük, hogy január 27-én szerdán kezdjük a gipszelést, addig masszíroznom kell a lábacskáit. 

   Közben rátaláltam facebook-on egy zárt dongalábas csoportba, ahol nagyon sok hasznos információt kaptam. Leírtam az esetünket, és hogy melyik dokihoz járunk. Több mindenki le akart beszélni erről az orvosról, mert ő bár az új eljárást használja, sajnos nem jó benne, és több lábikót is elrontott már, és azt tanácsolták, hogy vigyem el Lénárd babát Dr Szabó Miklós Károlyhoz, aki a legjobb ebben. Ő hozta be Mo-ra a Ponseti módszert, kint tanulta a Ponseti Intézetben Iowa-ban. Nagyon sokan a csoportban hozzá járnak. Sajnos rajta kívül max 1-2 jó orvos van, aki ért a dongaláb kezeléshez. Ez elég elkeserítő sajnos. Nagyon sok elrontott lábat visznek Szabó dokihoz, akit próbál helyre hozni. Én nagyon el akartam hozzá vinni Lénárdot, a legjobbat akartam neki, de dilemmáztam, hogy mégis hogy. Mondták, hogy írjak neki emailt. Két anyuka is mondta, hogy hivatkozzak rájuk.

   Hétfő késő este meg is írtam az emailt és elküldtem. Kedd reggel már válaszolt is, hogy hívjam fel telefon, várja hívásom. Fel is hívtam, elmondtam mindent, bár a levélbe leírtam részletesen a dolgokat. Azt mondta, hogy nagyon szívesen elvállal, másnapra tudott időpontot adni, így már nem is mentünk szerdán a gipszelésre, hanem délután Szabó dokihoz. Nagyon izgatott voltam, hogy mit mond. Bár tudtam, hogy az eljárás az lesz, amit már leírtam, de mégis a legjobb kezekben leszünk. Szerda délután el is mentünk a rendelőjébe, és megvizsgálta. A dongalábat 0-6-ig pontozzák. A 6-os sem azt jelenti, hogy nem lehet teljesen rendbe hozni, csak a súlyosságot jelzi, annyival hosszabb a folyamat. Lénárd 3,5 pontot kapott a lábacskáira, ami nem olyan rossz. Azt mondta az orvos, hogy nagyon szépen korrigálható. A jobb lábát teljesen ki lehet egyenesíteni, a balt nem. Mivel ilyen jól korrigálható, az is lehetséges, hogy az elején 2-3 hét gipsz is elég lesz, persze ez majd menet közben derül ki, utána jön nagy valószínűséggel a műtét...és így tovább.  Annyira látszik, hogy érti a dolgát az orvos, ég és föld volt a két orvos, össze se lehet hasonlítani őket. Videót mutatott, mindent elmagyarázott, még dongaláb csontvázat is mutatott. Imádja a munkáját, mondta, is hogy imádja, ez a szerelme, hogy lábakat gyógyítson. Egyszerűen ezért él, és látszik, hogy a gyerekeket is imádja. A végén miután felöltöztettem Nárdit, és beraktam a babahordozóba, kb kivette a kezemből és ő csatolta be. Véleménye szerint nem olyan sürgős az azonnali gipsz, szerinte az első pár hétben még nyugalom kell a babának, családnak, hogy összeszokjanak. Így miután betöltötte a három hetet akkor kezdjük a kezelést, azaz február 8-án 8:30-kor vár minket Heim Pál Kórházban. Még van egy nyugis hetünk gipszek nélkül. 

   Annyira megnyugodtam, hogy ehhez az orvoshoz kerültünk, és hálás vagyok a csoportnak, hogy ajánlották őt nekem. Profi kezekben lesz a fiam, aki szépen helyre fogja hozni azokat a cuki lábacskákat. Nem lesz egyszerű menet. Lesznek hullámvölgyek, biztos lesznek mélypontjaim, de végig csináljuk az ő érdekében. A fórumon látok rengeteg siker történetet. Van egy anyuka, akivel rendszeresen beszélek. Az ő kisfia 4,5 pontot kapott, és ma már gyönyörűek a lábai, egy évesen szépen el kezdett járni. Minden rendben van vele. Fél éves korától már csak alváshoz hordja a sínt. Elmondta, hogy milyen jól viselte a kisfia a tortúrát, hogy sok esetben a szülőknek sokkal nehezebb. Mivel még olyan kis picurkák, könnyen alkalmazkodnak a dolgokhoz. Annyira csodálatos, hogy feltalálták ezt a módszert, mert sokkal kíméletesebb és sikeresebb. A régi módszer szerint, olyan sok fájdalmon mennek keresztül a gyerekek, sok-sok nyitott lábműtétekkel, és későbbi visszaesésekkel. Örülök, hogy nekünk nem ez lesz az utunk.

   Volt, aki azt mondta, hogy mennyivel jobb lett volna, ha már ultrahangon megmondják előre, fel tudok rá készülni. Én nem így gondolom. Ismerve magamat, én végig aggódtam volna a terhességet, nem tudtam volna úgy élvezni az egészet. Ennek így kellett lennie, hogy nem tudtam előre, és ennek nagyon örülök. Pedig több orvos is látta a Fiamat, 4D-s ultrahangon is voltunk, sehol senki nem vette észre, de tényleg nem bánom. 

   Hosszú út áll előttünk, de túl leszünk rajta, és szépen helyre hozzuk azokat a csodás lábikókat. És nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan nyugalommal fogja venni a megpróbáltatásokat, amilyen nyugodt most. Nem véletlenül kapta a Lénárd nevet, aminek jelentése "erős, mint az oroszlán", erős lesz, megcsinálja, és szép erős lábikói lesznek, jövőre itt fog rohangálni körülöttünk, és majd sokat focizik apukájával és nagybátyjával Dávidkával. :)))

2 hetes

   Bizony ma már két hetes lett a mi kis drága Manócskánk! Csodálatos kisbaba, teljesen odavagyunk érte mindannyian. Ő maga a béke és nyugalom szigete. Szinte nem is sír, csak ha már elfogyott a türelme és cicit akar, vagy nem tetszik neki a pelenkázás, és amikor a lábát masszírozom, amit sajnos muszáj (erről majd jön egy külön poszt). Ha felébred, akkor sem sír, hanem csöndben nézelődik a kiságyában. Olyan egy édes, drága nyugodt baba.

   A kórházban szerencsére csak három napot kellett töltenünk, sőt még annyit sem, mivel szombat délután született és kedden mehettünk is haza. A kórházzal nem volt bajom egyáltalán, egyedül voltam a szobába, szuperül elvoltam, nem zavart senki. Egyedül Emma hiányzott, na meg én neki. Nagyon nehezen viselte a külön töltött időt, pedig már sokkal többet is voltunk már távol egymástól nyáron, de nyilván most más volt a helyzet, tudta, hogy Lénárddal vagyok együtt, és Ő nem lehet velünk. Vasárnap amikor bejött meglátogatni, utána volt sírás, mikor el kellett mennie. Nagyon szurkoltam, hogy kedden haza engedjenek, ne sárguljon be Nárdi. Szerencsére csak picit kezdett sárgulni, de bőven belefért, főleg, hogy ügyesen, sokat szopizott. 

   Kedd délután Emmát is hazahozta anyu, és nagy volt a boldogság. Annyira imádja az öccsét, teljesen odavan érte. Nem győzöm kicsit visszafogni, hogy ne ölelgesse, puszilgassa már annyit. Főleg, hogy másnapra, szerdára természetesen beteg lett Emma. Nátha, köhögés, csütörtökön elesett is volt, meg lázas. Kicsit paráztam, hogy mi lesz így Lénárd babával, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy nem lesz gond. Vagy el sem fogja kapni, vagy csak folyni fog az orra és szívni kell. Más nem lesz, mert még védik az anyai hormonok, vagy mi, plusz az anyatej is. Sajnos, betaknyosodni sikerült neki pár napja, úgyhogy szívjuk az orrát, én iszom a kálciumot, eszem a c vitamint, de ennyi. Más gond nincs, láz nincs. Remélem most már így is marad és hamarosan az orrfolyás, szörcsögés is el fog múlni. Amúgy vicces, hogy egyáltalán nem zavarja az orrszívás, sőt, ha elalszik cici közben és gyorsan még kiszívom az orrát, fel sem ébred rá. :))))

1 hetes ♥

   Első pár napban óránként cicizett, még itthon is és éjjel is, már kezdtem aggódni, de aztán szépen kezdett alakulni a dolog, és most már általában beállt 3 óránkénti evés-alvás periódusra is. Persze vannak olyan időszak, amikor gyakrabban ébred és kéri a cicit. Sőt most már kezd egyre többet ébren lenni, az utóbbi két napban, már elég sokat olyan édesen elnézelődik, pl ma délelőtt is elég sokat fent volt. Na meg este próbálom hat után ébren tartani, hogy éjjel aludjon. Mert a hét elején volt két éjszaka/késő este, amikor kipattantak a szemei, és akkor nézelődött, amikor aludni kellett volna, és én is alhattam volna, mivel már Emma aludt. Ugye mivel itthon van Emma folyamatosan, és már nem alszik délután így a napközbeni alvásom kilőve, eddig összesen kétszer sikerült. 

   Tegnap leesett a köldökcsonkja is 13 naposan, nagyon szép a köldöke. Este meg is ünnepeltük egy hosszabb pancsival, amit nagyon élvezett. Meg is mértem puccosan ennek örömére, és 3800g-ot nyomott. 3400g-mal született, 100g-ot fogyott, így összesen fél kg-ot hízott az Uraság majdnem két hét alatt. Nem éhezik, az tuti! :)))) Egy hetesen amúgy 3550g volt. 

   Még meg kell említeni, hogy meglátogatott már minket minden nagyszülő természetesen. Apósomék akkor voltak itt, amikor pont egy hetes volt szombaton, előző nap voltak Apumék, akiktől kaptunk nagyon cuki rucikat. Anyósom is volt hétfőn, de ugye a kórházban minden nap látta, hiszen ott dolgozik. Anyum meg csak egyszer tudott jönni, mivel Emma jól megfertőzte, és jó beteg lett, lázas, ágynak dőlt, úgyhogy a tervezett segítség is elmaradt. De nagyon jól boldogulunk, szerda óta már hármasban, mivel Lacinak már mennie kellett dolgozni. Emma 4-6 hetet itthon marad velem. Nem hiányzik, hogy betegségeket hozzon haza az oviból, plusz megoldani sem tudnánk az elvitelét, elhozatalát, mert egy újszülöttel nem megyek be nyilván az oviba, Laci meg nem tudja vinni munka miatt. Úgyhogy itthon nyomjuk hármasban, de jól megy nagyon.

   Nagyon boldogok vagyunk, hogy van nekünk ez a két drága gyönyörűséges gyermekünk! ♥♥♥

Kajakóma

Csöpp

2 hetes ♥

Megszületett :)

 Szófogadó gyermekként, teljesítve kívánságomat 2016.01.16-án villámsebességgel megszületett Drága Kisfiúnk Lénárd, 3400g-mal és 54cm-rel. Ez egy álomszülés volt, mindenkinek ilyet kívánok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű és gyors lesz. 

   Ugye drukkoltam azon, hogy hétvégén szüljek, mivel Emma nem volt itthon és így könnyebb volt elindulni, ráadásként a 16-át nagyon szerettem volna, mert az olyan jó dátum. :) Olvastam több helyen, hogy a tonic beindíthatja a szülést. Annyira nem hittem a dologba, bár sokan írták, hogy másnapra beindult, de úgy gondolom, hogy max olyan esetekben használ, ha már amúgy is készen áll az ember. Ettől függetlenül vettem egy 1,75l-es üveget, mellé narancsot amit belefacsartam, mert magában nem tudtam volna megírni. És szépen megittam mind. Péntek este mondtam Lacinak, hogy én holnap szülni fogok, na nem a tonictól, hanem mert megbeszéltem a gyerekkel. Aztán lefeküdtem aludni.
   Szombat hajnalban volt 1-2 jósló fájásom. Néztem is, hogy hű, mi ez, ezt még nem ismerem. :)) 3-4 fájás után elmúlt. Kilenc óra körül megint volt 1-2, majd újra elmúlt. Negyed 12-kor kezdődött újra, először 18 perc múlva jött a következő, aztán már 6-7-8 percenként. De szinte alig fájt 20-30 mp-ig tartott, a vége felé már már egy percesek lettek. Mondtam Lacinak olyan éhes vagyok, ennék valamit, de nem volt otthon semmi. Aztán rájöttem, hogy kínait ennék. Fél 1 körül autóba ültem és elmentem a közeli kínaishoz, aztán Lacinak vettem gyrost, sőt bementem a diéta abc-be még sütikért. Közben meg jöttek a fájások. Letöltöttem a telefonra fájás mérőt, így mindig nyomogattam, amikor elkezdődött, meg befejeződött. A járkálástól sűrűsödött, 4-5 perces lett, de továbbra se fájt nagyon, csak éreztem, hogy van. Laci közben otthon készülődött, borotválkozott, ha indulni kéne.
   Hazaértem, megebédeltünk és akkor 18 perc is eltelt két fájás között. Így gondoltam letusolok meleg vízzel. Azt mondják, ha csak jósló fájások, akkor a meleg víz elmulasztja a fájásokat, ha pedig vajúdás már, akkor szépen rendszerezi. Úgyhogy kíváncsian vártam hogy reagálok a meleg vízre. Ahogy elkezdtem zuhanyozni 1,5-2 percesek lettek a fájások. Hűha, mondtam Lacinak talán mégis szülünk. Háromnegyed kettő után kicsivel felhívtam a dokit, hogy szerintem szülünk, elmondtam a helyzetet. Mondta, hogy ez nagyon gyanús, hogy szülök, indul is a kórházba. Tökre paráztam, hogy vajon tényleg szülés-e és nem fölöslegesen rángatom be a dokit. Annyira hihetetlen volt számomra, hogy szülök, annyira nem fájt, Emma szülése után, ez teljesen meglepő volt. Na meg megtapasztalni ezt a fokozatos ráhangolódást, amit nem tudtam megtapasztalni akkor. Állva esett jól fájásokkor és közben ringattam a csípőmet és így szinte nem is fájt.  Felhívtam anyut is, aput is, Laci az ő szüleit, hogy úgy tűnik szülünk. Negyed 3-kor elindultunk a kórházba. Közel van, gyorsan odaértünk, A betegfelvételen bejelentkeztünk, mondtam hogy szülni jöttem. :) Kérdezte, hogy elfolyt-e a magzatvíz. Mondtam, hogy nem, fájásaim vannak. így megkérdezte, hogy kibírom-e míg megcsinálja a papírokat, mondtam, hogy persze, hisz tök jól voltam. Végül nem tudta megmondani, hogy a 8.-ra vagy a 9-re kell-e mennem, így a nyolcadikon kiszálltunk a liftből, nem találtunk ott senkit és felhívtam a dokit 14:41-kor (utólag megnéztem), hogy hova is menjünk. Mondta, hogy menjek a kilencedikre a szülészetre, csengessek be, ott vár. Laci lifttel akart menni, de mondtam, hogy nem kell, lépcsőzzünk legalább az is gyorsít a dolgon. :)
   Ott várt a dokim meg egy fiatal, nagyon kedves szülésznő. Teljesen üres volt a szülészet, senki nem szült, így megkaphattam megint a legnagyobb franciaágyas szülőszobát, mint Emmánál. Lepakoltunk, szülésznő adatokat vett fel, én közben átöltöztem hálóingbe, majd átmentünk a vizsgálóba, hogy doki megnézze hogy állunk. Mondta, hogy eltűnt a méhszáj, szépen visszasétálunk a szülőszobába és megrepeszti a burkot. Gondoltam oké, aztán még pár órát elleszünk. Hát tévedtem. :) Ott előkészítették a szülőágyat, aztán kb 15:00 magasságában feküdhettem fel rá. Ott azért kényelmetlenebb volt, amikor jött egy fájás, úgy fekve, nem tudtam ringatni a csípőmet, de még ez is viselhető. Doki elkészült a burokrepesztéshez, közben mondta Laci, hogy elmegy pisilni. Erre a szülésznő: "Hova megy apuka, amikor épp jön a baba?" Nem értettük, hogy mi van, Laci is csak lesett, de aztán csak elengedték, mivel akkor jött csak a burokrepesztés. Tök kellemes volt, ahogy a meleg víz kiömlött. Majd a doki közölte, hogyha jön fájás és úgy érzem, nyugodtan nyomhatok, én meg csak  lestem nagyokat, hogy miért nyomnék, hiszen most jöttünk, még nem szülhetek? Még nem tarthatok itt? Pedig igen. Mindent mondott az orvos is, szülésznő is, hogy hogyan csináljam. Olyan nyugalom áradt mindkettőből. Aztán elkezdtem nyomni. Na itt kezdett el fájni. A legrosszabb az volt, amikor már ott volt a feje, elmúlt a fájás és nem nyomhattam. Na az piszok rossz volt. Azt hittem sosem jön már a következő fájás, és sose nyomhatok, úgy éreztem, mint, akit szét feszítenek. Aztán végre jött a fájás, pár nyomás volt még és végül kicsusszant Lénárd baba. Felemelő érzés volt. Egyből a mellkasomra tették. Olyan jó volt és hihetetlen. Nem akartam elhinni, hogy ott van ő, a mi tökéletes Kisfiúnk. Annyira szép volt, édes. Laci elvághatta a köldökzsinórt, ami amúgy nagyon rövid volt, csodálkoztak is, hogy kétszer ekkora szokott lenni.
   Utána meg kellett szülnöm a lepényt, na az sem volt túl kellemes, ahogy nyomkodta a doki a hasamat. Addig Lénárd babát elrendezték, és megkapta Laci, míg velem végzett az orvos. Szerencsére sok dolga nem volt. Nem kellett varrni sem. Olyan profik voltak, hogy gátvédelemmel tudtam szülni, és még csak repedni sem repedtem. Annyira örültem neki. Nagyon hálás voltam.
   Miután végeztek velem, átfeküdtem a franciaágyra, és ott voltunk két órán át, míg tartott a megfigyelés. Addig Lénárd is ott lehetett végig velünk, sőt végig cicin volt, ahogy elvesztette,  már tátikázott és kereste a cicit. Olyan kis ügyes volt. Két óra elteltével elvitték őt, én is felkeltem, elmentem pisilni és szépen lementünk, elfoglalni a szobát. Én egy vagy két ágyas szobába szerettem volna lenni, ez viszont a csecsemő részen nem volt szabad, viszont a terhespatológián igen, így ott kaptam szobát, egy két ágyasban egyedül. :D Hat után mehettem is Lénárdért és este 10-ig ott lehetett velem, éjszakára elvitték. Persze éjjel sokat nem aludtam, mivel teljesen izgatott voltam, újra és újra éltem a szülést. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen könnyű és ilyen gyors volt, hogy kb 10 perc volt, amire azt mondhatom, hogy fájt. És a mai napig azon nevetek, hogy simán autóba ültem, vezettem, elmentem, vásárolgattam, miközben vajúdtam épp, elképesztő. Még mielőtt beültem a kocsiba, a szomszédom (akivel jóban vagyok) kérdezte, hogy na mikor szülök? Mondtam  neki vigyorogva, hogy szerintem most, ma. Meg is lepődött, hogy akkor miért vagyok ilyen vidám. :)))
Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen álom szülésem lehetett. Fantasztikus élmény volt. Tényleg mindenkinek ilyet kívánok!

És itt van Ő, Lénárd baba kb 1 órásan:

Izgi

   Elvileg egy hét van a kiírt szülésig. Ma vagyok 39 hetes. Amúgy, ha a menstruációmat néznénk, akkor ma lenne a terminusom vége. Ma lenne a nagy nap, de ugye mindig egy héttel kisebb volt, így el lett tolva egy héttel a szülés dátuma. Tegnap délelőtt megjártam a CTG-t, dokit. Öcsi nem igazán volt túl közreműködő. Aludt folyamatosan, nem akart felkelni, végül berregtetni kellett neki, hogy méltóztasson felébredni. Így nagy nehezen el kezdett mocorogni, és együtt működött. Viszont a méhtevékenységem most egyenlő volt a nullával. Semmit nem jelzett a gép. Pedig annyit keményedek, de ott akkor épp nem. Hát ez van...

   Utána felmentem szépen a dokihoz a CTG papírommal. Mondta, hogy minden rendben. Megkaptam a vérvételem és kenetem eredményét. Egyszerűen minden tökéletes. A vérképemben nincs eltérés, és a kenetemben sem volt semmi, se sztrepto, se gomba... hurráááá! Méhszájamat megvizsgálta. Kicsit tágultam tovább, a méhszájam egyre jobban puhul, és a méhnyakam is még jobban lerövidült, szóval szépen lassan haladunk a cél felé. :) 

   Legközelebb csütörtökön megyek CTG-re 40+0-kor, ha addig nem szülnék. Azt mondta a doki, hogy egy hétig szokta engedni túlhordani a kismamákat, viszont a betöltött 40 hetességkor, ha olyan a méhszáj állapota, fel szokta ajánlani, hogy akár aznap is beindítja a szülést. Márpedig az én méhszájam már most úgy áll, úgyhogy gondolkozzak el, hogy ha 21-ig nem bújik ki, ha akarom szülhetek aznap. Mondanom sem kell, hogy nem igazán szeretnék ilyenről dönteni, úgyhogy mondtam is Öcsinek, hogy legyen kedves addig megindulni kifelé, ne kelljen ilyenről gondolkoznom.

   Kora délután piros csíkocskák jelentek meg a folyásomba, hol pirosabb, hol rózsaszínesebb volt. Biztonság kedvéért felhívtam a dokit, mondta, hogy szerinte a vizsgálattól van. Én is elsőre arra gondoltam, bár óvatosan vizsgált. Estére el is múlt, hogy elkönyveltem, hogy bizony a vizsgálattól volt. Most viszont újra kezdődött a rózsaszínes folyás. Ez inkább már szerintem tágulásos "vérzés" lesz. A pocim is tompán fájdogál ilyen menstruációszerű görcsölés, folyamatos, nem összehúzódások még. Szerintem szépen tágulgatok, ami remélhetőleg csökkenti majd a szülés idejét. Úgy gondolom, hogy itt 1-2 napon belül baba lesz. Anyu elviszi hétvégére Emmát, úgyhogy nem kell megoldanunk az elhelyezését. Holnap reggel elviszem oviba, és mondhatni onnantól kezdve szabad vagyok. :)))) Mondjuk a szombatot néztem ki 2016.01.16-a tök jó dátum, de persze már megérkezhet holnap is. :DDD Egyre izgatottabb vagyok, és nagyon várom a nagy találkozást.

Könnyen lehet, hogy legközelebb babás hírekkel fogok bejelentkezni. :)))

Mai friss 39 hetes kép:

34-39 hetes

Képek

Emmával 38 hetesen, és ma Öcsivel 38 hetesen:

2 hét

   Ennyi van hátra a kiírt dátumig, de nagyon úgy érzem, hogy nem húzzuk ki addig, és nem is igazán szeretném, mert egyre jobban szenvedek. Ezt a hetet még mindenképpen egyben kellene töltenünk, mivel Laci eléggé lebetegedett, úgyhogy ha most beindulna a szülés, nem lehetne velem, annak meg nagyon nem örülnék. Szóval lábakat összezárni!!! :)))

   Tegnap megvolt a második CTG, méhszájvizsgálat, utolsó ultrahang, vérvétel, kenetvétel. Reggel 6:30-ra már ott voltam a kórházban. Ultrahangon mindent rendben talált a doki, az áramlás tökéletes, BPD: 96mm, becsült súly 3500g...khm. Persze +/- 10%. Lehet akár 3200g, vagy 3800g is, remélem az előbbi. Emmánál már tuti jóval nagyobb lesz legalább fél kilóval. Méhszájam már egy ujjnyira nyitva, úgyhogy legalább volt értelme a sok keményedésnek. Ebben bíztam. :D Kenetet levette a sztreptohoz, utána jött a vérvétel. Több, mint egy órát vártam. Nem akartam elhinni. Ezt a doki tudhatta, hogy ilyen korán kellett bennem, mert így is 8 után végeztem, aztán gyors reggeli, Öcsi tuningolás, hogy ébren legyen a CTG alatt. A vérvételnél éreztem, hogy piszkosul fáj, pedig nem szokott, hogy valamit nagyon elszúrt a csaj, hát nem tévedtem. Borzasztóan néz ki a karom, és annyira fáj most is. Még sose volt ilyen. 

   A CTG-m jó lett. Öcsi ügyesen produkált, szépen ébren volt. Kicsit meg kellett párszor simiznem a pocakomat, a kis talpát, de nem kellett sokkolni őt, hogy ébredjen. Most már elég sok fájást mért a gép, sőt volt közel 80-as erősségű is, jól ledöbbentem, ilyenkor mindig keményedett a hasam. Nem csoda, hogy nyílok szépen meg. Nem is baj, annyival kevesebb idő lesz majd a szülés. Megnéztem Emma CTG-s papírjait, jól emlékeztem,hogy nála sosem volt mérhető fájás, szög egyenes volt a fájásos görbém. :D Egy héttel későbbinél volt egy 50-es fájás és kész. Most sokkal tevékenyebb a méhem.

    Azóta is rengeteget keményedik a hasam, ha talpon vagyok, nyugalmi állapotban nem nagyon. Totyogva, pingvin módjára sétálok, mert állandóan bekeményedik, belenyilal lent, sőt újra elkezdett úgy fájni a szeméremcsontom, hogy öröm nézni. Még összezárni sem tudom rendesen a lábam. Ebből szerintem nem lesz túlhordás, csak várja meg szépen apukáját, hogy meggyógyuljon, utána jöhet. Őt kúráljuk ezerrel, én meg próbálok nem egy légtérben lenni vele, nehogy elkapjam. 

    Ma beszéltem az orvosommal. A vérvételem eredménye tökéletes, nincs semmi teendő, egy hét múlva találkozunk CTG után, ha addig nem szülök. :)

És akkor itt a tegnapi CTG-m, mellette Emmával ugyanekkor készült CTG eredményem, és nála az egy héttel későbbi, ami szülés előtt 3 nappal készült. :)

Nagyon izgalmas most már így a vége!! Várom a NAGY találkozást!!! :))

Célegyenesben

   Bizony, bizony, mondhatni az utolsó napokat rúgjuk 2 in 1. Ma vagyok 37+3 napos, két és fél hét van a kiírt dátumig. Kíváncsian várjuk, hogy mikor akar Öcsi kibújni, akinek már van neve, de ha már eddig kibírtátok, most már csak születésekor fogom elárulni, mire esett a választás. Már nem kell sokat várni rá.  :D 

   Most szerdán megvolt az első CTG vizsgálatom is. Ez olyan izgalmas, én valahogy nagyon szeretem, Emmával is élveztem. Az elején aktív volt, aztán bealudt, végül ébreszteni kellett, és újra beindult. Minden rendben van. 1-2 fájást is mért a gép, volt 40-es erősségű is. Emmával anno, állandóan szög egyenes volt a fájás mérő, sose mutatott semmit. Most aktívabb a méhem. Kicsit csalódottan jöttem el, mert eredetileg úgy volt, hogy lesz méhszáj vizsgálat, sztrepto szűrés, de a dokim nagyon rohant egy szüléshez, így ezek elmaradtak. Mondjuk a sztreptora amúgy is azt mondta, hogy jövő hét elejére lett volna csak eredmény az ünnepek miatt, így nem gáz. De már olyan kíváncsi voltam/vagyok a méhszájam állapotára, remélem már nyílok meg, és nem vagyok totál zárt. 

   Kérdezte, hogy mikorra kaptam időpontot a következő ctg-re, mondtam, hogy szerda 8:30. Erre ő: "Tökéletes, akkor 6:30-kor találkozunk!" He??? Ó anyám. Mehetek hajnalok hajnalán, 5:30-kor indulhatok otthonról, anyu viszi, akkor Emmát oviba. Meglesz az utolsó ultrahang, sztrepto szűrés, vinni kell pisit, vérvétel... De ezek akkor sem fognak két órán át tartani, szóval várhatok majd jócskán a ctg-re. Na mindegy, majd viszek könyvet, olvasok addig. 

   Amúgy az utóbbi két napban sokat keményedik a hasam. Pénteken, mintha egy nagy kőtömb lett volna a hasam helyén. Jó lenne tudni, hogy csak nő a hasam és azért, vagy ez már jósló, esetleg az időjárás változás miatt. Na mindegy... meglátjuk mikor akar kibújni Öcsi. Remélem nem húzzuk ki végig. :D Hétfőn megy Emma oviba, pár napot pihengetnék, és jöhet is. De el tudok tekinteni a pihenéstől, akár ma is jöhet!

KICSI FIAM NAGYON VÁRUNK!!!!!!  :)))

36+1

Hangulat világításban :D

Nagyon szereti Öcsit <3