35 hetes

    Már csak 5 hét van hátra a kiírt dátumig. Megkezdtem a 36. hetet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor fog kibújni Öcsi, előbb vagy később esetleg. Nekem az a megérzésem, hogy nem húzzuk ki teljesen végig. Mondjuk nem is bánnám, mert egyre nehezebb az egész, de közben meg tudom, hogy utána nagyon fog hiányozni a terhesség, ahogy itt mocorog a hasamban, még ha sokszor fájdalmas is. A tízes szám a kedvencem, úgyhogy kinéztem magamnak 01.10-ét. Meglátjuk Ő mire gondolt. Amúgy 2016.01.16. se lenne rossz, de addig már annyira nem szeretném húzni, de persze simán benne van a pakliba. Meglátjuk.

    Egy hete voltam dokinál utoljára a magánrendelőjében, most már csak a kórházban fogunk találkozni. Megnyugtatott, hogy teljesen zárt a méhszájam még a sok keményedés, és hüvelybe nyilalgatások ellenére is. Nagyon megkönnyebbültem ettől, mert kicsit paráztam, hogy nem kezdtem-e nyilni már. 34+1 naposan 2500g-nak mérte Kistesót, BPD-je meg 91 volt. Ettől egy kicsit megijedtem. Pont egy kilót hízott 4 hét alatt. Mondta, hogy nyugodjak meg, nem ugyanolyan ütemben nőnek mindig. Halkan megjegyzem, Emma 39+1 naposan 2800g-mal született. Az már tuti, hogy az öccse nagyobb lesz, bár ezt eddig is sejtettük. Utána olvastam amúgy, és a 2500g 35. héten igazából teljesen korrekt, mondhatni tankkönyvszerű, csak a feje 36-37 hetesnek felel meg, de lehet mérés hiba is, na meg ugye a sok ész. :))) Legalább a nagyobb feje, majd gyorsabban kitágít szüléskor. :)

    Doki rákérdezett, hogy milyen gyorsan született Emma. Elmondtam, hogy 5 óra volt. Erre az a válasz érkezett, hogy akkor ha beindul a szülés hívjam azonnal és induljunk egyből, mert a második gyerek sokkal gyorsabb szokott lenni. Hmmm...nem bánnám ha így lenne. Kíváncsi leszek. Beszélgettünk még a szülésről, EDA-ról, hogy ott lehet-e velem, amíg engem 2 órán át megfigyelnek. ..stb. Annyira jó, hogy bármit meg lehet beszélni a dokival. Alig találkoztunk még, de mintha ezer éves ismerném. Annyira örülök így utólag a dokiváltásnak. Tök nyugodt vagyok mellette, biztonságba érzem magam.

     Nemsokára kezdődnek a CTG vizsgálatok, méghozzá december 30-án 9:15-re megyek először. A vizsgálat után doki megnézi az eredményt, a méhszájamat is, és nem bánnám, ha ultranhanggal is rá vetnénk egy pillantást, hogy vajon súly ügyileg hol tart.

A hasam növekszik, Öcsi nem nyugszik, állandóan mocorog, de tényleg. Tegnap előtt kíváncsiságból el kezdtem írni, hogy vajon mennyit mozog, hát nincs olyan óra, amikor ne jelentkezne be, és van, hogy sűrűbben. Elképesztő!

    A fejét valószínűleg beékelte már a szülőcsatornába, piszkosul fáj a szeméremcsontom, ez nem lesz jó móka még 5 hétig érezni... Éjszakák hol jók, hol rosszabbak, sajnos az utóbbi a jellemző, de ez van, már nincs sok hátra. Izgatottan várjuk a Kisherceget! 

34+1

Gondolatok

   Sok minden jár a fejemben, csak úgy cikáznak a gondolatok, de ez természetes már szerintem a szüléshez közeledve. Legfőképp azok után, hogy nemrég részt vettem egy szülésfelkészítőn, amit egy dúla csoporttársam tartott, ugyanis benne vagyok egy babás fórumba, ahol mindannyian januárra várjuk a babánkat. Olyan szuper kis csapat alakult ki, hogy már nagyon sokszor találkoztunk, hol beültünk egy kávézóba és egész estét végig dumáltuk, röhögtük. Hol az egyik lánynál volt egy délutáni tali, ahol még kreatívkodtunk is a nagy zabálás, beszélgetés, röhögés mellett. Amúgy őszi díszt készítettünk, vagyis nem mindenki, pl én nem. :) Legutóbb meg egy egész napos szülésfelkészítőt tartott nekünk a dúla, ami szuper jó volt. Azóta egyre többet gondolok a szülésre. Sokszor végig pörög, hogy milyen volt a szülésem, és hogy szeretném, ha most sok minden másképp alakulna. Aki még nem ismeri a történetet, itt el tudja olvasni a szüléstörténetemet. 

   Nagyon izgulok, hogy most ne legyek toxémiás, mint Emmával, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz most semmi baj. Emmánál már 24 hét környékén fokozatosan elkezdett emelkedni a vérnyomásom, most meg itt vagyok a 34. hétben és még mindig 110/70 körüli, úgy, hogy muszáj egy kávét is innom, különben szétrobban a fejem. Úgyhogy nagyon bizakodom, és az orvos is úgy gondolja, hogy nagy valószínűséggel már nem lesz ezzel gond. Ettől függetlenül rendszeresen mérem a vérnyomásomat, hogy ellenőrizzem. 

   Szeretném, ha magától indulna be a szülés, és ne kelljen indítani. Ha maga ütemében folyna az egész. Hogy legyen időm ráhangolódni, és ne azonnal 1,5-2 perces fájásaim legyenek, így még időm sem volt felkészülni az egészre. Anno úgy gondoltam/olvastam, hogy szépen sűrűsödnek majd a fájások eleinte ritkábban lesznek, rendszertelenek, aztán egyre rendszerezettebbek és sűrűbbek. Na nálam durr bele volt az egész, úgy hogy előtte még csak jósló fájásaim sem voltak, se keményedések, az se tudtam mi az. Mondjuk most már a keményedésekről bőven van tapasztalatom. 

   Emmánál kértem EDA-t, ami olyan jól sikerült, hogy semmit nem éreztem a fájásokból, még a kitolásánál sem, holott elvileg addigra hagyják, hogy kimenjen a fájdalomcsillapítás, csak ugye nálunk arra már nem volt idő. Félek, hogyha kérek, akkor most nem fog végig kitartani, és hogy mennyire fog fájni... (fájdalom küszöböm elég alacsony). Közben meg szeretném is érezni, ahogy kicsusszan Öcsi, mindenki mondja milyen katarzis élmény. Sőt azt se bánnám, ha nem is kellene EDA, mert simán kibírnám, úgyhogy fokozatosan erősödnek a fájások és rátudok hangolódni a dologra, és nem merülök ki. 

   Olyan jó lenne, hogy amikor megszületik, egyből rám tennék, és nem kéne elrohanni vele, és Laci elvághatná a köldökzsinórt. és a két órás megfigyelés alatt ott lehetne velünk, együtt ismerkedhetnénk hármasban. Emmát egy percre láthattam, aztán vitték el megfigyelni. Nem lehetett velem a két óra alatt, sőt mivel éjszaka szültem, így csak reggel hétkor láthattam újra, úgyhogy éjfélkor született. Borzasztó hosszú idő volt. :( Remélem lesz egyágyas vagy két ágyas szoba, ahol velem lehet éjjel, és akkor tuti azt választom most, hogy velem lehessen mindig, és oda még Laci is bejöhetne, már ha nem lesz influenza járvány és látogatási tilalom, mint Emmánál, úgyhogy nagyon bízom ebben, hogy ezt is megússzuk. És nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és három nap után mehetünk haza Emmához, és nem kell egy hetet bent lennünk, mint anno.

    Ezek a gondolatok kavarognak bennem szüléssel kapcsolatban. De itt van még a kezdeti idő, az összeszokás is. Izgulok, hogy milyen lesz. Emma egy álombaba volt. Evett-aludt, semmi gond nem volt vele, de tényleg nagyon kis nyugis volt. Vajon milyen lesz Öcsi? Síros lesz, vagy nyugodt? Hagyni fogja aludni Emmát éjjel? Remélem igen, és nem fog bulizni éjszakánként. Természetesen nem az az álmom, hogy ne kelljen fel. Persze, hogy fel fog kelni és szopizni fog, csak ne üvöltsön éjszaka. :))) Azon valahogy nem izgulok, hogy lesz-e elég tejem. Emmával is sok volt, biztos vagyok benne, hogy most is az lesz, és remélem Öcsi is ügyesen fog szopizni, mint Emma. 

   Január 1-jénél előbb nem bújhat ki. December 31-én töltöm a 37 hete, utána már szabad utat engedtem neki, jöhet bármikor. Kíváncsi leszek nagyon hányadikán fog kibújni? Hogy el fog-e folyni a magzatvizem vagy fájásokkal kezdődik a szülés? Milyen napszakban lesz? Tudni fogom-e mikor kell indulni...stb. Izgalmas hetek előtt állok. Nagyon várom, hogy január legyen már, de addig még rengeteg elintézni való van, munkaügyileg is és még beszerezni való dolgok is vannak bőven, pl a kórházi csomagom sehogy sem áll, és Öcsinek is kellenek még dolgok. 

Terhesség - 33. hét

   Hihetetlen, hogy már itt tartok, ma vagyok 32 hetes 3 napos. Rohan az idő, és bevallom még sürgetném is kicsit. Várom, hogy január legyen. Anno megfogadtam, hogyha újra terhes leszek, kiélvezem minden percét, és nem fogom sürgetni az időt, mint Emmánál. De nem jött be, most is sürgetem, bár most nem csak azért, mert már a karomban szeretném tartani a kisfiamat, és jól megpuszilgatni, meg beszívni a finom babaillatát, hanem azért is, mert most valóban kicsit terhes ez a terhesség...

   Sokkal másabb, mint Emmánál volt. Nála tényleg nem volt az ég világon semmi bajom, nem éreztem terhesnek magamat, semmim nem fájt, egyedül az alvással gyűlt meg a bajom. Nagyon nehezen viseltem az oldalt fekvést, fájtak a forgóim, alig vártam, hogy újra hason aludjak. A hajnali ébredések zavartak még, hogy órákig forgolódtam, és mire vissza tudtam aludni, addigra kelnem kellett. Na ez most is megvan. Vagy felébredek 4-4:30 körül és akkor vége. Már vissza se tudok aludni, vagy felébredek fél kettő körül, elforgolódik 1,5 - 2 órát, de akkor még tudok aludni reggel 6:15-ig. Ezt az opciót talán jobban szeretem, már ha muszáj lenne választani. Az utóbbi napokban, viszont Öcsi sem hagy aludni. Éjjel dorbézol egy csomót, szóval nem vagyok a legkipihentebb.

    És akkor rugdosások,  Emma sokkal kevesebbet mocorgott és kis finom kecses mozgásai voltak. Ellenben drága kisfiam állandóan mocorog, és olyan erővel rúg, hogy elképesztően tud fájni, és már azt hiszem az oldalamon fog kijönni. Úgy hullámzik a hasam állandóan, nagyon viccesen néz ki. Bal oldalt a köldökömnél, rendszeresen kidugja a popóját, jobb oldalamon meg a lábát. Mindig meg kell bökdösnöm, hogy jó lenne, ha visszahúzná, mert nem túl kellemes. Ettől függetlenül szeretem nagyon ha mocorog, mert megnyugtat, hogy minden oké bent. Tök jót lehet már most játszani vele. Ráteszem a hasamra a kezem és odarúg egyből, utána totál ellentétes helyre rakom a kezem, akkor oda, és ide-oda vándorol a pocakomba, ahova épp rakom a kezemet. Annyira kis édeske. Egyszerűen már most megzabálom és odavagyok érte, mi lesz, ha megszületik. 

    Emmánál azt se tudtam, hogy mi az a keményedés, soha nem volt vele gondom, nem értettem mások miről beszélnek, magnéziumból még 1000mg-ot/nap se szedtem be, mert nem volt szükség rá, sőt ha már közelítettem ezen érték felé, már hasmenésem volt. Most azt is megtapasztalhatom, hogy milyen is a keményedés. 28. hét környékén kezdődött, amikor is olyan mértékben nőtt a hasam, hogy nem akartam hinni a szememnek. Olyan fájdalmas volt, hogy elmondani nem tudom. Menni alig bírtam, mert ahogy léptem bekeményedett a hasam alja, konkrétan totyogni tudtam. Nagyon megijedtem, hogy nem-e nyílik a méhszájam, de szerencsére két hete totál zárt volt rengeteg ilyen keményedés után. Napi 3000mg magnéziumot szedek és 1000mg kálciumot, és még így is van, hogy keményedek, és ekkora mennyiségű magnézium mellett sincs most hasmenésem. Mellesleg, ha nem fáj a hasam, és akkor kicsit próbálnám csökkenteni a magnézium adagot, akkor meg az ágyból ugrálok ki éjjelente, mert begörcsöl a lábam, úgyhogy marad a napi 6 magnézium. Ez van, nagyon bizakodom, hogy január 1-ig kihúzzuk egyben, addig megtiltottam, hogy kijöjjön. :) December 31-én töltöm be a 37 hetet, utána felőlem már jöhet. 

   Másik újdonság számomra a bordarúgás. Emma soha az életben nem csinálta, és Öcsi sem egészen tegnap előttig. Péntek este, amikor lefeküdtem, úgy bordán rúgott, hogy öröm volt nézni. Hát elég durva fájdalom. Tegnap is kaptam egy párat, sőt éjjel egy jól irányzott borda rúgással ébresztett. Mit ne mondjak kedves ébresztő volt. Szóval ezt is megtapasztalhattam, hogy milyen. Nem bánnám, ha nem rendszeresítené a dolgot. :)))

   A helyzet az, hogy tényleg nem olyan könnyű ez a terhesség, mint Emmával volt, de lehetne rosszabb is, nem hánytam végig, sőt szinte alig. Fájdalmak nem folyamatosak, nem vagyok veszélyeztetett, nem vagyok fekvésre ítélve és sorolhatnám tovább. Természetesen megér minden fájdalmat, minden "szenvedést", mert a kisfiamért teszem ezt, akit hamarosan a kezünkben tarthatunk és nagyon várunk, és szeretünk. Már csak 7-8 hét és megtörténik a nagy találkozás. Mostanában sokat gondolkozok a szülésről, főleg azóta, hogy volt egy fórumos szülésfelkészítőnk, sok minden jár a fejemben ezzel kapcsolatban, de erről majd egy külön posztba fogok írni. És természetesen míg ez a poszt íródott, azalatt is folyamatosan ment a mocorgás, és has hullámzás. :)))

A nagy pocaknövekedés 26-28 hétre

32 hetes

Öcsi tappancs :D

   

  

4D

   Az egyveleg bejegyzésem még mindig elmaradt, húzós hét áll megint mögöttem, de a tegnapi napról muszáj írnom, méghozzá arról, hogy a G1 Intézetben voltunk 4D-s ultrahangon. Már annyira vártam, és izgultam, hogy ne legyen olyan huncut, mint anno a nővére, aki a lepénybe fúrta a fejét és nem igazán mutatta a pofiját. 

   Amikor megláttam a szonográfust, nagyon ismerős volt, nekem úgy rémlett, hogy anno 5 éve is ő csinálta Emmáról. A végén kiderült, hogy valóban így volt, látta a rendszerben. Jó az arcmemóriám na. :)))) Ittam egy kis kólát előtte, hogy ébren legyen Öcsi. Ébren is volt, mocorgott rendesen, néha még fájt is, ahogy rúgott, de ettől függetlenül követte nővére példáját és ő is bújócskázott a lepénnyel. De mégis készültek jobb képek, mint 5 éve Emmáról. Olyan kis édes, drága. Fantasztikus volt látni, és azóta sem tudok betelni vele.  Persze a kukacát most is tökéletesen megmutatta, hogy kétségünk se legyen arról, hogy Ő márpedig kisfiú. Minden rendben van vele, egészséges, mindene jól működik és csodaszép. Tegnap 29+1 hetes voltam és a méretei is pont napra pontosan ennek feleltek meg a gép szerint. BPD: 82mm, OFD: 97mm, AC: 24,4mm, FL: 55mm, Becsült súly: 1400g. 

   A doki közölte, hogy a feje a hólyagomon van. Mondtam, köszönöm szépen a megerősítést, én is így gondoltam. :))) Kicsit be is paráztatott amúgy. Vagyis elsőre nagyon, aztán olvasgattam, és már lenyugodtam. Szóval megkérdezte, hogy dohányzom-e. Mondtam, hogy soha az életemben, de még csak ki sem próbáltam. Pedig a lepényem úgy néz ki, mint akik dohányozni szoktak. Na köszönöm szépen. II-es típusban érett. Ugye ez az elöregedést jelzi, van 0-I-II-III-as fokú érettség. Rákérdeztem, hogy ez most gond-e, ő azt mondta, hogy nem, de azért nem örültem neki, mégis csak 30. hétnél járok. 37 hétnél előbb nem jöhet ki!!!! 

   Azóta olvasgattam a neten, és sokan írták, hogy már ennyi idősen II-es érettségű volt a lepényük és simán végig kihúzták. Volt, aki azt írta, hogy gyakrabban figyelték a babát. Meg, hogy nem is annyira a lepény érettsége inkább az áramlás a fontos, hogy jó legyen, így azt figyelték. Mindenesetre hétfőn felhívom a dokim, amúgy is esedékes, mert jövő csütörtökön jár le a 4 hét, és azt mondta akkor keressem. Elmondom neki ezt és remélem megnyugtat ő is. Amúgy megnéztem Emma papírját, vele is pont ugyanekkor voltunk 4D-n és nála is I-II-es érettségű volt a lepény, és 39+1 hetesen született. Szóval nincs ok az aggodalomra. :)))

És akkor bemutatom nektek Öcsit:

Kezecske, felhúzott térdecske :)

Dokiügy

   Újra itt vagyok. Már rég írhattam volna, de egyszerűen munka után nincs kedvem gép elé ülni. Inkább olvasok, vagy más dolgom van. Pedig lenne miről írni, úgyhogy most megírom a dokikérdés megoldását, és majd külön posztba egybe mindent. :D

   Szóval három héttel ezelőtt egy kérdőjellel a fejemben voltam, hogy most hogy is lesz a szülés, kinél fogok, ki lesz a dokim, lesz-e egyáltalán. Folyamatosan ezen kattogott az agyam, még éjjel is, és nem tudtam, hogy mi a legjobb megoldás. Már egyre jobban hajlottam afelé, hogy Gizust a szülésznőt kérem fel, mert őt nagyon megszerettem, végül is a szülésznő van legtöbbet a szülés alatt a kismamával, barátnőm is erre biztatott. És ha ezt az opciót választottam volna, akkor nyilván a terhesség végig jártam volna a dokihoz. Laci is támogatott ebben, de bármennyire is emellett döntöttem, nem voltam nyugodt. Egyszerűen ezernyi kérdés merült fel bennem, amiről már az előző posztban is írtam. Mi van, ha megint gondok lesznek, mint Emmánál. A szülésznő el tudja intézni, hogy beindítsák a szülést. Az ügyeletes doki mennyire fog rám figyelni, akár szülésközben... Szóval voltak bennem parák rendesen. 

   Elkezdtem kutakodni interneten a két orvos után, a dokim helyettese, meg anyósféle doki után. Egy csomó Dél-Pesti kórházas fórumban, pont ezt a két dokit dicsérték nagyon, hogy ők a legjobbak. Végül rátaláltam egy zárt csoportra a facebook-on, akik ebben a kórházban szültek, vagy szülni fognak, és ott is leírtam a problémám, és véleményt kértem a dokikról, és nem mellesleg érdekelt volna a tarifájuk. Ugye a dokim helyettesénél pont az zavart, hogy nem találtam, hogy a G1 Intézeten kívül lenne más magánrendelése, ahol nem 19 eFt a terhesgondozás, na meg, hogy mennyi nála szülés...Azért ezek sem utolsó szempontok amellett, hogy jó orvos. Megmondom őszintén, ezeket azóta sem tudtam meg róla, ellentétben a másik dokiról igen. Többen privátba felvették velem a kapcsolatot, akik nemrég szültek nála, és elmondták, hogy mennyi a terhesgondozás, mi a helyzet a szüléssel. Elmondták, hogy mennyire jó orvos, lelkiismeretes. Csupa jót hallottam róla. Úgy döntöttem legyen Ő. Fel is hívtam anyóst, és megkértem legyen kedves "környékezze meg" és kérje meg, hogy vállaljon el. És milyen jól tettem, mert ha én hívtam volna fel magamtól tuti nem vállalt volna el.

   Anyósom amikor dolgozott, megkereste és beszélt vele. Elkezdte mondani, hogy 26 hetes terhes vagyok, a doki szeme kerekedett ki. Mondta, hogy ennyi idősen már nem szívesen vesz át beteget más orvostól, amit meg is értek, de nyilván nem magamtól jövök el az orvostól, ez a helyzet alakult ki. De mondta, hogy protekciósan elvállal. :)))) Mivel azon a héten kedden reggel mentem be a kórházba terheléses vércukorra, így mondta, hogy reggel fél 7kor találkozzunk a kórházba. :O Lestem egy nagyot, egyből szóltam anyunak, hogy akkor neki kéne vinnie Emmát oviba, és utánam jött a kórházba, hogy ne legyek egyedül a terhelésen.

   Évivel (anyósom) találkoztam fél 7kor ott, hogy bemutasson a dokinak, mégis csak úgy jobban vesz ki magát. Elég érdekes volt 5:30-kor útra kelni, még minden sötét volt, csöndes a város, még a kórház is az volt. Izgultam kicsit, éjjel alig tudtam aludni, csomószor felébredtem, plusz hajnali 4től nem is aludtam, így féltem is, hogy bírom ki majd kaja nélkül a cukorterhelés végéig, de sima ügy volt.

   A doki irtó kedves és szimpatikus volt. Kikérdezett az előző szülésről, terhességről, amit mondjuk a másik doki nem tett meg. Mondtam ugye a magas vérnyomást, mondtam, hogy most elkezdtem mérni otthon minden nap, hogy ellenőrizzem, helyeselte. Amúgy 100/50 és 110/60 körüli most a vérnyomásom, napi egy kávé mellett, ha nem iszok fáj a fejem, úgyhogy ez tökéletes. Emmánál ilyenkor már 130 körül és afölött volt.  Sort kerítettem egy potya utlrahangra is. Ő is mindent rendben talált. Toxoplazma vérvételt hülyeségnek tartotta. Azt mondta, hogy csak azért van ennyire köztudatban, mert a macskával van kapcsolatban, de csak a macska kaki okozhatja a fertőzést. Kérdezte, hogy "miért, maga szarral gurigázik?" Hát én majdnem hangosan röhögtem. Tök jófej amúgy. Ettől függetlenül azért levették arra is a vérvételt, de mondta, hogy a kórházban az elmúlt 15-20 évben nem volt ilyen fertőzés. :D Mondta, hogy másnap telefonálhatok a vércukor eredményért, ha minden rendben elég, hogy 4 hét múlva jelentkezzek, ha nem, akkor nyilván hamarabb. Kérdeztem, hogy hánykor hívjam. Erre közölte, hogy ő már minden nap reggel 6-kor bent van a kórházban, az első, hogy a "betegeinek" az eredményeit megnézze, persze ez nem azt jelenti, hogy reggel 6kor emiatt fel kellene kelnem, hívhatom később is. :DDD Nagyon lelkiismeretes, és elképesztő, hogy milyen lelkes, pedig már nem újonc, sőt. Azt is megtudtam, hogy a régi dokim (akinél Emmát szültem, és nyugdíjba ment) után ő lett a főorvos. Szóval tekintélye is van. 

Nagyon örülök, hogy őt választottam, igazából egyedül azt bánom, hogy nem a terhesség kezdetétől fogva vagyok nála. De mindegy is, ennek így kellett történnie valamiért. 

A terheléses cukrot tök jól bírtam, látszik, hogy édesszájú vagyok. Az eredményem meg tökéletes lett. Az éhgyomrim 4.0, két óra múlva a cukroslötty után pedig 4,2. Mit nekem cukor, meg se kottyant a szervezetemnek. Olyan jót röhögtem. :)))) Amúgy szerintem nem véletlen, hogy könnyen le tud esni amúgy a cukrom. Így következő találka 4 hét múlva, azaz már csak kettő. Nem tudom, hogy akkor a magánrendelésébe hív már vagy megint a kórházba, ugyanis akkor leszek 30 hetes, amikor is esedékes az utolsó nagy ultrahang. 

   Jövő héten viszont újra látjuk Öcsit, méghozzá 4D formátumban. Már alig várom, november 6-án megyünk 18 órára. Remélem szépen megmutatja a pofiját. 

Megint doki kérdés :(

    Tegnap megjártam a dokit és esküszöm nem hiszem el. Először is leszögezem Öcsivel minden rendben van, és tudom ez a lényeg. :))) DE megint ott vagyok, ahol a terhességem elején, mondhatni nincs dokim. :((( Ugye írtam, hogy a dokim nyugdíjba ment, akinél szültem Emmát, és tökre szerettem. Nagy nehezen megtaláltam a mostani dokimat, aki tegnap közölte velem, hogy el fog menni a Dél-Pestiből és valószínűleg nem fog ott szüleszteni, mivel ő mondhatni csak szüleszteni járt oda, de ezért cserébe neki ügyeleteket kellett vállalnia. Mivel minden  nap rendel valahol, ezért csak a péntek és hétvége jöhet szóba, és a 4 hétből 3 hétvégéje ráment, ugye gyerekei vannak, nyilván ezt nem akarja. Így most gondolkodási időt kért a kórháztól, de szinte 100%, hogy elmegy, és valószínűleg a Maternity magánklinikával szerződik le...Több opciót ajánlott fel:

1. Megyek vele a Maternitybe, ahol kb 500.000Ft a szülés. Khmmm...ugye ez az eshetőség kilőve, és akkor ennyi volt, el is veszítettem a dokimat. :(((
2. Ott van Gizus a szülésznő, akit ismerek, ő is ismer engem, ő dolgozik együtt a dokimmal. Rendeléseken ott van, ismeri a betegeit. Ő marad a Dél-Pestibe. Őt felfogadhatom, 36 héttől már vele ctg-zek, ő lesz ott a szülésnél, ő vezeti le a szülést, ha gáz van, akkor az ügyeletes orvos beavatkozik.
3. Bemutat annak a dokinak, aki helyettesíteni szokta őt a kórházban, akiről csupa jót hallottam (szintén nő doki). 36. hétig járok saját dokimhoz, aztán a helyettes dokija lesz velem szüléskor. 
4. Gondolom a helyettes dokijának rendelésére is elkezdhetek hamarabb járni...
5.  Megyek a magam utamra, és majd elintézem egyedül, keresek én dokit.

Engem úgy lesokkolt a dolog, hogy semmilyen kérdés nem jutott eszembe, persze azóta ezer, de meg se tudtam volna szólalni, mert sírva fakadtam volna. Nem hiszem el, hogy megint ilyen helyzetbe kerültem. :(((( Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Nyilván, ha lenne pénzem felfogadnám a szülésznőt, mivel ismerem, és mellé még a dokit is, de sajnos ennyi lóvénk nincsen. Elgondolkoztam erősen, hogy csak a szülésznőt fogadjam fel, hiszen ismerem Gizust, és az megnyugtató lenne, hogy ismerem. De ott van bennem a félsz, hogy nincs fogadott dokim, tudom lehet ez hülyeség, sokan így csinálják, de ugye Emmánál is gondok voltak, és sajnos az a tapasztalatom, hogy az ügyeletes doki leszarja a betegeket, húzzák-halasztják a közbelépést bármi van. Félek, ha indítani kéne, mint Emmánál szülésznő nem tudná ezt elérni, ő nem tehet ilyen lépéseket...stb. Persze tudom, hogy nem szabad az előző szülést a mostanira rávetíteni, de akkor is bennem van a félsz, és megnyugtat, hogy van dokim, aki jobban odafigyel rám. 

   De az is bennem van, hogy a fogadott dokiban pont az is a jó, hogy végig visz egy terhességet, megismerjük egymást, és nem egy ismeretlen valaki lesz ott velem szüléskor. Ha a helyettes dokit választanám nem tudom, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki majd, 36 hétig maradok a sajátomnál, és utána nála, vagy már hamarabb átad? Az, hogy 36. héttől legyek nála, az nekem valahogy túl későnek tűnik, jó lenne hamarabb kicsit megismerkedni, összeszokni. De nála mennyi egy terhes gondozás? Azért 14 is elég húzós az én dokimnál, ha ennél több, akkor az  elég felejtős. Azt tudom, hogy ő a G1 Intézetben tuti rendel, de az messze is van, és ott tudom, hogy 19 a terhesgondozás... :/ Amúgy ezzel a helyettes dokival is szemeztem, mielőtt az én dokimat választottam. 

   Az utolsó opció is szóba jöhet, hogy magam utamat járom, ami azt jelentené, hogy visszatérnék az anyós által ajánlott dokihoz, akit ő ajánlott még a terhesség elején, hogy az összes kollégája nála szült. Beszélne vele, beprotezsálna hozzá. Ez is egy járható út lenne, és talán még olcsóbb is...

   Most abban maradtam magammal, hogy ma beszélek a barátnőmmel, aki ajánlotta eredetileg a dokimat, és ismeri a helyettesét is. Neki mi a véleménye, tanácsot kérek tőle. Plusz ma este jön anyós is pont hozzánk, vele is beszélek újra az ő általa ajánlott dokiról, és akkor utána döntök, hogy mi legyen. Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb el tudnék kezdeni járni ahhoz a dokihoz, akinél ténylegesen szülök. Egyelőre bejelentkeztem négy hét múlvára a régi dokimhoz, de ha anyósféle doki lesz, akkor már lehet, hogy nem megyek vissza. Meglátjuk...

   Öcsi szépen rendben van. Már csak testrészek vehetők ki a monitoron, egybe már nem is igazán látszódik, és természetesen most is, mint mindig egyből a kukacát mutogatta. Amióta tudjuk, hogy fiú, minden egyes uhu alakalmával az az első, hogy megmutatja. :))))) Jövő hét csütörtökön megyek teljes vérképre, terheléses cukorra, toxoplazma ellenőrzésre, úgyhogy jó sok vért fognak lecsapolni. Anyut viszem magammal, ha esetleg rosszul lennék, legyen velem valaki ott. Na meg korán kell menni, így Emmát korán be kell vinni oviba is, és onnan a kórházba. 

Szóval ezek vannak most, az agyam folyamatosan kattog, ezer kérdés van bennem. Nem igazán örülök ennek, hogy pont így 25 hetes terhesen még doki után kell vadásznom... :/ 

24 hetes :)

   Tudom-tudom, jó régen nem írtam. Tényleg igaz, hogy szegény kistesók háttérbe szorulnak, valahogy nincs annyi idő, figyelem rájuk terhesség alatt, mint az elsőnél. Húztam, halasztottam az írást idő hiányában, meg valahogy úgy gondoltam nincs is miről írni, pedig lenne igazából. Most épp hajnali 3:30 van, már egy órája fent vagyok, és nem tudok visszaaludni, így van időm most írni is, hátha elálmosodok, közben Öcsi is kirúgja a ház falát, érzékeli, hogy fent vagyok. Na meg ettem is, mert megéheztem itt a nagy ébrenlétben, plusz valószínűleg az sem tetszik neki, hogy a hátamon fekszem és kevés lett a hely neki, így inkább oldalra fordulok.

    Mit is írhatnék Öcsikéről, először is, hogy továbbra sincs neve. Laci nem képes dönteni. Kitalált egy nevet, amire azt mondta, hogy 90%, hogy az. Én abba beleszerettem, és most elbizonytalanodott. Azért nem bánnám, ha megtalálná a megfelelőt, jó lenne nevén is szólítani. Olyan kis cuki, sokat mocorog, annyira szeretem érezni, ahogy rugdos. Emma is már többször érezte, és odáig meg vissza van tőle. Állandóan puszilgatja, beszél hozzá, ölelgeti a hasamat, sokszor előbb köszön neki, mint nekem amikor megyek érte az oviba. Szuper jó Nagytesó lesz belőle, meg már az is. Alig várja, hogy kijöjjön a pocakomból, persze maradjon még szépen ott ahol van, január 1-nél előbb nem bújhat ki, nem kapott engedélyt rá.

   Ma töltöttem be a 24 hetet. Ez olyan vízválasztó szám nekem. Mostantól nem vetélésről van szó, hanem koraszülésről, hétről hétre egyre nagyobb az esélye a túlélésre. Hihetetlen, hogy már kb. 600-750g körül lehet, és akár 33-37 cm. Ez olyan durva, belegondolva, hogy Emma 50 cm-rel és 2800g-mal született. Kíváncsi leszek Öcsi méreteire, de valahogy arra számítok, hogy nagyobb baba lesz, már csak amiatt is, hogy fiú.

   A terhesség is sokkal másabb, nehezebb. Emmával az ég világon semmi bajom nem volt, míg kistesó azért megkínoz az utóbbi időkben. Többször előfordult, hogy hirtelen megfájdult a gyomrom, mintha kinyomná az ételt belőlem, nem lenne hely és ki is hánytam. Múlt csütörtök délutánra elég rosszul lettem, hányinger, rossz közérzet, gyomorpanaszok, volt minden, éjjel is alig aludtam. Pénteken bementem dolgozni, de hiba volt, ott is hánytam, haza is mentem végül, aludtam egyet, majd jobban lettem picit. Még egész délután nem voltam százas, de szombatra elmúlt, valószínű ez valami vírus vagy gyomorrontás lehetett. DE vasárnaptól előjött a gyomorégés... Ó jaj nekem. Két dolgot utálok a legjobban a világon: azt a fajta rosszullétet, amikor leesik a cukrom, az borzasztó; a másik meg a gyomorégés. Nekem úgy rémlik, hogy Emmával ez sokkal később kezdődött és minimális volt, pl ha ittam rostos gyümölcs levet, amit emiatt el is hagytam. De most ilyen korán, és erőteljesen... Hétfő este már a savtól hánytam, annyira irritálta a gyomromat, de megtaláltam a megoldást rá, ami a salvus víz. Zseniális találmány. Rendszeresen lesz itthon. Reggel-este 0,5-0,5 dl-t megiszok és napközben is, ha szükség van rá. És arra is rájöttem, hogy ebédelni sem szabad egyszerre sokat, mert azt se bírja a gyomrom, akkor is kijön belőlem az étel, úgyhogy a megoldás sokszor keveset, és az még a savnak is jó.

   Amúgy a fejem is sokat fájdogál, ami az alacsony vérnyomás miatt van, úgyhogy egy kis kávét muszáj innom mindig, ami tudom, hogy a savamnak nem tesz jót, de nem tudok mit tenni. Mondjuk inkább legyen alacsony a vérnyomásom, mint magas. Emmánál azzal küszködtünk a végén. Sajnos vizesedek is a sok üléstől, bent a melóhelyen, estére elég vastag tud lenni a bokám, de még nem vészes, a gyűrűmet tudom hordani, tehát még "csak" a lábamat érinti. Szerintem Emmánál ennyi idősen már a nyakamban hordtam a láncomon. Amúgy éjszaka emiatt rengeteget pisilek, akkor ürül a sok víz. Érdekes, hétvégen, amikor nem ülök annyit, simán átalszom az éjszakát pisilés nélkül, mert nincs akkor visszatartott víz a szervezetemben, és még ráadásként székrekedéssel küzdök elég rendesen... Bár most ez így panaszáradatnak tűnt, de természetesen minden nyűgöt, "szenvedést" megér ez a drága kisfiúcska a pocakomba és már nagyon várom a januárt, hogy találkozzunk, a karomba foghassam és beszívhassam a finom babailltatát. 

   Már három hete nem láttam, alig várom a jövő szerdát, hogy mehessek a dokihoz és bekukkantsunk. Jó lenne valami cuki profil képet kapni róla, hogy azt nézegethessem. Október vége-november elejére, a 30. hét környékére tervezem a 4D ultrahangot. Már tűkön ülök, olyan kíváncsi vagyok rá. Biztos csodaszép baba! 

21+3

23+3

Genetikai ultrahang

    Bizony, bizony már itt tartunk, hogy 18-20 hetes genetikai ultrahang is megtörtént. Elképesztő, hogy Emmánál siettetni akartam az időt, most meg csak kapkodom mindig a fejem, hogy mindjárt félidő, sőt ha menstruációt vennénk alapul, akkor már túl is lennénk a félidőn, szóval hihetelen. Pénteken kellett mennem a Dél-Pesti Kórházba, mivel Laci nem tudott jönni velem, így Anyut kértem meg, hogy kísérjen el.

    Még kicsit vissza térve az előző doki látogatáshoz, amikor is kiderült, hogy Öcsije lesz Emmának. Akkor az ultrahang előtt folyamatosan mondtuk kistesónak, hogy mutassa magát, még Emma is. Vizsgálat előtt ittam colát, hogy ébren legyen. Ami olyan jól sikerült, hogy már fél órával előtte ki akarta rúgni a ház oldalát, attól féltem, mire bejutok, bealszik. Úgy mentem, hogy tuti fiam lesz. Annyira biztos voltam benne. Sőt meg pár héttel teherbeesésem előtt, vezettem a rakparton és így hirtelen "belém nyilallt", hogy FIAM lesz. Nagyon érdekes volt, sose éreztem még ilyet. Aztán megfogant kistesó, és tovább erősödött bennem ez. Majd bejutottam a dokihoz, rátette az ultrahang fejet a hasamra, és azonnal az a látvány fogadta, amit előzőleg posztoltam. :))) Meg is kérdezte, hogy szeretnénk tudni a nemét, mondtam hogy igen. Kérdezte van- e megérzésem, így mondtam is, hogy nagyon fiút érzek. Erre jött a válasz, hogy jól érzem. És megmutatta. Én még sose láttam ilyen egyértelmű képet. Mondta is, hogy ebből már semmiképpen sem lehet lány. :) Szófogadó gyerek na, mi mondtuk, hogy terpesszen, ő azt tette. Ennyi. 

   A dokim azt ajánlotta, hogy menjek az Istenhegyi Géndiagnosztikába genetikai uhura, mert ott hiper-szuper jók és ujjpercről-ujjpercre átvizsgálják, nagyon jó a gép, jó a felbontás...stb. De persze nyugodtan mehetek a Dél-Pestibe is, ad oda beutalót. Lacival végig gondoltuk és az utóbbi mellett döntöttünk, főleg, hogy akkor egy huszast hagytam a dokinál, az Istenhegyi 17 lenne, majd 1,5 hét múlva újra saját doki 14, így 4 hét leforgása alatt nincs "kedvünk" röpke 51 ezret dokiknál hagyni. Emmánál is jó volt az ingyenes vizsgálat, most is jó lesz, persze azzal a különbséggel, hogy akkor a saját dokim csinálta a genetikait is csak a kórházban. Most a kórház szonográfusa végezte a vizsgálatot, aki a 12 hetest is.

    Féltünk, hogy elkésünk, mert 10 után 1-2 perccel értünk oda, de kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki 10-re kapott időpontot, mellesleg fél 11-ig ott ültünk, úgy hogy senki nem volt bent. Majd bement először a csaj, aztán én. Öcsi végig aludt arccal lefele, sok minden nem látszódott belőle, így képet nem is csináltunk, nem lett volna értelme. A doki lemérte mindenét, fejét, lábát, pocakját. Ugye eddig egy héttel volt kisebb a koránál, bár írtam,hogy hétről hétre csökkent ez a "lemaradás" . Most meg pont napra pontosan megfelelt a menstruáció alapján 20+1nek, holott a korrigált idő már 19+1 volt. Ki érti már ezt... De szerintem a dokim nem fog már a dátumon változtatni, elvileg úgyis az első ultrahangok a mérvadóak, amikor még nem nagyon vannak eltérések, most már simán nőhet a saját ütemében gyorsabban vagy lassabban. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit mond rá a dokim. 

   Nekem volt egy kis hiányérzetem a vizsgálaton, elég rövidke volt. Azt hittem alaposabban átvizsgálja. Persze miután lemérte, láttam, hogy ráközelít a szívére, azt jól megnézte, én is láttam a pitvarokat, meg a billentyűt. Aztán a gyomrára is rázoomolt, láttam a beleit. :))) Megnézte a testrészeit, mindene megvolt. Nyilván, ha valamit eltérés lett volna, szólt volna. Na meg úgy sincsen, mert makk egészséges, persze nem bántam volna, ha kicsit hosszabb lett volna a vizsgálat, na meg beszédesebb a doki. Ez van. Egy érdekesség. Megnéztem a papírt amit adtak, és az volt ráírva, hogy mellső falon tapadt a lepény, a 12 hetesen meg hátsó falon. Na akkor most hol is tapad???? :))) Na erről is megkérdezem a dokit. Szeptember 9-én megyek. Már alig várom, és onnantól kezdve már csak 4 hetente fogom látni Öcsit, akinek még nincs neve, és ki tudja mikorra lesz. Lacinak kb semmilyen fiú név nem tetszik. Egyelőre két név van porondon, de képes rá, hogy majd miközben szülök, addig meg Laci a nevét fogja megszülni. Na jó viccet félre téve, azért remélem hamarabb meglesz a neve. Majd, ha lesz végleges név, szólok. :))))

:)

Egyelőre most csak ennyi! Azt hiszem elég egyértelmű! :)))))

15 hetes

    Hihetetlen, de csütörtökön már 15 hetes lettem és ezáltal beléptem a 16. hétbe. Nem semmi, nagyon rohan az idő! Múlt szerdán megint jártam a dokimnál. Már nagyon vártam, mert kicsit izgultam, hogy minden rendben van-e babával. Tudom, hogy hülyeség volt, de ez van. Az ok az aggodalmamra csak annyi volt, hogy akkor már szombat óta nem már éreztem a mozgását. Persze ésszel tudtam,hogy még olyan pici, hogy nem kell mindennap éreznem sőt örülhetek egyáltalán, hogy ilyen korán éreztem. Hát ez van, hülye vagyok és aggódtam. :)))

   Ahogy megpillantottam a monitoron a babát, egyből láttam hogy pulzál a szíve, azonnal megkönnyebbültem. Majd megszólalt a doki: "Ez a baba nagyon jól érzi magát itt bent!" Odafordította a monitort és láttuk, hogy édesen alszik és szopizza az ujját. Hát elolvadtam, olyan drága volt. Gyorsan ki is nyomtatott egy képet. Olyan jó, hogy tőle mindig kapok képet. Bár nem a legjobb minőség, de a lényeg látszik. Szóval minden rendben vele, a nemét bármennyire is akarta, nem tudta megmondani, mert a lába között volt a köldökzsinór. Remélem következő alkalommal megmutatja, majd meglátjuk. Emma 20 hetesen volt hajlandó először megmutatni magát. :))) Most már véglegesítette a kiírt dátumot Január 21. Kíváncsi leszek, hogy mikor fog megszületni. 

    Már pár hete érzem a mocorgást, kapirgászást, rezgést, ahogy ficánkol, de 1-2 napja már érzem a "határozott" rúgásokat is. Persze még gyengécskék, de érzem, és végre nem telnek el hosszú napok mire újra érzem, max 1-1 nap marad ki. Ma reggel, miközben még feküdtem a hátamon, nagy bulit csapott, olyan sok rúgást kaptam, olyan jó volt. Bejelentkezett reggel ő is, hogy felébredt.  Emma már alig várja, hogy ő is érezhesse a kistesót. Milyen jó lesz! Annyira édes, ahogy félti a kistesót! "Jaj, anya! Meg ne nyomd a táskáddal a Babámat!" Már most nagyon gondoskodó nővér! 

    Már csak 1,5 hét és megyek újra a dokimhoz. Vicces, mert aznap, amikor mentem hozzá, reggel mondtam Lacinak, hogy jaj most már 4 hetente fogom csak látni kistesót, és az milyen rossz lesz, hogy fogom kibírni, eddig olyan jó volt hogy kb úgy jött ki a lépés, hogy 2 hetente láthattam. Erre a doki közli, hogy bár négy hét múlva lenne esedékes a kontroll, de akkor szabin lesz, így 3 hét múlva találkozunk! Hát én olyan boldog lettem. Úgyhogy 12-én saját doki. Akkor leszek 16+6. Rá 2-3 hétre genetikai ultrahang a kórházban, és utána megint arra 1-2 hétre saját orvos. Úgyhogy a 21. hétig megint nem fog eltelni max 3 hét, ahogy látom. Majd csak utána jön a "rossz" világ! De addigra meg már tényleg napi szintű lesz a mocorgás, úgy már kibírható lesz! 

És akkor jöjjön az ujjszopizós kép, és pár 15 hetes pocakos fotó:

A meglepetés

   Végre ideérkeztem. Szóval múlt vasárnap este, miután hazahoztam Emmát anyutól, elmondtuk a nagy hírt. Kicsit érdekesre sikeredett. Amint megérkeztünk, Laci egyből mondta, hogy meglepetésünk van számára. Erre Emma egyből mondta, hogy akkor ő megkeresi, mivel már többször előfordult, hogy eldugtuk a meglepit, mert imád keresgélni. Laci meg rákontrázott, hogy jó, keresse. Így elindult a keresés a lakásban. Nyilván nem találta sehol. :)))) Végül Laci elkezdett hideg-meleget játszani vele, nálam volt forró. Elkezdte a hátam mögött keresni. Nagyon vicces volt. Végül mondtam Emmának, hogy ez egy olyan meglepetést, amit most nem kaphat meg. Ettől elkeseredett, dünnyögött, mondtuk, hogy csak pár hónap múlva kaphatja meg. Nem igazán örült a dolognak. Aztán mondtam Emmának, hogy jártam doktor néninél, aki belenézett a pocakomba, szerinte mit láthatott bent. Egyből rávágta, hogy kisbabát. Annyira cuki volt, de zavarban volt nagyon. Meg volt illetődve percekig. Aztán eltelt egy kis idő, amikor elkezdett ugrálni örömében és tapsolni, hogy "Kisbabája érkezik." Annyira édes volt, majd 1 percre rá közölte: "Ezt már előbb is tudtam." 

    Annyira drága kislány, olyan figyelmes velem. Vigyázz a kistesójára. Esténként szoktunk olyat játszani, hogy Emma szobájában vagyok háttal állok neki, ő megbök engem, és elkezd futni előlem, én utána, ő apjához, aki felkapja és megvédi tőlem. :D Na és ezt fordítva is szoktuk, maikor én kapom fel. Miután megtudta a tesót, megint játszottunk ilyen "bökdösőset", és amikor apja mondta, hogy akkor most őt bökje meg, és én kapom el, akkor így elkezdett gondolkozni, majd közölte, hogy ez ne legyen, mert vigyázni kell a kistesóra, én ne vegyem fel. Annyira édes. Nagyon meghatódtunk.  Állandóan simizi a pocim, odabújik, puszit ad rá. Mindenkinek meséli, hogy "kisbabám van". Ezt persze nem értik. :))) Aztán mutogat a hasamra. :)

    És akkor itt a videó a nagy meglepetés keresésről, egy kis csalódásról, végül ahogy megilletődött. Az ugrálást, már nem vettük fel, mert akkor már nem videóztunk. Amúgy megkérdeztem, hogy jó meglepetés volt-e, és azt mondta, hogy igen, nem bánta, hogy nem kapott konkrétan semmit.

12 hetes ultrahang

   Ennek is eljött az ideje, hétfőn megejtettük a 12 hetes ultrahangot, amire Laci is el tudott jönni, most látta először a kistesót. Ezt nem a saját dokim csinálta, hanem a kórházban az ultrahangos, és a 18 hetes genetikait is ő fogja csinálni. Mondta is, hogy ahhoz időpontot kell majd kérni. Amúgy hétfőn volt anyum 60. születésnapja, plusz aznap volt 5 éve, hogy Emmával pozitívat teszteltem. Szuper évfordulós napon láthattuk újra a Babánkat, akivel minden a legnagyobb rendben volt. 

   Épp szunyókált a kis Drágaság és végig törökülésben volt, nagyon kis cuki volt.  NT: 2mm, BPD: 22mm, Crl: 64,4, ami 12+5 napnak felelt meg, az ultrahangos doki szerint a kiírt dátum január 20. Minden ultrahang alkalmával egyre többet hoz a "lemaradásból", a végén még vissza kerülünk az eredeti menszi szerinti január 14-hez. Ugye az első két ultrahangon 8 nappal volt kisebb, a harmadikon 7 nappal, most meg már csak 6. :))) Érdekességképpen, megnéztem Emma 12 hetes ultrahangját, és nála 12+1-nél voltam, és 47mm volt a crl-je, ami a táblázat szerint 11+2-nek felel meg. Érdekes, mert Emmánál tudjuk, hogy 1000%, hogy pont félidőben fogant. De nála szerintem az elején nem volt kisebb. Na jó, lényegtelen is. A lényeg, hogy szépen fejlődik a Picúrka. 

   Laci beállta a monitor mögé, hogy akkor kamerázik, amikor az ultrahangos rászólt, kamerázás nincs, majd a végén megállítja a monitort és arról készíthet képet. Ettől függetlenül Laci suttyomba mégis videózott, de nem a monitort vette, hanem a tv-t, paráztam, hogy a doki ne vegye észre. :))) De, ha már Emmáról készült ilyenkor videó, nehogy már Kistesóról ne legyen.  

   Eredetileg hétfő este el is akartuk mondani Emmának a nagy hírt, de visszament Anyuval, és tesóm kislányával Leányfalura, így Lillára való tekintettel nem mondtuk el, majd vasárnap este. Már nagyon várom. Amúgy lehet, hogy nagy újdonság nem lesz Emma számára, mivel hétfő reggel anyósomnak ezt mondta: "Képzeld Mama, lesz kisbabám!" Sokszor kisbabámnak hívja a kistesót. Szóval lehet legyint majd egyet, amikor közöljük vele a hírt, hogy ezt már eddig is tudtam. :DDD 

   Jövő szerdán megyek vissza a saját dokimhoz. Alig várom, hogy újra lássam a Babánkat. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit nő, és hátha a dokinénim meg tudja mondani a nemét. Jó-jó tudom, még elég korai, de reménykedni azért lehet. :)))

Imádkozik :D

10 hetes

   Hihetetlen, hogy így rohan az idő, mindjárt itt van a 12 hetes genetikai ultrahang és elmondhatjuk utána Emmának is a kistesót! Hétvégén mondta Anyumnak Emma: "Nemsokára anyu pocakjában lesz a kistesóm, és én olyan boldog leszek, meg anya is." Hát megzabálom, olyan édes ez a gyerek. :) 

   Elég jól bírom a terhességet, bár teljesen más, mint Emmával. Nála kb semmi tünetem nem volt, most meg kezdődött a két héten át tartó fejfájással. Hányinger is van, bár hányni nem hánytam, leszámítva a vírus okozta hányást, csak öklendezem, de az is bőven elég. Állandóan aludnék. Ez az álomkór jobban kikészít, mint a hányinger. Annyira kemény. Éjjel 9-10 órákat alszom, és napközben is le tudnám fejelni az asztalt, annyira fáradt vagyok. Remélem, ha belépek a 2. trimeszterbe ez elmúlik, és tényleg tele leszek energiával, ahogy mondják. Alig várom. :))))

    Na de jöjjön a lényeg. Tegnapra kaptam időpontot az új dokihoz. 9:45-re mentem, csak 15 percet kellett várakoznom, az asszisztens csaj csinált nekem egy kartont. Ő is nagyon kedves, meg a doki is. Elmondtam az orvosnak a vírust, a viszketést. A teafaolajra mondta, hogy jól tettem, gyógyszert úgy se adna 12 hétig, azt használhatom nyugodtan, ha gond van. Egyből megnéztük a babát, aki jól volt köszöni szépen. Keze-lába úgy kalimpált, hogy csak na. Annyira cuki volt. 3,5 cm már, két cm-t nőtt két hét alatt. Mondta is a doki, hogy megmérjük, már ha a hagyja magát. :)))) Láttam, ahogy lüktetett a kis szíve és a doki bekapcsolta a hangszórót és hallottam is, ahogy ver a szíve. Annyira jó volt hallani. Másik dokinál nem volt ilyen, plusz itt mindig kapok majd képet is. Most is kaptam, nem túl jó a minősége, de nekem akkor is tetszik, kis cukika. Lacinak egyből elküldtem a képet, plusz bejelöltem neki, hogy mi micsoda, ha esetleg nem tudná kivenni. :))) Ja és most méret alapján 9+6 volt tegnap a 9+5 helyett. Ennyi, egy héttel később fogant, így a kiírt dátum január 22-e lesz, ezt már a doki mondta. Megkérdezhettem tőle bármit, mondta, hogy nyugodtan kérdezzek, válaszolt mindenre. Nagyon jó fej, kedves, nyugalom árad belőle. Szerintem jó választás lesz ő. :)

   Megnyugodtam, hogy minden rendben van a Babával, őt nem zavarta a vírus, csak engem nem kímélt, de mindegy is. Én szenvedek, csak ő legyen jól. Legközelebb a kórházba megyek genetikai ultrahangra július 13-án reggel. Aznap lesz anyum 60. születésnapja és aznap lesz 5 éve, hogy pozitívat teszteltem Emmával. :) Este akkor majd el is mondjuk a jó hírt Emmának. Alig várom. Előtte 2-án megyek védőnőhöz, végre megkapom a kiskönyvemet is. 22-én megyek vissza a dokimhoz, és addigra el kell intézni az EKG-t, házi orvost, és a fogorvost. Úgyhogy lesz most program bőven. 

Íme a sztárfotó a 3,5 cm-es Picurkáról:

Nehéz egy hét

   Kemény egy hét áll mögöttem. Ugye két hete voltam dokinál, aki nem túl finoman megvizsgált. Másnap elkezdtem viszketni, előtte semmi bajom nem volt. Na szép, vártam egy napot hátha elmúlik. Nem múlt. Vettem kamilla teát, azzal mostam, öblögettem, fertőtlenítettem, kicsit enyhült a viszketés, de nem múlt el. 1-2 napig kentem canestennel, olvastam, hogy lehet, sok orvos "írta" már fel más kismamáknak is. De nagyon még sem akartam használni, ez csak picit javított a helyzeten. Persze hétvége volt, így csak hétfőn reggel tudtam elmenni dm-be és vettem teafaolajat, az természetes, és olvastam, hogy jó gombaölő. Ez volt az utolsó reményem. Mindenkinek ajánlani tudom, akinek ilyen baja van, egy nap alatt rendbe tett. Elképesztően jó. Megelőzésre is használható, és egy természetes anyag. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan rendbe tesz. Csíp, mint a fene, de megéri.

   Ugyanezen a napon végre felhívtam az orvosom, hogy kérjek tőle időpontot, mikor is közölte, hogy június 30-cal lehúzza a rolót, nem lesz magánrendelése, nem vállal több beteget. Hát én majdnem sírva fakadtam, hogy akkor most mégis kinél fogok szülni. Megbíztam benne, tök jó doki, kedves, és most kereshetek más orvost. Azt tudtam, hogy azért a kórházhoz ragaszkodom, ahol Emmát szültem. Jók a tapasztalataim, plusz anyósom ott dolgozik, és egy kis protekció, plusz odafigyelés nem árt. :)))))) Barátnőm egyből ajánlotta az orvosát, aki mellesleg nő, hogy milyen szuper jó, kedves, aranyos, nála szült, szuperlatívuszokban beszélt róla. Utána néztem, keresgéltem, mindenki jót írt róla, mondjuk nem túl olcsó, de Lacit meggyőztem, hogy őt szeretném, mert így internet alapján nagyon szimpatikus lett nekem. :)))

   Ezekkel a kalandokkal még nem volt ám vége. Még ugyanezen a napon, hétfőn éjfélkor elkezdtem hányni. Először arra ébredtem, hogy leesett a cukrom, majd mire azt visszatornáztam, jött a hányás. Kb óránként. Reggelre, én már olyan szarul voltam, hogy menni alig bírtam. Semmi nem maradt bennem. Laci elvitte Emmát oviba, én meg sírva hívtam anyut, hogy nem bírom annyira szarul vagyok, semmi erőm, semmi nem marad bennem. Tökre aggódtam a babáért is. Persze anyu Leányfalun volt, de feljött, közben hívta a házi orvosom is, aki kijött házhoz, és megnézett. Mondta, hogy ez bizony vírus, de nyugodjak meg a babának nem lesz baja, csak ne száradjak ki. 11-kor B6 vitamint bevettem, amiért a szomszéd ment el nekem a gyógyszertárba, és onnantól kezdve nem hánytam, "csak" szarul voltam, de legalább a víz is bennem maradt, meg anyu főzött krumplit, meg rizst is, és azokat is óvatosan ettem. Aztán a gyomrom fájt, égett. Sehogy nem tudtam feküdni. Este kilencre lettem úgy rendben. Másnap már nem voltam rosszul, csak gyenge voltam. 

   Szóval egy hét leforgása alatt ezek így mind összejöttek. Persze elkapta Emma, Laci és anyu is. Mondjuk egyikük sem hányt. Emmának hasmenése volt. Laci meg lázas volt, rosszul volt, de nem jött ki belőle semmi. Így neki hosszabban is tartott, nem egy nap alatt ment át rajta. :( A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és a dokihoz is kaptam időpontot a tegnapi napra. Mindjárt arról is írok, de az külön posztot érdemel. :)))

Második ultrahang

   Tegnap mentem vissza az ultrahangra. Már nagyon vártam, látni szerettem volna a pici Babánkat, de nem féltem. Tudtam,hogy minden rendben vele. Az előző ultrahang után egy-két napig nagyon ideges voltam, kattogott az agyam, hogy miért nem volt még szívhang. Már el is határoztam, hogy elmegyek potyaultrahangra Csepelre, mert én két hetet ki nem bírok. Anyut próbáltam győzködni, hogy jöjjön el velem, ugye ő ott volt védőnő, de nem igazán akarta. Nyugtatgatott, hogy minden rendben van, tök fölösleges. Mire eldöntötte, hogy na jó elvisz, addigra már én nem akartam. :))) Olyan békesség és nyugalom szállt meg, amit még sosem éreztem, és teljesen biztos voltam benne, hogy lesz szívverés,  sőt amikor ez az érzés elfogott, tudtam, hogy már akkor is vert a kicsi szíve.  Így onnantól kezdve nem aggódtam, simán kibírtam tegnapig. 

   Most kicsit várnom kellett, bementem, gyorsan megvizsgált, majd egyből mehettem az ultrahanghoz. Természetesen egyből megtalálta a doki.  Elképesztő, hogy mennyit nőtt két hét alatt. Vert a kicsi szíve.  Előző alkalommal még csak 2 mm volt, most meg majdnem 1,5 cm. Komoly méretek kérem szépen. :))) Amúgy olyan hihetetlen, hogy egy 1,5 cm-es kis embrióban már van szív, ami pulzál is, elképesztő. Elolvadtam, hogy milyen cuki, kaptam képet is. :) Annyira kis édes Babszem. Úgy tűnik, hogy tényleg egy héttel később fogant. 7 hetes 5 naposnak mérte, két hete pont 5+5 volt szóval napra pontosan két hetet nőtt. Ügyes gyerek. :))

    Most már mehetek védőnőhöz kiskönyvért, aztán jön gondolom a házi orvos, EKG, fogászat. Eddig ugye sztk-ban voltam. Most már hívom a saját dokim és legközelebb hozzá fogok menni vagy 22-én vagy 29-én. Majd gondolom a saját dokim fogja kiírni a szülés dátumát, de ez alapján akkor olyan január 21-22 lesz, így a vonalzómat is kijavítom.

Íme itt van a kis Drágaságunk:

Első ultrahang

   Térjünk a lényegre, még nem volt szívhang. Méretek alapján 5 hetes 5 napos, menstruáció szerint 6 hetes 6 napos lennék. Ugye még írtam is,hogy kíváncsi vagyok vajon félidőben fogant-e vagy később, mivel olyan lassan erősödött a csík. Egy hetes késés mellett is még halvány volt, 10. napnál lett egyforma erős a két csík. Úgy tűnik beigazolódott az elméletem.

   Na de térjünk vissza az elejére. Megérkeztem a dokihoz. Kérdezi, a leletekért jöttem, ugye? El is felejtettem már,hogy 5 hete rákszűrésen voltam, meg vérvétel is volt. Mondtam, öööööö azért is, meg pozitív lett a tesztem. Fel se fogta igazán a doki, a két asszisztens csajszi kérdezte, hogy mikor volt utoljára menstruációm. Addig a doki nézte a leleteimet, mondta, hogy minden rendben, rákszűrésem eredménye is tökéletes, akkor nincs panasz, igaz? Én csak lestem. Asszisztensek mondták, hogy panasz nincs, de terhes vagyok. :))) Erre a doki (kb 70-80 éves) tovább értetlenkedik: "Már a múltkori alkalommal is terhes voltam?" Én már itt majdnem hangosan röhögtem.  Mondtuk, hogy nem, akkor múlt el a menszeszem. Ezt még kb kétszer eljátszottuk. Mondta, hogy menjek ki pisilni, de épp előtte voltam. Mondta oké, de nehogy tele legyen a hólyagom. Nagyon vicces volt az öreg. Miközben vizsgál, megkérdezi az asszisztenseket, múltkor néztek nekem béta Hcg-t? :))) Mondtuk, hogy nem mivel nem voltam még terhes!!!! Szegény doki bácsika nem igazán akarta felfogni a dolgot. 

   Utána átmentünk a másik szobába és megultrahangozott. Egyből meg is találtuk a Pöttyömet. Ott volt Ő, egy gyönyörű petezsák és benne a szikhólyag. Fantasztikus érzés volt látni. Én esküszöm úgy láttam, hogy már pulzál, de a doki csak meresztette a szemét és azt mondta, hogy még nincs szívhang. (Biztos már rossz a szeme :DDD) De aranyosan mondta, hogy gratulálok maga kisbabát vár, nyugodjon meg, két hét múlva lesz szívverés. 

   Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keseredtem el, hogy nem volt szívhang,  attól függetlenül, hogy sejtettem, hogy később foganhatott. De annyira vártam már, hogy lássam, ahogy lüktet a kis szíve. És most két hétig izgulhatok, azt hiszem most ez hosszabb két hét lesz, mint az előző volt. Persze mondogatom magamnak, hogy tuti lesz addigra szívhang, sőt már pár napon belül el kezd verni a szíve, de néha megfordul bennem, hogy ugye tényleg csak amiatt kisebb most a baba, mert később fogant...???? A terhességben szerintem a legrosszabb dolog a várakozás, nincs ennél rosszabb. Azt hiszem ezt tényleg azért kaptam, hogy türelmet tanuljak. Jaj, de nagyon nehéz!!! Bárcsak most is olyan hamar eltelnie ez a két hét, mint múltkor! Ja, és a leletemre rá van írva, hogy bizonyított terhesség. :))) 

Következő ultrahang időpontja: Június 10. 10 óra 15 perc (10-es a kedvenc számom)

Jól vagyok

   Egyelőre nem nagyon vannak tüneteim, a hányinger elkerül. Bár azt mondják a hatodik héttől szokott kezdődni. Én holnap töltöm be a hat hetet, szóval bármi lehet még, de Emmával sem volt semmi bajom, így reménykedem, hogy most sem lesz. Anno végig paráztam az elejét,hogy biztos baj van, hogy semmi tünetem, nincs hányingerem...stb Addig hergeltem magam, míg tényleg hányingerem lett. :)))) Természetesen tanultam belőle, és most már halál nyugodt vagyok, és inkább örülök, hogy ha nincs semmi, és bizakodom, hogy most ilyen könnyű terhességem lesz. Ami úgy tűnik egyelőre, hogy rendszeres társam, az a fejfájás. Hol jön, hol megy. Szerencsére teljesen viselhető, már a beágyazódás időszaka alatt elkezdődött, akkor napi szintű volt, most már van hogy 1-1 nap kimaradt. Olvastam, hogy ezt is a hormonváltozás okozza, és a 12. hétig eltarthat. Ha választanom kell,  akkor inkább ez, mint a hányinger. :) Hasam szokott fájni. Nem görcsölni, hanem hol szurkál, hol csak úgy érzem, este feszít. Egyáltalán nem vészesek, na meg tudom miért van, és megéri. :)
    Múlt héten eldöntöttem, hogy végül most pénteken megyek dokihoz, mert nem bírom ki jövő hét keddig. Telefonáltam is időpontért, erre már egész héten nem volt időpont, és nemhogy pénteken, de még jövő kedden sem tudok menni, csak szerdán. :O Azért szerintem tök durva, hogy SZTK-ban, két hét múlvára kap az ember időpontot. Még Emmánál nem is volt időpont a nőgyógyászaton. Na mindegy, ez van. Szóval mához egy hétre látni fogom a pici Babámat, addigra már tutira fog verni a kicsi szíve is. De várom már!!!!!
   Vasárnap csináltam még egy tesztet, sorozatom utolsó darabja. Gyönyörű lett, végre teljesen egyforma a két csík. :)))) Szépen emelkedik a HCG szintem. Most már tényleg kíváncsi leszek, hogy mekkora lesz a baba, azok után, hogy ilyen későn lett ilyen erős a csík. A hasam viszont már most nő. Nagyon durva, nagyobb, mint Emmával 12 hetesen, plusz már a cicim is nőtt, amit szintén nem bánok!!! :)))

 

5+4 :))))

Erősödik

   Természetesen ma is csináltam még egy tesztet, és szépen erősödött, sőt már sokkal hamarabb előjött  a terhes csík. :)) Úgyhogy szépen növekszik a HCG szintem, és a Babám is a pocakban. Olyan izgatott vagyok! Még van egy tesztem, azt szombaton vagy inkább vasárnap megcsinálom, és remélem addigra egyforma erős lesz a kontroll csíkkal. Jövő héten veszek egy kazettás tesztet, és azt elrakom emlékbe. Jó móka ez a tesztelgetés. :))) Emmánál ez kimaradt. Hat hetesen csináltam egyet, és kész, úgyhogy most bepótolom. 

   Nagy kérdés, hogy mikor menjek dokihoz. Szeretném, hogy legyen addigra szívhang, így valószínűleg Pünkösd után, 26-án megyek, akkor leszek 6 hetes 5 napos. Amúgy ma vagyok pont 5 hetes! Hurrráááá!!! De ez a 26-a még olyan messze van, hogy borzasztó. De csak kibírom valahogy... Szerintem úgy fogom csinálni, mint anno Emmánál volt. Az jól bevált! Hat hetesen elmegyek sztk-ba, ott még nyolc hetesen visszahívnak, oda is elmegyek, majd 10 hetesen már a saját dokimhoz, és már jön is a 12 hetes ultrahang, és onnantól kezdve már csak havonta lesz doki látogatás. Így az elején gyakran láthatom, és ez engem megnyugtat. Lehet, hogy kicsit elvetemült vagyok, de ez kell nekem, ez van. :)))

   Egy két érdekességről még akartam írni. Emma eddig mindig úgy beszélt magáról, hogy majd ő LESZ a Nagytesó, amikor megszületik a kisbaba. Amióta úgy alakult, hogy nem védekeztünk, elkezdett jelen időben beszélni, hogy Nagytesó vagyok!!! Mintha megérezte volna a dolgot, hogy ő bizony tényleg Nagytesó már. Hamarabb tudta, mint én. 

Másik dolog: Zsömle cicánk hónapok óta nem alszik velem, amióta egyre jobb idő van. Tesztelésem előtt egy nappal, odajött hozzám, és ráfeküdt a hasamra. Azóta is nagyon bújik hozzám, elég érdekes. Szintén tesztelés napján, reggel úgy ébredtem, hogy a hátamon aludtam, és a kezem a hasamon volt, pedig én hason alvó vagyok főként, meg néha oldalt. Lehet, hogy semmi jelentőségük ezeknek, de nekem mégis olyan érdekesek.

És akkor itt vannak a tesztjeim:

Mai

Sorozatom :D

   

Boldogság

   El se hiszem, hogy elkezdhettem írni ezt a blogot. Van egy kislányunk, Emma, aki márciusban töltötte a negyedik élet évét. Már nagyon vágyott egy kistesóra, ahogy én is, így meg kellett győznünk a férjemet, hogy már pedig szükség van kistesóra és sikerrel is jártunk. Mivel tavaly nyáron volt egy lézeres szemműtétem a próbálkozást februárnál előbb semmiképpen sem kezdhettük el. Végül arra jutottunk, hogy májusban nekiállunk a tesóprojektnek.

   Április elején egy hetet késett a menstruációm, és már reménykedtem, hogy terhes vagyok, attól függetlenül, hogy minimális esély lett volna rá. Persze megjött, én meg elkezdtem fűzni férjem, hogy mi lenne, ha egy hónappal előrébb hoznánk a projektet. :))) Úgy tűnt nem igazán akaródzik neki, de végül úgy alakultak a dolgok, hogy nem védekeztünk. Igaz nem figyeltünk peteérést meg ilyenek.  

   Ennek az lett a következménye, hogy öt napja késik. Egy nap késés után csináltam tesztet, és mintha láttam volna rajta valamit. Egyik barátnőm, plusz fórumos lányok közölték, hogy ez bizony az. Persze én nem mertem hinni, féltem a csalódástól. Vasárnap újra teszteltem, addigra picit erősödött, de még így is halvány volt, még akkor sem hittem a szememnek. Ma újra teszteltem, és ez lett az eredménye:

Mai teszt

Vasárnapi és mai

    Most már kezdem elhinni, hogy összejött így elsőre. Olyan boldog vagyok!!! :))) Ha tényleg babás vagyok, akkor menstruáció alapján január 14-re leszek kiírva. De nekem olyan kis halványkának tűnik a teszt, hogy azt se tartom kizártnak, hogy később fogant, mint félidő, így akkor a kiírt dátum is változhat. Elképesztő milyen szerencsések vagyunk. Emma is egyetlen alkalomból lett, és most is elsőre sikerült, pedig még a "hivatalos" próbálkozást el se kezdtük. 

   Remélem minden rendben lesz. Természetesen még fogok tesztelgetni, hogy lássam ahogy erősödik a csík.